Sziámi harcos hal


A sziámi harcos hal (Betta splendens) a csontos halak (Osteichthyes) osztályába, a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a gurámifélék (Osphronemidae) családjába tartozó faj. Az egyik legkedveltebb édesvízi akváriumi hal.

Dél-Ázsiából, a Maláj-félsziget és Thaiföld vízinövényzettel sűrűn benőtt álló- és lassú folyású vizeiből származik, ahol általában a sekély vizű rizsföldek lakói. Ahogy neve is mutatja, a harcos hal különösen területvédő természetű, harcias, agresszív. Ez a viselkedés általában a hím bettáknál figyelhető meg. A halviadalok népszerűsége miatt sokfelé elterjedt Délkelet-Ázsiában. Így manapság már Szingapúrban, Laoszban, Kambodzsában és Vietnamban is sűrűn előfordul.

A kitenyésztett Betta splendens alig hasonlít ahhoz a halhoz, amiből kitenyésztették és ami vad formában megtalálható Dél-Ázsiában. A vad változat sokkal rövidebb úszókkal rendelkezik, és kevésbé élénk a színük. A nőstényeket nehezen lehet megkülönböztetni a hímektől.

   

   



Karcsú teste átlagosan 7 centiméterre nő meg, és kis akváriumban is jól érzi magát (minimum 20 liter). A hímek páratlan úszói (hát-, farok alatti és farkúszói) nagyobb felületűek, sugaraik hosszabbak a nőstényekénél és vitorlaszerűen megnagyobbodtak. A nőstény úszói rövidebbek, színezetük kevésbé élénk. Az ívási időszakon kívül testükön többnyire sötét, hosszanti sávok láthatók.

   

   

A hímek szebbnél szebb színváltozatait tenyésztették ki, a rózsaszíntől a piroson és a gesztenyebarnán át egészen a kékig.

Amikor egy gyönyörű hím agresszív magamutogatása során kifeszíti fátyolos úszóit, akkor azok egyetlen kört alkotnak. A nőstényeknek mindig jóval rövidebbek az úszói és rövid, de feltűnő ivarszemölcse van, így könnyen meg lehet különböztetni a halak nemét is.

Színeik és úszóik alakulása nagyon különböző, mivel a legtöbb akváriumi példányt évek óta szelektív módon tenyésztik fogságban. A hímek harciasak, ezért csak egyet szabad a medencében tartani. A hímek körülbelül 8 centiméterre, míg a nőstények 5 - 6 centiméteresre nőnek meg.

A betták gyakran pózolnak. Amikor a hím egy másik hímet lát - legyen az akár a saját tükörképe - a kopoltyúfedőit kimereszti, az uszonyait szélesre tárja hogy megmutassa ellenfelének, milyen nagy, és erős. Ez hamarosan ahhoz vezethet, hogy testével ütlegelni kezdi vetélytársát, megtépi úszóit, ha az nem vonul vissza azonnal. Ez órákon keresztül is tarthat, és csak akkor lesz vége, ha az egyik hím visszavonul, vagy túlságosan sebesült ahhoz, hogy folytatni tudja a küzdelmet. Éppen ezért nem szabad a hímeket egy akváriumban tartani.

 

A sziámi harcoshalak szája felfelé forduló, így elsősorban a felszínen lebegő táplálékot tudják magukhoz venni, de ha az élelem a fenékre süllyed, akkor sem hagyják ott, hanem lemennek érte, és ott eszik meg.

   

Természetes élőhelyükön a szúnyoglárvákat, és a vízbe hulló rovarokat is fogyasztják. Akváriumi tápláléka inkább élő eleségből (tubifex, szúnyoglárva) álljon.

   

Nagyobb akváriumban (20 - 40 literes), mutatós csak igazán a Betta család, melynek vize közepesen kemény (7 pH körüli) és 24 - 27 Celsius-fokos legyen. Heti egyszeri vízcserét igénylik. Általában békés természetű, kivéve a szaporítási időszakot, amikor el kell különíteni.



Nagyon könnyen szaporítható, ha íváskor aránylag sekély (20 centiméter mély), enyhén savas vízben tartják. Szaporítását kisebb akváriumban (10 - 20 liter) is megoldható. Nem szabad behelyezni egyszerre a medencébe a szaporítandó párt. Először a hímet kell betenni az ívató medencébe, hogy megszokja új környezetét, majd egy ivadéknevelő hálóban vagy befőttes üvegben kell belelógatni a nőstényt is.

Szaporodásra 6 és 12 hónapos koruk körül a legalkalmasabbak. A nőstény úgy jelzi hajlandóságát a párzásra, hogy teste megduzzad, és függőleges csíkozottságot mutat. Ha érdeklődik a hím iránt, akkor közel lehet engedni hozzá.

   

   

A betta élete egy víz felszínén lebegő "buborék-óvodában" kezdődik. Ezt a habfészket az apa készíti és gondozza. Különleges légzőszervét használva, a hím a levegőt buborék formájában fújja ki száján, és amint ez a buborék távozik, a hal cement-mirigyeiből származó váladékot vesz magához. Ennek köszönhető, hogy a buborékok képesek egymáshoz, illetve növényekhez tapadni, továbbá tartósságágukat is ennek a mirigy-váladéknak köszönhetik. A hím a buborékfészek építését 25 - 30 fokos vízben kezdi. A habfészek elkészülte után a hím kész az ívásra.

   

Amikor a nőstény kész a párzásra, fejét lehajtva és úszóit szorosan testéhez szorítva, alázatosan megközelíti a fészek alatt várakozó hímet. A hím ezután, testével ölelésbe szorítja a nőstényt, mely kibocsájtja ikráit, miközben a hím megtermékenyíti azokat.

A labirintkopoltyús halak közül egyedül a betták ikrái nehezebbek a víznél, ezért azonnal lesüllyednek. A hím serényen felszedegeti és visszaköpi őket a habfészekbe.

   

A párzás után halásszuk ki az anyát, mert a hím halálosan megverheti. A kicsik 20 - 30 óra múlva kelnek ki. A pár órás ivadékok a habfészek buborékjain csüngenek. Egy-egy néha lepottyan, ilyenkor eszeveszetten keringve próbál visszajutni a fészekbe. Van, amikor ez sikerül is, de ha nem, a figyelő apuka azonnal ivadéka segítségére siet. Szájába veszi, és felköpi a habfészekbe. A hímet 3 - 4 napig hagyjuk az ikrákkal, kikelteti őket, vigyáz rájuk, aztán őt is távolítsuk el.

   

   

Az ivadékok nagyon aprók, lassan fejlődnek, érzékenyek a megfázásra. Első eleségként főtt tojássárgája vagy infuzória adható nekik, később sóféreglárvákkal kell etetni.

      

3 hetes koruk körül kezdenek el színesedni, amint megállapítjuk az ivarokat, különítsük el a fiatal hímeket. A betták nem hosszú életű halak, legfeljebb 2 évig élnek,


NÉHÁNY GYÖNYÖRŰ HÍM BETTA

   

   

   

   

   

   

   

   

   

Botanika Vissza a kezdőlapra                Botanika Vissza a HALAK menűbe