A csuka


A csuka (Esox lucius) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugaras úszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a csukaalakúak (Esociformes) rendjébe és a csukafélék (Esocidae) családjába tartozó faj.

Európában, Oroszországban és Észak-Amerikában honos.

Az Alpok vizeiben 1500 méteres magasságig felhatol.

A Balti-tenger brakkvizeiben is él.

Magyarországon gyakori ragadozóhal.

 

Teste hosszúkás, erőteljes. Háta sötétszürke, oldalának alapszíne zöldesszürke vagy teljesen zöld, a has felé világosodó. A has fehér. A testoldal váltakozó élénkségű, gyakran sávokban rendeződő sárgás foltozása adja a csuka különleges színét.

A fej nagyobb része a testoldalhoz hasonló színezetű. Páros úszói és a farokalatti úszó sárgás vagy vöröses alapszínű, a hátúszó és a farokúszó szürkésbarna. A mellúszó kivételével valamennyi úszó sötétbarna foltokkal tarkított. A csuka színe általában a vízterülettől, az évszaktól és a hal életkorától függően rendkívül változatos. Hátúszója test hátsó részén van, farok alatti úszójának hossza és magassága hasonló a hátúszóhoz.

Feje testéhez képest nagy. Szájának kemény alsó állkapcsa túlér a felsőn, formája lapított és mélyen vágott, kacsacsőrre emlékeztet.

   

Hatalmas szájában erőteljes ragadozó fogazatot találunk. Az alsó állkapocs egy sorban elhelyezkedő fogai a zsákmány megragadására szolgálnak. Különösen jellegzetesek a szájpadlás több sorban elhelyezkedő erős, de hajlékony fogai, amelyek befelé haladva egyre nagyobbak. Mivel a nyelven is hasonló, apró fogak találhatók, a csuka szájából nincs menekvés.

   

A két ivar növekedésében jelentős eltérés tapasztalható a hím (tejes) testhossza maximum 100 centiméter, a nőstényé (ikrás) maximum 150 centiméter. Növekedési ütemük eltér és vízterülettől függően 8 - 9 éves korukra az ikrások lényegesen nagyobbra nőnek a tejesektől.

Télen nem vermel, ezért a csuka lékből is horgászható.

   

Jól alkalmazkodik a környezetéhez, mozdulatlanul beleolvad és így várja áldozatát.

Élőhelyével szemben meglehetősen igénytelen, a hegyvidéki patakok kivételével szinte minden víztípusban megél. Nagyobb állományai a dús növényzetű, de nyílt vízzel is rendelkező tavakban, holtágakban alakulnak ki. A frissen feltöltött csatornák tavak benépesítésében úttörő szerepet játszik.

Kiválóan lát a vízben, a szeme rendkívül érzékeny. Tápláléka vegyes, szinte mindent megeszik, ami a vízben él és mozog. Főként a pontyfélék (Cyprinidae) halfajok lárváit fogyasztják válogatás nélkül, de növekedésével összhangban megeszi az apróhalat majd a nálánál kisebb méretű halakat. Ezeken kívül a fiatal vízi szárnyasokat, valamint rákot, békát, sőt nagyobb korában a kígyót és a vízbe merészkedő apróbb emlősállatokat is elkapja.

   

Kedvence a szélhajtó küsz, amelyből jelentős mennyiséget képes elfogyasztani. Saját faját sem kíméli, a nagyobb csukák felfalják a kisebbeket, a szülők saját ivadékaikat, az egyívású kis csukák között pedig a növésben elmaradtak hamar az erőteljesebben fejlődő testvéreik étlapjára kerülnek.

   

   

Ha úgy hozza a helyzet, a vízből kiugorva a nagyobb rovarokra, például szitakötőkre, kérészekre is rárabol. A felmelegedett vizekben nyáron bőséges táplálékhoz jut, az apróhalakat szívesen fogyasztja, növekedése ilyenkor gyors. Ötnyaras korára elérheti az 5 - 8 kilogramm méretet is. Falánk ragadozó, áldozatára lesből, takarásból támad, a táplálékállat elragadása rendkívül gyors.

