A burgonyabogár


A burgonyabogár, krumplibogár vagy kolorádóbogár (Leptinotarsa decemlineata) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a levélbogárfélék (Chrysomelidae) családjába tartozó faj.

A kifejlett bogár 9 - 12 milliméter hosszú és 4 - 7 milliméter széles, ovális alakú, hátoldala erősen domború. A repülésre alkalmas egy pár recés szárnyat kemény kitinpáncél szárnyfedők takarják, melyek élénksárgák, rajtuk öt-öt fekete csíkot találunk. Innen ered a neve is: decemlineata, ami tízcsíkosat jelent.

   

A csíkok olykor középtájon összeérhetnek, ily módon H alakú mintát képezve, illetve néha a szomszédos sávok teljes hosszukban is összeolvadhatnak.

Tavasszal a talajból frissen előbújt kifejlett bogár gyaloglással és kisebb repülésekkel találja meg a burgonyanövényt, először fiatal egyedeken kezd táplálkozni. Az ivarérettséget hathetes korában éri el. A párzási időszak tavasz végétől késő nyárig tart. A nőstények petéiket a tápnövény leveleinek fonákára rakják le, átlagosan 20 - 30 darabból álló petecsomókban.

   

A petéből való kikelés 10 - 14 napig tart. A lárvák ekkor pirosas-rózsaszínűek fekete pettyekkel, a negyedik fejlődési fokozat végére sárgává válnak.

A kikelő lárvák többnyire csoportosan rágnak, míg a kifejlett bogarak inkább magányosan élnek.

   

Az utolsó, bábozódás előtti lárvastádiumban elérheti a 15 milliméteres hosszt is. Két-három hét alatt teljesen kifejlődnek, ezután a földbe ássák magukat és bebábozódnak.

   

A báb narancsvörös, narancssárga vagy okkersárga, 7 - 9 milliméter hosszú. Következő tavasszal a telet átvészelt bogarak egy új nemzedékként jelennek meg.

   

   


Hazánkban évi két nemzedék fejlődik ki, a mediterrán éghajlatú országokban három, tőlünk északabbra viszont csak egy-egy nemzedéke tud kifejlődni évente.

Nemcsak a lárva, de kifejlett bogár is súlyos kártevő, hiszen a bogarak az érési táplálkozásuk alatt 2 - 3-szor annyit fogyasztanak, mint a lárvák egész fejlődésük alatt. A krumplibogár 1 - 2 évig él.

Legkedveltebb tápnövénye a krumpli, de előszeretettel fogyasztja más burgonyafélék levelét is. Teljes értékű tápnövénye még a padlizsán, a dinnyelevelű csucsor. Az imágók kártétele felfedezhető a paradicsomon és a ördögcérnán is, míg paprikán csak ritkán található.

   

Burgonya                          Padlizsán

   

Dinnyelevelű csucsor                         Paradicsom

   

Ördögcérna                          Paprika

Szívesen táplálkozik a vadon termő burgonyafélék közül a nadragulyán és a beléndeken is, ezeken a teljes fejlődési szakasza végbemehet.

   

Nadragulya                         Beléndek

Csattanó maszlag

Más vadon élő burgonyafélék legfeljebb az imágók számára nyújtanak táplálékot, a lárvák nem élnek meg rajtuk (ilyen például a csattanó maszlag).

Az állat rendkívüli genetikai változékonyságára, nagy alkalmazkodóképességére utal, hogy terjeszkedésének alig másfél évszázados időtartama ellenére már a XX. század második felére olyan földrajzi változatai alakultak ki, amelyek akár több örökletes tulajdonságukban - így például tápnövény-specializációjukban - is eltérnek egymástól.

A Dél-Amerikából származó burgonya őshazájában (Peru, Chile) még ma is több vad faj él. A burgonyabogár eredeti tápnövényei a csucsor (Solanum) nemzetségbe tartozó szárazságkedvelő gyomnövények (Solanum rostratum, Solanum cornutum, Solanum carolinense) lehettek.

Solanum rostratum

   

Solanum cornutum                         Solanum carolinense

Ezeken a területeken a kevés csapadék miatt magas volt a bogarak természetes pusztulása, így a faj nem számított gyakorinak. Később, a XIX. század közepén a Sziklás-hegység mentén északabbra vonuló mexikói telepesek közvetítésével terjedt el az Amerikai Egyesült Államok területén. Feltehetőleg Nebraska államban találkozhatott a burgonyával, amit akkor már egy ideje termesztettek azon a vidéken.

