Bújócska - Álcázó rovarok


        

A XVIII. században keletkezett egy festészeti irányzat, melynek során olyan képek készültek, melyek megtévesztőek, sőt hihetetlen módon mutatják be a valóságot.

A stílus neve trompe-l’oeil, magyar fordításban: szemet becsapó.

Ilyen kép előtt állva a szemlélő valóban úgy gondolja, hogy a képen lévő gyümölcs valóban megfogható, vagy a festett ablakon ki lehet nézni.

Az illúzió tökéletes, a kép eléri a kívánt hatást.

A természetben rengeteg szemet becsapó élőlénnyel találkozhatunk, a legprofesszionálisabbak ebben a rovarok.

Az evolúció során a rovarok egy része olyan tökéletesre fejlesztette az álcázást, hogy képesek a támadó, ragadozó megtévesztésére.

Ezt a védekező mechanizmust, mikor a rovar környezetébe beleolvad, hasonlít a tereptárgyakra, hogy ne váljék zsákmánnyá, defenzív mimikrinek nevezzük.

Biztosan álltunk már meg állatkertben a terrárium előtt, melyre ki volt írva: „BOTSÁSKA”.

Felületesen szemlélve csupán egy halom ágat és levelet látunk, s nyoma sincs a botsáskának.

Figyelmesebben megnézve észreveszünk egyet, majd mégegyet, s pár pillanat múlva rájövünk, hogy amit eddig gallykupacnak néztünk, az mind-mind botsáska.

A botsáskák növényevők, általában éjszaka aktívak.


        

Vannak karcsú, pálcikatestű, valóban botot, ágacskát utánzó és vaskos, sok tövises, inkább összetöpörödött levelet, vagy kéregdarabot mímelő fajok.

A hímek többsége szárnyakkal rendelkezik, s repülni is képesek, míg a nőstények zömében szárnyatlanok.

Sok fajnál csupán nőstények léteznek, ezek szűznemzéssel szaporodnak. Petéiket a talajon szórják szét melyek lehullott magvakat utánoznak.

A petékből a kifejlett állathoz hasonló utód kel ki, ez a nimfa.

A nimfák folyamatosan növekednek és vedlenek, fokozatosan alakul ki a kifejlett botsáska.

A vándorló levelek tökéletesen utánozzák a valódi leveleket, lassú mozgásuk miatt szinte észrevehetetlenek.

Testükön a levél erezetén kívül, még levélhibákat is képesek produkálni.

Légmozgás hatására a levelekhez hasonlóan, imbolygó, hintázó mozgást is végeznek.

Ez a nagyfokú hasonlóság, mikor az állat egy növényre ennyire hasonlít, a homokromia.



A levélerezet utánzására számos szöcskefaj is képes.

Azonban nem elég, hogy a levél utánzásával nagyobb biztonságban vannak a ragadozóktól, de mivel ezek a szöcskék is ragadozók könnyűszerrel ejtenek zsákmányt.

Gyanútlan áldozataik későn veszik észre, hogy amit levélnek hittek, az nem is az.

Az Ommatoptera pictifolia nevű dél-amerikai szöcske, megtévesztésig hasonlít egy elhalt, korhadó levélre.

Ugyanezzel a módszerrel vadásznak a trópusi orchideák virágán élő, s bonyolult virágrészeket utánzó, kis testű imádkozósáska fajok is.

        

A nagyobb méretű imádkozósáskák szintén leveleket, faágakat, kérget utánoznak, s lassú, lopakodó mozgással cserkészik be áldozatukat, melyre villámgyorsan csapnak le.

 

Számos kabócafaj, mely a növények szárán él, s azok nedvét szívogatja, tövist, tüskét utánoz a toron lévő szarvak és egyéb képződmények segítségével.

 

A hazánkban is előforduló botpoloska sekély tavainkban lesi áldozatát, miközben hosszú testének végén lévő légzőcsövét kidugja a vízből.

Más szárazföldi poloskák tökéletesen utánoznak fakérget, mintájuk gyakran megegyezik a kérget borító zuzmókkal, mohákkal.


   
 

Még néhány érdekes álcázóművész

      

      

      

      

      

      

   

                  

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a ROVAROK menűbe