A poszméhek


A poszméh (Bombus) a rovarok (Insecta) osztályának a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe, ezen belül a fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjébe és a méhfélék (Apidae) családjába tartozó nem.

A legnagyobb termetű méhek közé tartoznak, vaskos és tömött testüket rendszerint tarka szőrbunda fedi.

A poszméheket másképpen dongóméheknek is nevezik, ami hangos, zümmögő-döngő repülésükre utal. Fenyegető külsejük ellenére nem veszélyesek. Erős fullánkjuk módosult tojócső, amely azonban már nem a peterakás szolgálatában áll, hanem a zsákmányolás és a védekezés fegyvere, melyet csak ritkán használnak. Nyugalmi állapotban a potrohban, a fullánkkamrában rejtőzik. A hímek fegyvertelenek.

   

A nőstény poszméhek lábbal gyűjtők. A harmadik pár láb módosulásával keletkezett gyűjtőkészülékük kosárkáiban gyűjtik a virágport úgy, hogy a ragyogó bundájukra tapadt virágport ide fésülik a harmadik pár lábuk sarokrészén található sűrű, rövid szőrökből álló kefével.

   

Ellentétben a méhekkel, még hűvös, esős, borús időben is repülnek. A lucerna és a herefélék keresztbeporzásában jelentős szerepet játszanak. Ezek a növények csak így hoznak termést.

   

   

Sok önbeporzó növénynek is, mint a repce és a paradicsom, szüksége van a rovarok közreműködésére ahhoz, hogy a virágpor a termőre kerüljön. Ezeket is felkeresik, hozzáférnek központi termőrészükhöz is, így sokkal tökéletesebb beporzást végeznek, mint a méhek.

A napraforgó jobb minőségű magot, a szamóca nagyobb gyümölcsöt hoz rovarbeporzás esetén. Szorgalomban is túltesznek a méheken.

Egy-egy poszméh naponta nagyjából kétszáz háziméh munkáját végzi el.

   

Bizonyos virágzatok - elsősorban a pillangósok - beporzását csupán a viszonylag nagy tömegű és erős poszméhek képesek megvalósítani.

A virág mézfejtőjének eléréséhez a csónakrészt el kell mozdítani, melyhez egy lepke, vagy háziméh súlya és ereje csekély. A poszméh ezt képes megvalósítani a nektár elérésének érdekében. Közben szőrrel borított testével polleneket szed fel, melyeket a virág termőjére juttat.

A nembe 15 alnem és több mint 250 faj tartozik, melyből csupán néhány gyakoribb nálunk is honosra térünk ki.


Földi poszméh (Bombus terrestris)

A 2014-es évre a Magyar Rovartani Társaság az év rovarának választotta. Európán kívül megtalálható Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában is.

Testhossza 11 - 24 milliméter közötti. Szőrzetének alapszíne fekete, előtora és potrohának második hátlemeze sárga, potrohának vége fehér.

   

Általában a talaj fölött nehézkesen repülve közlekedik. Nevét onnan kapta, hogy méternyi mélységben lakik a földben, leggyakrabban egér- és vakondjáratokat használva, ahonnan csak akkor bújik ki, amikor a Nap melege már lehatolt a talajba.

   

A földi poszméh nyelve - hasonlóan a háziméhhez - egészen rövid.

Hogy hozzáférjen a virágban levő nektárhoz, lyukat kell harapnia a virág sziromcsövének alsó részébe.

   

Az áttelelt királynő - amelyet előző ősszel termékenyítettek meg, - új családot alapít. Petéit egy virágporból és viaszból álló galacsinba rakja le a fészke közepén, melyet száraz fűvel, lombbal és mohával bélel ki. A bejárathoz egy viaszedényt készít, amelyet mézzel tölt meg. Amikor a lárvák megnőnek, szétrepesztik a szűk viaszkamrát. A királynő virágpor- és mézadagokkal eteti az éhes lárvákat, nyelvével mindegyiknek egy cseppet adva, majd újra és újra lezárja a kamrát.

