A holló


A holló vagy közönséges holló (Corvus corax) a madarak osztályának verébalakúak rendjébe (Passeriformes) és a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozik. Földünk északi féltekéjén Ázsiától Észak-Amerikáig mindenütt megtalálható, területileg a legelterjedtebb az összes varjúféle között.



12 ismert alfaja létezik, melyek külalakjukban kevésbé eltérőek egymástól, de a korszerű genetikai kutatások kimutatták, hogy jelentős különbségek vannak a populációk között. A Földön valószínűleg a legnehezebb verébalakú madár és egyben a legnagyobb termetű énekesmadár is. A felnőtt holló hossza 55 és 70 centiméter közötti, testtömege 0,7 - 1,7 kilogramm.

Élettartamuk tipikusan 10 - 15 év a szabadban, egyes egyedek a londoni Tower-ben több mint 40 évig éltek. (A szóbeszéd szerint a hollók akár 100 évig is élhetnek, bár ezt eddig bizonyítani nem sikerült.)

A holló nem csak nagyobb méretében különbözik rokonaitól, a varjaktól, csőre nagyobb és vaskosabb, farka ék alakúan kerekített és jól megfigyelhető a torkán a bozontos, szakállszerű tollazat.

   

   

Röpte erőteljes, egyenes vonalú. Gyakran kering a magasban. Párválasztás idején művészi mutatványokat végez. A földön kimért lépésekkel jár. Rendkívül éber, tanulékony madár. A faj egyedeinek hangja jól megkülönböztethető más varjakétól.

A fiatal hollók már viszonylag korán udvarolni kezdenek egymásnak, de költeni valószínűleg csak a második-harmadik évben fognak. Az udvarlás sikerének záloga a különböző akrobatikus légibemutatókban és a sikeres táplálékszerzésben rejlik. Ha egyszer már egymásra talált a pár, akkor onnantól kezdve egy életen át együtt költenek, általában ugyanazon a helyen. Azonban a "házasságtörés" sem ritka a hollóknál. Megfigyelések szerint jó néhányszor előfordult, hogy a fészkén ülő tojót más hímek is meglátogatták míg a párja távol volt.

A hollópárnak már fészekrakás előtt saját területtel és elérhető táplálékforrással kell rendelkeznie. Egy-egy madárpár territóriumának mérete nagyban függ a fellelhető táplálék mennyiségétől. A megszerzett javakért aztán a későbbiekben is keményen meg kell küzdeniük, hiszen betolakodók mindig akadnak.

A fészek, melyet legtöbbször magas fák koronájába, vagy sziklaszirtekre, ritkábban villanyoszlopra építenek, egy mély, nagy tálat formáz. A szülők fészküket ágakból, gallyakból építik, annak belsejét pedig gyökerekkel, sárral, fakéreggel, sőt, sokszor még lágyabb anyagokkal, például emlősök bundájával bélelik.

A tojásrakás általában már februárban elkezdődik, bár ez erősen függ az éghajlati tényezőktől.

A tojók három-hét kékeszöld, barna foltokkal tarkított tojást tojnak, a költési idő 18-21 nap. Csak a tojó költ.

A fiatal madarakat mindkét szülő eteti. 35-42 napos korukban repülnek ki először, de még hat hónapig biztosan szüleikkel maradnak.

   

   

A hollók általában költőpáronként külön-külön területeket birtokolnak, de előfordulhat, hogy a fiatal madarak csapatokba verődnek. Habár a hollók gyakran civakodnak fajtatársaikkal, családjuk iránt odaadó ragaszkodásról tesznek tanúbizonyságot.

   

A közönséges holló több ezer éve él együtt az emberrel. Olyannyira alkalmazkodtak, hogy számos területen mint kártevőt tartják nyilván. Alkalmazkodásának sikerességét mindenevő életmódjának köszönheti. A természetben a legfőbb táplálékukat a gabonamagvak, bogyók, gyümölcsök és apró állatok jelentik, de hihetetlenül ügyesek, minden alkalmat megragadnak a táplálék megszerzésére, legyen az akár döglött állat, rovar vagy konyhai hulladék.

   

   

Amennyiben egy holló élelmet talál, társait hangjával riasztva, a zsákmányhoz hívja őket. A nagyobb csoport biztonságosabbá teszi a táplálkozást az esetleges más, szintén éhes résztkövetelőkkel szemben. Megfigyelték, hogy a hollók gyakran vezetnek más állatokat (például farkasokat, prérifarkasokat) elpusztult állatok tetemeihez. A ragadozók föltépik a tetemet, - mire a madarak amúgy képtelenek lennének - ezek után a hollók már könnyedén hozzáférnek a húshoz.

Ezek a madarak nemcsak az általuk, hanem a társaik által elrejtett élelem pontos helyére is emlékeznek, ezáltal lopni is tudnak egymás rejtekéből. Ez az élelemszerzési módszer annyira elterjedt a hollók között, hogy nem ritkán képesek nagy távolság megtételére is, hogy egy biztonságosabbnak vélt helyre rejtsék tartalékaikat. Néha úgy tesznek, mintha táplálékot rejtenének el, pedig épp nincs is náluk semmi. Ezt valószínűleg a leselkedő vetélytársak összezavarása érdekében teszik.

