A bolha


A bolhák (Siphonaptera) a rovarok (Insecta) osztályába tartozó, több mint 2000 fajt számláló rend. Madarakon és emlősökön élősködők.

1-4 mm nagyságú sötétbarna, szárnyatlan rovarok. Testük oldalról lapított, fejük kicsi, szájszerveik szúrásra és vérszívásra módosultak. Szívókájukat a felső állkapocs és a felső ajak alkotja, az alsó állkapocs pedig késszerű és a bőr átvágására szolgál. Hátsó pár lábuk erőteljes ugróláb, mely a testmérethez képest hatalmas ugrásokat tesz lehetővé.

A bolhák fejlődésében pete-lárva-báb-kifejlett bolha (imágó) szakaszok követik egymást.

A kifejlett nőstény bolha az áldozatára feljutva 30 percen belül már vért szív, és ezt követően 48 órával már párosodik is.

A parazita nőstényének szervezetében található egy spermatároló rekesz, amely lehetővé teszi számára, hogy egyszeri párosodást követően, egész életén keresztül megtermékenyített petéket rakjon, a hímek további közreműködése nélkül.

Egyetlen nőstény bolha akár napi 50 petét is rakhat, de a 20 - 30 pete/nap átlagot két hónapon át megszakítás nélkül képes tartani.

Az állatok szőrére lerakott, 0,5 milliméter nagyságú, sárgásfehér, ovális peték lehullnak a környezetbe, ahol kedvező körülmények között néhány napon belül 3 - 4 milliméter hosszú lárvák kelnek ki belőlük.

A bolhalárvák a fényt kerülve elrejtőznek a padló repedéseiben, a bútorok kárpitja és a szőnyegek alatt.

A lárva a kutya vagy macska környezetében fellelt szerves törmeléket, hámsejteket, bolhaürüléket fogyasztja.

Táplálkozás közben egy galandféreg faj petéit is felfalja, így kerül a szervezetébe egy másik parazita fejlődési alakja, amely később a kutyák, macskák beleiben élősködik.

A lárvák két vedlést követően bebábozódnak, ezzel egy rendkívül ellenálló fejlődési alak, a báb jön létre, melynek felülete ragacsos, ezért a környezet apró szennyeződései rátapadnak.

   

   

A bebábozódott lárvákból kelnek ki a kifejlett bolhák. Az imágó bizonyos stimuláló környezeti hatásokra bújik ki a bábból. Ha a báb érzékeli az ember illetve az állatok közelsége okozta rezgést, nyomást, a testmeleget, a kilélegzett széndioxidot, megtörténik az átalakulás. A kifejlett egyed fölkeresi a gazdaszervezetet, és azonnal vért szív.

   

Legkedvezőbb számukra a 18 - 20 Celsius fokos hőmérséklet és a 70 - 80 %-os relatív páratartalom. Mivel életének nagy részét a lakásban, sertésólban, tehát optimális környezeti feltételek mellett éli, ezért az évszakoktól függetlenül elszaporodhat. Melegben igen élénk, hidegben szinte mozdulatlan. A hő és a nedvesség életfolyamatát jelentős mértékben befolyásolja. Fénykerülő, a sima felszínen szalad, ugrással menekül és így éri el áldozatát is. Többnyire olyan helyen tartózkodik, ahol reménye van arra, hogy a vért adó gazdát rendszeresen megtalálja.

Az imágó kizárólag vérrel - de azzal nagyon pazarlóan - táplálkozik. Mielőtt megtölti gyomrát és beleit egész bélrendszerét átmossa, mindaddig, amíg végbelén a friss vért ki nem fecskendezi. Ezért bolhacsípés után a fehérneműn friss vérfoltok találhatók. A vérszívó amíg egyszer teleszívja magát, több helyen is beszúr.

Vérszívása 1 perctől 2,5 óráig is eltarthat.


A bolhák emésztése rendkívül gyors és pazarló, az ürülékük nagy mennyiségben tartalmaz alig vagy egyáltalán nem emésztett vért, mely azt a darált mákhoz teszi hasonlatossá.

   

Amennyiben megnedvesített itatós papírra helyezzük, a hemoglobin kioldódása miatt piros elszíneződés jelenik meg az ürülék körül. Ez az eljárás segít felderíteni a vérszívó jelenlétét, ha a bolhafésű az állat szőréből bolhát nem, csak bolhaürüléket emelt ki.

