A vérszopó denevérek


A denevérek (Chiroptera) az emlősök osztályának egy rendje. 19 család és 928 ma élő faj tartozik a rendbe. Az emlősállatok egyedüli csoportja, amely aktív repülésre képes.

Mellső végtagjaikon a másodiktól kezdve valamennyi ujjuk erősen meghosszabbodott. Közöttük, valamint a törzs oldala között egy vékony bőrredő - a "vitorla" - feszül, amely a hátsó lábra és a farokra is kiterjed. Mivel bőrszárnyuk nem ereszti át a levegőt, röptük különbözik a madarakétól.

A denevér csontváza

   

Az emlősök között egyedül állnak abban, hogy térdüket nemcsak befelé, hanem kifelé is képesek mozgatni, ami szükséges a leszálláshoz és a fejjel lefelé függéshez. Ebből következően lábujjaik sem előre-, hanem hátra néznek. A földön csak üggyel - bajjal mozognak. Éjszakai állatok. Napközben fejjel lefelé csüngenek faodvakban, barlangokban, padlásokon.

      

Fogazatuk elkülönült metsző-, szem- és őrlőfogból áll, de valamennyi fog tűhegyes. Tépőfoguk nincs.

   

Látásuk gyenge, ultrahangok segítségével tájékozódnak oly módon, hogy az általuk kibocsátott ultrahang az eléjük kerülő tárgyakról, rovarokról visszaverődik, és ezt érzékelik. Az ultrahang frekvenciája fajonként különböző, 35 - 105 kHz közé esik.


Vérszopó denevérek

A vérszopó denevérek (Desmodontinae) az emlősök (Mammalia) osztályának, a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a hártyásorrú denevérek (Phyllostomidae) családjába tartozó alcsalád.

Az alcsalád három faja kizárólag vérrel táplálkozik.

Desmodus nem

- Rőt vérszopó denevér (Desmodus rotundus)

Diaemus nem

- Fehérszárnyú vérszopó denevér (Diaemus youngi)

Diphylla nem

- Farkatlan vérszopó denevér (Diphylla ecaudata)

Mindhárom faj Amerikában őshonos, Mexikótól kezdve, Brazíliában, Chilében és Argentínában.

Hallásuk annyira kifinomult, hogy különbséget tudnak tenni potenciális áldozataik ébrenléti és nyugalmi lélegzetvételének hangzása között, mely tudásukat a táplálékszerzésben is kamatoztatják. Így a korábban már "megcsapolt" áldozataikhoz ragaszkodó módon térnek vissza.

Általában kolóniákban élnek, szinte teljesen sötét helyeken, mint barlangok, régi kutak, odvas fák és épületek.

A rőt vérszopó denevérek az egyetlen faj a denevérek világában, melyek befogadják a fiatal denevért, ha annak az anyjával valami történik. Igen szoros családi kötelékben élnek a kolónia többi tagjával.

Másik egyedülálló szokásunk, hogy megosztják egymással az ételt. A rőt vérszopó denevér ugyanis csak két napig bírja vér nélkül, és nem mindig adódik számukra lehetőség az élelem pótlására. Amikor nem talál ételt, akkor gyakran elmegy "könyörögni" egy másikhoz, aki így egy kis mennyiségű vért öklendez fel.

A rőt vérszopó denevérek csak teljesen sötétben vadásznak. Többnyire emlősök vérével táplálkoznak (beleértve az embert is), míg a fehérszárnyú és a farkatlan vérszopó denevérfaj, inkább madarak vérét fogyasztja.

   

Egy nőstény vérszopó denevér súlya 30 - 40 gramm, és egy 20 perces étkezés alatt el tud fogyasztani több, mint 20 grammnyi folyadékot. A gyors anyagcseréjének köszönheti, hogy táplálkozás után igen rövid idő alatt képes újra repülni.

Mivel a vacsora éjszaka történik, a kép minősége gyengébb, s néhány felvétel infravörös technikával készült.

Kutatások bebizonyították, hogy a legjobb véralvadásgátló a vámpír denevér nyála, melyet a gyógyászatban is használnak, főleg Stroke betegeknél.


Desmodus nem

Rőt vérszopó denevér (Desmodus rotundus)

A rőt vérszopó denevér Közép- és Dél-Amerikában, trópusi és szubtrópusi vidékeken Mexikótól Észak-Chiléig és Észak-Argentínáig honos.

A denevér hossza 8 centiméter, szárnyának fesztávolsága 20 centiméter, testtömege 30 - 40 gramm. Bundája barna. Nyelve mindkét oldalán vályúszerű mélyedés helyezkedik el. Ezek a vér felvételekor váltakozva kinyílnak és becsukódnak, ezáltal szívódik fel a lenyalt vér a mélyen bemetszett alsó ajakhoz majd a szájba. A vérszopó denevér nyála olyan vegyi anyagokat tartalmaz, melyek megakadályozzák a véralvadást. A kifejlett vérszopó denevér naponta körülbelül 20 - 25 milliliter vért iszik.

   

   

Éjjel aktív, átlagosan 100 állatból álló kolóniákban él. Tápláléka meleg vérű, házi- és haszonállatok, különösen tehenek, disznók és lovak vére, néha házityúkoké, igen ritkán embereké is. A vérszopó denevér az áldozatokat nyakukon, vállukon, farukon vagy csüdjükön harapja meg. Az állat kizárólag véren él, melyet éles fogaival ejtett sebből nyal ki.

   

Az ivarérettséget 9 hónapos korban éri el. Nincs meghatározott párzási ideje. A vemhesség 6-8 hónapig tart, ennek végén 1 utód jön a világra. Fogságban közel 20 évig él.


Diaemus nem

Fehérszárnyú vérszopó denevér (Diaemus youngi)

Megtalálható Dél - Mexikóban, Argentínában, Trinidad és Margarita szigetén. A repülő egyedek könnyen beazonosíthatók a fehér szárnyukról.

   

Megjegyzi az emlősök vonulási útját, ahol a fák alsó ágain helyezkedik el, s az élelemhez vonuló állatokra szabályosan ráugrik. A talajon nagyon ügyetlenül mozog. Repülés közben igen hangos, mivel nem csupán ultrahangokat bocsát ki.

   

Szájukban két bűzmirigy található, melyekből a görényekre emlékeztető szagú folyadékot képes kibocsátani.



Diphylla nem

Farkatlan vérszopó denevér, vagy szőrös lábú vámpír (Diphylla ecaudata)

Kormos - barna színű denevér, nincs farka. Hossza 85 milliméter, tömege 30 - 40 gramm.

      

Dél-Texasban, Peru és Brazília területén honos. Nappal barlangokban, sötét odúkban csoportosan húzódnak meg, élelemszerző körútra éjszaka indulnak. Tápláléka gerincesek, elsősorban madarak, beleértve a házi baromfik vére. Nincs kiemelt szaporodási időszakuk, általában egy utód jön világra.

   

 

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza az EMLŐSÖK menűbe