A rózsás flamingó


A rózsás flamingó (Phoenicopterus roseus) a madarak osztályának a flamingóalakúak (Phoenicopteriformes) rendjébe és a flamingófélék (Phoenicopteridae) családjába tartozó faj.

Dél-Európában, Délnyugat-Ázsia és Dél-Ázsia tengerparti vidékein, valamint Afrika nagy részén honos. A tengerek, sós vizű tavak és folyótorkolatok a kedvenc tartózkodási helyei. A Kárpát-medencében ritka, alkalmi kóborló.

Testhossza 120 - 150 centiméter, szárnyfesztávolsága 140 - 170 centiméter, testtömege 2 - 3 kilogramm, a tojó kisebb és könnyebb mint a hím.

Teste és lába karcsú és hosszú. Csőre rózsaszín, a hegye mélyfekete. A különböző flamingófajok tollazatának színe a halványrózsaszíntől egészen a bíborszínig vagy az élénkpiros színig terjedhet, a szárnya felső része sötétrózsaszín, alsó része pedig fekete.

A karibi flamingó halvány bíbor vagy élénkpiros színű tollazattal büszkélkedhet, a chilei flamingónak pedig halványrózsaszín tolla van. Az alfa- és béta-karotinban gazdag étrendnek köszönhető a tollak rózsaszín, pirosas árnyalata. A flamingó kék-zöld (Spirulina alga) és piros algával, kovamoszattal, apró bogarak lárváival és apróbb rákfélékkel, puhatestű állatokkal és kis halakkal táplálkozik.

   

A flamingófiókák szürke vagy fehér tollazattal kelnek ki, de egy - két éven belül a színük rózsaszínűvé változik át.

   

Hosszú lábaival a sekély vízben gázolva, horgas csőrével szántja annak felszínét. Dugattyúszerűen mozgatott nyelvével kinyomkodja a vizet és az iszapot, az apró rovarok, férgek és moszatok pedig fennakadnak a csőrben lévő finom szűrőlapokon, az úgynevezett lamellákon. Egyik legkedvesebb tápláléka a héjatlan levéllábú rákok (Anostraca) rendjébe tartozó sórák (sóféreg, Artemia salina).

   

   

Hallásuk kifinomult, sokszor kiáltanak, mely náluk kommunikációs forma. Könnyedén úsznak a víz felszínén, melyben úszóhártyás lábujjaik segítik, s ezek miatt nem süllyednek el a puha sárban sem.

   

Nagy telepekben, szigetekre rakja iszapból készült fészekkúpját, amelybe 1 tojást tojik, majd 28 - 31 napig kotlik rajta.

      

A fiókák fészekhagyók, a tojásból kikelve azonnal vízre szállnak, de táplálásuk továbbra is a szülők feladata. A félig emésztett eleséget felöklendezik, s ezzel táplálják a fiókát. Mindkét szülő tejszerű folyadékot választ ki, amely megfelelő tápértékű étrendet biztosít az utód számára. Ezt addig folytatják, amíg a fióka csőre teljesen ki nem fejlődik, és képes lesz az élelem önálló megszerzésére.

      

Ha megzavarják, nagy zajjal, a vízen taposva szerzi meg a repüléshez szükséges sebességet. Repülés közben ritkán vitorláznak, szinte állandóan "eveznek" a szárnyukkal. Könnyűszerrel hosszú távokat - több mint 500 kilométert - tudnak megtenni, egyetlen éjszaka alatt. Kinyújtott nyakkal repül.

   

   

Egy lábon állva, fejét a testéhez szorítva alszik.

A flamingók társas madarak, nagy csoportokban érzik jól magukat, amelyeket kolóniáknak neveznek. A nagyszámú kolónia biztonságot nyújt a ragadozók ellen, főként amikor fejüket víz alá dugva táplálkoznak.

   

A flamingók átlagos várható élethossza 20 - 30 év, de fogságban akár 50 évig is élhetnek.

 

És még egy flamingó, a flamingóvirág (Anthurium andraeanum)


A kontyvirágfélék családjába tartozó flamingóvirágok nemzetsége több mint 1000 fajt tömörít magába, melyek rendkívüli változatosságot mutatnak mind életmód, mind megjelenés terén. Csupán néhány faj tudta meghódítani a növénykedvelők szívét, melyek közül a legismertebb a nagy flamingóvirág, ami a legtöbb hibrid őse. Ez az Ecuadorból és Kolumbiából származó örökzöld dísznövény sok trópusi orchideához hasonlóan epifita életmódot folytat, fákon és sziklákon él, hogy minél több fényhez jusson. Népszerűségét a színes, festőpalettára emlékeztető murvalevéllel körbevett torzsavirágzatának köszönheti. Bőrszerű, fényes murvalevelei legtöbbször pirosak, de a keresztezéseknek köszönhetően ma már szinte minden színben léteznek hibridek.

   

      

Sötétzöld, ép szélű, elnyújtott szív alakú leveleit hosszú levélnyélen hordozza. Ideális körülmények között egész évben hozza virágait. Vázában nagyon tartós, ha teljesen kifejletten vágják le, amikor a torzsavirágzat alján kinyíltak az apró nővirágok. Gyors növekedésű, magassága legtöbbször 40 - 80 centiméter.

   

Napfényigényes növény, a túl árnyékos helyen ritkán hoz virágot. Olyan helyen tartsuk, ahol nem éri közvetlen napsütés, mert a levelei megégnek. Mivel nálunk a levegő páratartalma nem elégséges az epifita életmódhoz, mindenképpen talajba kell ültetnünk.

A flamingóvirág a gyökérzetén keresztül lélegzik, ezért a talaj kiválasztásánál ügyeljünk rá, hogy az levegős és jó vízáteresztő képességű legyen. Legmegfelelőbb a savanyú hangaföld, homok és lombföld keveréke. A felszínre érdemes néhány centiméternyi tőzegmohát teríteni.

Földjét mindig tartsuk nyirkosan, de óvakodjunk a túlöntözéstől, mert az a gyökérzet rothadásához vezethet. Télen csökkentsük az öntözést. A leveleket rendszeresen vízpermettel kell nedvesíteni, gyakran öntözük langyos, mészmentes vízzel, de ne álljanak vízben a gyökerek. Télen ritkábban kell öntözni. A növekedési időszakban fejlődését foszforban és káliumban is gazdag oldattal segíthetjük. Minden második évben érdemes átültetni.

20 C fok körüli hőmérsékleten fejlődik jól. Fagyérzékeny, ezért még a tél folyamán is legalább 16 Celsius fokos hőmérsékletet igényel. Bizonyos kártevők (liszteskék, takácsatkák, tripszek vagy viaszos pajzstetvek) gyakran megtámadhatják.

   

   

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a MADARAK menűbe