A vándorsólyom


A vándorsólyom (Falco peregrinus) a madarak (Aves) osztályának a sólyomalakúak (Falconiformes) rendjébe, azon belül a sólyomfélék (Falconidae) családjába tartozó faj.

Nyáron elmaradt a szokásos, egy hónapig tartó internetes szavazás a következő, 2018 év madaráról. Ennek oka, hogy idén húsz éve tért vissza hazánkba fészkelő fajként a vándorsólyom, ezért az MME szakmai stáb javaslatára az Elnökség úgy döntött, hogy 2018 év madara ez a faj legyen.

A ragadozó hossza 35 - 60 centiméter, szárnyfesztávolsága 75 - 120 centiméter, a hím testtömege 420 -750 gramm, míg a tojóé 910-1500 gramm, a tojó körülbelül 30 százalékkal nagyobb.

A két nem hasonló színezetű. A kifejlett példányok tollazata a hátoldalon sötét palaszürke, a hasoldalon hófehér alapon sorokba rendeződött fekete, csepp alapú pettyekkel.

   

Faji jellegzetessége a fekete sapka és a széles, fekete, jól körülrajzolt barkó, pofája két oldalán. A felsőtesten sötétbarna alapszínű fiatal egyedeken is jól látható ez, csak a színe barna. A fiatalok hasi tollazatának alapszíne halvány sárgásbarna, hosszúkás sötétbarna szárfoltozással. Lábai sárgák, a csőr vége és a karmok feketék.

   

A felső csőr hajlott, kampós, amellyel könnyen el tudja törni áldozata nyakánál a gerincet. A fiatalok csőre világoskékes, szemük körül gyűrűs rajzolat látható.

A nyílt, szabad területeket, a pusztákat, sztyeppéket, mocsarakat, félsivatagokat, tengerpartokat és egyre gyakrabban a nagyvárosokat kedveli.

   

   

Azokon a helyeken, ahol a tél nem kemény, a vándorsólymok, főleg a hímek, nem vándorolnak el a költőterületekről. Csak azok az állományok vándorolnak hosszú távokon, amelyek az arktiszi tundrán költenek.

A Föld leggyorsabb állata. Támadását általában nagyon magasról indítja. Összezárt szárnyakkal, meredek szögben, zuhanórepülésben támad, amelyet rövid, erőteljes szárnycsapásokkal gyorsít fel. Ilyenkor - mérések tanúsága szerint - akár a 320 kilométer/órát is elérheti a zuhanó madár sebessége.

   

Zuhanórepülés közben a madár tüdejébe betóduló nagy sebességű és nyomású levegő tönkretenné szerveit. Emiatt orrlyukaiban speciális csontos képződmények találhatók, amelyek lecsökkentik az áramló levegő energiáját.

A vándorsólyom szemét egy harmadik szemhéj védi, amely könnyek által tisztítja is ezt az érzékszervet.

Egy kutatás szerint, amely a "tökéletes vándorsólymot" akarta megtalálni, a tudósok kiszámították, hogy tökéletes körülmények között és a madár tökéletes testfelépítése esetén, alacsony zuhanórepülés közben képes lenne 400 kilométer/óra sebességre, míg magas zuhanórepüléskor akár a 625 kilométer/óra sebességet is elérhetné. Persze, ez csak feltételezés. 2005-ben Ken Franklin feljegyzett egy vándorsólymot, amely mérései alapján a rekordnak számító 389 kilométer/óra sebességgel zuhant.

A madár a szabad természetben 15 - 20 évet is élhet. Első évben a fiatalok 60 - 70 százaléka pusztul el. A felnőttek 25 - 32 százaléka pusztul el évente. Az ember által okozott pusztítás mellett, amely általában tárgyakkal való ütközés során következik be, a vándorsólymot egyéb ragadozó madarak is pusztítják, például a nagyobb testű vágómadárfélék és bagolyfélék vadásznak rá.

Ha párjához vagy a fészkéhez közeledik erős, sikoltozó hangokat ad ki. Hat-hét sikoltozó kiáltás után kisebb-nagyobb szünetet tart.


Vadászterületének nagysága rendszerint 40 - 200 négyzetkilométer, szinte kizárólag repülő madarakra vadászik. A veréb nagyságútól a gém méretűig több száz madárfaj szerepel az "étlapján" világszerte (az 1500-2000 madárfaj, amelyre vadászik, a ma élő madárfajok körülbelüli egyötödét teszi ki).

Magyarországon leggyakoribb zsákmánya a házigalamb és a seregély, de az eddig megfigyelt táplálékmaradványok alapján a meggyvágó, a kék cinege, a fekete rigó, a veréb és varjúfajok is kedvelt prédái.

   

   

   

   

Vizes élőhelyeken főleg dankasirályt, csörgő récét és pajzsos cankót ejt el. Képes elfogni a kiválóan repülő sarlósfecskét is.

