A cserebogár


Talán a legismertebb bogár. Népdalban is megörökítették, s Petőfi Sándor; Szülőföldemen című versében, a versszakok refrénje is a nevét őrzi. "Cserebogár, sárga cserebogár."

De milyen bogár is ez a cserebogár?

A lemezescsápú bogarak családjába tartozik. Hazánkban a leggyakoribb, s ezért az általánosan ismert a májusi cserebogár (Melolontha melolontha.) Rokonai a szintén hazai szarvasbogár, orrszarvú bogár és az afrikai góliátbogár is.

 

A bogár 2,5 - 3 centiméter hosszú. A szárnyfedő barna, míg a fej, az előtor és potroh fekete, vagy sötétszürke színűek. A potroh oldalán háromszög alakú fehér sávozás látható, és hosszú nyúlványban végződik. Csápjai lemezesek, ez a szaglószervük.

Lábai, a mászást elősegítő kapaszkodókarmokkal rendelkeznek.

   

A bogár nősténye a megtermékenyített petéket 3 - 4, növényekkel sűrűn benőtt helyre rakja le, helyenként 15 - 25 darabot. A peték a talaj nedvessége hatására megduzzadnak, s kb. 40 nap múltával kikelnek belőle a lárvák, melyeket közismert nevükön pajornak ismerünk.

   

Két telet tölt lárva alakban, mialatt hatalmas étvágyát kielégítve tekintélyes károkat okoz a mezőgazdaságban, erős rágójával a növények gyökereit károsítja. Mérete, a 4 - 6 centimétert is elérheti. A harmadik év nyarán bebábozódik, s őszre a bábban kifejlődik a bogár, mely csak következő - azaz negyedik - év tavaszán jön a felszínre.

   

A bogarak növények leveleit, friss hajtásait rágják, amivel tetemes kárt okoznak. Általában 4 - 6 hétig élnek, mely idő alatt lerakják petéiket, megalapozva azzal a négy év múlva kirepülő generációt.

Még néhány hazánkban is előforduló cserebogárfaj


Erdei cserebogár (Melolontha hippocastani)

Az erdei cserebogár csupán 2,5 centiméter hosszúságú, kisebb, mint rokona, a májusi cserebogár farfedője (az utolsó potrohgyűrű kemény hátlemeze) rövid, háromszög alakú, nyúlványa kicsi, csúcsa gombszerűen kiszélesedik, előtora általában vörös. A tor alsó része barnás, enyhén szőrös. A szárnyfedők világosabbak és kevésbé bordázottak. Napfényes erdők és erdőszélek lakója.

   


Hamvas cserebogár (Melolontha pectoralis)

Mérete nagyjából azonos az erdei cserebogáréval. Előtora általában barna, vagy fekete, s hasonlóan a szárnyfedőhöz apró szőrszálakkal dúsan ellátott. Ettől látszik hamvasnak. Melegkedvelő, főleg a Dél-Európai országok lakója, de elvétve nálunk is előfordul.

   


Csapó cserebogár, vagy kalló cserebogár (Polyphylla fullo)

A bogár 3 - 3,5 centiméteres, színe barna vagy fekete, szárnyfedője fényes, apró fehéres, foltok díszítik, melyek könnyen ledörzsölhetők. A hím kisebb és karcsúbb, mint a nőstény. A csápok lemezei szélesek és hosszúak.Pajorjai hatalmasra nőnek, elérik a 6 - 8 centimétert is.

Észak-Afrika és Dél-Európa az élőhelyük, de nálunk is előfordulnak. Rajzásuk június és július hónap.

   


Pusztai cserebogár (Anoxia pilosa)

A homokos talajokat kedveli, tápnövénye az erdeifenyő. Színe sötétbarna, teste tömzsi, egész testét piheszőr borítja, csápjai kicsik. Élőhelye: Ausztria, Csehország, Magyarország, Szlovákia. Nem gyakori.

   


Áprilisi, vagy vörhenyes cserebogár (Holochelus aequinoctialis)

A bogár tömzsi, világos mahagóni színű, előtora és hasi része dús piheszőrzettel rendelkezik. Síkságok és dombos vidékek kötöttebb talajában él, a pajor táplálékát szántóföldi növények gyökerei alkotják. Kirepülést követően a bogár nem táplálkozik, peterakást követően elpusztul.

   


Tavaszvégi cserebogár (Rhizotrogus aestivus)

A bogár feje és előtora világosbarna vagy, krémszínű, míg szárnyfedői középbarnák. Hasoldala piheszőrökkel borított. Szintén a síkságok és dombos vidékek kötöttebb talajában él, a pajor táplálékát a lágyszárú növények gyökerei alkotják. A bogár nem táplálkozik.

   


Bordás sárgacserebogár (Amphimallon solstitialis)

A bogár szárnyfedője vöröses középbarna, egy - egy szárnyfedőn 3 - 4 világosabb, a bogár hossztengelyével közel párhuzamos csíkkal. Hátoldala kevésbé, hasa dúsabban szőrös. Középkötött és laza talajokon fordul elő. A bogár kártétele minimális.

   


Kis sárgacserebogár (Amphimallon assimilis)

Az előző cserebogaraknál lényegesen kisebb, általában 2 centméter körüli méretű. Júniustól augusztusig gyakran látható réteken, legelőkön, sövényeken, és kertek bokrain, fák lombozatán. Tekintélyes károkat okoz az olajlen ültetvényekben.

   


Keleti cserebogár (Anoxia orientalis)

A keleti cserebogár 2,5 - 3 centiméteres, alapszíne vörösesbarna, felülete finoman, sűrűn szőrözött, kivéve az előtoron található két-két csupasz, úgynevezett tükörfoltot. A szárnyfedőkön fehér pikkelyszőrökből álló foltok emelkednek ki az alapszőrzetből.

A rajzásuk július hónapra esik. Ausztriától nyugatra és Csehországtól keletre már ritkán fordul elő. Hazánkban a nagy sótartalmú talajokon él. Nem gyakori.

   


Júniusi cserebogár (Rhizotrogus solstitialis)

Teste hosszúkás, barna, előtora, csápok és a lábak vörösessárgák, szárnyfedők szürkésfehéren szőrösek. Hossza 1,5 - 1,6 centiméter. Egész Európában június és július hónapokban közönséges a mezőkön. Pajorjai az őszi vetésekben pusztítanak.

   


Cserebogarak kártétele


Mind a bogár, mind a lárva kártételével számolni kell. A cserebogarak közül leginkább a májusi cserebogár (Melolontha melolontha) és az erdei cserebogár (Melolontha hippocastani) kártétele veszélyes, mert április végi-május elejei rajzáskor a megtámadott fák fiatal leveleit tarra rágják, amivel a fa gyengülését idézik elő.

A földben élő, fehér, kövér, görbült cserebogár pajorok, nagy kárt okoznak a lenben, a répában, a gabonafélékben, kenderben, burgonyában, káposztában, babban, sőt a magoncok, dugványok gyökerében is.

Az elsőéves kis pajorok csak a csemeték hajszálgyökereit rágják meg, az idősebbek a vastagabb gyökerét vagy a főgyökeret is képesek átrágni.

A pajorok 2 - 3 évig élnek a talajban, a legnagyobb kárt a kirepülésük előtti évben okozzák.

A cserebogárnak és pajorjának több természetes ellensége van. A rigó és gébics-félék, a verebek, általában a bogarak potrohrészét fogyasztják el.

A pajorokat különösen a varjak és csókák, - de legnagyobb pusztítóik - a vakondok és sünök is csemegének tekintik.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a ROVAROK menűbe