"Csudapókok"


Ha pókokról hallunk, legtöbbünknek a háló - melybe mindig beleakadunk - és a közepében trónoló nyolc lábú "rémes" lény sejlik fel lelki szemeink előtt, pedig nem minden pók készít hálót zsákmánya elejtéséhez. Egyesek kiválóan rejtett járatukból előtörve csapnak le áldozatukra, míg mások, lerohanják azt. Vannak olyanok melyek kis hálót vetnek az elfogandó rovarra, vagy kisebb halakat fognak étrendjük változatosabbá tételére. Megjelenésük is lehet szokatlan, hiszen egyesek nagyon színesek, vagy bizarr alakjuk miatt nehéz elhinni, hogy valódi pókokról van szó. Néhányuk mozgása kifejezetten akrobatikus ha menekülésre kényszerül. Arra nincs lehetőségünk, hogy az összes különleges - a közismertektől nagyon eltérő - fajra kitérjünk, de az érdeklődés felkeltésére néhányat röviden bemutatunk.


Marokkói flik-flak pók

A marokkói flic-flac pók (Cebrennus rechenbergi) éjszakai vadász, Marokkóban őshonos. A nőstények hossza 19 - 20 milliméter, a hímek kisebbek. A forró nappalt a sivatag homokjából pókselyem segítségével készített csőszerű aknájában tölti.

   

Flik-flak pók és a sivatag homokjából kiásott, pókselyemmel összeerősített homokszemekből készített "lakása"

Amennyiben fenyegetve érzi magát a tornászok által végzett flik - flak (kézen átfordulás) gyakorlathoz hasonló mutatványt hajt végre. Fut egy rövid ideig, sebességre tesz szert, majd az első pár lábaival elrugaszkodik, felugrik fordul egy felet a levegőben, és visszaérkezik a talajra a negyedik lábpárjaira. Most ezekkel rugaszkodik el, és ismét megtesz egy fél fordulatot a levegőben, a visszaérkezés az első lábpárra történik, amelyekkel ismételten elrugaszkodik, és a a flik - flak mozgás folyamatossá válik.

Ezzel a haladási sebességét kétszeresére, 2 méter/másodpercre növeli, és az akrobatikus mozgással akár 40%-os lejtőn is képes fölfelé és lefelé is haladni. Mivel a flik - flak technika gyakorlása nagyon energiaigényes, ezt a pókocskánk csupán végveszélyben alkalmazza.


A gördülő pók

A gördülő pók vagy arany kerék pók (Carparachne aureoflava), őshonos a dél-afrikai Namíb-sivatagban. Akár 20 milliméter testhosszt is elérhetik, a hímek és nőstények azonos nagyságúak.

Hálót nem sző, éjszaka indul vadász körútjára. Marása mérgeket juttat áldozatába mely azt megbénítja vagy meg is öli és elkezdődik az előemésztés. A nappalokat - hasonlóan a flik - flak pókhoz - a sivatag homokjából az általa termelt selyemszálakkal összeragasztott csőszerű üregben tölti, mely 40 - 50 centiméter mély is lehet. Erre a rejtekhelyre szüksége is van, mivel a pompilidae családba tartozó pókdarázsnak is nevezett hártyásszárnyúak szúrásukkal ezeket a pókokat is elkábítják, majd petéjüket beléjük rakva a kikelő lárváknak élő táplálékkészletet biztosítanak.

Amennyiben nappal támadja meg egy pókdarázs futni kezd, majd oldalára fordul, lábait a hasa alá húzza és a dűnék lejtőin lefelé gördül percenként 40 - 45 fordulatot megtéve, mely másodpercenként 1 - 1.5 méter haladást jelent.

 


A csapóajtós pók

A csapóajtós pókok, a Ctenizidae és a Pachylomerinae család tagjai, megtalálhatók Észak- és Közép-Amerikában, Ázsia délkeleti részén, Ausztráliában és Afrikában.

Közepes nagyságúak, a talajba vájt búvólyukaik fölé parafa-szerű csapóajtót készítenek talaj, növényzet és pókselyem felhasználásával. A csapóajtó egyik oldalán pókfonállal fel van függesztve, ez a csuklópont, így a nyitás és zárás biztosított. A csapóajtót nehéz észrevenni, mivel a felhasznált anyagok hatékonyan álcázzák.

