A szarvasmarha


A szarvasmarha (Bos primigenius vagy Bos taurus) párosujjú patás állat, kérődző. Háziasított alakja a házi szarvasmarha vagy házimarha, amely a ma már kihalt őstuloktól (Bos primigenius primigenius és Bos primigenius namadicus) származik. Növényevő. A házi szarvasmarhák genetikai állományuk alapján két alfajba sorolhatók, az Ázsia nagy területén elterjedt úgynevezett "brahman" típusnak vagy zebunak vállpúpja van (Bos primigenius indicus), míg a világ többi részén a púp nélküli közönséges szarvasmarha (Bos primigenius taurus) a megszokott.

   

Nagytestű állat, testét sima szőrzet fedi. Feje nagy, homlokán szarv található, mely a homlokcsont nyúlványa, rajta elszarusodott bőr, a tülök.

   

Törzse hengeres, erős, vaskos lábai rövidek. A szarvasmarha nagy testét a fejétől a farkáig húzódó gerincoszlop szilárdítja. Erős lába négy ujjban végződik, melyek közül kettő nem ér le a járófelületre Ujjait pata veszi körül

   

Fogazata alsó metszőfogakból, alsó és felső rágófogakból áll. Legeléskor a füvet nem képes metszőfogaival elharapni, mivel azok csupán alul találhatók. Hosszan kinyúltható nyelvével a fűcsomót körülöleli és így tépi le. (A szarvasmarhák számára olyan legelő a megfelelő, ahol a takarmánynövény hossza 30 - 40 centiméter.) A redős zápfogak felületével lenyelés előtt részben megőröli a takarmánynövényeket.

   

   

Pihenő tehéncsordát szemlélve feltűnhet, hogy az állatok állkapcsa folyamatos mozgást végez. Mivel fogazatuk hiányos, legeléskor nem tudják tökéletesen összerágni a növényi táplálékot, ezért a félig megrágott táplálékot gombócok formájában felböfögi és összerágja. Ez a kérődzés.

Összetett gyomra négy részből áll: a bendőből, a recés-, a százrétű- és az oltógyomorból. A lelegelt fű először a bendőbe, majd a recés gyomorba kerül. A pihenő állat innen gombócok formájában visszaböffenti a szájába, és jól megrágja. A megrágott táplálék a százrétűbe, majd az oltógyomorba jut.

A tehén szervezetében a tej termelés folyamatosan, amíg a tej leadása szakaszosan történik. A tej elválasztás a tőgyben, annak mirigy állományában megy végbe, melyet az agyfüggelék hormonja szabályoz. A tej a mirigyhám hólyagocskáiban képződik, ezeknek kivezető nyílásain keresztül a tejutakba, majd a tejmedencébe kerül, és a fejésig azokat folyamatosan kitölti és ott tárolódik. A tej elválasztás a fejés után intenzívebb, majd a tejmedence telítődése, annak belső nyomásának növekedése folytán csökken, végül, ha a nyomás eléri a 4-5,3 kPa értéket, meg is szűnik. (Ebből következik, hogy a napi fejések számának növelésével fokozni lehet a tejtermelést.)

   

1. Mirigyszövet; 2. Tejútak; 3. Tejmedence; 4. Bimbócsatorna; 5. Hólyagocska; A. Hajszálerek; B. Alaphártya; C. Hámizomsejtek; D. Hámsejtek

Valaha a teheneket mindenütt kézzel fejték. Kézifejést manapság azokon a helyeken alkalmaznak, ahol a szarvasmarhaállomány csupán néhány egyedből áll.

A kézifejés kis létszámnál viszonylag rövid idő alatt megvalósítható, a tej kis mennyisége nem éri meg a költséges fejőgép beszerzését.

Tekintsd meg a kézifejést egy Kalotaszegen készült rövid videón!

Természetesen a nagyüzemi szarvasmarhatartás más felkészültséget és eszközöket kíván. A következő videó egy korszerű szarvasmarhatelepre enged betekintést néhány pillanatra.

Manapság csupán ilyen formában találkozunk a tehén által előállított tápláló tejjel

A szarvasmarhák bojtos végű farka a mindig éhes, zaklató vérszívó legyek, szúnyogok elzavarására szolgál. A gerinc folytatásakénti csigolyákra izmok tapadnak, ez által igen mozgékony.

Tapasztalatlan látogatót meglepheti egy nem szándékos, de gyors suhintással.

