Hazai denevérek


A denevérek (Chiroptera) az emlősök (Mammalia) osztályának egyik rendje.

19 család és 928 ma élő faj tartozik a rendbe. Az emlősállatok egyedüli csoportja, amely aktív repülésre képes.

Mellső végtagjaikon a másodiktól kezdve valamennyi ujjuk erősen meghosszabbodott. Közöttük, valamint a törzs oldala között egy vékony bőrredő - a "vitorla" - feszül, amely a hátsó lábra és a farokra is kiterjed.

 

Az ember, a madarak és a denevérek kar, illetve mellső végtag csontozata. 

   

Mivel bőrszárnyuk nem ereszti át a levegőt, röptük különbözik a madarakétól. Az emlősök között egyedül állnak abban, hogy térdüket nemcsak befelé, hanem kifelé is képesek mozgatni, ami szükséges a leszálláshoz és a fejjel lefelé függéshez. Ebből következően lábujjaik sem előre, hanem hátra néznek. A földön csak üggyel-bajjal mozognak.

   

Éjszakai állatok. Napközben fejjel lefelé csüngenek faodvakban, barlangokban, padlásokon.

      

Fogazatuk metsző-, szem- és őrlőfogból áll, de valamennyi fog tűhegyes. Tépőfoguk nincs.

   

Látásuk gyenge, ultrahangok segítségével tájékozódnak oly módon, hogy az általuk kibocsátott ultrahang az eléjük kerülő tárgyakról, rovarokról visszaverődik, és ezt érzékelik. Az ultrahang frekvenciája fajonként különböző, 35 - 105 kHz közé esik.

Az ultrahangot a legtöbb faj a nyitott szájüregén keresztül bocsátja ki, ebben kivételt képeznek a patkós-denevérek, mivel ők az orrukat használják erre a célra. Abban viszont nem különböznek, hogy fejüket körbejáratva, fülük szapora mozgatásával fogják be a minden irányból érkező visszaverődött nagy frekvenciájú hanghullámokat. Ekkor röptük még csapongó ("A" szakasz). Amennyiben valamiről visszavert jelet észlelnek, a hangerőt fokozzák ("B" szakasz), majd meggyőződve róla, hogy valóban zsákmányt találtak, a pontos helymeghatározás érdekében a kibocsátott hangjelek ritmusát sűrítik ("C" szakasz).

A visszaverődő hanghullámok sűrűségéből (rezgésszámából, a hang magasságából) azt is képesek megállapítani, hogy:

 

- ha a visszavert hanghullám rezgésszáma azonos a kibocsátottal (a hang magassága nem változott) az észlelt objektum áll,

 

- ha a visszavert hanghullám rezgésszáma alacsonyabb a kibocsátottnál (a visszavert hang mélyebb) az észlelt objektum távolodik,

 

- a visszavert hanghullám rezgésszáma magasabb a kibocsátottnál (a visszavert hang magasabb) az észlelt objektum közeledik.

A kisdenevérek az egész Földet benépesítik. Köztük vannak növényevők, amelyek gyümölcsökkel és virágporral táplálkoznak, halevők, vérszívókés rovarevők. Az összefoglaló néven rovarevőkként említett denevérfajok - melybe a hazai állomány is tartozik - valójában nem csak rovarokkal táplálkoznak, legtöbbjük étrendjében más ízeltlábúak (pókok, rákok, skorpiók, százlábúk, sáskák, lepkék stb.) is szerepelnek. A rovarevő denevérek általában kistestűek, így elég fordulékonyak ahhoz, hogy a repülő rovarokat a levegőben kapják el. Egyes denevérfajok sokszor egészen elképesztő mennyiségű rovart képesek zsákmányolni. A közönséges törpedenevér (Pipistrellus pipistrellus) egy éjszaka alatt akár a saját testsúlyának többszörösét kitevő szúnyogmennyiséget pusztít el.

   

   

   

Egyes rovarfajok már olyan régóta a denevérek zsákmányállatai, hogy menekülési, védekezési formák kifejlesztésére is rákényszerültek. Sokszor elegendőnek bizonyul, ha egyszerűen csak cikázó repüléssel térnek ki a "mindent látó" ultrahangok elől, néhány éjjeli lepke ennél többet tett az "önvédelem" érdekében. Az idők folyamán kifejlődött különleges hallószervükkel képesek a denevérek magas frekvenciájú hangjainak észlelésére, így a rettegett ragadozó közeledtére hirtelen zuhanórepüléssel tűnnek el a látómezőből. Egyik-másik lepkefaj maga is ad ki ultrahangot, ezzel megzavarva a közeledő denevért a tájékozódásban.