   

A pókok zárt csapóajtó mellett lesben várják, hogy valamilyen zsákmány elhaladjon lakóüregük előtt. Igen kis rezgéseket is érzékelnek, melyeket egy elhaladó rovar kelt. Ekkor üregükből hirtelen kirohanva rárontanak áldozatukra és mérgükkel megbénítják. A táplálkozás általában a lakóüregben történik.

Néhány csapóajtós pókfaj a zsákmány helyének jobb behatárolására - hiszen azt a föld alatti üregből a zárt ajtón keresztül nem látja - az üreg köré pókselyemből sugarasan 6 - 10 érzékelő szálat feszít ki. Amennyiben ezek közül valamelyiket az arra haladó rovar megmozdítja a lesben álló pók már nem csak azt tudja, hogy zsákmány van a láthatáron hanem azt is, hogy az üregből milyen irányba kell lerohannia áldozatát. Megvalósította az irányérzékeny pókselymes riasztó berendezést.

   

A hím csapóajtós pók vándorolva keresi szíve hölgyét. Ha rátalál, akkor a csapóajtajára helyezett lábaival azt rezgeti. A nőstény ekkor előbújik. Amennyiben szerencséje van a hímnek létrejöhet a párzás mielőtt az elragadó ara nászebédként elfogyasztaná.


A gladiátor pók

A Deinopis nemzetség képviselői megtalálhatók Afrika, Amerika, Ausztrália és Ázsia trópusi és szubtrópusi területein.

Szokatlan módon kapják el zsákmányukat. Először egy kis négyszög alakú hálót szőnek hosszú első és második lábpáruk között, majd csupán negyedik lábpárukkal függeszkedve, szinte függőleges pozícióban várják türelemmel, hogy valamilyen zsákmányállat elhaladjon alattuk elérhető közelségben.

 

   

   

Amennyiben az áldozat bekerül a pók "célkeresztjébe" és a hatótávolság is megfelelő, a lábai között kifeszített hálót a pók rányomja, s ezzel már meg is van a vacsorája.

Miért is gladiátor pók?


Bólás pók

A bólás pókoknak - melyek keresztespók félék - három nemzettsége van a Mastophora a Cladomelea és Ordgarius, összesen 64 fajjal. Megtalálhatók Amerika, Ausztrália és Afrika területén. A nőstények akár 15 milliméteresre is nőhetnek, míg a hímek, melyek lényegesen kisebbek, mindössze a 2 millimétert érik el. Éjszakai állatok, mivel színezetük madárürülékhez teszi hasonlatossá őket, így nappal zavartalan pihenhetnek kevésbé eldugott helyeken, a falevelek felső felületén is.

         

Hálójuk igen primitív, nem a zsákmány elfogására, hanem kapaszkodásra szolgál, de tudnak valami különöset. Olyan feromont (viselkedéshormont) termelnek, melyek a párt kereső lepkéket vonzzák.

 

Első lábpárukra néhány centiméter hosszú pókselyemre egy 2 - 2,5 milliméteres ragadós cseppet készítenek mely azon kívül hogy lepkecsalogató feromon illatot áraszt, még az éjszaka gyenge fényeit is visszatükrözi. A pók függeszkedik és türelmesen vár. A levegő rezgéseiből érzékeli ha valamilyen állat közeledik felé. Ekkor lábaival a cseppet tartó selyemszálat meglendíti, s ha szerencséje van akkor megvan a vacsorája.

 

A bóla egy régi vadászati és hadászati eszköz. Két vagy három bőrszíj vagy hajlékony de erős zsineg egyik végét összekötötték, másik végükre nagyjából 25 - 30 dekagramm tömegű követ vagy fém golyót erősítettek. Eldobás előtt megpörgették a köveket, majd eldobták az áldozat irányába.

   

Gyakorlott kezekből indítva az áldozat lábára csavarodva a futást, harcokban a kezet a testhez szorítva az ellenállást akadályozta meg. Ha a csatában az ellenséget meg akarták semmisíteni akkor a nyakra felcsavarodva könnyen elkábította vagy a golyók által okozott sérülések akár meg is ölhették a célpontot.


Hat szemű homok pók

A hat szemű homok pók közepes méretű, a Sicariidae család tagja. Közeli hozzátartozói megtalálhatók Afrikában és Dél-Amerikában is.

Testhossza 8 - 15 milliméter sivatagok és más homokos helyek lakója.

