Csíráztassunk!


A mag a növények életében pihenő állapot, kedvező körülmények között csírázásnak indul, s belőle új növény fejlődik.

Kísérletezzünk!

Szükségünk lesz étkezési szárazbabra, – lehet több fajta, sokszínű – de figyeljünk arra, hogy ne legyen lefagyasztva.

(Fagyasztani azért szokták, hogy a zsizsik ne károsítsa.)

Kell még vatta, jelölő filctoll, tálka a csíráztatáshoz és víz.


 

 

 

Számozzuk be a tálkákat, helyezzünk bele vattát.

Tegyük a vattára a babszemeket, s öntsünk bele annyi vizet, hogy a vatta kellőképpen átnedvesedjen.

 


A kísérlet során figyeljünk arra, hogy a vatta ne száradjon ki!

Az edényt fedjük le, párásabb környezetben a magok több nedvességhez jutnak, a hajtások nem száradnak ki. (Vegyük figyelembe, hogy nem veszi őket körbe nedves talaj, csupán az alattuk lévő vattából képesek vízhez jutni.)

Három alapvető faktort vizsgálunk, a fény, a hőmérséklet és a nedvesség hatását. A nedvesség elengedhetetlen, hisz a száraz mag önmagában nem indul csírázásnak. Víz hatására azonban megduzzad, s életre kel. Ezért a kísérletből a száraz szakaszt kihagyjuk, s minden tálka azonos mennyiségű vizet kap induláskor.

A fénymennyiség szabályozását egyszerűen oldottuk meg, az állandó sötétet letakarással biztosítottuk. A hőmérsékletet 22 C fokos szobában, illetve 8 C fokos fűtetlen helyiségben való elhelyezéssel oldottuk meg.

A kísérlet első napjaiban már tapasztalható, hogy a víz hatására megduzzadt magból először gyököcske fejlődik, melyből a gyökérrendszer jön létre.

Az egyedfejlődés során – azaz, ahogy a magból a növény kifejlődik – az első mindig a gyökérkezdemény. A növények törzsfejlődésében azonban ez pontosan fordítva volt a legifjabb rész a gyökér, mivel ez jelent meg legkésőbb.

Az ősi, még vízi életmódot folytató úszó növények, levélszerű képződményeikkel már tudtak fotoszintetizálni és lélegezni, de gyökerük még nem volt. Ahhoz, hogy a szárazföldet képesek legyenek meghódítani, elengedhetetlen volt a gyökér kifejlődése. A gyököcske után megjelenik a rügyecske a két sziklevéllel, mely gyakorlatilag a magot alkotta.

Bab esetében a meleg elengedhetetlen a fejlődéshez, mely jól látszik a kísérletben is. A két szíkleveles hajtás nagyon gyorsan magasodik, s hogy továbbra is biztosítani tudjuk a párás klímát, készítsünk burát műanyag flakonból.

A hidegben elhelyezett magvak ugyan megduzzadtak, de sokkal lassabban, vagy egyáltalán nem fejlődtek. A melegben lévők fejlődése rendkívül gyors. Fény hatására a növények bezöldülnek, s fotoszintetizálnak, míg a sötétben tartottak erősen megnyúlnak, sárgák, gyengék, törékenyek maradnak.

A kísérletet 14 napon keresztül végeztük, s minden nap lefényképeztük, hogy a változásokat dokumentálhassuk. Ezek alapján összehasonlíthatjuk, hogy a hőmérséklet a csírázásra és a fény a növény életére milyen hatással van.

A táblázat oszlopainak számozása szerint:

1./ Meleg világos helyen,

2./ Hideg világos helyen,

3./ Meleg sötét helyen,

4./ Hideg sötét helyen

A csíráztatás eredménye

1. edény
2. edény
3. edény
4. edény

2. nap
3. nap.
4. nap
5. nap
6. nap
7. nap
8. nap
9. nap.
10. nap.
11. nap.
12. nap.
13. nap.
14. nap.

 

Botanika Vissza a kezdőlapra                          Botanika Vissza a BOTANIKA menűbe