A cetcápa


A cetcápa (Rhincodon typus) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a rablócápa-alakúak (Orectolobiformes) rendjébe, ezen belül a monogenerikus cetcápafélék (Rhincodontidae) családjába tartozó faj. Egyéb magyar elnevezései: érdescápa, rablócápa, érdes cetcápa vagy bálnacápa. Ez a porcos hal a legnagyobb méretű élő cápafaj.

Lassan, nyugodtan mozog, és táplálékul apró növényeket, állatokat szűr ki a vízből. Hivatalosan is ellenőrzött legnagyobb példánya 12,65 méter hosszú és körülbelül 21,5 tonna testtömegű volt, méretét tekintve akkora, mint egy észak-amerikai iskolabusz.

Beszámoltak már 18 méter hosszú és 45,5 tonnás példányokról is, sőt azt állítják, hogy Seychelle-szigeteknél 15, illetve 21 méteres példányokat is megfigyeltek, de ezeknek a beszámolóknak a hitelessége kérdéses.

Amellett, hogy a legnagyobb cápafaj, a legnagyobb gerinces állat is, ha nem vesszük figyelembe az emlősöket. A nemnek az egyetlen faja, az egyetlen életben maradt képviselője a cetcápaféléknek (Rhincodontidae), mely cápafaj körülbelül 60 millió éve, a paleocén korban jelent meg.

Bőre akár 10 centiméter vastag is lehet. Két hátúszója és két melluszonya van. Fiatal példány esetében a farokúszó felső nyúlványa jóval nagyobb, mint az alsó nyúlvány, míg a felnőttnél a két nyúlvány majdnem egyenlővé válik, félholdalakot, úgynevezett holdsarlót kölcsönözve a farokúszónak.

Öt pár, nagyméretű kopoltyúja van, a szaglónyílások közvetlen a szemek mögött találhatók.

   

A tudomány először 1828 áprilisában szerzett tudomást a cetcápáról, amikor a dél-afrikai Tábla-öbölben (Table Bay) megszigonyoztak egy 4,6 méteres példányt. Andrew Smith skót katonai tábori sebész - aki akkortájt Fokvárosban szolgált az ott állomásozó brit hadsereg tagjaként - leírta az újonnan felfedezett állatot. A cápa nevében a "cet" az állat méreteire utal, hiszen akkora, mint jó néhány cetfaj, és ugyanúgy táplálkozik, mint a cetek egy csoportja, a sziláscetek.

Szája a testéhez mérten nagy, melyet vízkiszűrésre használ, fő táplálékai a planktonok.

Szájszélessége meghaladhatja1,5 métert, benne több sorban 300 - 350 apró fogacska és tíz szűrőlap ül. A feje széles és lapított. Kisméretű szemei kissé oldalt ülnek, azonban előre is tud nézni. A háti részének alapszíne szürke, a hasi része fehér. A háti részen világossárga foltok és csíkozások láthatók, melyek egyedenként változók.

   

A vízből szűri ki a planktont, mely táplálék evezőlábú rákokból (Copepoda), krillből (Euphausiacea), halikrából, vörös rákok lárváiból (Gecarcoidea natalis), valamint medúzák (Medusozoa) lárváiból és rajokba tömörülő, kisméretű kalmárokból (Teuthida), illetve csontos halakból (Osteichthyes) - szardíniákból, szardellákból, makrélákból és kis tonhalakból - tevődik össze.

   

Evezőlábú rák (Copepoda) és krill (Euphausiacea)

   

Halikra és vörös rákok lárvái (Gecarcoidea natalis)

   

Medúza lárva (Medusozoa) és kisméretű kalmár (Teuthida)

   

Csontos halak (Osteichthyes) szardíniák, szardellák, makrélák és kis tonhalak

Becslések szerint egy fiatal egyed naponta több mint 20 kilogrammnyi planktont fogyaszt. Évszakonként felkeresi azokat a helyeket, ahol a csontos halak és korallok (Anthozoa) tömegesen ívnak. Maradvány fogsora nem játszik semmiféle szerepet táplálkozásában, melyben kétféle technikát alkalmaz. Az egyikben a cápa beleúszik a "táplálék masszába", míg a másikban addig szívja és szűri a vizet, amíg a táplálék hozzá nem sodródik. Az állat kitátja a száját, amelyen keresztül befolyik a víz, tele milliónyi apró élőlénnyel. A plankton a szájában marad, a víz pedig a kopoltyúnyílásain keresztül távozik, a planktont a szűrőlapok fogják ki.

   

Ez szűrési módszer megakadályozza, hogy egy nagyobb darab táplálék megsértse a szűrőlapokat. Ha a szűrőlapokra mégis felgyűlik a táplálék, akkor a cetcápa egyszerűen "kiköhögi". Táplálkozási és szaporodási célból hosszú vándorutakat tesz meg.