1865-ben már tömeges méretű előfordulását jegyezték fel, 1874-re érték el az Atlanti-óceán partjait, 1876-ban pedig már Európába induló hajók rakományaiban is felfedezték.

Első európai előfordulását 1877-ben regisztrálták a németországi Mühlheim közelében fekvő burgonyatáblákon. Akkor még - komoly erőfeszítések árán - sikerült kiirtani, csakúgy, mint tíz évvel későbbi, ugyancsak németországi felbukkanásakor. A XX. század első éveitől kezdve szórványosan már más európai országokban is felbukkant. Végleges megtelepedése az európai földrészen 1922-ben történt, amikor Bordeaux környékén egy olyan kiterjedésű gócát fedezték fel, amit már nem tudtak kiirtani. Ma már a faj a világon mindenütt előfordul, ahol gazdanövényeit - főként a krumplit - termesztik. Minden igyekezet ellenére sem sikerült gátat vetni e kártevő rovar terjedésének.

Érdekesség, hogy az általános felfogás szerint a faj terjeszkedése Colorado államból indult ki, ezért számos nyelvben - így a magyarban is - kolorádóbogárnak nevezték el (angolul Colorado beetle, Colorado potato beetle).

Természetes ellenségei:

Európában a burgonyabogárnak meglehetősen kevés ellensége van, bár a növényvédelmi kutatók sok potenciális ragadozó, illetve parazita állatfaj, sőt gombafaj alkalmazási lehetőségét vizsgálták. Az őshonos módon előforduló rovarfogyasztó kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök némelyike - eltérő intenzitással - fogyasztja ugyan a krumplibogarat, de állományukat a legjobb esetben is csak gyéríteni képesek. Magának a bogárnak kevés valódi élősködője lelhető fel. A fürkészlégy néhány faja, egyes poloskák és fátyolkák táplálkoznak a krumplibogarak petéiből vagy lárváiból, de hatásuk a kártevő bogár állományára nem jelentős.

   

   

Héderváron az 1990-es évek végén felavatták a magyarországi növényvédelem emlékművét, egy burgonyabogár szobrát, mert a csíkos kártevő rovar itt kezdte meg magyarországi ténykedését és kártételét 1947-ben.

A burgonyát az imágó és a lárva is károsítja rágó szájszervével. Ez a kártétel jellemzően május elejétől augusztus közepéig tart. Hazánkban sem a nagyüzemi, sem a háztáji burgonyatermesztés nem képzelhető el rendszeres védekezés nélkül, melyet a hagyományos burgonyatermesztésben vegyszerek használatával oldanak meg. Az első kezelés május végén, június elején indokolt, de előfordult, hogy már május elején szükséges volt védekezni az áttelelt bogarak ellen.

 

Néhány védekezési lehetőség a mezőgazdaságban

Agrotechnikai módszerek: vetőgumó előcsíráztatása, megfelelő izolációs távolság betartása, burgonya sorköz takarása szalma mulccsal vagy fóliával, növénytársítás fokhagymával, zöldbabbal, tormával, kaporral.

   

Fizikai, mechanikai védekezés: bogárfogó árok kialakítása, bogarak begyűjtése bogárgyűjtő gépekkel, fátyolfóliás takarás.

   

Biológiai védekezési módszerek: Kémiai és baktérium tartalmú rovarölő szerek, táplálkozást gátló növényi kivonatok alkalmazása, bogár- lárvatetemek présnedve, növényi rovarölő szerek.

   

A burgonyabogár elleni védekezés nagy kihívást jelent a biogazdáknak, mivel kevés olyan hatásos készítmény áll rendelkezésükre, melyet alkalmazhatnak. A megvédendő termelési értéke milliós nagyságrendű hektáronként. Védekezés nélkül az imágó és a lárvája által okozott termésveszteség elérheti a 70-80%-ot is.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy nincs egyetlen olyan ökogazdálkodásban engedélyezett vegyszer sem, amelyik alkalmazásával teljes biztonsággal megvédhető a burgonya a bogarakkal szemben, de rendelkezésre álló eljárások és anyagok kombinálásával a jelentős kártétel megelőzhető.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a ROVAROK menübe