   

Teljességre korántsem törekedve, csupán négy, hazánkban leggyakrabban előforduló bolhafajt említünk meg.

 

Az emberbolha (Pulex irritans) nevével ellentétben nem válogatós parazita, háziállataink (kutya, macska, sertés, baromfi, stb.) vérét éppúgy kedveli, mint az emberét.

Világszerte előfordul, a civilizált államokban már ritka. A meleg éghajlatú országokban helyenként még igen gyakori. Az emberbolha hímje 2 - 2,5, míg a nőstény 2,5 - 3,5 milliméter hosszú, szárnyatlan rovar.

Teste oldalról erősen lapított, szájszervei szúrásra és szívásra alkalmasak. A harmadik lábpár ugráshoz alkalmazkodott, de nem a comb, hanem a csípő fejlődött igen erőssé. A lábak két karomban végződnek, ezekkel kapaszkodik.

Az emberi településeket kedveli. Élettartamuk: 2 hónap - 1 év. Az emberbolha 35 centiméter távolra és 20 centiméter magasra képes ugrani, tehát százszor akkora távolságra, mint a saját testhosszúsága. A nagyobb testű ugrólábas rovarokkal ellentétben, egymás után többet is tud ugrani.

Többnyire a lágyék- és deréktájon szív vért. Jóllakás után a gazdát elhagyja és védett, sötét helyen (pl. ágynemű között, levetett ruhában, kárpitozott bútorok mögött, padlózaton stb.) tartózkodik.

   

A nőstények elsősorban a gazdaállat fészkébe, odújába (olykor lakásban, a padló repedéseibe, porba vagy szemétbe) rakják le petéiket. A gazdaállatok testére rakott peték is rövid időn belül lehullnak. A lárvák 2 - 12 nap múlva kelnek ki, 9 - 15 nap alatt, két vedlés után kokont szőnek maguk köré és bábozódnak. A bábállapot 4 - 14 napig, de a környezettől függően akár több hónapig is tarthat. Három - négy évig is életben maradhatnak.

A kifejlett bolhák jól bírják az éhezést, bár ha tehetik, naponta szívnak vért. Kedvező feltételek esetén (meleg és száraz környezet) évente több nemzedékük is megjelenik.

Különösen előnyösek számukra a rögzített pad- és széksorok közötti nehezen takarítható hézagok, így a színházak, mozik és járművek, valamint a nyirkos, földes szobák padlója, a tantermek dobogó alatti területei.

 

A kutya bolha (Ctenocephalides canis) elsősorban a kutyák vérével él, néha a macskákon és az embereken is előfordul. A kutya bolha nem csupán vérszívása miatt kellemetlen, hanem veszélyes is, mivel lárvája szerves hulladékon él, s így az uborkamagképű galandféreg (Dipylidium caninum) petéit is megeszi, s ezzel köztes gazdává, terjesztőjévé válik a parazitának. A kutya vagy macska szőrének tisztogatása közben lenyelheti a bolhát, ezzel gazdaállattá válik, s kifejlődik benne a galandféreg.

A kifejlett nőstény bolhák 2 - 4, míg a hímek 2 - 3 milliméter hosszúságúak. Színük barna. Kemény külső vázuk ellenáll a nyomásnak, amely lehetővé teszi számukra, hogy túléljék mikor a kutya rájuk fekszik. A kutya bolhák képesek akár 50 centiméter hosszúságot, és 25 centiméter magasságot ugrani.

A macska bolha (Ctenocephalides felis), az egyik leggyakoribb és legelterjedtebb bolha faj a Földön.

A kifejlett példányok 1 - 2 milliméter hosszúak, és általában vöröses-barna színűek. Rendkívül vékony, és fürge rovar, elég nehéz megtalálni az állat szőrzetében. Macska hiányában az emberek vagy a kutyák vérét sem veti meg.

A keleti patkány bolha (Xenopsyiia cheopis), más néven trópusi patkány bolha, a rágcsálók, elsősorban a patkányok nemzetségén élősködnek. Csípésével terjeszti a bubópestist és tífuszt, mely a középkorban félelmetes járványokat okozva emberek százezreinek halálát idézte elő. Nagyon veszélyes bolhafaj, mivel a jelzett betegségeket képes átörökíteni az újabb bolhagenerációra fertőzött petéin keresztül.

