A szibériai csíkosmókus


A szibériai csíkosmókus vagy burunduk (Tamias sibiricus) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a mókusfélék (Sciuridae) családjába tartozó faj.

Az úgynevezett pofazacskós mókusok (Tamias fajok) közé tartozik. Összesen 22 fajba tartozik a csíkosmókusok népes családjába. Az amerikaitól való megkülönböztetéshez használják az óvilági csíkosmókus, vagy a szibériai csíkosmókus elnevezést is.

Annak ellenére, hogy eredeti élőhelye óriási kiterjedésű (Finnország, a volt Szovjetunió területe, Mongólia, Kína, Korea, sőt Japán), hazánkba nagyon kevés csíkósmókus kerül be, ezek is többnyire hímek. Az 1970-es években, a szibériai mókus megjelent Belgium, Franciaország, Svájc, Németország, Olaszország, Hollandia és Ausztria lakott külvárosi erdőiben és városi parkjaiban. Az elterjedés oka, hogy a mókusok megszöktek a fogságból, vagy nagyobb a valószínűsége, hogy a tulajdonosok ráuntak a házi kedvencre, szándékosan szabadon engedték az állatokat.

Ellentétben a hazai mókusokkal ez a faj leginkább az erdők talajszintjén mozog szívesen, bár kiváló akrobatának bizonyulnak az ágakon is.

Míg az amerikai csíkosmókusoknak három, a főleg Szibériában élőnek öt csíkja van.

   

A felnőtt állat sokkal kisebb, mint a közönséges mókus. Testhossza 12-15 centiméter, farka 10-14 centiméter, vállmagassága 5 centiméter, testtömege mindössze 50 - 150 gramm. Hosszúkás feje kissé kiálló, gömbölyded és finom szőrrel fedett orrban végződik.

Szeme nagy és fekete, füle rövid és kicsi, végtagjai vastagok, talpa csupasz. Felső ajkán finom bajuszsörték találhatók, arcán és szeme felett is van néhány sörte. Bundája sárgás-barnás. A hát hosszában öt fekete sáv fut végig, a középső a hátgerinc irányában, a két következő a válltól a comb felé húzódik és halvány- vagy fehéressárga szalagot fog közre. Hasa lehet fehér, vagy szürkésfehér, farka felül fekete, alul sárgás, bajuszsörtéi feketék.

   

A csíkosmókus erdőlakó, nappal jár táplálék után. Vackát földbe vájt lyukakban, - melyek 2 - 3 méter hosszúak és 1 - 1,5 méter mélyek is lehetnek, - vagy fa odvában készíti el.

   

   

Főleg magvakkal, bogyókkal, gabonaszemekkel, dióval, mogyoróval táplálkozik. Erdei gombákat is gyűjt, azokat napsütésben kihordja szárítani, így raktározza el. Alkalmanként gyökerekkel, rovarokkal, puhatestűekkel, madárfiókákkal, hüllőkkel és tojásokkal változatosabbá teszi étrendjét. Pofazacskóit teletömve szállítja vackába az eleséget.

      

   

   

Természetes körülmények között téli álmot alszik, közben gyakran iszik és táplálkozik. Szibériában október - november hónapokban elvonulnak téli álomra.

   

Élőhelyén föld alatti járatokat ás, ott alussza téli álmát és oda halmozza fel a télire gyűjtögetett elemózsiáját. Egy-egy példány általában 3 - 7 kilogrammnyi táplálékkal biztosítja be magát télire. Tavaszig nem hagyják el föld alatti otthonukat, egy kijáratot azonban nyitva hagynak menekülés és a vacok takarítása céljából.

   

A hím és a nőstény külön odúban fészkel, csupán a nász időszakában engedi a nőstény a hímet magához. A tavaszi ébredés után április-májusban a nőstény hívogatni kezdi a hímet, majd megfelelő előjáték után többször párzanak. A párzást követően a párok többé nem törődnek egymással. A vemhességi idő 30 - 35 nap, amely elteltével az anya 3 - 5 csupasz és vak kölyköt hoz világra.

   

A fiatalok gyorsan fejlődnek, kéthetes korukra már szőrösek, háromhetes korukban már nyitva van a szemük, egy hónapos korukban kezdenek önállóan táplálkozni. Két hónapos korukra teljesen önállóak. Ivarérettségüket viszonylag későn, csaknem egyéves korukban érik el. Rövid életűek, vadon mindössze 2-5 évet élnek.

Mozgásigényes állatka, a magyarországi mókusokhoz hasonlóan szaladgál fel-le a fatörzseken, ugrándozik az ágak között, de eleségét szívesen keresgéli a fák alatti avarban is.

      

   

   

A szibériai mókusok is a tápláléklánc részei, tehát nélkülözhetetlen élelmiszer-források más állatok számára, mint például a nappali és az éjszakai ragadozó madarak, a menyétek, a macskák és a rókák.

Ha a lakásban tartható kisemlősökről esik szó valahol, előbb-utóbb, szóba kerül a csíkosmókus, vagy másik nevén burunduk. Többnyire olyanok beszélnek róla, akik soha nem tartották, esetleg csak olvastak róla, képen látták és a valóban tetszetős külseje felkeltette érdeklődésüket.

A csíkosmókus nem tartozik a könnyen beszerezhető díszállatok közé, mert viszonylag magas ára és nagyobb helyigénye miatt a kereskedők nem szívesen szerepeltetik kínálatukban, és nem tekinthető a mai kis méretű lakótelepi lakások ideális lakójának.

