Káposzta, répa és repce


A káposztalepke (Pieris brassicae) a répalepke (Pieris rapae) és a repcelepke (Pieris napi) a rovarok (Insecta) osztályának, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a fehérlepkék (Pieridae) családjába tartozó fajok.

Az előzőekben említett, - hazánkban is honos - fehérlepkék lárvái nem kis százalékban termesztett növényeket fogyasztanak, ezért konyhakerti kártevőként váltak közismerté.

 

Káposztalepke (Pieris brassicae)

A káposztalepke a Brit-szigetektől és Dél-Skandináviától kezdve majdnem egész Európán át Észak-Afrikáig, Ázsiában a Himalája déli vidékéig honos. A Himalájában 3700 méteres magasságban is megtalálható. Időnként, - ha túlszaporodik - nagy tömegekben észak felé vándorol. Fehér szárnyai erősen erezettek, az elülső pár csúcsa fekete, a nőstény szárnyain további egy-egy fekete folt található. A nyári nemzedékek szárnycsúcsa sötétebb, mint a tavasziaké. Szárnyfesztávolsága 56 - 68 milliméter.

Gyakori lepke kertekben, szántókon, réteken, valamint más nyílt területeken. Április és október között 2 - 3 nemzedéke van. A legkülönbözőbb virágokon táplálkozik, alkalmanként pocsolyák, tócsák körül gyülekeznek, ahol vizet és ásványi anyagokat vesznek magukhoz órarugószerűen feltekeredő pödörnyelvükkel.

 

   

200 - 300 petéjét csomókban rakja káposztafélék, vagy más rokon keresztesvirágú növények leveleinek fonákjára. A hernyók 4 - 10 nap alatt kelnek ki, melyet követően - első étkezésként - a peteburkot fogyasztják el. Fejlődésük hernyó szakaszában egyre többet esznek, s mivel kültakarójukat "kinövik" többször vedlenek. Hosszuk általában nem több, mint 50 milliméter.

   

A káposztalepkék hernyói táplálékuk mustár olaj glükozidok tartalma miatt védettek a ragadozó madarak támadásaival szemben. Ezt figyelemfelhívó - sárga, fekete, zöld - színük is jelzi, azaz "Ne egyél meg, mert rossz ízű vagyok!" A kifejlett lepkék is kellemetlen szagot bocsátanak ki, mely a ragadozók elleni vegyi védekezés bevált módja.

A negyedik lárvaállapot egy nagy arányú növekedéssel jár, míg az ötödik, szinte csak az evésről, a táplálkozásról szól. Ekkor a hernyónak sok és kiváló minőségű tápanyagra van szüksége ahhoz, hogy energiát halmozzon fel a bebábozódáshoz és megvalósulhasson a metamorfózis.

   

3 - 4 heti fejlődés után alkalmas védett helyet keresnek a szabadban vagy épületekben, és ott bebábozódnak. A második és harmadik nemzedék bábjai védett helyen áttelelnek.

   

Egy lepke "születése" néhány képben

A hernyó (lárva) a káposztafélék megrágásával tetemes károkat okoz.

   


Minden vegyi és vizuális védekezés ellenére azért bőven akad ellenségük. A darazsak, hangyák, méhek, a poloskák, ragadozó bogarak, a legyek, a pókszabásúak, a rovaremésztő növények, a kétéltűek, a hüllők, és a rovarevő kisemlősök a káposztalepkét valamelyik fejlődési szakaszában közvetlen élelemként, vagy mozgó élelmiszerraktárként használják ki utódnevelésük érdekében.

 

Répalepke (Pieris rapae)

A 62. szélességi fokig egész Európában honos, Észak-Afrikában is előfordul. Mindenütt közönséges, esetenként tömegesen is fellép. Magyarországon ez a leggyakoribb nappali lepke. Elülső szárnya 1,6 - 3 centiméter hosszú. A káposztalepkénél (Pieris brassicae) kisebb, de ahhoz alakja és színezete is hasonlít, ezért "kis káposztalepkének" is nevezik. Elülső szárnyának csúcsfoltja legfeljebb a 3. hosszanti érig terjed, míg a káposztalepkénél ez a külső szegély közepéig fut le. A nőstény elülső szárnyán fölül két fekete folt van, míg a hímén csak egy, de néha egy se.

A különböző nemzedékek imágóinak sötét foltjai és pikkelyezettsége eltérő. Hozzá hasonló faj a magyar fehérlepke (Pieris manii), de annak szárnycsúcsán a fekete folt nagyobb.

A nőstény sárgás színű, 12 hosszirányú gerinccel rendelkező petéit a keresztesvirágúak családjába tartozó gazdanövény leveleire egyesével rakja le.