   

Nem üldözi kiszemelt áldozatát, ha lesből az első mozdulatra elvétette azt hagyja elmenni. A megragadott áldozatának a szájából, kissé hátra, befelé hajló fogai közül már gyakorlatilag nincs menekvés. A zsákmányhalat a farkánál kapja el, majd megforgatja a szájában és fej felől nyeli el. Gyomornedve olyan erős, hogy a lenyelt acélhorgot is képes elbontani, megemészteni.

Érdekes, hogy a törpeharcsa nagyobb példányait az úszóin lévő szúrós tüskéi miatt nem tudja elejteni, mert az felsebezheti a száját.

Ívása február-március közé esik, amikor a sekély partmenti, növényekkel, gyökerekkel sűrűn benőtt helyeken rakja le ikráit. Ivásának idejét tekintve egyik legkorábban ívó hal Magyarországon. Ilyenkor a hímeknek nincs meghatározott területük. Amikor a hímek összetalálkoznak az ívóhelyen, fenyegető tartást öltenek, hátukat meggörbítik, de ritkán kerül sor verekedésre. Ha egy nőstény fogadja a hím udvarlását, előreúszik. A hím melléúszik úgy, hogy a szemük egy magasságba kerül.

A parthoz úsznak, a sűrű fűbe, amely felizgatja őket. A hím a nősténynek odacsap a farkúszójával, ez a "párzási ütés". Ekkor a nőstény kibocsátja az ikráját, a hím pedig kifecskendezi a tejét. A farkúszó újabb csapása segít az ivarsejtek keveredésében.

Az ikra körülbelül 3 milliméter átmérőjű és ragadós. A nőstények testkilogrammonként 40 - 45 ezer ikrát raknak.

Az ikrákból 10 - 30 nap múlva kikelő lárvák életük első szakaszát a sekély vízben töltik, ahol először zooplanktonokra, majd kisebb vízibolhákra és egyéb ízeltlábúakra vadásznak.

   

Bosmina sp.; Chydorus sp.; Daphnia sp.; Cladocera sp.

2 hónapos csukaivadék

3 - 5 centiméteres korukban kezdenek el a mélyebb, de növényekkel sűrűn benőtt részekre húzódni, majd átállnak az apróhalakból, lárvákból álló táplálkozásra.

A fiatal csukák szája óriási, saját testhosszuk 80 százalékát elérő zsákmányt is képesek lenyelni. Egy 15 centiméteres kis csuka majdnem ugyanilyen hosszú testvérét is bekebelezheti.

Igen sok csukaivadékot esznek meg más rablóhalak és a vízimadarak is.

   

Kormorán és búbosvöcsök

Szürkegém

A csuka a horgászok nemes hala, mely méretkorlátozás alá esik, országosan 40 centiméter, melytől helyenként eltérhetnek. Fogási tilalmi ideje a február 15. és március 31. közötti ívási idő.

A csukára úszós, pergetős, fenekezős és mártogatós módszerrel is horgászhatunk, melyekről a neten részletesen tájékozódhatsz nagy gyakorlattal és sok tapasztalattal rendelkező szakemberek kiváló írásaiból.

Horgászatánál drótelőkét célszerű alkalmazni, mert a fogai átmetszhetik a műanyagzsinórt, a zsákmányejtés esetén a horog szájfeszítő segítségével távolítható el, mert harapása veszélyes.

   

Szájfeszítő és alkalmazása

   

Ezek a fogak csúnya és fájdalmas sérülést képesek okozni

Nyáron kedveli az álló, illetve lassan folydogáló holtágakat. Ritkán előfordul, hogy nagyobb példányai fürdőzőket is megharapnak a sekélyebb vizekben.

Emberi táplálékként kedvelt, rendkívül tiszta, fehér húsú, ízletes, de szálkás hal. Húsminőségét befolyásolhatja a víz tisztasága, melytől kedvezőtlen esetben iszap ízűvé válhat és hatással van rá a táplálékként elfogyasztott kishalak íze is.

Húsa kiválóan alkalmas halászlék készítéséhez. Megsütve tűzdelik vagy töltik és népszerű a húsából készített pörkölt vagy a káposztás csuka is.

   

   

Jó étvágyat!

Botanika Vissza a kezdőlapra                Botanika Vissza a HALAK menűbe