A szarkákhoz hasonlóan a hollók is előszeretettel gyűjtenek lopkodnak fényes tárgyakat, a fénylő kavicsoktól, üvegcserepektől a kisebb fémdarabokon keresztül egészen a golflabdákig. Ennek a viselkedésformának fő célja társaik elkápráztatása lehet.

A fiatal hollók roppant kíváncsiak minden, a környezetükben fellelhető új dolog iránt. Képesek a puszta szórakozás kedvéért játékba bonyolódni, havas lejtőkön lecsúszkálni, fogócskázni, vagy épp akrobatikus mutatványokat bemutatni a levegőben.

A hollók szélesen elterjedtek, a kihalás nem fenyegeti őket, bár az élőhely fogyása és a kilövések miatt helyenként csökkenés tapasztalható a populációban. Egyes vidékeken azonban rendkívül elszaporodott, sőt, bizonyos területeken mezőgazdasági kártevőnek számítanak. Nemcsak a gabonában tehetnek kárt, de a haszonállatokat is megkárosíthatják. (Például kivájják az újszülött birkák, borjak szemét, naposcsibéket rabolnak stb.)

Génmutációk az állatvilágban is előfordulnak, azaz egy madár tollai a normálistól eltérő színűek lesznek. A teljes albinizmus, amely a teljes festékanyag-hiány miatt hófehér tollazattal, rózsaszínű lábakkal és csőrrel valamint vörös szivárványhártyákkal jár együtt, ritka.

   

Ez az állapot a vadon élő madaraknál a rejtőzködő képesség elvesztése, valamint a szem érintettségéből adódó látászavarok miatt igen gyorsan végzetessé válhat. Léteznek fehér hollók, azonban nagyon ritkák, és még annál is ritkább, hogy megláthassuk őket. Az élő fehér hollók életmódja teljesen megegyezik a feketékével.

A holló intelligens, tanítható. Fogságban tartva egy idő után ragaszkodóvá válik és képes gazdája védelmére kelni. Könnyen elsajátítja pár szó kimondását, de idősebb korban nagyon agresszív.

Magyarországon befogását és fogva tartását a törvény tiltja! Megfelelő engedélyek nélküli fogvatartása jogi következményekkel járhat.

Magyarországon a holló, mint királyi jelkép, Mátyás király udvarában is megjelent. Kódexeit corvináknak, könyvtárát Bibliotheca Corvinianának hívták.

Mátyást latinul és németül Matthias Corvinusként ismerik. A Corvinus nevet a család címeréről kapta, amely egy gyűrűt tartó hollót ábrázol.

A Sziléziai Krónika szerint Mátyás király a kezéről egy vadászat alatt levette gyűrűjét, és azt egy holló elragadta. Mátyás üldözte a madarat és visszaszerezte gyűrűjét, és ezen esemény emlékezetére választotta a hollót címerállatául.

Tudományosabb magyarázat, hogy Mátyás nagyapjának egy Holló Köve nevű birtoka volt, és ez is kapcsolatba hozható a névvel.

A híres legenda szerint, amikor a fiatal Mátyás Prága városában fogságban volt, akkor édesanyja egy holló segítségével küldött neki levelet. (A történetet Arany János is feldolgozta a "Mátyás anyja" című balladájában, eredeti szövegemlékek alapján.) Ez a történet volt az oka annak is, hogy a Magyar Posta emblémája sokáig egy holló volt.

                        

Mátyás király címere a budai Mátyás-templomban           A Magyar Posta előző emblémája               

Az északi félteke történelmében a hollók mint dögevők, a kivégzések, csaták, háborúk után az emberi tetemeket csapatostul lepték el, így nem csoda, hogy létüket sokáig baljós jelnek vélték, a halál madarának tartották. A régi kor emberei kapcsolatot láttak a hollók és a szellemek között.



A Brit szigeteken a hollók szimbolikus jelentőséggel bírtak. Anglia mindaddig nem kerülhet megszállás alá, míg hollók lakják a Londoni Towert.

Tény, hogy sokáig nem fészkeltek hollók a Towerben, azonban a második világháború után visszatelepítették őket a város és a turisták legnagyobb megelégedésére. (Az itteni hollók szárnytollait rendszeresen metszik, így azok képtelenek elrepülni.)

   

A holló az irodalomban is gyakran szerepel. Találkozhatunk vele többek között William Shakespeare, Charles Dickens, John Ronald Reuel Tolkien, Stephen King vagy akár Joan Aiken műveiben is.

A legismertebb azonban minden bizonnyal Edgar Allan Poe A holló című verse, melyet Tóth Árpád fordított magyarra.

A filmművészetben a leghíresebb megjelenése A holló című filmben van, ahol a "holló" a túlvilági révész.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a MADARAK menűbe