Az emlősök világában egyedülálló a denevérek szaporodása, mely időszak augusztustól egészen januárig tart. A párzás általában egy barlangban, tetőtérben, vagy odúban történik, ahová mindenfelől összesereglenek a denevérek, ilyenkor egy-egy hím 5 - 10 nőstényből álló háremet alakít ki magának, melyekkel párosodik. A nőstények azonban nem termékenyülnek meg azonnal, ez majd csak a tavaszi felmelegedéskor, a téli álomból való felébredéskor következik be.

Az embrió 50 - 70 napig fejlődik az anya méhében. Június vége körül megszületnek a körömnagyságú picinyek, nőstényenként egy, vagy kettő. Szüléskor a denevér megfordul, és a feje van fölül, a farokvitorláját felhajtja, ami kicsi zsákot képez, ebbe pottyan bele az újszülött. Miután az anya elrágja a köldökzsinórt a kölyök felkapaszkodik a mellbimbójára, és hegyes, hajlott tejfogaival rögzíti magát.

A kölyköket a vadászatokra is magukkal viszik, mikor nagyobbak és nehezebbek lesznek, leválasztják őket és csak szoptatni térnek vissza hozzájuk. Az utódok hathetes korukra önállóvá válnak.

Európa valamennyi denevére hosszabb-rövidebb téli álmot alszik, amelynek időtartama a külső hőmérséklettől függ. Enyhe teleken az alvás csupán néhány hétre korlátozódhat. A délen élő denevérek rövidebb ideig alszanak, mint a hidegebb tájakon lakók.

Lakóhelyük fajonként változik, de általában jellemző rájuk, hogy előszeretettel költöznek barlangokba, faodvakba.

Az emberi építmények elterjedésével birtokukba vették a padlásokat, templomtornyokat, a panelházak réseit is.

Kolóniákban élnek, ezek száma 15 - 25 példánytól kezdve a több ezret is elérheti. A kolóniák keveredhetnek egymással, mivel eltűrik egymás közelségét.

   

   

A meleg nagyon fontos a denevéreknek, hiszen így a kölyöknevelés idején a csupasz utódok nem hűlnek ki és a felnőtteknek sem kell annyi energiát fordítaniuk testük felfűtésére. Télen bizonyos fajok, mint a vízi denevérek melegebb szálláshelyre költöznek, míg mások barlangokba vonulnak, és bőrlebenyükbe burkolják magukat, valamint összebújva melegítik egymást. Minden denevérfaj jellemzője, hogy éles karmaikkal a szálláshely mennyezetébe kapaszkodva, fejjel lefelé függnek.

Téli szálásukon lényeges, hogy védve legyenek a fénytől, az erős hőmérséklet-ingadozásoktól, és a levegő páratartalma is elég nagy legyen, hogy a téli álom idején ne száradjanak ki. Testhőmérsékletük teleléskor, valamint a nyári hidegfrontok során jelentősen lecsökken. Hosszabb téli meleg időszakok alatt néhány faj megszakítja a pihenést, sőt egy rövid repülőúton megmozgatja elgémberedett izmait és még táplálkozik is.

Magyarországon valamennyi denevérfaj védett. Mesterséges denevérodúk kihelyezésével segíthetünk néhány veszélyeztetett fajon.

   

Denevérodú a falra szerelve és egy kukkantás a lakókra

 

 

Néhány szóban és képben összefoglaljuk a hazánkban élő denevérfajokat

Patkósdenevér-félék - Rhinolophidae

Patkósdenevérek - Rhinolophus

 

Kereknyergű patkósdenevér (Rhinolophus euryale) 

Közepes termetű, fej és test hossza: 45 - 55 milliméter, testtömege: 8 - 17 gramm. A bunda színe a háton világosbarna, a hasi oldalon valamivel világosabb. Veszélyeztetett fajnak számít. csupán a barlangokban gazdag karsztvidékeken fordul elő. Hazánkban ritka, csak néhány kolóniája ismert.

Nyári és téli szálláshelyként szinte kizárólag barlangokat használ. Társaságkedvelő, gyakran figyelhető meg hosszúszárnyú és közönséges denevérekkel együtt. Legnagyobb ismert hazai kolóniája több ezer példányból áll.

Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.

   

Kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros) 

Európa legkisebb termetű patkósdenevére, Fej és test hossza: 30 - 45 milliméter, testtömege: 4 - 9 gramm. A bunda színe a háton világosszürke, a hasi oldalon valamivel világosabb. Hazánkban sok helyről előkerült, de sehol sem gyakori.

Alvás közben testét teljesen betakarja szárnyaival. Szabadon függeszkedik, és mindig a szálláshely legmelegebb részén. A nyári kolóniák általában legfeljebb 40-50 példányból állnak, télen viszont többszázas csapatok is összeverődhetnek egy-egy alkalmasabb barlangban vagy bányában.

Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

   

Nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum) 

Európa legnagyobb termetű patkósdenevére, fej és test hossza: 56 - 67 milliméter, testtömege: 17 - 34 gramm. A bunda színe a háton világosbarna (a fiataloknál szürke), a hasi oldalon valamivel világosabb.