   

   

Általában hajnalban és alkonyatkor indul vadászni, vándorlás közben azonban az éjjeli vadászatot kedveli. Az éjszakai áldozatok között megtalálható a feketenyakú vöcsök és a fürj.

   

Emellett nagyobb, repülő rovarokat, hüllőket, denevéreket, egyes helyeken rágcsálókat (egerek, pockok, mókusok) és cickányokat is zsákmányol, alkalmanként a nyúlfiakat is elkapja. A 3 - 5 kilogrammos daruig mindenféle madarat megfog, még a nála kisebb sólyomféléket is.

Érdemes megtekinteni az Animal Express videófelvételét, melyben a vándorsólyom nyúlra vadászik.

Az áldozatot kisebb sebességnél egyből megragadja. Nagyobb sebesség esetén hátrafeszített, borotvaéles hátsó karmával "hasítja" végig a zsákmány hátát, általában eltörve annak gerincét.

Más módszerrel vadászik a sík, vizes területek felett. Alacsonyan és gyorsan repülve pásztázza a vízpartot és a sekély részeket, parti madarak után kutatva, a felriadó csapatból gyakran sikeresen zsákmányol.

Sokszor vadászik párban is. Téli időszakban az összeszokott párok együtt indulnak vadászni. Általában a hím magasabban kíséri a tojót, és ő támad először a felriasztott prédára. Ha az első támadás nem sikerül, akkor felváltva támadják a kiszemelt zsákmányt.

Bármilyen jó vadász is azonban a vándorsólyom, csupán minden ötödik-tizedik támadása eredményes. Ha a zsákmány túl nehéz, akkor a vándorsólyom elejti táplálékát és egy részét a talajon fogyasztja el. Táplálkozás előtt mindig kitépi az áldozat tollait.

Az ivarérettséget életének első éve végén éri el, de az egészséges állományokban csak a második vagy harmadik életévében költ először. A vándorsólyom tartós, gyakran élethosszig tartó párkapcsolatban él, és mindig ugyanarra a költőhelyre tér vissza. Az udvarlási szertartás a levegőben játszódik le. Ilyenkor a két madár változatos légi mutatványokat mutat be, többek között köröznek vagy zuhanórepüléseket végeznek. A hím repülés közben zsákmányt ad át a tojónak. Hogy az átadás sikeres legyen, a tojó rövid ideig a hím alatt háton repül, míg karmai közül át nem veszi az áldozatot.

   

A költési időszak alatt egy költőpárnak akár egy négyzetkilométeres, vagy ennél is nagyobb terület kell, melyet hevesen védelmeznek. A fészkek közti nagy távolság biztosítja, hogy a fiókáknak elegendő táplálék jusson.

Bár elsősorban sziklafalakon, magas épületeken költ, akár a földre (például homokdűnére) is lerakhatja tojásait. Korábban Nyugat- és Közép-Európában a nagytestű madarak, főleg varjúfélék, fészkeit vette "bérbe".

Az épületek és a hidak a sziklafalakra emlékeztetnek, emiatt könnyűszerrel fészkel ott a vándorsólyom.

   

A költőterületen akár több fészkelésre alkalmas hely is lehet, például egy megfigyelt költőpár 16 év alatt hét különböző fészkelő helyet használt. A "fészek" legfeljebb egy mélyedés, melyhez a madár semmit sem ad hozzá. A fészek majdnem mindig a szikla vagy épület déli oldalán helyezkedik el. Ha a fészek magasan van, akkor a hollóktól, gémektől, sirályoktól, sőt egyéb vándorsólymoktól is védelmezni kell, míg ha a talaj szintjén van, akkor a szülők akár a rókát, rozsomákot, macskaféléket, medvét és farkast is megtámadhatják. szerepel.

   

A fiókát és a szülőmadarakat (az utóbbiakat ritkábban) főleg a nagytestű sasok, baglyok és a vándorsólyommal rokon fajok vadásszák. A fészket védelmező szülők képesek olyan nagy ragadozó madarakat is megölni, mint a szirti sas (Aquila chrysaetos) és a fehérfejű rétisas (Haliaeetus leucocephalus), de rendes körülmények között, a vándorsólyom mindkét nagyobb madarat kerüli, mivel azok étlapján

A költési időszak élőhelytől függő. Az északi félgömbön általában február-március közötti, míg a déli félgömbön július-augusztus között folyik le. Az Egyenlítőhöz közeli példányok akármikor költhetnek június és december között. Évente egyszer költ, de ha elveszíti fészekalját a költési időszak elején, akkor még egy fészekaljat rak, bár az arktiszi egyedek esetében a rövid nyár miatt ez nem lehetséges. A tojó általában 3 - 4 tojást rak. A tojások színe a fehértől a piszkossárgáig változhat, vörös vagy barna mintázattal.

