Érdekes szaporodás


A szaporodás az a szükséges életműködés, amely a faj fennmaradásához kell, mivel ennek során jönnek létre új egyedek. Az ivaros szaporodás ivarsejtekkel valósul meg, így a létrejövő új egyed két szülő tulajdonságait örökli. Az ivartalan (vegetatív) szaporodás egyszerűbb, hiszen egy szülő is elegendő hozzá, azonban ennek az ára az, hogy az utód tulajdonságait csupán egyetlen szülő tulajdonságaiból örökli.

A virágos növények körében is gyakran találkozunk ivartalan szaporodással. A kövirózsa például leváló levélrózsákkal, a földieper az indáinak csomóin fejlődő, járulékos gyökereket képező hajtásokkal, a fokhagyma a virágzatban keletkező sarjhagymákkal (fiókhagymákkal), a tigrisliliom a levelek hónaljában létrejövő sarjgumókkal - és hosszan lehetne még folytatni - is szaporodik.

   

A kövirózsa levélrózsákkal és földieper indákkal történő vegetatív szaporodása

   

Fokhagyma sarjhagymákkal és tigrisliliom sarjgumókkal történő vegetatív szaporodása

A növények ivartalan szaporodását az ember is kihasználja, amikor egy adott egyedet akar szaporítani. Ehhez a művelethez a legkedvezőbb tulajdonságokkal rendelkezőt választja ki és annak bizonyos részeit, szerveit használja fel.

Nem feladatunk, hogy a vegetatív szaporodás és szaporítás részleteibe elmerüljünk, inkább közösen vizsgáljunk meg néhány "elevenszülő" növényt a Bryophyllum, illetve Kalanchoe nemzettségből, melyek hazánkban szoba vagy dísznövényként kedveltek.

A Kalanchoek a varjúhájfélék (Crassulaceae) családba tartoznak. Korábban a Bryophyllum nemzetségbe sorolták őket, de ezt megszüntették, és az összes növényt átsorolták a Kalanchoe fajok közé. Majd ezt a döntést is felülvizsgálva ismét önállóvá tették a Bryophyllum nemzettséget. Hogy manapság melyik az érvényes, nem firtatjuk. A hazánkban leginkább ismert és leggyakrabban előforduló három faj nevét mind a kétféle megnevezéssel feltüntetjük.

Az egész Földön elterjedtek, több fajukat Ausztráliába is betelepítették. Közülük a legtöbb pozsgás, melyeket száraz, csapadékszegény éghajlaton találhatunk. A legtöbbet Dél-Afrikában, Mexikóban és a Földközi-tenger térségében. Néhányuk invazív, egyes fajok gyomnövénynek számítanak. Szívglikozid tartalmuk miatt mérgezők, a szívritmusra fejtik ki hatásukat, a gyógyászatban több-ezer éve alkalmazzák.


Kalanchoe daigremontiana; Bryophyllum daigremontianum

Természetes élőhelyei Madagaszkár száraz, bozótos területei, ahol elérhetik az 1 méteres magasságot. Száruk csak akkor ágazik el, ha a hajtáscsúcsuk megsérül, egyébként nem nevelnek oldalhajtásokat.

Érdekes szaporodási tulajdonságokkal rendelkezik, elevenszülő. Angol elnevezése találóan "mother of thousands" = ezrek anyja. Szárán átellenesen fejlődnek, jellegzetes alakú, pozsgás, szép mintázatú levelei. A fogazott szélű levelek minden fogánál egy - egy apró 2 - 4 levélkéjű sarjnövény fejlődik, melyeknek rövid időn belül a gyökerei is megjelenek. Érintésre könnyen lehullnak, és a talajjal érintkezve gyorsan legyökereznek.

   

Virágzata összetett. Az egyes virágok harang alakúak, sziromleveleik összenőttek.

   

Magyarországon régóta ismert dísznövény, de általában nem vásárlás útján válunk tulajdonosaivá. Gyakran ismerőseinktől kapunk néhány sarjat, de az is előfordul, hogy véletlenül jutunk hozzá. Olyan jó a szaporodó képessége, hogy sokszor más növények cserepébe is kerül, s így akaratlanul is terjed.


