Az andoki kondor




Az andoki kondor, más néven andesi kondor vagy kondorkeselyű (Vultur gryphus) a madarak (Aves) osztályának az újvilági keselyűalakúak (Cathartiformes) rendjébe, ezen belül az újvilági keselyűfélék (Cathartidae) családjábatartozó Vultur madárnem egyetlen faja.

Amint neve is mutatja, a kondorkeselyű az Andok hegységben él 3000 - 5000 méteres magasságban. Megtalálható még Dél-Amerika nyugati partjain, valamint Patagóniában is.

Tollazata egyszínű fekete, kivételt képez a nyaka töve körüli fehér tollgallér. Az első vedlés után a szárnyakon nagy, fehér sávok jelennek meg. A feje és a nyaka vörös vagy feketésvörös, és majdnem teljesen csupasz.

A madár mindig gondoskodik arról, hogy a feje és nyaka tiszta legyen, sőt ez a kopaszság a higiénia elősegítésére való alkalmazkodás. A csupasz bőrfelületet könnyebben le lehet mosni, továbbá a magashegységekben az erősebb UV-sugárzás fertőtleníti a bőrfelületét.

A bőrtaraj magassága és mérete a példány korától függ, az idősebbeknek a legnagyobb.

   

Fiatal és idősebb keselyű bőrtaraja

A nyakon a bőr a tulajdonosa állapotát árulja el, ha nyugodt, akkor a vörös szín halványabb, szürkésebb, ha ingerli valami, akkor élénkebbre vált. Ez segíti a kondorok közti kommunikációt. A fiatal példány tollazata szürkésbarna, barna színű, a nyak tövénél elhelyezkedő tollgallérral, míg a csupasz feje és nyaka feketés.

Testhossza 110 - 140 centiméter, szárnyfesztávolsága 270 - 330 centiméter. A tojó kisebb, mindössze 8 - 11 kilogramm, míg a hím elérheti a 11 - 15 kilogrammos tömeget is.

   



A lábai csak a járást szolgálják, az óvilági keselyűformáktól eltérően azokat nem használja fegyverként vagy fogóeszközként. Középső ujja meghosszabbodott, míg a hátsó ujja csökevényes. Mindegyik ujján a karmok egyenesek és életlenek.

A csőre kampós, a rothadó hús tépésére, vagy kisebb állatok megölésére alkalmas.

A hím szivárványhártyája barna színű, míg a tojóé vörös. A szemhéjon nincsenek szempillák. Látása kitűnő, több kilométeres távolságból és nagy magasságból is észreveszi az elpusztult állatokat.

   

Egyedülálló tulajdonsága a vágómadár-alakúak rendjében, hogy a hímek nagyobbak, mint a tojók. Az újvilági keselyűfélék összes többi fajánál a két ivar mérete azonos, a többi ragadozó madárnál pedig, ha van méretbeli különbség az ivarok között, akkor mindig a tojók a nagyobbak.

   

A levegőben vitorlázva keresi dögökből és kisebb állatokból álló táplálékát.

Szinte teljes mértékben a döghús fogyasztáshoz alkalmazkodott. Főleg a nagytestűek tetemeit kedveli. A hagyományos táplálékai közé sorolható a láma, az alpaka, a nandufélék, a guanakó, a szarvasfélék és az övesállatok.

   

   

   

Manapság az andoki kondor a hagyományos táplálékai mellett az ember által tenyésztett és betelepített állatok tetemeit is elfogyasztja.

A tengerpartok környékén élő madarak táplálékát főleg az elpusztult cetek és fülesfókafélék alkotják. Időnként a kisebb madárfajok fészkeit is kirabolhatja, elfogyasztva a benne lévő tojásokat és fiókákat. Bár ritkán, de a dögfogyasztás mellett a kondorkeselyű néha apró állatokra is vadászik, főleg rágcsálókra, nyúlfélékre és kisebb madarakra.

Mint minden dögevő, fontos szerepet játszik az ökoszisztéma egészségében, eltakarítva a dögöket, ezzel gátat szab a betegségek terjedésének.

A nagyvárosok mellett élő madarak olykor a szemétlerakó helyeket is felkeresik, ez azonban veszélyt jelenthet számukra. Emiatt az ott dolgozók elpusztult háziállatokat tesznek ki a szeméttelepek szélére, hogy elsődlegesen azokat fogyasszák el.

A felszálló meleg légáramlatok segítségével hatalmas területeket jár be. Előszeretettel tartózkodik a Csendes-óceán és az Andok találkozásánál kialakult felszálló légtömegek sávjában, mert ez a part menti szakasz nemcsak a lebegést biztosítja, hanem lehetővé teszi a tengerpart állandó megfigyelését is. Az itt szárazra került cetek és fülesfókafélék is az étlapjára kerülnek. Egy kondor párnak a területe hatalmas. A napi táplálék megszerzéséhez akár 200 kilométert is repül.

