Bogárcsigák


A magyar elnevezés különös és félrevezető, mivel ezeknek az állatoknak a bogarakhoz semmi közük sincs, a csigákhoz is csupán annyi, hogy azokkal együtt a puhatestűek törzsébe tartoznak.

Önálló osztályt alkotnak, melynek magyar neve: cserepeshéjúak, tudományos néven Polyplacophora.

Kizárólag tengerekben – sósvízben – élnek, a fajok többsége a parti, sekélyebb, sziklás aljzatú vizeket kedveli, bár mélytengeri fajok is bőven előfordulnak.

Héjuk különleges, semmi mással össze nem téveszthető.

A héj az állat háti oldalán található, a hasi oldal kisebbik részét a fej alkotja a rajta lévő szájnyílással, nagyobbik részét pedig az izmos tapadóláb teszi ki.

Ez a rögzülést, a sziklákhoz, kövekhez tapadást biztosítja.

A héj ovális alakú, vértszerű, nyolc darabból áll, melynek lemezei egymáshoz tökéletesen illeszkednek. A héj darabjait izmok fogják össze, így az nem merev, hanem az izmok mentén hajlékony.

A fajok egy része sima, másoknál a szelvényeken tövis, tüskeszerű képződmények vannak. A kemény héjat egy izmos, szalagszerű képlet veszi körbe, melynek rugalmassága miatt tökéletesen – akár hermetikusan – képes a sziklákra tapadni.

       

A mélytengeri fajoknál a köpenyrész annyira kiszélesedik, hogy az állat a héját körbenövi.

Lassan haladnak, moszatokat és algákat esznek.

Az árapály zónában élők a víz visszahúzódásakor szárazra kerülnek, de a már említett hermetikus zárás miatt nem száradnak ki.

A veszélyt ilyenkor a rákok, sirályok, és egyéb tengeri madarak jelentik számukra

. Ha a bogárcsigát az aljzatról le akarjuk feszíteni, az a feszítés hatására még erősebben tapad.

A szikláról történő eltávolítás során a héjlemezeket összefogó izmait összehúzza, ekkor a páncél begömbölyödik, s védekező helyzetet vesz fel, mint egy ászkarák.

  

Méretüket tekintve általában 2 - 5 centiméter nagyságúak, de igazi óriásfajok is vannak, melyek akár a 30 centimétert is meghaladhatják.

Sok tengerparti népnél igazi ínyencségnek számít, s mivel gyűjtésük körülményes és nehéz, ezért drágák is.

A fosszilis leletek tanúsága szerint már négyszázmillió évvel ez előtt, a földtörténeti devonban már megjelentek, s azóta szinte változatlanok.

További különleges bogárcsigák

      

      

      

      

      

      

      

      

      

      

      

      

      

tengherk Vissza a kezdőlapra              tengherk Vissza a TENGERI HERKENTYŰK menűbe