A szarvasmarha elnevezései

- Szopós borjú: születéstől az elválasztásig (nőivarú 3, hímivarú 4 hónapos koráig),

- Választott borjú: az elválasztástól féléves korig,

- Növendék: 7 hónapos kortól a tenyésztésbevételig,

- Üsző: a nőivarú marha az első ellésig, kortól függetlenül,

- Szűz üsző: ivarérett üsző az első fedeztetésig,

- Előhasi üsző: első vemhes üsző,

- Előhasi tehén: tehén a második borja megszületése előtt,

- Bika: kortól függetlenül a hímivarú egyed,

- Tinó: ivartalanított növendékbika,

- Borjúfogas tinó: 2-3 éves tinó a szegletfog kiváltása előtt,

- Ökör: 4 évesnél idősebb ivartalanított bika (függetlenül az ivartalanítási kortól)

- Göböly vagy sőre: hizlalásra fogott, vagy kihízott szarvasmarha (kortól és nemtől függetlenül)

- Csuvas: hízóökör

Ugyan a szarvasmarhát leginkább tej- és hústermelésre használják, a gépesítés előtt jelentős volt az aránya az igavonásban is, ezenkívül felhasználják a tülkét, valamint a bőrét is.

   

Igavonó állatok

   

   

Szarvasmarha szarv szarujából készített tülkök és ivóedények

A marhabőr felhasználásával kapcsolatosan idézünk a Pallas Nagylexikonból, melynek készítését 1893-ban kezdték el és az utolsó kötet 1897 karácsonyán került a boltokba.

a cserzővargák legfontosabb nyersanyaga. Az állatok kora és neme szerint különbözően nevezik el (bikabőr, ökörbőr, tehénbőr, bittling v. pittling, borjubőr, kips stb.). Ama vidékeken, ahol a marhát háziállatnak használják, a bőre is más, mint ott, hol szabadon mozog és ahol abból táplálkoztak, ami véletlenül kinálkozik. A M. alkalmazása az állat kora és a bőr vastagsága szerint különböző. Azokból az ökörbőrökből, melyek súlya száraz állapotban 9-10 kg. és e fölött van, talpbőrt készítenek; az ökör bőréből még gépszíjbőrt, nyergesbőrt stb. gyártanak. A nagy ökörbőröket gyakran ketté hasítják és a felső részét lakkozzák (orosz lakkbőr v. lakkvachetták). A bika bőréből szintén talpbőrt és gépszíjbőrt csinálnak. A tehénbőrből nehéz felsőbőrt, kocsibőrt, szíjbőrt, nyergesbőrt fúrók számára, ostorokhoz, cipőbetétekhez való, bocskorbőrt készítenek. A pittingek finomabb felsőbőrt adnak; azonkivül bőrtáskákat stb. is készítenek belőle. Legnagyobb alkalmazása van a borjubőrnek, amely igen tartós cipőfelsőbőrt, kitünő bőrt táskáknak és egyéb finomabb bőráruknak, szíjaknak, nyergeknek szolgáltat. A M.-t nedvesen (zöld bőrök) vagy szárazon hozzák a kereskedelembe. A szárítás által a bőröket eltarthatóvá és szállíthatóvá teszik. A szárítás módja lényeges befolyást gyakorol a bőr minőségére és szinére. Legjobban megfelel a levegőn való szárítás. A teljesen kiszárított bőrt és a "zöld" bőr között körülbelül 40%-nyi súlykülönbség van. A bőrök konzerválásának egy másik módja az, hogy besózzák. A bőrök gyakran hibásak. Ilyen hibákat okoz a bőrnek vigyázatlanul való nyúzása, a bélyeg beégetése stb; a gulyákban legelő magyar marha sokat szenved a legyek csipésétől, mi a bőrt rontja; a gulyában való legeltetés egyik további hátránya az, hogy az állatok egymást szarvaikkal megszúrják; innét a bőrön olyan gyakran látható hasítások. A bőrt kisebb-nagyobb hibái szerint osztályozzák.

Forrás: Pallas Nagylexikon

 

Küllem, illetve hasznosítás alapján is két típust különböztetünk meg. Az első a zömökebb, tömörebb hús- és igásmarha, a másik a könnyedebb, elegánsabb tejelő fajták típusa.

Magyar fajták

Magyar tarka szarvasmarha

Régebbi elnevezésével magyar pirostarka, egy kettős hasznosítású (tej- és hústermelő), Magyarországon kialakult marhafajta. Színe sárga-piros-tarka. Élénk, jóindulatú állat. Átlagosan 607 kg élőtömegű, a tehén 600-700 kg, a bika 800 kg. 271 tejelési nap alatt 3208 kg tejet ad. Őshonos, törvényileg védett háziállataink közé tartozik.

   

Magyar szürke szarvasmarha

Jellegzetes, nagy szarvval, ezüstszürke, a szem, mar, lábtövek sötétek, a borjak viszont narancsszínűen jönnek a világra, amit szaknyelven pirók színnek neveznek. Ezt a szőrzetszínt koruk előrehaladtával - az egyed fejlettségétől és a takarmány minőségétől függően - fokozatosan elveszítik, és teljesen kiszürkülnek, mire elérik a 2 - 6 hónapos kort.

