Hazai cickányfélék


A cickányfélék (Soricidae) az emlősök (Mammalia) osztályába a cickányalakúak (Soricomorpha) rendjébe tartozó család. Három alcsalád, tizenkilenc nem és háromszáznégy faj tartozik a családhoz. A cickány nem egér! Bár testi felépítésük első ránézésre hasonlatos, még távoli rokonságban sincsenek egymással.

A cickány testhossza 6 - 8,5 centiméter, farokhossza 3 - 5,5 centiméter, testmagassága 1 - 1,5 centiméter. Testtömege 6 - 15 gramm. Orruk hosszú, megnyúlt, ormányszerű, szemük kicsi, fülük alig látható, egészen belesimul a testet borító szőrzetbe. A megnyúlt orrészen dús, igen finom érzékelő szőrzet található. Hangjuk a madarak csiripelésére emlékeztet.

   

A cickány gerinctelenekkel és kisebb gerincesekkel táplálkozik, de elfogyasztja az állati tetemeket, csapdába esett állatokat, sőt saját fajtársait is. Táplálékát elsősorban földigiliszták, puhatestűek és különféle rovarok alkotják. Növényi részeket igen ritkán fogyaszt.

   

   

Anyagcseréjük a testméretükkel fordítottan arányos. Minél kisebb egy állat, testfelülete a teljes testtömeghez képest annál nagyobb, és így hővesztesége is nagyobb, ezért állandó tápanyagfelvételre van szüksége. A cickányok éjszaka és nappal is aktív állatok, hiszen naponta testsúlyukkal megegyező vagy annál is több táplálékot kell felvenniük. Ha nem találnak elég táplálékot, sajátságos merev állapotba jutnak. Ez a merev állapot mesterségesen is előidézhető a takarmány megvonásával. Gyakorlatilag éjjel-nappal ennie kell, másképpen éhen pusztul.

Mozgásuk gyors, szívverésük az 1000/percet is elérheti. Rendszerint ősszel 1,5 - 2 éves korukban végelgyengülésben múlnak ki.

A cickány évente 2 - 4 alkalommal szaporodik, szaporodási időszaka áprilistól szeptemberig tart. Vemhességi ideje 28 - 31 nap, utódainak száma ellésenként 3 - 10. A kölykök nagyon aprók, lárvaszerűek, teljesen csupaszok, szemük és hallójáratuk zárt. Testtömegük 0,8 - 0,9 gramm. A kölykök 18 - 22 napig szopnak. Ivarérettségüket 4 - 8 hónapos korban érik el.

   

A nőstény cickány sűrűn átköltözteti fészekalját, a pár napos kölyköket a szájában viszi át az új helyre. Körülbelül 1 hetes kortól a kölykök "karavánt" alkotva, egymás faroktövébe harapva vonulnak.

A cickányoknak egy mirigyük van a testük mindkét felén, ami pézsmát választ ki, s ez a legtöbb ragadozó számára riasztó. Mégis találni a természetben megölt cickányt, mert valamilyen ragadozó, általában róka, vagy bagoly egérnek nézte és tévedésből ölte meg.

Néhány állat azonban megeszi a cickányt, egyikük a gyöngybagoly, amely gyakran éppen a cickányokra specializálja magát.

Hazánkban a mezei cickány és az erdei cickány honos, ezért csupán ezt a két fajt említjük meg.


Mezei cickány (Crocidura leucodon)

A mezei cickány Közép- és Nyugat-Európa, illetve Közép-Ázsia lakója. Főként mezőkön, szántóföldeken, erdőszéleken, bokros területeken, az aljnövényzetben él. A Kárpát-medencében a Tiszántúlon gyakori.

Bundája hátán szürkésbarna, hasán szürkésfehér. Sötétebb felső része és világos alsó része között éles az átmenet. Farkán szürkésfehér, hosszú, szálkás szőrszálak vannak. Feje megnyúlt, pofája hegyes, bajuszszőrei hosszúak, orra állandó mozgásban van. Szemei kicsik, fülei alig emelkednek ki a bundájából. Fogai fehérek.

   

   



Erdei cickány (Sorex araneus)

Az erdei cickány Európában és Ázsia középső részén honos. A nedvesebb talajú erdők, mocsaras, sásos területek lakója, ahol a sűrű fűben él. A hegyvidékeken a felső erdőhatárig felhatol. Leggyakoribb cickányfajunk.

Az erdei cickány Magyarországon főleg a Dunántúlon gyakori.

Hátoldala sötét- vagy feketésbarna, hasoldala világosabb. Közepesen nagy, rövid farkú cickány. Fülkagylóját a bundája nagyrészt eltakarja. Fogainak hegye sötét vöröses-barna. Farka rövid szőrös vagy csupasz. A fiatalok barna színűek.

   

   


Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a EMLŐSÖK menűbe