A középkorban az orvostudomány fejletlensége miatt még nem tudtak eredményesen védekezni, bár gyorsan rájöttek, hogy ragályos. A fejlettebb európai városokat és a fertőzöttek otthonait járvány esetén lezárták (karantén), de a legtöbb helyen a pestis ellen kevéssé hatékony természetes gyógymódokat (füstölés, gyógyfüvek, kenőcsök stb.), illetve az egyház által javasolt érvágást, böjtölést és bűnbánatot ajánlották.

   

                        Carlo Coppola: Az 1656-os nápolyi pestis                Pestist gyógyító orvos öltözete


A bolhák irtása

A megoldás a bolhák elpusztítása a kedvenc állaton és a környezetben. Sokféle bolhairtó, csepp, spray, por, oldat, sampon, nyakörv van forgalomban. Fogadjuk meg az állatorvos javaslatát, - figyelembe véve az állat korát, méretét, bundasűrűségét, vérmérsékletét, a fertőzés súlyosságát - a szerek kiválasztásakor, melyet befolyásol még, hogy hány állat él a háztartásban és természetesen a felhasználható készítmények ára is.

A támadás másik frontja a környezet. A fegyvertárban két fő eszköz található, a speciális, környezetben is használható bolhairtó spray és a porszívó. A legjobb megoldás, ha mindkettőt párhuzamosan alkalmazzuk.

Első nekirugaszkodásra a lakást teljesen porszívózzuk ki, ahogyan takarításkor is szoktuk. Ezután menjünk végig ismét minden szobán, a porszívót állítsuk a legnagyobb szívóerőre, a csövére pedig a legszűkebb réssel ellátott szívófejet tegyük föl. Ügyeljünk a falak mentén a padlószélekre, a szegélylécek melletti területekre, a víz-, gáz-, fűtéscsövek közvetlen környezetére, a padló repedéseire, parketták közeire, a radiátorok mögötti, konvektorok melletti területekre. A bolhák különösen kedvelik ezeket a melegebb helyeket, melyek normál porszívózással nem tisztíthatók hatásosan.

Porszívózzunk át minden bútordarabot, párnákat, lábtörlőket (mindkét oldalukon), székeken lévő ülőpárnákat, stb. Különösen ügyeljünk azokra a területekre, ahol házi kedvenceink szívesen tartózkodnak (fekvőhely, etetőhely).

Porszívózás után a porszívó fejét, a porzsákot, majd a helyiségeket fújjuk be bolhairtó spray-vel azokat a helyeket, amelyeket a bolhák kedvelnek. A spray használatakor ügyeljünk, hogy ne lélegezzük be, szembe ne kerüljön, ne legyen semmilyen állat a helyiségben (madár, hal). Ha állat utazott autónkban, a takarítást terjesszük ki a kocsira is.

Mind a porszívózást, mind a befújást ajánlatos megismételni 3 hét múlva, majd ezt követően háromhavonta.


Bolhacirkusz

A bolhacirkuszok a 19. században váltak népszerű vásári mutatványokká, és a 20. század közepéig nagy sikerrel turnéztak. Még ma is akad belőlük néhány. Elsőként az órásmesterek fogták hámba a bolhákat, így szemléltették jártasságukat a finom műveletek végzésében. Az első mester, akinek a nevét feljegyezték, Mark Scaliot volt, ő 1578-ban leláncolt egy bolhát egy tizenegy elemből összeállított lakattal, amelynek tömege a kulccsal együtt nem haladta meg a 64 milligrammot. 1742-ben a London Advertiser számolt be egy Boverick nevű órásmesterről, aki egy bolhával miniatűr kocsit, egy másikkal hintót húzatott. A bolhacirkuszok aranykora az 1830-as években jött el Angliában, amikor egy Bertolotto nevű ember megnyitotta Londonban a bolhakiállítását, ahol szerepeltek kártyázó, ruhákba öltöztetett, táncoló, kocsit húzó bolhák, sőt bolhazenekar is. A "társulat" tagjait a mutatványos etette saját vérével.

   

   

Botanika Vissza a kezdőlapra                          Botanika Vissza a ROVAROK menűbe