 

Betemeti magát a homokba, és lesben várja áldozatait. Érzékeli a rezgéseket melyeket egy rovar - például hangya - kelt mozgásával és ha úgy véli, hogy elérhető közelségben van kiugrik rejtekéből, ráveti magár zsákmányára és végez vele.

Ha rejtekhelyén megzavarják vagy fenyegetve érzi magát, rövid futást követően másik csapdahelyet keres és ismét beássa magát a laza homokba, újabb áldozatra várva.

A hatszemű homokpók akár egy évet is képes túlélni anélkül, hogy bármit enne, vagy vizet venne magához. Marása esetén mindenképp orvoshoz kell fordulni, mivel mérge szövetelhalást okoz.


A páva pók

A part menti páva pók az urópókok (Salticidae) családjába tartozik. Délnyugat- Nyugat-Ausztrália tengerparti homokdűnéin és növényzetein élnek. Mint minden Maratus pók, a hímek udvarláskor a megnyúlt harmadik pár lábukkal különböző mutatványokat hajtanak végre, miközben színes utótestük mutogatják a választott és meghódítani kívánt nősténynek.

   

   

   


A tüskéshasú pók

A keresztespókfélék (Araneidae) családjába tartozik. Széles körben elterjedt az Újvilágban, kedveli a fás, bozótos, ligetes területeket.

A nemzetség neve Gasteracantha, a görög Gaster = has és az acantha = tüskés szavakból ered, míg a cancriformis a latin szó a rákformára utal, mivel alakjuk valóban hasonlatos egyes tarisznyarákokhoz.

A nőstények hossza 5 - 9 milliméter, szélességük10 - 13 milliméter. A hímek sokkal kisebbek, mindössze 2 - 3 millimétert érik el, és hosszabbak mint amilyen szélesek. Szín- és formaváltozataik káprázatosak.

   

   

   

   

Igen rövid életűek. A hímek a párzást néhány nappal élik túl, a peték lerakását követően a nőstények is elpusztulnak.


A halászó pók

A Dolomedes nemzetséget halászó, tutajos, vagy rakpart pókoknak is nevezik, melyek élővízek közelségében szinte a világ minden táján megtalálhatók. Több mint 100 fajuk ismert. Vannak köztük akár 26 milliméter hosszú példányok, melyeknek a lábterpesztése elérheti a 80 millimétert is.

A pókokat egy igen rövid, bársonyos szőrzet borítja, mely taszítja a nedvességet. Ez lehetővé teszi számukra, hogy - kihasználva a felületi feszültséget - járjanak, fussanak a víztükrön, mely úgy néz ki mintha korcsolyáznának.

Lemerülni is képes. Ekkor utóteste ezüstösen csillog a víz alatt, hiszen az apró és sűrű szőrszálak között levegőt visz magával. Erre szüksége is van hiszen tüdővel lélegzik, és így közel 1 órát képes a víz alatt tartózkodni.

 

Víz alatti vadászat esetén mindig kapaszkodnia kell valamilyen vízinövénybe vagy aljzaton lévő kőbe, mert ellenkező esetben - a "légnadrág" miatt - a víz a felszínre emelné.

Hálót nem szőnek, eleségüket a víz felszínéről és a víz alól szerzik be. Vadászállást vesznek fel egy vízinövény levelén vagy vízparton. Hátsó lábaikkal a szilárd felületre támaszkodnak, míg első lábpárjaik a vizet érintik. Ezekkel érzékeli azokat a kicsiny rezgéseket, melyeket egy vízbehulló és fuldokló rovar vagy egy elúszó ebihal, esetleg halivadék okoz. Amint a rezgések azt mutatják, hogy a vergődő rovar hatótávolságon belül van, a pókok a víz felszínén villámgyorsan ott teremnek és megragadják, mielőtt sikerülne kikászálódni. Egyes pókok képesek kisebb halivadékokat is zsákmányul ejteni.

A halászó pókok nem tévesztendők össze a közkedvelt "Vizi pók csodapók" rajzfilm címszereplőjével, mivel ő búvárpók.

Többet megtudhatsz róla is ha visszatérsz a "Pókszabásúak" menübe és ott "A búvárpók" címszóra klikkelsz.

Botanika Vissza a kezdőlapra                  Botanika Vissza a PÓKSZABÁSÚAK menűbe