Az afrikai kardoslepke mimikrije és polimorfizmusa


Az afrikai kontinensen él egy lepke, mely rendszertanilag a pillangók családjához tartozik. A tudomány részéről kivívta magának a legkülönlegesebb címet. Ez az afrikai kardoslepke a Papilio dardanus.

Gyakorlatilag a Szaharától délre mindenütt előforduló faj, a nagy elterjedési terület miatt számos alfaja ismert. A lepke hímje valóban pillangóra hasonlít, karcsú, felül sötét, alul világos testtel, a nappali lepkékre jellemző hosszú, a végén bunkós csáppal.

Nagytermetű, a vanília alapszínű szárnyak fesztávolsága a 10 cm-t is elérheti. Az elülső szárnyakat majdnem fekete szárnyszéli szalag keretezi, a hátsó fecskefarkos szárnyon elszórt sötét foltok vannak.

Az alfajok ugyan jól elkülöníthetők, a hímek többé – kevésbé egységes kinézetűek.

Papilio dardanus                                     Papilio dardanus meriones

A nőivarú lepkék – megjelenésüket tekintve – rendkívül sokfélék lehetnek és különleges produkciókra képesek. Ezt a jelenséget többalakúságnak, azaz polimorfizmusnak nevezzük.

Ennek során kettő, vagy annál több, de egymáshoz képest mindenképpen határozottan eltérő alak található egy fajon belül.

Magát a polimorfizmust külső, környezeti, vagy genetikai tényezők okozhatják. Az utódok minden ősi tulajdonságot örökölnek, ugyanakkor az evolúció során a tulajdonságok megváltozhatnak, s más, akár nagyon újszerű megjelenési formákat is eredményezhetnek.

A nőstények megjelenése kétféle típusba sorolható.

 

1./ Ebben az esetben a hímekre hasonlítanak, sőt majdnem ugyanúgy néznek ki.

A pillangókra azonban nem jellemző, hogy a hím és a nőstény hasonló, sőt nagyon is a kétivarúságé , azaz az ivari dimorfizmusé a főszerep.

Hogy a nőstény dardanus miért hasonlít a hímre, annak valószínű magyarázata, hogy ezzel a megjelenési formával kerüli el a párosodó szándékkal folyamatosan közeledő hímeket. Ezt a mimikrit, - hogy a nőstény a hímekre hasonlít – a felesleges zaklatás elhárítása érdekében fejlesztették ki.

A jelenséget – mikor a nőstény a hím ivar megjelenését utánozza – andromorfiának nevezzük.

 

2./ A nőstények egyáltalán nem hasonlítanak a hímekre, sőt még a pillangókra jellemző jegyeiket is levetették.

Mimikrit fejlesztettek ki, mégpedig a kellemetlen ízű, a ragadozók számára ehetetlen danaida, vagy acraea csoportba tartozó lepkéket utánoznak.

Ezek mindegyikére jellemző a feltűnő, narancs – feketés szárnymintázat, melyek felhívják a figyelmet, „vigyázat rossz ízű vagyok!” mivoltukra.

Az utánzás annyira mesteri, hogy a rovarászok sok nőstényt eleinte külön fajként írtak le, mára 14 különböző danaida – acraea utánzatot tartanak nyilván.

A mérgező lepkék utánzása során a méreganyagot nem termelő lepke hasznot húz, hiszen a ragadozókat elriasztva, becsapva, védetté válik. A mimikri ebben az esetben olyan magas szinten zajlik, hogy a nagy elterjedésű terület miatt a nőstény lepkék csak azon a vidéken előforduló mérgező lepkéket utánozzák.

Papilio dardanus

hím





Danaus chrysippus

mérgező





Amauris damocles

mérgező





Amauris niavus

mérgező

Papilio dardanus,

hímet utánzó nőstény




Danaus chrysippust

utánzó, nem mérgező

Papilio dardanus nőstény




Amauris damoclest

utánzó, nem mérgező

Papilio dardanus nőstény




Amauris niavust

utánzó, nem mérgező

Papilio dardanus nőstény

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a LEPKÉK menűbe