Az andoki kondor a vitorlásrepülés híve, a gyakori szárnycsapásokat igyekszik elkerülni. Csak felszálláskor és a megfelelő magasság eléréséig verdes a szárnyaival. Charles Darwin az utazásai során egy alkalommal fél óráig figyelte e madárfaj példányait, és elmondása szerint ez idő alatt a kondorok egyet sem vertek szárnyaikkal. Általában a magasan levő helyeken pihen, hogy felszálláskor ne kelljen aktívan repülnie, inkább csak siklik. A kopár sziklák hamarabb felmelegednek, létrehozva a termikeket, a felszálló meleg légoszlopokat. A madár ezek segítségével energiabefektetés mentesen emelkedik a magasba.

   

Magányosan vagy párban él.

   

A fiatal madarak 5 - 6 éves koruktól válnak ivaréretté. A költési időszak szeptembertől januárig tart. Akár 5000 méteres tengerszint feletti magasságban is költhet. Általában olyan meredek sziklapárkányokra készíti fészkét, ahová más állatok képtelenek feljutni.

   

A tojás 280 grammos, 75 - 100 milliméter hosszú. Kétévente egyszer költ, februárban vagy márciusban. A tojásokon mindkét szülő kotlik, összesen 54 - 58 napon keresztül. Ha az első fészekalj elpusztul, a tojó másikat tojik helyébe. A fogságban tartott madarak esetében a gondozók és tenyésztők kihasználják ezt a szokását, és elveszik az első fészekaljat, melyet költőgépek költenek és emberek nevelnek fel. Ezzel növelik az andoki kondorok létszámát.

   

Hat hónaposan repülnek ki a fiókák, de még 12 - 24 hónapig nem önállók. A fiatalt csak a következő fészekalj elkészülte idején kergetik el a felnőtt madarak.

   

Az egészséges kifejlett madárnak nincs természetes ellensége, viszont a tojásra és fiókákra veszélyt jelenthetnek más ragadozó madarak vagy egyes emlősök, mint például a rókák. A fészkek kifosztása azonban ritka, mivel a szülők agresszívan védelmezik utódaikat, és a meredek sziklaszirtekre nemigen jutnak fel az emlősök. Ha minden nehézséget sikeresen túlél, akkor a madárvilág egyik leghosszabb életű faja, hiszen több mint 70 évig is élhet.

Elterjedési területén egykor igen gyakori madár volt. Ritkulását a lőfegyveres vadászat és az óceán növekvő szennyeződése okozta. A mérgezéstől elpusztult és partra vetődött tengeri élőlények egy része a kondor szervezetébe kerül, és a testükben felhalmozódott méreg miatt sok egyed hullott el.

   

Jelenleg a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a fajt a "mérsékelten veszélyeztetett" kategóriába sorolja. Több észak-amerikai állatkertben is folynak andoki kondort szaporító programok. Az igy felnevelt madarakat Argentínában, Kolumbiában és Venezuelában eresztik szabadon. Az első fogságban felnevelt andoki kondort 1989-ben tették ki a vadonba. A fogságban történő gondozaskor a fiókának nem szabad vagy alig szabad embert látnia, így nem szokik hozzá az ember jelenlétéhez. A fiókát egy felnőtt andoki kondor fejét ábrázoló báb segítségével nevelik fel.

   

A kiválasztott helyen, szabadon engedés előtt három hónapot tölt egy röptetőben, hogy hozzászokjon a helyi éghajlathoz és környezethez. Mielőtt szabadon engednék, a tudósok műholdas jeladóval látják el, hogy aztán követni tudják merre repül és meddig marad életben.

   

Az andoki kondor nemzeti szimbóluma Argentínának, Bolíviának, Chilének, Kolumbiának, Ecuadornak, Perunak és a venezuelai andoki régiónak. Ez a faj Bolívia, Chile, Ecuador, és Kolumbia, nemzeti madara is. Sok indián törzs totemállatként tisztelte, alakja számos mitológiában, illetve legendában szerepel. Az andoki művészetben már körülbelül Kr. e. 2500-tól jelen van. A sámáni szertartásokban is szerepet játszik. Az andoki mitológiában ez a kondorkeselyű a napisten egyik jelképe és az égi világ ura. Az erő és az egészség jelképe, emiatt egyes kultúrákban csontjainak és szerveinek gyógyító erőt tulajdonítanak. Emiatt több kondort csontjainak és szerveinek a megszerzéséért ölnek meg.

Egyes bikaviadalokon - mint például a perui változaton - a bika hátára andoki kondort kötöznek, hogy a madár a bika hátát csípje viadal közben. Ezt általában túlélik a kondorok, melyet követően szabadon eresztik őket. Ez az ünnepség az andoki népek (kondorok) erejét szimbolizálja a betolakodó spanyolok (bikák) fölött.

   

   

Egy másik - teljesen értelmetlen és állatkínzó - ünnepség keretében, amelynek neve, "arranque del condor", egy élő andoki kondort kötélen felkötnek, az alatta elhaladó lovasok ostorral halálra ütlegelik.

Az andoki kondor rajza Bolívia, Chile, Ecuador és Kolumbia címerében is szerepel.

Képe számos ország postabélyegére is felkerült.

Látható pénzérmén és papírpénzeken is.

Továbbá ez a faj Bolívia, Chile, Ecuador és Kolumbia nemzeti madara is.

Botanika Vissza a kezdőlapra                Botanika Vissza a MADARAK menűbe