   

Nem hazai tenyésztésű ismertebb fajták

Tejhasznú fajták:

Holstein-fríz

A hollandiai Frízland területéről származó tejelő típusú lapálymarha szelekciójával és párosításokkal alakult ki ez a fajta a német gazdák tenyésztésével.

Jersey

Kis élőtömege, jelentős relatív tejelése, igen nagy zsírtartalmú teje, kiváló tejelő típusa és rendkívüli örökítőképessége miatt sok kultúrfajta tenyésztésében, ill. új fajták előállításában felhasználták keresztezésre.

Ayrshire

Skóciából származik. Az ottani éghajlat olyan edzettséget alakított ki benne, hogy a magas észak, a mérsékelt égöv, az erősen kontinentális és a hegyi legelőterületek viszonyaihoz egyaránt képes alkalmazkodni.

 

Húshasznú fajták:

Limousine

Nagytestű, ellenálló, hosszú élettartamú fajta. Nem ritka, hogy a tehenek életük során 10-12 borjút is világra hoznak. Színe barnásvörös. A kifejlett tehenek testtömege 600-700 kg, a tenyészbikáké 1000-1200 kg.

Charolais

Nagytestű, egyes bikái akár 1800 kg-ra is megnőhetnek, míg legnagyobb tehenei az 1400 kg-ot is megközelíthetik. A legjelentősebb franciaországi kiállításokon rendszeresen találunk 1600 kg-os bikát és 1300 kg körüli tehenet.

Aberdeen angus

Testalkata ideális húshasznú tehén típusát tükrözi. Alsó és felső vonala párhuzamos. Törzse széles és mély. Nyaka rövid és erőteljesen izmolt. Lábai rövidek. Csontozata finom és vékony. A tehenek kifejlett kori élősúlya 500-600 kg, a bikáké 800-1000 kg.

Hereford marha

Jelenleg a világ legnagyobb létszámban tartott húsmarhája. Napjainkban több, mint 60 országban 250 millió hereford anyatehén található. A törzskönyvezett állomány 50 millió körüli. A fajta népszerűségét jelzi, hogy létszáma meghaladja az összes húsmarha fajta együttes létszámát.

Blonde d'Aquitaine

Színe barnásvörös, a világostól a sötétig terjedő árnyalatokkal. A szem, a combok belső oldala, a has rendszerint világosabbak. A mar széles, a mellkas mély és dongás. A hát egyenes és széles. az ágyék feszes és izmos, a far hosszú és széles. A combok szélesek, jól izmoltak, kerek formájúak. A végtagok szilárdak a csontozat finom, vékony.

Fehér-kék belga

Megdöbbentő kinézetükkel és izomtömegükkel hívják fel magukra a figyelmet a fehér-kék belga szarvasmarha-bikák, és időről-időre felvetődik, hogy rendkívüli izomtömegüket nem genetikai mutáció vagy szteroidos kezelés okozza-e. A bikák azonban nem ilyen hatások, hanem több évtizedes tenyésztési szelekciós munka eredményeként váltak ennyire robosztussá.

Texasi hosszúszarvú marha

Az elvadult mexikói szarvasmarha és az európai szarvasmarha kereszteződéséből jött létre. Az állat legfőbb jellemzője, mint ahogy azt a neve is mutatja, a hosszú szarva, amelynek hegyei között akár 2,1 méteres távolság is lehet, és néhány példánynál akár háromszorosan is csavart.

Hanu

Az európai szarvasmarha Koreában tenyésztett változatának, a Bos taurus coreanae-nak a koreai elnevezése. Valószínűleg az európai szarvasmarha (Bos taurus taurus) és a zebu keresztezéséből tenyésztették ki.

 

Kettős hasznosítású fajták:

Szimentáli

A szimentáli kitenyésztését a 18. század vége felé a svájci Alpokban kezdték. Erélyes növekedése, jelentős tejtermelése, kiváló ellenállóképessége miatt az egész világon elterjedt. Színe szabálytalan, különböző árnyalatú, piros-, illetve sárga-tarka. Marmagassága 138-142 cm. A tehén 650-750, a bika 1100-1300 kg. Tejtermelése 4500-5000 liter/év. Húsa napi 1,2-1,3 kilogrammal gyarapodhat.

Pinzgaui

Ausztria szarvasmarha. Hazája Salzburg, ahol pinzgaui és pongaui, vagy nagy és kis törzset különböztetnek meg. A Pinzgaui. piros-tarka szinü, több oldalu marha, mert könnyen hízik és jól tejel.

 

Mitológia és hit

A bika szinte minden kor mitológiájában fellelhető szimbólum. Gondoljunk csak a "Bika" csillagkép elnevezésére, vagy Európa elrablására, melyet Zeusz bika képében követett el. De nem hagyhatjuk ki Minósz krétai király feleségének szerelmi kalandját a Poszeidón által ajándékozott fehér bikával, melynek eredménye volt a Minótaurosz, akit Thészeusz győzött le a labirintusban.

