Az atlanti tőkehal


Az atlanti tőkehal (Gadus morhua) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tőkehalalakúak (Gadiformes) rendjébe és a tőkehalfélék (Gadidae) családjábatartozó faj.

Az atlanti tőkehal legfontosabb elterjedési területe az Észak-Atlanti-óceán és a Jeges-tenger. Nyugaton az Ungava-öböltől és Új-Fundlandtól az Észak-Karolinai Hatteras-fokig, keleten pedig a Barents-tengeri Spitzbergáktól és Medve-szigettől délre a Vizcayai-öbölig honos. Grönland és Izland körül is gyakori.

Az atlanti tőkehal elterjedési területe

Teste megnyúlt, áramvonalas, feje erőteljes, hosszú. 51 - 55 csigolyája van. Felső állkapcsa előreugrik, állán erőteljes tapogatószál látható. Oldalvonala a 2. hátúszó alatti részig ívben görbült, azután egyenesen folytatódik. Három, szorosan egymás mellett elhelyezkedő hátúszójának széle lekerekített. Hossza maximum 2 méter, tömege 95-100 kilogramm.

   

Ezek már felnőtt példányok

Háti része barnás, zöldes vagy szürkés. Oldalai világosabbak vagy ezüstösek.

   

Az atlanti tőkehal általában 150 - 220 méter közötti mélységben fordul elő, partközelben és a nyílt vízben egyaránt, de 600 méter mélységig is lemerül. A fiatal halak gyakran sekély vizekben tartózkodnak, ahol bőven van tengeri növényzet, kavicsok és rések, ahová elbújhatnak a ragadozók elől. Ívása tavaszra esik, amikor a víz 4 - 6 Celsius fokos.

Kizárólag ragadozó életmódot folytat. Az Északi-tengerben a tápláléka halakból és rákokból áll, de olykor kagylókat és tüskésbőrűeket is fogyaszt. Amíg 15 centiméteres, addig csupán apró rákokkal (krill) táplálkozik, a 30 centiméteres hosszúság elérését követően étlapján a halak veszik át a főszerepet, s alkotják fő eleségét. A tőkehal eleinte a halellenségeket és a halak táplálkozásbeli versenytársait irtja, később pedig maga is halpusztítóvá válik.

Élőhelyétől 200 kilométernél távolabbra nem vándorol.

Hihetetlenül jól szaporodó halak. A nőstények íváskor akár több millió ikrát is rakhatnak. Állományaik hatalmasak, ezért ipari méretű halászata gazdaságos.

Az atlanti tőkehal ikrája, és az "újszülütt"

Igen értékes halfaj, a sporthorgászok is kedvelik. Frissen, fagyasztva, sózva, füstölve vagy szárítva árusítják. Sülve, főve fogyasztható.

 

A tőkehal halászata

 

A "Trolling" módszer szerint a lassan úszó hajó egy hosszú, több felcsalizott horoggal ellátott horgászzsinórt vontat.

A "Troller" módszer esetében tíz - húsz különböző hosszúságú zsinóron lévő felcsalizott horgot vontat, melyek a hajó két oldalára kinyúló konzolokon helyezkednek el, meggátolva az összegubancolódásukat.

            

Az erszényes kerítőháló több mint 2 kilométer hosszú és 200 méter mélységű. Felső részén úszó bóják vannak, a telepítése kör alakban történik. Ha a halcsapatot a háló körbekerítette, a zárókötél húzásával a háló alja bezárul, foglyul ejtve a halakat. Ezt követően csupán ki kell emelni a vízből a zsákmánnyal telt hálót, és a hajón kiüríteni.

Ennél a halászati módszernél meglehetősen sok olyan állat is a háló fogságába kerül, melyeket nem szándékoznak feldolgozni. Bár ezeket általában visszaengedik az óceánba, azonban a kifogás által szerzett sérüléseikbe többségük elpusztul.

 

Vonóhálós módszer esetében egy vagy két halászhajó vontat egy hálót úgy, mintha egy óriási, nagy szájú zsákot mozgatnánk a vízben. A háló szájának kerülete elérheti a 900 - 1000 métert is. Ennél a módszernél is sok a nem célzott élőlény kifogás, melyek többsége a "kalandot" nem éli túl.

   

   

1497-ben fedezte fel John Cabot azt az újfunlandi területet ahol a sziklás partok mentén az óceán tele volt tőkehallal. Évszázadokon keresztül a hal volt az egyetlen ok, amiért az emberek odamentek, vagy letelepedtek. Egészen a huszadik század közepéig hagyományos halászati módszereket használtak, általában csupán partközelben. Kezdetleges technikákat alkalmaztak mint a csapdák, műcsalik, kisebb kopoltyúhálós és zsinóros halászat. Az atlanti tőkehalak olyan tömegben voltak, hogy az 1940-es évek végéig az évenkénti fogás még így is 250 ezer tonna körüli volt.

   

Halászfalu, és halak szárítása 1860-as évek.

   

Halak szárítása 1900-as évek eleje.

Halak szárítása 1900-as évek eleje

Sózott, szárított tőkehalat nagy mennyiségben szállították a meleg éghajlatú Dél-Európába. Kezdetben a halászat szezonális tevékenység volt, de a következő két évszázadban a halászok már letelepedtek, és halászfaluk létesültek. A zsákmányt gyorsan meg kellett tisztítani (kibelezni, fejét eltávolítani, mosni), majd sózni és több napon vagy héten keresztül a szabadban épített állásokban szárítani.