Kalanchoe delagoensis; Bryophyllum delagoense

Közép- és Dél-Madagaszkáron elterjedt, vadon teremő növény. A homokos vagy sziklás talajt, a nyílt legelőket és lejtőket kedveli. Függőleges, felfelé keskenyedő, elágazások nélküli szára tartja a sugarasan kinyúló, felfelé ívelő 10 - 15 centiméter hosszúságú leveleit, melyek inkább karoknak nevezhetők. Formája alapján kapta népies nevét: csillárnövény.

   

A levéllemez vöröses-zöld, szürkés-zöld színű, vörösesbarna foltokkal. A fiasítási rügyek a karok csúcsán jönnek létre és fejlődnek, majd leválva az anyanövényről legyökerezve önálló életet kezdenek.

   

Virágzata összetett, mely a növény csúcsán helyezkedik el. Magjai 0,6 - 2 milliméter méretűek.

   

Ausztráliában a legelő haszonállatok közül több mint száz hullott el, mivel nem vették észre a növények jelenlétét.


Kalanchoe pinnata; Bryophyllum pinnatum

Meghonosították Ázsia egyes részein, Ausztráliában, Új-Zélandon, Nyugat-India, Makaronézia, Mascarenhas, Galápagos-szigetek, Melanézia, Polinézia, Hawaii és a Fülöp-szigeteken is. Invazív gyomnövény.

   

Népiesen - a virágjának formája után - a székesegyház harangjainak nevezik, míg Hawaiin és Fülöp- szigeteken a "katakataka" = figyelemre méltó nevet kapta.


Kalanchoe/Bryophyllum mint kerti és szobanövény


Bár az említett három faj a szabad természetben, őshazájában, akár az 1 - 1,5 méteres magasságot is eléri, hazai kertünkben, vagy szobanövényként ne várjunk el ekkora teljesítményt. Virágcserépben, ritkán haladják meg az 50 centiméteres méretet.

Mivel szukkulens növény, jól tűri a szárazságot, nem különösen igényes. A talaj felszínét hagyjuk megszikkadni két öntözés között, kerüljük a pangó víz kialakulását, mivel az a gyökérzet rothadásához vezethet. Az általános virágföld és a kaktuszföld keverék tökéletesen megfelel számára. A sós talajokat nem kedveli, ezért tápoldatok alkalmazásával óvatosan kell bánni. Nyáron 2 - 3 hetenként az előírtaknak fele töménységű tápoldattal érdemes megöntözni, de ősszel szüntessük be a tápoldatos kezelést, az öntözést is fogjuk vissza, hogy növényünk ne nyurguljon fel a fényszegény hónapokban. Mivel gyorsan nő, érdemes tavasszal nagyobb cserépbe átültetni.

Célszerű déli fekvésű ablakba helyezni, ahol néhány órára közvetlen napsugárzásban lesz része. A szabadba is kitehetjük nyáron, de fokozatosan szoktassuk hozzá az erősebb napsugárzáshoz, nehogy levelei megégjenek.

   

Teleltetéséhez a 10 Celsius fok körüli hőmérséklet a legmegfelelőbb, alacsonyabb hőmérsékleten a leveleket ledobja és a növény elhal. Annak érdekében, hogy ne nyurguljon fel, ritkábban, csupán 2 - 3 hetenként öntözzük, tápoldatot ne alkalmazzunk!

A növény természetes környezetében tavasszal virágzik. Rövid nappalos növény, a virágzáshoz 12 - 14 órán keresztüli folyamatos sötétségre van szüksége 6 - 8 héten keresztül. A fény mennyiségének csökkentésével elérhetjük, hogy karácsonykor virágozzék, és lakásunk dísze legyen. Ehhez szeptembertől 30 napon keresztül este 19 és reggel 8 óra között sötétben kell tartanunk a növényt, melyre a legegyszerűbb megoldás, hogy egy dobozzal fedjük le. (A mesterséges fénytől - izzó, fénycső, halogén, led, stb. - is óvni kell!) A hosszantartó virágzás idején 2 - 3 hetente tápoldattal is öntözzük, mivel a virágzás sok energiát vesz el a növénytől. Ha a virágzat elnyílt, vágjuk le a tőről és hagyjuk a növényt pihenni.

Szaporítása nem okozhat különösebb gondot, hiszen a "megszült" utódok tömege bőven biztosítja az utánpótlást.

Botanika Vissza a kezdőlapra                          Botanika Vissza a BOTANIKA menűbe