   

Európa elrablása (Veronese ~1580.)       Thészeusz megöli a Minótauroszt (Görög vázakép)

Az ókori egyiptomi vallás szent bikája Ápisz, Ozirisz élő jelképe.

Termékenységisten, ezért a földműves-ünnepeket tiszteletére rendezték meg.

Kapcsolatba hozták a napistennel is, ez az oka annak, hogy szarvai között ott a napkorong és időnként az ureusz-kígyó is.

A hinduk szemében a tehén a termékenység, a bőség, a tápláló anya megtestesítője, a Rig-védában az istenek anyjával, Áditival azonosítják. Valaha hittek a tehenek lélekvivő erejében, ezért tehén vontatta szekérrel szállították az elhunytat a halotti máglyához, ahol a halottal együtt az állatot is elhamvasztották. Sok helyen a haldokló ágyához tehenet vezettek, hogy a farkát megfogva segítsen neki átjutni a túlvilágra.

   

   

Szinte minden termékét tudják hasznosítani a teheneknek. A tejét és a tejéből készített túrót, valamint a ghít, a tisztított vajat táplálékként, vizeletével számos betegséget gyógyítanak, a trágyájából készült szárított lepényt pedig értékes tüzelőanyagként használják. A tehén előbb említett öt produktuma fontos kelléke a különböző megtisztulási és vezeklő rítusoknak.

A szabadon kószáló tehenek olykor óriási fennakadást okoznak a közlekedésben, egy-egy forgalmasabb csomópontban végtelen nyugalommal heverő állat jókora dugót alakíthat ki. Az akadályoztatás miatt mégsem ingerültek a közlekedők, a járművezetők képesek miattuk mindenféle manőverre; lassítanak, kerülgetnek, s amíg a tehenek áttérnek a túloldalra, türelmesen várakoznak.

   

   

Mivel a teheneknek szabad bejárásuk van mindenhova, nem meglepő a tengerparton napozó turisták közé belátogató kisebb csapat.

Mi értelme van?

A szarvasmarha hímje, esetenkén a harc, az erőfitogtatás, a győzniakarás őrült, embertelen és sok esetben életveszélyes eszközévé vált. A bikával való küzdelem már a görögöknél megjelent (Krétán is találkozunk a bikakultusszal), később a rómaiaknál is, ahol a legnépszerűbb szórakozási formát jelentették a gladiátorok véres viaskodásai egyrészt egymással, másrészt állatokkal, többek között bikákkal.

Pamplona spanyol városban 1591 óta évente megrendezik San Fermín tiszteletére a messze földön híres attrakciót, melynek során a bikák végigfutnak a város utcáin 875 méter hosszan, előttük pedig a 2000 főnyi "versenyző". A világhírt azonban Ernest Hemingwaynek köszönheti a rendezvény. Az író 1926-ban megjelent Fiesta (A nap is felkel) című regényében írta le érzékletesen a bikafuttatást, megindítva a tömegek zarándoklatát az eseményre.

Spanyolországban a mór uralom alatt a harcosok lóhátról edzésként bikákkal küzdöttek. A bikaviadal Spanyolországon kívül Portugáliában, Dél-Franciaországban és Latin-Amerika több országában (Mexikó, Kolumbia, Venezuela, Peru) is hatalmas népszerűségnek örvend. A középkorban a spanyoloknál a bikaviadal éppen olyan lovagjáték volt, mint a torna.

A bikarodeó a marhatartással kapcsolatos munkákból alakult ki Spanyolországban, később Mexikóban, az Egyesült Államokban és Kanadában is igen népszerűvé vált. (az USA több államában nemzeti sportként tartják számon). A versenyzőnek egy kalodából kiindulva 8 másodpercen keresztül kell fennmaradnia egy bakolásra tenyésztett és nevelt - közel ezer kilogrammos - bika hátán.

 

Végül egy tősgyökeres magyar étel, a gulyás

A gulyás, közeli rokonaival, a pörkölttel és a paprikással a legfontosabb parasztételek, amelyek a 19. században a polgári és a nemesi konyhában teljes mértékben létjogosultságot szereztek.

A "magyar gulyásleves" 2017 óta hungarikum.

A gulyás külföldön is az egyik legnépszerűbb magyar eredetű étel, amelyet igen sok országban ismernek Gulasch, goulash néven, bár elkészítési módjuk különbözik a "mi" gulyásunkétól.

A gulyás hírnevét az utóbbi évszázadban elhomályosította a gulyásleves, amelynek történelmi szerepe, elkészítési módja egészen más, mint a pásztorok által készített eredeti gulyás ételé volt.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza az EMLŐSÖK menübe