Ezeket az apró állatkákat "illatcsapdával" fogják, amely főleg a hímeket csalogatja a csapda közelébe. Ilyenformán aki rászánja, hogy nem kis összeget áldoz egy-egy csíkosmókus megvásárlására, általában csak hím példányokhoz juthat hozzá. A sikeres hazai tenyésztés egyelőre nem befolyásolja a piacot.

Legalább 50 x 100 centiméter alapterületű, 1-1,5 méter magas ketrecet kell számára készítenünk, megfelelő faág és odú behelyezésével, ahol kitornázhatja magát. Kiereszteni a szobában nem tanácsos, mert - mint minden rágcsáló - a burunduknál is ki vagyunk téve néhány veszélynek. A kis "amatőr asztalos" a bútorokat is meg-megkóstolja, de kellő betanítás nélkül a ketrecébe sem akkor megy vissza, amikor mi szeretnénk. A megfogásával járó hajtóvadászat pedig többet árt, mint használ! A ketrec anyagát is úgy kell megválasztani, hogy rágásálló legyen.

   

      

Fogságban sem tanácsos őket együtt tartani, mert a nőstény csak a párzási időszakban fogadja el a hímet, egyébként üldözi, sőt esetleg meg is öli! Ez különösen a kis helyen való tartás esetén feltétlenül megszívlelendő!



A burunduk számára mégis a kerti tartás a legideálisabb. Amennyiben a kinti megoldás mellett döntünk, használjunk minél nagyobb, erős drótozású ketrecet. Téli álma alatt többször felébred és kinyújtózik, ilyenkor fontos, hogy elérhető legyen számára egy kis víz és táplálék.

A csíkosmókus megfelelő tisztántartás mellett szinte teljesen szagtalan. Ennek érdekében már a ketrecének megépítésekor gondolni kell a takarítási lehetőségre. Célszerű a ketrec alját fémlemezből, kihúzhatóra készíteni. Az ilyen módon kialakított tálca aljára zeolitréteget teríteni, majd ezt vékony avarréteggel borítani. Imádnak turkálni, elásni a magokat. Ezt az almot egy állatka tartása esetében elegendő hetente egy - két alkalommal kicserélni. Az etető- és itatóedényeket nem feltétlenül kell a ketrec aljára helyezni, azt feljebb is megtalálja. Praktikusak a rágcsálók számára kialakított (fémcsöves, rágásbiztos) itatók.

Mozgásigényének levezetésére 4 - 5 ágat helyezzünk a ketrecbe, de gondoskodjunk megfelelő rögzítéséről, hiszen a kis kedvencünk energikus ugrabugrálásával a lazán behelyezett tornaszereket pillanatok alatt összetöri. Legalább egy ág vastagabb, 5 - 7 centiméteres átmérőjű legyen, amelyen nyugodtan elüldögélhet. A ketrec tetejéről érdemes egy - két vastagabb kötéldarabot leengedni, melyekkel tornamutatványokat végezhetnek. A mókus örömét egy ketrecbe helyezett csővel fokozhatjuk, melyben kedvére bujkálhat, és ne feledkezzünk meg a mókuskerékről sem!

   

A szibériai csíkos mókus rendkívül változatos kosztot igényel. Alapnak egy jó minőségű magkeverék megfelel, fontos azonban megfelelő mennyiségű gyümölcsöt és zöldséget adni neki. Különösen a bogyótermésűeket szereti, például a málnát, a szamócát és a szedret. Kedveli a sárgarépát, almát, karalábét, salátalevelet, a lósóska félérett bugáját stb. A zöldeleségek etetésénél ügyeljünk arra, hogy ne legyen permetezett! Szívesen fogyasztja a makkot, a diót és a toboz termését. Állati fehérjeként tücsköt, lisztkukacot, szöcskét adhatunk neki, ezeket a legtöbb állatkereskedésben beszerezhetjük. Szeretik a háztartási kekszet, a sajtot és a főtt tojást is.

Mindenképp készítsünk számára egy odút, ahol elbújhat és raktározni tudja az eleségét. Ha folyamatosan adunk zöldeleséget, nem biztos, hogy vizet is fog fogyasztani, hiszen vízszükségletét a zöldeleségekből is képes fedezni. A biztonság kedvéért azért töltsük fel az itatót is.

A háznál született és egészen fiatalon kézhez szokott példányok nagyon megszelídülnek, de ne feledjük, ez az állatka soha nem lesz olyan jámbor, mint például az aranyhörcsög, amelyet akár a kertben is lehet futtatni.

Ne helyezzük a ketrecet huzatba! Lakásban, melléképületekben, szabadban ritkán alakul ki károsan magas páratartalom. Melegházban, pincében, szuterénben előfordulhat, hogy a levegő relatív páratartalma meghaladja az 50%-ot. Ilyenkor a szőrük csatakos lesz, csomókban összeáll és nem védi őket. Így könnyen megfázhatnak, annak ellenére, hogy a csíkos mókusok jól bírják a hideget. 30 Celsius fok felett sem érzik igazán jól magukat. Mozgásuk lelassul, kevesebbet esznek. Melegben adjunk sok lédús gyümölcsöt, gyakran szellőztessünk. A ketrecre teríthetünk nedves ruhát, a párolgás hűti a ketrec levegőjét.

Nos, valóban egy aranyos, szeretetre méltó, örökmozgó kis állatot ismertél meg házikedvencként. Mielőtt elhamarkodottan döntenél jól gondold meg! Tudod biztosítani számára a megfelelő körülményeket annak érdekében, hogy nálad otthon érezze magát? Nem unsz rá rövid időn belül és inkább tehernek tekinted? A saját érdekedben és a mókuséban is fontold meg hogyan határozol, hiszen a kis állat nem szeretne megunt játékszereddé válni!

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a EMLŐSŐK menűbe