A tojásokon 29 - 33 napig kotlanak, melynek nagyobb részét a tojó végzi, a hím csak nappal ül a tojásokra, éjszaka mindig a tojóé ez a szerep. Kikelés után, a fiókákat krémes-fehér színű pihe borítja. Lábaik testükhöz képest nagyon nagyok. A fiókákat mindkét szülő eteti és gondozza. Táplálékszerzéshez a szülőmadár 20 - 25 kilométer távolságra is elrepülhet.

   

   

A fiatal madarak 42 - 46 nap múlva repülnek ki, de ezután is még vagy két hónapig a szülők etetik őket.

A fészekaljból, a betegségek és ragadozók miatt, általában, csak 1 - 2 madár marad meg.

A vándorsólyom létét veszélyeztető tényezők

Zavarás - A fészkelőhelyek háborgatása a növekvő turizmus miatt egyre gyakoribb. A zavarás legtöbbször nem szándékos, de az ismert helyeket madármegfigyelés céljából is felkeresik. Ez is elegendő lehet ahhoz, hogy a sólyom magára hagyja a tojásokat, illetve a fiókákat. Ha a zavarás hosszabb ideig tart és a madár nem mer visszatérni a fészekhez, akkor ez a fészekalj pusztulásával járhat - kihűlhetnek, túlmelegedhetnek, elázhatnak a tojások, hőgutát kaphatnak, megfázhatnak a frissen kikelt fiókák. Legtöbbször az óvatlan kirándulók, illetve az erdészeti munkák zavarják meg a költést.

Rosszul megválasztott fészkelőhelyek - A vándorsólyom nem épít fészket. Rendszerint természetes vagy mesterséges sziklaüregekben, emberi építmények zugaiban rakja le tojásait. A rosszul megválasztott költőüregekben gyakori a tojások vagy a fiókák pusztulása.

Áramütés - Ma az egyik legnagyobb veszélyforrás a középfeszültségű hálózatok oszlopain elszenvedett végzetes áramütés. Az áramszolgáltatók, a nemzeti parkok és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a legveszélyesebb oszlopok felmérésével és szigetelésével próbálják kiküszöbölni az elhullásokat.

Vegyi anyagok - A vándorsólyom az 1960-as években egy növényvédő szer, a diklór-difenil-triklór-etán - vagy közismertebb nevén a DDT - miatt pusztult ki Magyarországról (és az északi félteke sok országából). A DDT a táplálékláncon keresztül bejutott a sólymokba és felhalmozódott szervezetükben, ahol a hormonháztartásra fejtette ki hatását. Ennek eredményeképpen megváltozott a sólymok viselkedése, elmaradt a párzás, illetve sikeres párzás esetén a képződő tojásokba nem épült be a kalcium - az így lágyhéjúvá vált tojások pedig összetörtek a kotló madár alatt. A DDT-t 1968-ban betiltották hazánkban, majd később a világ más részein is. A vándorsólyom állományai lassan helyreállnak, azonban a veszély nem múlt el. DDT

Lelövések - Egyes vadászok ragadozó madarakkal szembeni hagyományos ellenérzései miatt ritkán, de még ma is előfordulnak illegális lelövések. Ez ellen a vadászati és természetvédelmi szervezetek közösen küzdenek.

Fészkek kifosztása - Korábban a költések sikerét a fészekaljak solymászati célra történő kifosztása jelentősen veszélyeztette. A természetvédelmi jogszabályok szigorodása, valamint a fogságban tartott madarak eredményes tenyésztése miatt ma már ez nem jellemző.

A fogságban tenyésztett madarak szabadon engedésének a rossz oldala az, hogy fogságban a különböző alfajok keverednek, és visszaeresztéskor a "hibridek" a helybéli alfaj tisztaságát ronthatják

A solymászok a vándorsólymot már 3000 éve használják, sebes zuhanórepülése miatt igen kedvelt. Először a nomádok használták Közép-Ázsiában.

A repülőtereken is alkalmazzák, hogy elriasszák a madarakat, amelyek odarepülnek, így elkerülve a repülőgépekkel való ütközéseket.

A második világháború idején vándorsólymokkal fogták el az üzeneteket hordozó postagalambokat.

A vándorsólyom Magyarországon fokozottan védett, emellett védett a Washingtoni egyezmény (CITES) által is. Emiatt exportja és importja is engedélyköteles. Mivel a solymászok legkedveltebb vadászmadara, a bemutatókon, vadászatokon való részvétel során be kell tartani az előírásokat.

   

Jellegzetes vadászmódszere miatt számos kultúrában az agresszivitás és az ügyesség jelképének tekintették.

A késő középkorban a vándorsólymok és az egyéb sólyomfélék a nemesség jelképei voltak. Vándorsólymot a hercegek, míg északi sólymot csakis a királyok tarthattak. Ily módon a madár is jelezte, hogy tulajdonosa hol áll társadalmi ranglétrán.

A vándorsólyom Angola és az Egyesült Arab Emírségek nemzeti madara.

   

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a MADARAK menübe