Az először kikelő poszméhek a "dolgozók". Az ivadékok gondozását ezek veszik át, így a királynőnek csak a peterakással kell törődnie. Késő nyáron még a megtermékenyítetlen dolgozók is petét raknak. Ezekből mind "herék", azaz hímek lesznek. Egyetlen feladatuk, hogy párosodjanak a nőstényekkel, amelyek aztán áttelelnek, és a következő tavasszal új családot alapítanak. Ősszel a herék elpusztulnak az idősebb poszméhekkel együtt. Egyedül a megtermékenyített nőstények maradnak életben.

   


Óriás poszméh (Bombus fragrans)

Nagyon mutatós dongófaj. Zömök, sűrű szőrbundával fedett testű, fullánkos ízeltlábú rovar, szárnya áttetsző, feje nagy. Túlnyomó részben aranyszínű. Erős rágója van, az alsó ajak és az állkapocs jelentősen megnyúlt szívószervvé alakult, ami hosszan kinyújtva lehetővé teszi a mélyebb kelyhű virágokból való nektárgyűjtést is.

Nyugodt, békés rovarok, de veszély esetén, erős, méregmiriggyel ellátott fullánkjukkal védelmezik magukat, vagy a fészekben lévő társaikat. Szúráskor a fullánkjuk nem szakad ki a testükből, hanem sérülés nélkül visszahúzható. Az óriás poszméh, a Magyarországon előforduló 34 poszméhfaj közül a legnagyobb termetű.

Európai adatok szerint a testhossza 45 - 48 milliméter, testszélessége 18 - 21 milliméter, szárnyfesztávolsága 38 - 48 milliméter, szárnyhosszúsága pedig 19 - 32 milliméter, így Európának is a legnagyobb poszméhfaja.

   

Sokféle növényről gyűjti a nektárt, legjobban ott érzi jól magát, ahol mindig van éppen virágzó növény.

A sűrű, szőrös bunda, nem csak a hőszigetelésben, hanem a pollengyűjtésben is jelentős szerepet játszik. Szabálytalan, érdes felületének és elektrosztatikus vonzásának köszönhetően, a virágokról jelentős mennyiségű pollen tapad rá. A módosult harmadik pár lábukkal, mely kissé kivájt, oldalról pedig durva szőrök veszik körül, a szőrbundáról lefésülve, a láb mélyedésébe terelik a virágport.

A télen sikeresen áttelelt nőstény poszméh már kora tavasszal megjelenik. Egy-két hétig táplálkozik, majd megerősödve fészkelő helyet keres. Sosem ás fészket, elhagyott kisemlős járatokat takarít ki. A fészek építőanyag viasz, amit speciális mirigyeiből választ ki a potrohlemezeik közül. Viaszsejtjei, szabálytalan hordó alakúak, melyek rendezetlenül állnak. Mivel a királynő kezdetben egyedül van, pár lerakott petéjét saját testével melengeti. Pár hét múlva viszont kikelnek az első dolgozók és ezután a királynőnek már csak a peterakás lesz a feladata. Őszre a királynő és a kolónia többi lakója is elpusztul, a telet csak a megtermékenyített nőstények egy része éli túl.


Mezei poszméh (Bombus pascuorum)

A mezei poszméh Európa nagy részén honos. A leggyakoribb poszméhfajok közé tartozik, és mindenütt rendszeresen előfordul.

Hossza 14 - 22 milliméter. Meghatározása nem könnyű, az eligazodásban mindenekelőtt a tor halvány rozsdasárga (rozsdavörös) szőrzete nyújt segítséget. A rovar elmosódott sötétszürke és sárga színű, szőrzete borzasan eláll.

   

A mezei poszméh rétek, mezők, kertek, parkok, szántók és erdőszélek lakója. Nyirkos és száraz helyeken, a mély fekvésű területekről a magashegységek törpefenyves övéig megtalálható.