A nőstény lepke ~ 3 hétig él.

A hernyó tompazöld egy világos csíkkal, oldalain sárga pettyekkel. Bábja zöldesszürke vagy barnás, sárga csíkkal. A bábot övszerű szál rögzíti az aljzathoz, így telel át a tápnövényen, falakon vagy kerítéseken.

   

Az olyan nyílt területeket kedveli, ahol sok a virág, így kertekben is megtaláljuk. A tengerpartoktól egészen 2000 méteres magasságig előfordul.

A kultúrtájhoz igen jól alkalmazkodott. A káposztalepkéhez hasonlóan lassan, csapongva repül. Olykor tömegesen elszaporodva nagy károkat okoz.

Évente két - négy nemzedéke van. Magyarországon három nemzedéke fejlődik ki (ha az időjárás számára kedvező, a negyedik is). Az első nemzedék lepkéi márciustól május végéig, a második nemzedéké júniustól augusztus végéig, a harmadikhoz tartozók pedig szeptember-októberben repülnek. Petéit egyesével rakja a káposztafélékre.

Az első nemzedék hernyói május-júniusban, a másodiké júniusban, a harmadiké pedig szeptemberben tevékenyek. A hernyók a keresztesvirágúakon, a káposztán, a repcén, az ikravirágon és a kányazsomboron élnek. Míg az első nemzedékbeli hernyók többnyire vadnövényeken tartózkodnak, a második nemzedék tagjai már szívesen vándorolnak át a kultúrnövényekre. Különösen kedvelik a káposzták belső, úgynevezett szívleveleit, míg a káposztalepke hernyói a káposztafejeket kívülről befelé haladva "dolgozzák meg".

A répalepke hernyóit általában a következő paraziták vadásszák:Cotesia rubecula, Cotesia ebír, Phryxe vulgaris és Epicampocera succinata.

   

   

A madarak közül házi veréb (Passer domesticus), a tengelic (Carduelis carduelis) és a mezei pacsirta (Alauda arvensis) járul hozzá jelentékenyen a répalepke kártételének csökkentéséhez.

   

 

Repcelepke (Pieris napi)

A repcelepke elterjedési területe egész Európa, a legtávolabbi sarki térségek kivételével. Az atlanti-óceáni szigeteken és Krétán hiányzik. A nem veszélyeztetett fajok közé tartozik, gyakori.

Elülső szárnya 2 - 2,5 centiméter hosszú. A tavaszi és nyári alakok nagysága és színezete is eltérő. A nemek is eltérő színűek, a legfontosabb különbségek itt is a színek élénkségében, a pikkelyezettség kiterjedésében, valamint az elülső szárny külső szegélyén levő fekete folt méretében érhetők tetten. A nőstény elülső szárnyán fölül rendszerint két petty van, míg a hímén csak egy. A hátulsó szárny fonákjának alapszíne citromsárga, és fontos határozó bélyege az erek melletti zöldes- vagy barnásszürke hintés. Számos színváltozata ismert.

A repcelepke nyílt területek lakója, ahol a nyirkos helyeket különösen kedveli, erdei réteken vagy bokros lejtőkön is megtalálható. A répalepkéhez hasonlóan vízigényes faj. A hegyvidékeken 2000 méter magasságig hatol fel.

Bár a "többférjűség" előnyös a nőstények biztos megtermékenyülése szempontjából, a legújabb kutatások kimutatták, hogy párzáskor a hím és a női illatok keveréke olyan vegyületet képez, mely a többi hímet taszítja. Ezzel a kémiai társőrzéssel biztosított az apaság egyértelműsége, az adott egyed jellemzőinek továbbörökítése.

A petéket egyenként vad, szántóföldi, vagy konyhakerti növényekre rakja le.

A repcelepkének évente három nemzedéke van, közülük a harmadik csak meleg, napos években vagy melegebb területeken (például Magyarországon) fejlődik ki tökéletesen. Az első nemzedék márciustól május végéig, a második június-júliusban, a harmadik pedig augusztustól október végéig repül. Késő ősszel már alig találunk aktív lepkéket. A hernyó jól álcázott tompazöld színű, felül fekete szőrű mirigypontokkal. A légzőnyílások szegélye sárga.

A hernyók különböző keresztesvirágúakon élnek. Olykor tömegesen elszaporodva komoly károkat okoznak. Bábja halvány szürkészöld, fekete pontokkal, az áttelelő bábok fehéresek, rajzolat alig található rajtuk.

A báb övszerű szállal növények szárához rögzítve telel át.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a LEPKÉK menübe