Manapság még két vízkiszűrő cápafaj ismert a cetcápa mellett, ilyen az óriáscápa (Cetorhinus maximus) és az óriásszájú cápa (Megachasma pelagios). Ez a három cápafaj nem veszélyes az emberre.

   

Óriáscápa (Cetorhinus maximus) és az óriásszájú cápa (Megachasma pelagios)

A trópusi óceánok nyílt vizeit részesíti előnyben. Ritkán található meg 22 Celsius foknál hűvösebb vízben, a Föld összes trópusi és mérsékelt övi, melegebb vizű tengerében fellelhető.

Nem merül túl mélyre, bár megfigyelték már 1800 méteres mélységben is. Táplálkozási célból évszakonként összegyűlnek és ilyenkor partközelben is előfordulnak, megfigyelhetők a lagúnákban, az atolloknál és a folyótorkolatok közelében. Előfordulási területe általában a 30. szélességi körök közé korlátozódik. Vándorló életmódot folytat.

2011-ben Yucatán partjainál több mint 400 cetcápa gyűlt össze; eddig ez volt a legnagyobb megfigyelt cetcápa csoport. Ezen a helyen rendszeresek az évszakonkénti cápaösszegyűlések. Az ilyen jelenségek főleg május és szeptember között következnek be.

A cetcápa szinte állandó kísérője a kalauzhal (Naucrates ductor), és egyes Remora-fajok, melyekkel szimbióta kapcsolatban él.

   

Cetcápa és kísérője a kalauzhal (Naucrates ductor)

Remora remora

A cetcápa szaporodásáról szinte semmit sem tudunk, eddig még nem sikerült megfigyelni sem a párosodását, sem az ellését.

1996 júliusában kifogtak egy nőstény példányt, melyben 300 kis cetcápa volt. Ez bizonyíték arra, hogy ez a cápa ál-elevenszülő, vagyis kölykei az anyaállat testében kelnek ki. Az eleven kölykök világrajöttükkor körülbelül 40 - 60 centiméter hosszúak. A nőstény nem egyszerre szüli meg az összes kicsinyét, hanem a testében tárolt ondóval időnként megtermékenyít néhány petesejtet. Az ivarérettséget körülbelül 30 évesen éri el. Feltételezett élettartama 70 - 100 év között lehet.

Bár hatalmas méretű ez a cápafaj, de nem jelent komolyabb veszélyt az emberre. A cetcápa nagyon nyugodt természetű, néha még azt is hagyja, hogy a búvárok rácsimpaszkodva vitessék magukat, bár ezt a szokást a kutatók és állatvédők erősen ellenzik, mivel megzavarja az állat viselkedését.

Ma még nincs világszintű pontos becslés a cetcápa állományáról. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatai szerint - melyek a hosszú élettartamát és a késői ivarérettségét veszik számításba -, ez a cápa sebezhető fajnak minősíthető.

2010-ben a Mexikói-öbölben felrobban a British Petrol Deepwater Horizon nevű mélytengeri fúrótornya, 780000 köbméternyi kőolajat bocsátva az öbölbe és a Mississippi folyó deltájába, ezzel az USA történetének egyik legnagyobb környezeti katasztrófáját váltva ki.

Ebben az időben a Mexikói-öböl északi részén voltak megfigyelhetők a cetcápa-találkozások. A cetcápa főleg a felszín közelében - egyszerre néhány órán keresztül - táplálkozik, pont ott, ahol az olajfolt is volt. Ennek ellenére egyetlen kőolaj által elpusztult cetcápáról sem érkezett bejelentés.

Fokozott veszélyt jelentenek rájuk nézve azok a kötelek és halászhálók, melyeket a halászhajókra nem tudnak visszahúzni és az óceánba hagyják azokat. A cetcápák - élelemkeresés közben - ezekbe belegabalyodnak, nem képesek szabadulni, ez legtöbbször az életükbe kerül. Szerencsés esetben segítőkész emberek szabadítják ki őket kényszerű fogságukból.

A Washingtoni egyezmény (CITES) 2. listáján, azaz veszélyeztetett fajokról szólón rajta van a cetcápa. Ennek alapján 2003-tól szigorúan ellenőrzik a nemzetközi kereskedelmet az élő és az elpusztított cetcápák bármely testrészével.

Cetcápa a kultúrában

A vietnami kultúrában a cetcápa istenségnek számít, melyet Cá Ông-nak neveznek, ez magyarul annyit jelent, hogy a "Hal úr".

A Fülöp-szigeteken butanding-nak és balilan-nak nevezik. A törvény szerint a búvárok legalább 120 - 150 centiméternyi távolságot kell, hogy tartsanak maguk és a cápák között. Az, aki megérinti az óriás állatokat, pénzbírságot és börtönbüntetést kaphat.

Több ország bélyegén szerepel a cetcápa motívumként

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a HALAK menübe