   

Mint valamennyi európai poszméhfaj, a mezei poszméh is társasan él egy egyéves államban, amelyhez egész élete során erősen kötődik. A poszméhek, akárcsak a darazsak, nem képesek téli élelmiszer-tartalékokat gyűjteni, ezért az állam ősszel, egészen a megtermékenyített fiatal nőstényekig bezárólag, szinte teljesen elpusztul. A különböző búvóhelyeken sikeresen áttelelt nőstények tavasszal mohából és viaszból egy-egy alapsejtet építenek, amelyből kikel az első nemzedék. Ez közreműködik a további építésben és az ellátásban, úgyhogy a nőstény teljesen a peterakásnak szentelheti magát. A fészek nem nagy, legfeljebb 200 sejtet tartalmaz.


Réti poszméh (Bombus pratorum)

Európában és Észak-Ázsiában honos. Rendszeresen előfordul és gyakori.

A réti poszméh 14 - 20 milliméter hosszú. A színükben igen változékony fajok közé tartozik. Az utolsó hátlemez mindkét nemnél vörösessárga, a tor, valamint a potroh elülső része fekete. A nőstény 4 - 6. és a hím 4 - 7. potrohszelvénye vörös szőrzetű. A hím homlokpajzsa sárgásfehér.

   

Kertek, bozótosok és erdők lakója, az alföldektől a hegyvidékekig megtalálható. A tavasz első hírnökei közé tartoznak, a fiatal nőstények már március végén megjelennek. Ebben az időszakban fűzbarkákról, de keltikéről, kankalinról, tüdőfűről és hunyorról is tudnak virágport és nektárt gyűjteni. A nőstények gondoskodnak az ivartalan poszméhek (a dolgozók) első nemzedékének felneveléséről, amelyek később majd a nőstények munkáit átveszik

A poszméhek fészke legtöbbször a föld felszínén helyezkedik el. Hímek és nőstények, a későbbi királynők csak a nyár folyamán fejlődnek. Nászrepülésük után párosodnak. Míg a hímek ezután elpusztulnak, a nőstények téli szálláshelyükre húzódnak.


Kövi poszméh (Bombus lapidarius)

A kövi poszméh az egyik leggyakoribb és legismertebb Közép-Európában. Tipikus színezete a fekete test és a vörös potrohvég. A dolgozó nőstények és a királynő hasonlítanak, természetesen a királynő sokkal nagyobb.

   

A hímeknél szintén domináns a vörös és fekete szín, valamint egy sárga sáv a toron és sárga folt a homlokon.

Ezek a méhek nem képeznek nagyméretű, illetve komplex telepeket, egy átlagos kolónia 100 - 200 dolgozóból áll. Szociális méhek. Repülő izmaik működtetésével, szárnyaikat lebegtetve levegőáramlást hoznak létre, ezzel szabályozzák a fészek hőmérsékletét.

Általában a nyári hónapokban júniusban, júliusban, és augusztusban jelennek meg. Alapvető táplálékuk a pollen és a nektár, melynek beszerzéséért tekintélyes, esetenként 10 kilométernél is nagyobb távolságokat képesek megtenni.

   

Beporzó tevékenysége nélkülözhetetlen a pillangós virágzatú növényeknél, melyek a poszméhekkel mutualizmusban élnek. Ez a kapcsolati rendszer azt jelenti, hogy a növény a poszméh nélkül életképtelen (más rovar nem tudja a beporzást megvalósítani), számára az együttműködés létszükséglet. A poszméh számára közömbös, nem létszükséglet, mivel más virágokról is gyűjthet nektárt és virágport.

   

Hazánkban él egy növény, a méhbangó (Ophrys apifera), mely igen trükkös módon biztosítja, hogy a rovarok megvalósítsák beporzását.

A virág a hártyásszárnyú rovarok hímjeit vonzó illatanyagokat, feromonokat választ ki. Nem csupán illatával, de megjelenésével is csábítja a poszméheket, hiszen látványában rovarra emlékeztet. Fokozottan védett, eszmei értéke 100000.- Ft.

   

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a ROVAROK menübe