Napjainkban a templomok tetőszerkezetének felújítása, a szabad berepülést biztosító épületnyílások megszüntetése, valamint az egyre fokozódó barlangi turizmus egyaránt veszélyezteti, emiatt fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

   


Simaorrúdenevér-félék - Vespertilionidae

Egérfülű denevérek - Myotis

 

Bajuszos denevér (Myotis mystacinus) 

Kis termetű faj, fej és test hossza: 35 - 48 milliméter, testtömeg: 4 - 8 gramm. Füle termetéhez képest nagy, keskeny. A bunda színe a háton barna, szürkésbarna, a hasi oldalon szürkés. A pofa sötét, a bajuszszálak hosszúak. Hazánkban a ritka fajok közé tartozik.

Alkalmilag épületekben, erdei házakban, magaslesekben, kilátókban is megtelepszik. A téli hibernációs időszakot faodúkban, elvétve "barlangokban" tölti.

Leggyakrabban patakok, tavak, valamint erdőszegélyek, rétek felett vadászik. Röptében nagy pillangóhoz hasonlít. Túlnyomórészt szúnyogokkal és tegzesekkel, apró molyokkal táplálkozik.

Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

   

Brandt denevér (Myotis brandtii) 

Kis termetű faj, fej es test hossza: 39 - 51 milliméter, testtömeg: 4,5 - 9,5 gramm. Európában sokfelé előfordul, de sehol sem gyakori. Hazánkban a ritka fajok közé tartozik.

Szálláshelyeire, szülőkolóniáira leginkább öreg fák odúiban bukkanhatunk, a kolónia egyedszáma ritkán haladja meg a 10 - 50 példányt. A téli hibernációs időszakára faodúkba és barlangokba húzódik.

Erdőszegélyek, nedves területek, patakok, rétek a vadászterületei. Röpte fordulékony, néha egészen gyors. Leggyakrabban szúnyogokkal és apró molyokkal táplálkozik.

Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

   

Csonkafülű denevér (Myotis emarginatus) 

Közepes termetű faj, fej és testhossza: 40 - 53 milliméter, testtömeg: 7 - 15 gramm. Nyugat-Európában a veszélyeztetett fajok közé sorolják, sok helyről kipusztult. Állományai részben épületlakók, így ritkulását a fakonzerváló szerek széles körű alkalmazásával, valamint a telelő kolóniák zavarásával magyarázzák. Hazánkban ritka, ezért fokozott odafigyelést érdemel.

Nagy kolóniáiról nincs tudomásunk, inkább csak magányos egyedeket figyelhetünk meg.

Erdők, erdei utak, parkok, vizes-ligetek a vadászterületei. Tápláléka kis testű rovarokból, lepkékből, szúnyogokból, pókokból áll.

Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

   

Hegyesorrú denevér (Myotis blythii) 

Az egyik legnagyobb termetű faj Európában, fej és testhossz: 62 - 71 milliméter, testtömeg: 15 - 30 gramm. Sokfelé előfordul, de állományai mindenhol nagyon megfogyatkoztak. Hazánkban nem ritka.

Domb- és sík vidéki faj, de középhegységeinkben is előfordul. Az Alföldön sokkal gyakoribb, mint az azonos élőhelyeket kedvelő közönséges denevér. Szálláshelyeit, szülőkolóniáit templomtornyokban, padlásokon alakítja ki, télen barlangokban és felhagyott bányajáratokban bukkanhatunk rájuk. A kolóniák akár többezresek is lehetnek.

Erdőszegélyek, rétek, kertek, nyílt területek a vadászterületei. Röpte lassú, nem túl fordulékony. Leggyakrabban bogarakat, nagyobb rovarokat - egészen a cserebogár méretűig - és lepkéket zsákmányol.

Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

   

Horgasszőrű denevér (Myotis nattereri) 

Közepes termetű faj, fej és testhossz: 42 - 50 milliméter, testtömeg: 5 - 12 gramm. Nevét a farokvitorla szegélyének horgas szőrszálairól kapta.

Nyugat-Európában még sokfelé előfordul, ennek ellenére a veszélyeztetett fajok közé sorolják. Hazánkban a ritka fajok közé tartozik. Erősen kötődik az őshonos fafajokból álló, idős erdőkhöz. Szálláshelyeit, szülőkolóniáit faodúkban alakítja ki, 20 - 30 egyednél többet csak ritkán láthatunk együtt. Télen többnyire barlangokba húzódik, de valószínűleg odúkban is nagy számban telel.

Erdők, nyiladékok, erdei utak, erdőszegélyek, de sokszor vadászik nyíltabb, ligetes területeken is. Tápláléka kis testű rovarokból, lepkékből, szúnyogokból, pókokból áll.

Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

   

Közönséges denevér (Myotis myotis) 

A legnagyobb termetű európai fajok közé tartozik, fej és testhossz: 67 - 80 milliméter, testtömeg: 30 - 40 gramm. Erőteljes felépítésű, feje viszonylag széles. Füle termetéhez képest viszonylag nagy. Hazánkban - nevével ellentétben - nem túl gyakori. Leggyakrabban középhegységeinkben fordul elő, az Alföldről szinte teljesen hiányzik.

Vadászterületei az erdőszegélyek, rétek, kertek felett, de erdőben is vadászik. Röpte lassú, nem túl fordulékony. Leggyakrabban különböző bogarakat zsákmányol, akár cserebogár méretűeket is. Jelentős számban fogyasztja a földön élő futóbogarakat.

Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

   

Nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii) 

Közepes termetű faj, fej és test hossza: 45 - 55 milliméter, testtömeg: 6 - 12 gramm. Fülei - mint neve is mutatja - feltűnően hosszúak, de a hosszúfülű-denevérekkel ellentétben nem nőnek össze a fejtetőn. Állománya egész Európában erősen megfogyatkozott, több helyütt kipusztulás fenyegeti, veszélyeztetett. Hazánkban több helyről előkerült, de ritka. Főként középhegységeinkben és ezek peremterületein fordul elő.

Szálláshelyeit odúkban alakítja ki, a kolóniák egyedszáma csak elvétve haladja meg a 20-30 példányt. Barlangokban télen többször megfigyelhetünk néhány - többnyire magányos - példányt, az állomány nagy része azonban faodúkban vészeli át a hideg időszakot.

Erdőkben, erdei nyiladékokban, ligetes területek, kis erdei tavak felett repülve szerzi zsákmányát. Táplálékát elsősorban kis testű rovarok, lepkék, szúnyogok, pókok alkotják. 4-5 méternél magasabban nemigen vadászik.

Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

   

Nimfadenevér (Myotis alcathoe) 

Kistestű denevérfaj, fej és testhossz: 35 - 47 milliméter, testtömeg: 4 - 8 gramm. Szőrzete vörösesbarna és a hasa barna, de a fiatalok szürkések. A füle rövid, és a belső oldalán sápadt. A szárnyai barnák.

Kifejezetten erdőlakó faj. Hazánkban 300-700 méter tengerszint feletti magasságú erdei élőhelyekről került elő. Az eddigi ismeretek alapján, tipikus élőhelyei a hűvösebb klímájú, nyirkos völgyek, ahol nyáron is állandó források, szivárgó vizek, kisebb vízfolyások vagy ember által alkotott tavacskák találhatók.

Hazánk északi, erdős hegyvidéki területein viszonylag gyakorinak számít. Nappal faodvakban tartózkodik, napnyugta után indulnak vadászatra. Vízhez kötődő rovarokat fogyaszt, melyeket röptükben kap el.

Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

   

Tavi denevér (Myotis dasycneme) 

Közepes termetű faj, fej és testhossz: 55 - 68 milliméter, testtömeg: 12 - 20 gramm. A bunda színe a háton barna, a hasi oldalon szürkés. A vitorlafelületek szürkésbarnák.

Európában ritka. Hazánk az elterjedési területének délnyugati részén helyezkedik el. A természetes élőhelyek - ártéri ligeterdők - drasztikus csökkenése, a folyószabályozások, valamint a vizek mentén oly gyakori vegyszeres szúnyogirtás következtében nálunk is ritka és veszélyeztetett.

Folyók, tavak mentén, illetve ezek közelében telepszik meg; sík és hegyvidékeken egyaránt megtalálhatjuk. Szálláshelyeit, szülőkolóniáit leginkább faodúkban alakítja ki, de esetenként templomtornyokban, padlásokon is nagy kolóniákra bukkanhatunk. A téli hibernációs időszakot faodúkban és barlangokban tölti.

Vízhez kötődő faj. 0,5 és 5 méter közötti magasságban a víz felett repülve vadászik, leggyakrabban szúnyogokat, kérészeket és tegzeseket zsákmányol. A víz közeléből csak ritkán távolodik el.

Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

   

Vizi denevér (Myotis daubentonii) 

Közepes termetű faj, fej és testhossz: 43 - 55 milliméter, testtömeg: 7 - 14 gramm. A bunda színe a háton barna, a hasi oldalon szürkés. A vitorlák szürkésbarna színűek.

Európában sokfelé előfordul, gyakori, nem veszélyeztetett. Hazánkban szintén gyakori. Folyók, tavak, patakok mentén és ezek közelében mindenfelé gyakori.

Szálláshelyeit, szülőkolóniáit leginkább faodúkban alakítja ki, a kolóniák általában 30-50 egyedből állnak. Alkalmilag épületekben és hídszerkezetekben is megtelepszik. A téli hibernációs időszakot faodúkban és barlangokban tölti. Erősen kötődik a vízhez, élőhelyeitől csak ritkán távolodik el.

Szinte mindig közvetlenül a víz felett repülve vadászik, a rovarokat sokszor a felszínről kapja fel. Leggyakrabban szúnyogokat, kérészeket és tegzeseket zsákmányol.

Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

   


Kései denevérek - Eptesicus

 

Északi kései denevér (Eptesicus nilssonii) 

Közepes termetű faj, fej és testhossz: 55 - 65 milliméter, testtömeg: 8 - 17 gramm. A bunda hosszú, tömött, lágy, színe a háton barna, barnásfekete, a hasi oldalon árnyalatnyit világosabb. Fontos és jól látható határozóbélyeg a hátszőrök világosabb csúcsa.

Európában elterjedési területén gyakori faj, állománya stabil. Magyarországon nagyon ritka, csak a Bakonyban és Aggteleken fordult elő egy-egy példány.

Leggyakrabban épületekben, sziklahasadékokban telepszenek meg, de fák repedéseiben is rájuk bukkanhatunk. Télen barlangokba, bányavágatokba húzódnak.

Inkább a nyílt területeken vadászik, sokszor a lombkoronaszint magasságában. Röpte gyors és fordulékony.

Védett faj, természetvédelmi értéke 25.000 Ft.

   

Közönséges kései denevér (Eptesicus serotinus) 

Nagy termetű faj, fej és testhossz: 62 - 82 milliméter, testtömeg: 14 - 30 gramm. Arcorra széles. A bunda dús, színe a háton a barna többféle árnyalata lehet, a hasi oldalon világosabb szürkésbarna.

Európában gyakori, állománya stabil. Alkalmazkodóképes faj. Magyarországon gyakori, minden településen megtalálható, nem veszélyeztetett.

A lakott területek tipikus denevérfaja. Szálláshelyeit, szülőkolóniáit épületekben - padlásokon, templomtornyokban - alakítja ki. A kolóniák állhatnak csupán néhány példányból, de többszázasak is lehetnek. Legtöbbször a telet is épületekben tölti, de barlangokba, régi bányavágatokba is behúzódhat.

A települések környéki erdős és ligetes területek felett vadászik. Röpte viszonylag gyors. Nagyobb rovarokkal, bogarakkal táplálkozik.

Védett faj, természetvédelmi értéke 25.000 Ft.

   


Szélesarcú denevérek - Vespertilio

 

Fehértorkú denevér (Vespertilio murinus) 

Közepes termetű faj, fej és testhossz: 48 -. 64 milliméter, testtömeg: 12 - 20 gramm. Arcorra széles, erős. Füle rövid, a bunda tömött, a háton szürkésfekete, deresen futtatott, a hasi oldalon szürke. Fejét jellegzetes vörös-fekete maszk veszi körül, torka fehér.

Európa-szerte ritka, állománya az utóbbi időben csökkent, csak szigetszerű populációi ismertek. Magyarországon kifejezetten ritka, a hegyvidéki területekről és az Alföldről is csak szórványosan kerül elő. Úgy tűnik, hogy a nagyobb városokban él több.

Szálláshelyeit, szülőkolóniáit épületek zugaiban, sziklarepedésekben alakítja ki. Télen pincékbe, barlangokba, padlások melegebb részeibe húzódik.

Röpte gyors, fordulékony. Általában magasan, nyíltabb, ligetes helyen vadászik. Éjszakai lepkékkel és más rovarokkal táplálkozik.

Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

   


Fecskeszárnyú denevérek - Nyctalus

 

Rőt korai denevér (Nyctalus noctula) 

Európa egyik legnagyobb termetű denevérfaja, fej és testhossz: 60 - 82 milliméter, testtömeg: 19 - 40 gramm. Arcorra széles a bunda rövid, testhez simuló, színe a háton vörhenyes, a hasi oldalon árnyalatnyit világosabb. A szárnyvitorla és a többi bőrfelület is füstös fekete. A szárny keskeny, fecskeszárnyra emlékeztet.

Az egyik leggyakoribb európai denevérfaj, mindenütt előfordul. Magyarországon gyakori faj, nem veszélyeztetett.

Hegy-, domb- és sík vidéken egyaránt előfordul. Kedveli az idősebb erdőket, de nem feltétlenül kötődik hozzájuk. Szálláshelyeit, szülőkolóniáit odúkban alakítja ki, de az 1990-es évektől egyre nagyobb számban telepszik meg panelházak hézagaiban. A mesterséges odúkat is leggyakrabban ez a koraidenevérfaj foglalja el. Az erdőlakók télen is odúkba húzódnak, míg a panellakók az épületekben töltik a hideg évszakot.

Ligetes, nyílt területek, folyók, tavak, nádasok felett, erdőszegélyek mentén vagy erdei nyiladékokban szerzi zsákmányát. Röpte gyors, fordulékony. Néha 50-100 méter magasan, de általában a lombkoronaszintben vadászik. Levéltetvektől a cserebogárig mindent elfogyaszt.

Védett faj, természetvédelmi értéke 25.000 Ft.

