Közönséges földigiliszta


A közönséges földigiliszta (Lumbricus terrestris) a nyeregképzők (Clitellata) osztályának a Haplotaxida rendjébe, ezen belül a földigiliszta-félék (Lumbricidae) családjába tartozó faj.

Világszerte lehet gilisztákat találni. A közönséges földigiliszta egész Európában és Ázsiában előfordul, ahol a talaj és az éghajlat megfelelő számára.

Jól láthatóan gyűrűzött, hengeres testű állatok. Egy külső gyűrű egy belső szelvénynek felel meg. Amikor összehúzódnak, hosszuk nagyjából a felére zsugorodik. Az első kivételével minden gyűrűhöz 4 pár merev kampóserte kapcsolódik. A keskenyebb testvégen a szájnyílás, a másikon a végbélnyílás található.

   

Az állat testét csupasz, nyálkás bőr fedi, ennek típusa egyrétegű hengerhám. A bőrével védekezik, lélegzik és fényt érzékel. A bőre a mozgásában is részt vesz, mert összenőtt az alatta lévő izommal. Az izomzat a testet tömlőszerűen veszi körül. Innen a mozgásszerv neve, a bőrizomtömlő.

A földigiliszta testének első harmadán néhány gyűrű vastagabb. Ez a nyereg, amely a bőrizomtömlőből kialakult szaporítószerv. Váladékából az állat egy kis tartályfélét képez, amelybe aztán a petéit helyezi. A kis petetartó képződmény neve kokon, vagy gubó.

A közönséges földigiliszta anatómiája

A közönséges földigiliszta hossza általában 30 centiméter, de néha hosszabb is lehet. Színe barna vagy vörösesbarna. Ha elveszti teste egyik végét, akkor ez a rész utána nő, de sohasem lesz belőle két giliszta. A pontosan közepén kettévágott állat elpusztul.

A közönséges földigiliszta magányosan él. Eső után a még nedves földben kialakít magának egy folyosórendszert. Falának beomlását megakadályozza a giliszta testének ragadós váladéka, ami megszáradva egyféle ragasztó - kötőanyag a talajban. A folyosórendszerben legalább egy kitágított pihenő ürege is van, melyben hideg és száraz időben golyószerűen összegömbölyödve nyugszik. Így próbálja megőrizni a teste páratartalmát, és hőmérsékletét.

Tápláléka elkorhadt, elrothadt növényi részekkel kevert szervesanyag tartalmú föld, növényi maradékok, néha kis, elhullott állatok. Ha a talajban nem talál táplálékot feljön a felszínre és ott keres olyan - többnyire növényi - részeket amit a járataiba behúzva el tud rothasztani és utána meg tud enni, emészteni. A giliszta a megemészthetetlen földet kis csomókban üríti ki testéből.

A földigilisztának számtalan ellensége van.

   

   

   

   



Az ivarérettséget 6 - 18 hónapos korban éri el. A párzás nedves, meleg nyári estéken történik. A giliszta hímnős, mégis partnert kell keresnie. Párzás közben két giliszta a földfelszínen spermát cserél, eközben egy nyálkás tok köti össze őket. A giliszta a nyeregből (clitellumából), - mely mirigyekben gazdag megvastagodás teste első harmadában - váladékot bocsát ki.

Ezután a nyálkás tok végigcsúszik testén, petéket és spermát ragadva magával. A végén a giliszta kibújik a nyálkás tokból, úgy, hogy a fejénél visszatűri a tokot. Az akár 20 petét is tartalmazó tok hermetikusan bezárul és egy kokont képez. Ez akár szélsőséges időjárási körülményeket is képes átvészelni.

   

   

Többnyire csak egyetlen giliszta bújik ki a kokonból. A petéből való kifejlődéshez 1 - 5 hónap szükséges.

   



Hasznos állatok. A talajban lévő növényi részekkel táplálkozva trágyát állítanak elő. Ürülékükkel és földalatti járataikkal a talaj minőségét javítják. Életmódjával tisztítja a talajt a korhadékoktól és rothadékoktól, megnövelve annak hasznos termőképességét. Fontos szerepe van a talaj fellazításában és keveredésében. Csomós ürülékeiket a talaj felszínén hagyják, ezzel a felső talajszelvényen gilisztaürülék-humuszt képeznek, amely gazdag a növények számára felvehető tápanyagokban, elsősorban nitrogénben és foszforban, kiváló természetes trágya.

Néhány érdekesség

Sporthorgászatban halcsalinak használják. A giliszta talán a leguniverzálisabb csali. A harcsától a pontyig, a keszegtől a márnáig és a pisztrángig minden hal szívesen fogyasztja, kivéte a növényevők. A gilisztának igen nagy a B-vitamin tartalma, ezért különösen a vitaminhiányos téli hónapok után fogadják szívesen a halak.

Az Ausztráliában és Dél-Amerikában honos az óriás földigiliszta. Ezek a hatalmas földigiliszták átlagosan 1 méter hosszúk és 2 centiméter az átmérőjük, de egyes góliát példányok elérheti a 3 méteres hosszt, és az 5 centiméteres átmérőt is. Az átlagos méretűek tömege 200 gramm. Testük körülbelül 300 - 400 gyűrűből épül fel.

   

Az "Ez Amerika" című filmben bemutatják, hogy emberi fogyasztásra is alkalmas, de nem elterjedt. Nyersen összerágva a tehéntejhez hasonló enyhén édeskés íze van. Főzve, vagy sütve húspótló lehet fehérjében szegény területeken. Jó étvágyat!

   

Az extrém sportok közé sorolható a gilisztagyűjtő világbajnokság melyet először 1980-ban rendezték meg az angliai Nantwich, Cheshire faluban.

Bár 10 évvel korábban már az Amerikai Egyesült Államokban, Floridában már hasonló versenyt lebonyolítottak, azonban ez volt az első, ahol szigorú szabályokat kellett a versenyzőknek betartani. Az IFCWAP (International Federation of Charming Worms and Allied Pastimes) 18 pontból álló versenyszabályzatot dolgozott ki, mely alapján bonyolítják a világbajnokságot.

Honlapjuk elérhető itt:

http://www.bdb.co.za/shackle/articles/shufflebotham.htm

 

   

   

Botanika Vissza a kezdőlapra                  Botanika Vissza a FÉRGEK menűbe