A csuszka és a hosszúkarmú fakusz


A csuszka

A csuszka (Sitta europaea) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a csuszkafélék (Sittidae) családjábatartozó faj.

Hatalmas területen, szinte egész Eurázsiában elterjedt a leghidegebb (Skandinávia, Oroszország északi területei) és a sivatagos részek kivételével. Észak-Afrikában, az Atlasz-hegységben is találkozhatunk vele. A területi megoszlásnak megfelelően több alfaja ismert.

Élőhelyéül leginkább különféle természetes és telepített lomberdők, arborétumok, parkok szolgálnak. Az ember közelségéhez is meglehetősen jól alkalmazkodott.

Könnyen felismerhető, jellegzetes madár. Feje teteje, háta és szárnyai kékesszürkék, az arcrész fehér, a hegyes csőr és a szemsáv fekete. Hasának színezete - alfajtól függően - a fehértől a vörösesbarnáig változik. A fiatal egyedek színei halványabbak.

   

A csuszkákra a 14 centiméteres testhossz és a 22 - 27 centiméteres szárnyfesztávolság jellemző. Testtömege 21 - 26 gramm.

A nemek hasonlók.

Fákon él, nevét onnan kapta, hogy akár fejjel lefele haladva "csúszkál" a fatörzseken. Repülni általában csak egyik fáról a másikig szokott.

   

Táplálékát nyáron a kérgen és az alatta élő ízeltlábúak, lárváik és petéik képezik (elsősorban pókok, lepkepeték, mezeipoloska-lárvák, bársonylegyek, iszapszúnyogok, fátyolkák), téli étrendjét viszont magvakkal kénytelen kibővíteni.

A növényi táplálékot egész évben, de főleg ősszel tárolja. Magokat rejt el fakérgek, mohák, zuzmók alá, falak repedéseibe és földbe, melyeket ínségesebb időben fogyaszt el. Sokszor keresi fel a madáretetőket, gyakran cinkékkel egy csapatba verődve.

   

   

Számos hangja ismert. Hívójelei a "cir" és a "tylű-tylű-tylű", éneke hangos, ismétlődő "tjúi", "csú" vagy "pí" füttyökből tevődik össze.

A csuszkák élőhelyükön, az erdők fáinak odvaiban rendezik be fészküket, amelyet levelekkel és fakéreggel bélelnek ki. Gyakran elfoglalják a mesterséges fészekodúkat is. A berendezett fészek környékét a szülők védik a betolakodókkal szemben, az ajtónyílást pedig sártapasztással szűkítik 30 milliméter körüli átmérőjűre.

   

   

Időjárástól és táplálékbőségtől függően évente egyszer vagy kétszer kerül sor költésre. A 6 - 9 fióka csupaszon és vakon kel ki 14 - 18 napos kotlás után, majd 20 - 22 napnyi folyamatos etetést követően kirepülnek. A fiatalok még jó ideig a fészek közelében tartózkodnak. A párok egy életre együtt maradnak.

   

A Kárpát-medencében elterjedt, gyakori és rendszeres fészkelő. Magyarországon a becsült állománya 140 000 - 235 000 költőpár között mozog. A legtöbb csuszka az Északi-középhegységben és a Dunántúli-dombság területén él, a legritkábbak pedig a Dél-Alföldön.

A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a csuszkát nem fenyegeti különösebb veszély. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25000 forint.


A hosszúkarmú fakusz

A hegyi fakusz vagy hosszúkarmú fakusz (Certhia familiaris) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a fakuszfélék (Certhiidae) családjába tartozó faj.

Európa és Ázsia szinte egész területén honos. Elsősorban a hegyvidékek öreg tű- és lomblevelű erdőinek lakója. Költőhelyén állandó, de kóborol.

Testhossza 12 - 13 centiméter, szárnyfesztávolsága 17 - 21 centiméter, testtömege 8 - 11 gramm. Csőre vékony, lefelé hajló. Több alfaja ismert. Tollazata alfajtól függően a szürkétől a vörhenyesbarnáig változik. Farktollai kemények, merevek, támaszul szolgál a fákon, rovarkeresés közben. A nemek hasonlók.

   

A fák kérgének repedéseiben - jellegzetes csavarvonalban haladva - keresgéli rovarokból és pókokból álló táplálékát. Alapvetően rovarevő, de a rovarmentes teleken étrendjén magvak is szerepelnek.

   

Magányos madár, de téli hideg időben fészkelő közösséget alkothatnak

. Ilyenkor előfordul, hogy tíz vagy több madár alszik egy védett, fedett hasadékban.

Fészkeit fák hasadékaiban, üregeiben, épületek réseiben alakítja ki, de néha a mesterséges fészekodúkat is igénybe veszi. Áprilisban a hímek csak énekelnek, a fészket a tojók építik vesszőből, tűlevelekből, fakéregből, míg a bélést puhább, finomabb anyagból, mohából, tollakból, gyapjúból és pókhálóból készítik.

   

Egy fészekalj 4 - 7 fehér, rózsaszínes foltokkal tarkított tojásból áll, melyen a tojó 14 - 15 napig kotlik.

A fiókákat kikelést követően mindkét szülő további 15 - 17 napig - a kirepülésig - gondozza. A fiatal madarak éjszakázni még egy - két hétig visszajárnak a szülői fészekbe.

Magyarországon állandó és rendszeres fészkelő. A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint nem fenyegeti különösebb veszély. Hazánkban védett, eszmei értéke 25000 forint. .

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a MADARAK menűbe