   

Óriás korai denevér (Nyctalus lasiopterus) 

Hatalmas termetű, Európa legnagyobb denevérfaja. Fej és testhossza: 84 - 105 milliméter, testtömege: 41 - 75 gramm. A bunda rövid, testhez simuló, színe a háton vörhenyes, a hasi oldalon árnyalatnyit világosabb.

Európában rendkívül ritka faj. Állománya csökkent, veszélyeztetett. Magyarországon szintén nagyon ritka és veszélyeztetett faj.

Hegyvidéki faj, kizárólag idős erdőkben találták meg, az erdei tavak közelségét is igényli. Szálláshelyeit, szülőkolóniáit mindig faodúkban alakítja ki, itt is telel.

Vadászterületei erdei tavak, erdőszegélyek. Röpte gyors, de mérete miatt nem fordulékony. Nagyobb rovarokkal, bogarakkal táplálkozik, de alkalmanként madárfiókákat is zsákmányol.

Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 500.000 Ft.

   

Szőröskarú korai denevér (Nyctalus leisleri) 

Közepes termetű faj, fej és testhossz: 48 - 68 milliméter, testtömeg: 12 - 20 gramm. Füle rövid, a bunda színe a háton barna, a hasi oldalon árnyalatnyit világosabb. A szárny keskeny, a tövénél szőrös.

Európában veszélyeztetett, állománya az idős erdők eltűnésével csökkent. Bár Magyarországon sok helyütt előkerült, a ritka fajok közé sorolhatjuk.

Bár domb- és hegyvidéken, valamint sík területeken egyaránt előfordul, hegységeinkben gyakoribb. Szálláshelyeit, szülőkolóniáit faodúkban alakítja ki, a téli időszakot is mindig ezekben tölti. Mesterséges odúkkal már több helyütt sikerült megtelepíteni

Ligetes, nyílt területek, tavak felett, erdőszegélyek mentén, erdei nyiladékokban vadászik. Röpte gyors, fordulékony. Leggyakrabban lepkéket, tegzeseket, szúnyogokat, ritkábban bogarakat fogyaszt.

Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

   


Simaorrú denevérek - Hypsugo

 

Alpesi denevér (Hypsugo savii) 

Kis termetű faj, fej és testhossz: 40 - 54 milliméter, testtömeg: 5 - 10 gramm. Füle rövid, a háton a bunda színe a barna többféle árnyalata lehet, a hasi oldal szürkésbarna.

Európa déli részén nem ritka, de állománya csökkent. Magyarországon a településeken mára országosan elterjedté vált, de ritka.

Inkább hegyvidéki faj. Szálláshelyeit, szülőkolóniáit épületek zugaiban, sziklarepedésekben, faodúkban alakítja ki. Télen pincékbe, barlangokba, padlások melegebb részeire húzódik. Hazánkban szinte kizárólag épületlakó így egész évben épületek réseiben, panelhézagokban találjuk.

Röpte nem túl gyors, de fordulékony. Általában magasan, nyíltabb, ligetes helyeken vadászik.

Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft

   


Törpe denevérek - Pipistrellus

 

Durvavitorlájú törpedenevér (Pipistrellus nathusii) 

Kis termetű faj, fej és testhossz: 45 - 55 milliméter, testtömeg: 4 - 8 gramm. Fontos bélyeg, hogy a felső második metszőfog nagyobb, mint az első. A bunda tömött, színe a háton barna, a hasi oldalon szürkésbarna. A szárnyvitorla és a többi bőrfelület is barnásfekete.

Európában majdnem mindenhol előfordul. Magyarországon sok helyütt előkerült, ennek ellenére a ritka fajok közé soroljuk.

Bár domb- és hegyvidéken is előfordul, valójában sík vidéki faj. Előnyben részesíti az ártéri ligeterdőket, a mocsaras, nedves élőhelyeket. Szálláshelyeit, szülőkolóniáit leggyakrabban odúkban alakítja ki, de épületek zugaiban is rájuk bukkanhatunk. Mesterséges odúkkal már több helyütt sikerült megtelepíteni. Téli szállásként kizárólag faodúkat használ.

Ligetes, nyílt területek, folyók, tavak, nádasok felett, ritkábban erdőszegélyek mentén, erdei nyiladékokban vadászik. Röpte gyors, fordulékony. Főként szúnyogokat fogyaszt.

Védett faj, természetvédelmi értéke 25.000 Ft.

   

Fehérszélű törpedenevér (Pipistrellus kuhlii) 

Kis termetű faj, fej és testhossz: 40 - 48 milliméter, testtömeg: 5 - 9 gramm. A bunda tömött, színe a háton barna, a hason szürkésbarna. A szárnyvitorla és a többi bőrfelület barnásfekete. A vitorla hátsó szegélyén jól látható fehér szegély van. A szárny keskeny.