 

   

Az 1950-es évek elején a kis kétárbocos hajók helyett, melyek a bálnavadász hajók mintáját követték, vagy előzőleg azok is voltak, a nagy ipari halászhajók - halgyárak - jelentek meg, hogy heringet, foltos tőkehalat, lepényhalat, lazacot, atlanti tőkehalat fogjanak ki, és dolgozzanak fel.

Óriási méretű hálókat húztak maguk után, és a zsákmányt már a fedélzeten feldolgozták, és fagyasztották. Éjjel-nappal folyt a munka még a legrosszabb időjárási körülmények között is.

   

Minden tengeri élőlény addig megszokott életét zavarták, és sok olyan is zsákmányul esett, amit nem szándékoztak kifogni. Sok még az ivarérettséget sem érte el. Ezek a technológiák nem csak az élőhelyeket rombolták szét, hanem erősen hozzájárultak az atlanti tőkehal állomány megcsappanásához. Gyakran tőkehal ivadékok csapatait fogták el. A módszer miatt a tengerfenéken levő ikrák olyan helyre kerültek, ahol nem tudtak kifejlődni, ez nagy károkat okozott a táplálékláncban. Egyre több olyan gerinctelen élőlény, főleg polipok jelentek meg nagyobb számban, melyek felfalták az ikrákat. Kész csoda, hogy a tőkehalfélék még mindig fenn tudtak maradni az élőhelyük romlása miatt.

1992-re az atlanti tőkehal állománya olyan alacsonyra csökkent, hogy nem volt más választás, mint betiltani az északi tőkehal halászatát. 400 éves hagyomány után a tőkehal halászat megszűnt Újfundlandon. A teljes állomány 1994 végén körülbelül 1700 tonna volt, ami csekély része az 1990-ben mért 400 ezer tonnának. 1700 tonna maradt a halászoknak abból a halból, amiből valaha negyedmillió tonnát fogtak évente. Prognózis szerint legalább 15 évre van szükség az állományoknak, hogy újra egészségesek legyenek.

   

   

A Hold nevű halászflotta hajói nem túl nagyok, mindössze 30 méter hosszúak és motorjaik 660 kW (900 LE) teljesítményűek.

A halászok keresete soha nem biztos. Attól függ, hogy milyen nagy a fogás, a munka azonban igen kemény.

Előfordul, hogy a hajó legénysége hosszú ideig - hónapokig - a nyílt tengeren tartózkodik, mivel a kis halászhajók a napi zsákmányt sok esetben azonnal átrakodják egy nagyobb, hűtőberendezéssel is rendelkező szállító, esetleg feldolgozó hajóra.

 

Az Északi-tenger a világ legkiszámíthatatlanabb tengere. A viharos erejű szél által felkorbácsolt 10 métert is meghaladó hullámok után tátongó óriási hullámvölgyekben szinte eltűnik a halászhajó. A következő néhány felvétel jól mutatja, hogy a tengeri kereskedelmi halászat az egyik legveszélyesebb tevékenység.

   

   

   

   

A vadon élő állományok kimerülésével kapcsolatos beszerzési nehézségek ellenére még mindig igen nagy a kereslet a tőkehal iránt. Tenyésztése ígéretes kereskedelmi lehetőség. Az 1980-as évek óta a norvég tudósok nagy figyelmet fordítottak a tőkehal tenyésztésének kidolgozására. Ezzel párhuzamosan a norvég lazactenyésztők tevékenységük diverzifikálására törekedve, megkezdték a tengerből kifogott, vadon élő atlanti tőkehalak hizlalását.

A tőkehal szaporítása keltető-telepen történik, a tengerből fogott tenyészhalakkal. Akvakultúrás tenyésztése Norvégiában fejlődött ki, ahol számtalan lazac-tenyésztő fektetett be ebbe az üzleti lehetőségbe. A tenyésztés többféle formában, tengeri ketrecekben, szárazföldi medencékben, szokásos vagy bio tenyésztés formájában történik. A tevékenység fejlődőben van Izlandon, a Feröer-szigeteken és Kanadában. Jelenleg új fejlesztések Írországban és Skóciában vannak.

A gyermekek kedvenc csemegéje 

A csukamájolaj (oleum jecoris aselli) a tőkehal, illetve egyes cápafajok májából nyert olaj. Omega-3 zsírsavakban, jódban, A- és D-vitaminokban gazdag, könnyen emészthető és gyorsan felszívódó táplálék kiegészítő.

Sikerrel alkalmazzák angolkóros betegek kezelésére, illetve a betegség megelőzésére, hatásos az ízületi kopások és gyulladások kezelésében is.

A készítmény hozzáadott E- vitamint is tartalmaz. Hozzájárul a keringési rendszer egészséges működéséhez.

Aki nem szereti az erős tőkehalmáj-olaj ízét, célszerű reggel éhgyomorra 3/4 evőkanállal, narancslével, gyümölcslével együtt lenyelni. Amennyiben még így is kellemetlen, akkor válasszuk a kapszulás kivitelt. Érdemes rendszeresen fogyasztani, hogy beépüljön szervezetünkbe. Gyermekek számára ízesített formában is készül.

   

Botanika Vissza a kezdőlapra                Botanika Vissza a HALAK menűbe