Európában a mediterrán régióban gyakori faj.Magyarországon először 1993-ban, Keszthelyen észlelték, majd a következő években egyre több helyről bizonyították előfordulását. 2000-től ugrásszerűen megnőtt az észlelések száma, ma már az ország legtöbb településén előfordul, általában gyakori.

Síkságokon, valamint domb- és hegyvidéken egyaránt megtalálható. Kultúrakövető faj, szinte kizárólag épületek zugaiban, gerendák között, zsalugáter mögött stb. telepszik meg, és telelni is épületekbe húzódik

Ligetes területek, parkok, utcai lámpák környéke. Röpte gyors, fordulékony. Leggyakrabban szúnyogokkal, molyokkal táplálkozik.

Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

   

Közönséges törpedenevér (Pipistrellus pipistrellus) 

Európa legkisebb termetű denevére, fej és testhossz: 35 - 50 milliméter, testtömeg: 3,5 - 7 gramm. A bunda tömött, színe a háton vörhenyesbarna, a hasi oldalon kicsit világosabb. A szárnyvitorla és a többi bőrfelület barnásfekete. A szárny keskeny.

Európában majdnem mindenütt előfordul, állománya erős, stabil. Az egyetlen olyan denevérfaj, amely a berni egyezményben nem fokozottan védett, csak védett státust kapott. Hazánkban gyakori, minden élőhelyén erős az állománya.

Domb-, hegy- és sík vidékeken egyaránt előfordul. Szálláshelyeit, szülőkolóniáit odúkban, leváló kéreg alatt, épületek zugaiban vagy akár templomtornyokban is kialakíthatja. Általában télen is faodúkba, ritkábban barlangokba húzódik.

Vadászterületei erdőszegélyek, rétek, ligetes, nyílt területek, erdei nyiladékok. Röpte nem gyors, de fordulékony. Leggyakrabban apró termetű rovarokkal, levéltetvekkel, molylepkékkel és szúnyogokkal táplálkozik. Egyes kutatások szerint 1000 - 1200 szúnyogot és képes zsákmányolni egy óra alatt.

Védett faj, természetvédelmi értéke 25.000 Ft.

   

Szoprán törpedenevér (Pipistrellus pygmaeus) 

Kontinensünk egyik legkisebb denevérfaja. Alkarhossza 2.7 - 3.2 centiméter, testtömege 4 - 7 gramm. Feltűnően rövid, világos színű orra van. Hát és hasi oldal színezete között nagyon csekély az árnyalatbeli eltérés. A bundától mentes bőrfelületek színezettsége (fülek, szemek környéke) általában világosabb barna. Európa erdeiben található meg.

Hazánkban a Tiszántúl és a Duna-Tisza köze északi tájain fordul elő, és a Dunántúlon szórványosan fellelhető.

Sok esetben vizek fölé hajló vagy sűrű növényzetben vadászik. Táplálékspektruma sokféle, de főképp szúnyogokat, molylepkéket, apró rovarokat fogyaszt. Szülőkolóniái épületekben és faodvakban találhatóak.

Védett faj, természetvédelmi értéke 25.000 Ft.

   


Pisze denevérek - Barbastella

 

Nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) 

Közepes termetű faj, fej és testhossz: 45 - 58 milliméter, teszttömeg: 6 - 13 gramm. Nevét érdekes, "dekoratív" arcorráról kapta, amely egy mopszliéhoz hasonlítható. A bunda viszonylag hosszú, színe a háton fekete, ritkábban barnásfekete, a szőrszálak vége világosszürke, ettől a hát ezüstösen futtatottnak tűnik. A hasi oldal sötétszürke. Az arcorr, a fülek és a vitorlák feketék.

Állománya egész Európában erősen megfogyatkozott, több helyütt kipusztult vagy a kipusztulás fenyegeti. Bár hazánkban több helyről is előkerült, ritkának számít. Az élőhelyek gyors megszűnése miatt Európa-szerte veszélyeztetett.

Főként középhegységeinkben és ezek peremterületein fordul elő, de sík vidéki adatai is vannak. Erősen kötődik az őshonos fafajokból álló, idős erdőkhöz. Szálláshelyeire faodúkban, gyakrabban leváló kéreg alatt, farepedésekben, ritkábban sziklahasadékokban bukkanhatunk. Barlangokban és faodúkban egyaránt áttelelhet, de sok esetben csak valami éppen fagymentes sziklahasadékot keres.

Erdőkben, erdei nyiladékokban, kis erdei tavak környékén, két és tíz méter közötti magasságban vadászik. Röpte gyors, fordulékony. Tápláléka szinte kizárólag éjjeli lepkékből áll.

Védett faj, természetvédelmi értéke 25.000 Ft.

   


Husszúfülű denevérek - Plecotus

 

Barna hosszúfülű denevér (Plecotus auritus) 

Közepes termetű faj, fej és testhossz: 42 - 53 milliméter, testtömeg: 5 - 11 gramm. Hatalmas fülei közel akkorák, mint a teste. A bunda a háton és a toroktájékon vörösesbarna, a hasi oldalon szürkés színű. A fül és a vitorlák világosak, vékonyak.

Európában nem ritka, de állománya az idős erdők drasztikus megfogyatkozásának következtében csökken. Magyarországon a hegyvidéki területeken gyakoribb, de sehol sem tömeges.

Inkább hegyvidéki fajnak mondható. Nyáron idős, keményfás erdőkben, faodúkban, ritkábban épületek zugaiban alakít ki kolóniákat, amelyek legfeljebb 30-40 példányból állnak. A hideget jól tűrő faj; télen pincékbe, barlangokba húzódik.

Röpte lassú, fordulékony. Az erdő belsejében - erdei utakon, nyiladékokban - alacsonyan szállva zsákmányát sokszor közvetlenül a bokrokról, fákról vadássza le. Leggyakrabban kisebb lepkéket, szúnyogokat fogyaszt.

Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

   

Szürke hosszúfülű denevér (Plecotus austriacus) 

Közepes termetű faj, fej és testhossz: 41 - 58 milliméter, testtömeg: 5 - 13 gramm. Fülei nagyok, arcorra finom. A bunda a háton sötétebb szürke, a hasi oldalon világosszürke. A fül és a vitorlák világosak, vékonyak.

Európába, veszélyeztetett faj. Magyarországon általánosan elterjedt, de sehol sem tömeges. Hazai állománya csökkenőben van.

Hegyvidéki területeken és síkságokon egyaránt megtalálható. Épületlakó faj, kolóniáit - amelyek akár 80 példányból is állhatnak - padlásokon, templomtornyokban alakítja ki. A hideget jól tűri; télen pincékbe, ritkábban barlangokba húzódik, vagy a padlások melegebb zugaiban marad.

Röpte lassú, fordulékony. Parkokban, utak, nyiladékok felett alacsonyan repülve zsákmányát sokszor közvetlenül a bokrokról, fákról vadássza le. Leggyakrabban kisebb lepkékkel, szúnyogokkal táplálkozik.

Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

   


Hosszúszárnyú denevér-félék - Vespertilionidae

Husszúszárnyú denevérek - Miniopterus

 

Hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii) 

Közepes termetű faj, fej és teszhossz: 50 - 62 milliméter, testtömeg: 9 - 16 gramm. Megjelenése nagyon jellegzetes: rövid pofája, háromszög alakú füle, rövid fülfedője és szürkés színe miatt nem lehet összetéveszteni a többi európai denevérfajjal.

Erősen veszélyeztetett. Európában és Magyarországon is jelentős számú kolóniái tűntek el, főként emberi zavarás következtében. Több ezres kolóniákat alkot, ezért fokozottan sérülékeny faj. A nagy szájnyílású barlangokat kedveli, azonban ezeket a barlangokat a turisták is előszeretettel látogatják.

Egész évben barlangokban, felhagyott bányákban él. Fontos számára a szálláshely zavartalansága és a nagy berepülőnyílás.

Európa leggyorsabb denevére. Röpte akár az 55 kilométer/órás sebességet is elérheti. Általában nyílt területek felett, 10 - 20 méteres magasságban vadászik. Főként lepkéket és bogarakat zsákmányol, kizárólag repülő rovarokra vadászik.

Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.

   

 

Tévhitek és babonák

Még manapság is számos negatív előítélet és tévhit él a denevérekkel kapcsolatban, miszerint vérszívó, kártékony, agresszív jószágok. A jelenség leginkább az információhiánnyal magyarázható. Kártékonyságról nemigen beszélhetünk, sőt akár "hálásak" is lehetünk a denevéreknek, hiszen étkezésükben egyik fő fogás a szúnyogok hada.

Jámbor állatokról van szó, semmi okunk a tőlük való félelemre. Az a tévhit, hogy a denevérek vérszívók lennének, európai viszonylatban teljesen alaptalan. A Földön élő denevérfajok közül csak három, Közép- és Dél-Amerikában előforduló faj (Desmodus) táplálkozik vérrel. Mivel nyáluk fájdalomcsillapítót tartalmaz, az áldozat (többnyire ló, szarvasmarha, sertés vagy baromfi) nem is veszi észre a "merényletet", ugyanakkor igen kis mennyiségű vérről van szó.

Ezekről többet itt a Természettár honlapon, az "Emlősök" menüpont alatt, "A vérszopó denevérek" címen tudhatsz meg.

Európa szerte minden országban augusztus végén, azonos időpontban tartják a Nemzetközi Denevéréjt (Eurpean Bat Night), amelyhez egy évtizede Magyarország is csatlakozott. Ennek keretében a nagyobb vadasparkok, állatkertek egész napos - a témához kapcsolódó - programmal várják a látogatókat. A nevezetes nap és természetesen éjszaka 2016. évben augusztus 27-én lesz.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a EMLŐSÖK menübe