Fonalférgek


A fonálférgek (Nematoda) egy állattörzs, amelybe állati és növényi élősködők, valamint szabadon élő fajok tartoznak. Nevüket cérnaszerűen vékony, hosszúk testalakjukról kapták. Ebből ered a Nematoda név is, a görög: nema = "fonál" + ode = "valamilyen szerű".

Mintegy 20 000 leírt fajukat ismerjük, de tényleges fajszámukat több százezerre becsülik. Ezzel a fonálférgek törzse az ízeltlábúak után valószínűleg a második legfajgazdagabb az állatvilágban. A nagy becsült fajszám abból adódik, hogy a parazita fajok gyakran gazdaspecifikusak, azaz adott állatfajnak saját Nematoda parazitája van. Nemcsak fajgazdagok, de egyedszámban és sűrűségben is tetemes mennyiséget produkálnak. Több ezer egyed található akár egy maréknyi földben is.

Életmódjukat tekintve két csoportra oszthatók: élősködők és szabadon élők. Megtalálhatók a tengerekben, a félig sós- és édesvizekben, szikes vizekben, mohapárnákban, talajokban, avarban, trágyában stb. A szabadon élő fajok szerves törmelékkel, algákkal, gombafonalakkal, növényi nedvekkel, baktériumokkal táplálkoznak. A ragadozó fajok kisebb állatokat támadnak meg. Sok faj növényparazitává lett. Nagy számban különböző állatfajok élősködői. Számos parazita faj köz- és állategészségügyi szempontból jelentős.

A fonálférgek napjainkban is közegészségügyi problémát jelentenek világszerte. Különösen a trópusokon, a harmadik világ országaiban, és a rossz higiénés körülmények között élők fokozottan veszélyeztetettek. Körülbelül 60 fajuk emberi élősködő. Becslések szerint az emberiség mintegy 20%-a (több mint 1,5 milliárd ember) fonálférgekkel fertőzött. Évente tízezrek halálát, és sokkal több embertársunk megbetegedését okozzák.

Emberre is veszélyes fontosabb parazita rendek, példafajok:


Trichinella spiralis: Tricinellosis

Ez az élősködő nem gazdaspecifikus, azaz nem válogat a gazdaállatok között. A rágcsálókban éppúgy előfordul, mint a magasabb rendű gerincesekben és az emberben. A fejlődése egy gazdában megy végbe, miután az egy olyan másik állatot evett meg, amelynek izomzatában trichina van. A fertőzés a kannibalizmus, az állatok marakodása, a predáció és az elpusztult állatok elfogyasztása révén terjed az egyik állatról a másikra. Az ember a trichinás állatok rosszul hőkezelt húsának elfogyasztása következtében fertőződik meg. Az izomba betokozódott trichinellák elpusztításának legbiztosabb módja a hús alapos átsütése vagy főzése, mert 60 °C felett a trichina 10 perc alatt elpusztul.

Emberben a bél- és az izomtrichinella is súlyos tüneteket okoz, utóbbi halálos kimenetelű is lehet. A béltrichinellózis tünetei: láz, hasmenés, hányás, hasi fájdalmak.

Az izomtrichinellózis tünetei: magas láz, izomfájdalmak, nyelési és légzési nehézségek, vizenyős beszűrődések a szemhéjakon és az arcon, kötőhártyagyulladás, bőrkiütés. A halál a fertőződés után 2-7 hét múlva áll be a beteg toxikus, kachexiás (teljes lesoványodás) állapotában.

   

      

A Trichinella spiralis mikroszkóp alatt és harántcsíkolt izomba betokozódott állapotában


Ancylostoma duodenale: kampósférgesség

A kampósférgek a fonalférgek törzsébe tartozó apró (1-3 cm hosszú), szürkés, kissé kampószerű véggel rendelkező férgek. Állataink (kutya, macska) fertőződhetnek szájon át, a férgek által ürített petékből kikelő lárvákkal, sérüléseken át, vagy akár kölyök korban tejjel. A fonalférgek jellegzetessége az úgynevezett hypobiosis, amikor a lárva a bélfalon át a szervezetbe kerül, és eltokozódik (például izmokban), "alvó" állapotba kerül. Ellés után ezek az alvó állapotú lárvák az anyaállatban a tejmirigyekbe vándorolnak, és tejen át fertőzik a kölyköket.

Emberben is gondot okozhat ez a féregfaj, mert az esetlegesen elfogyasztott, vagy bőrön át felszívódott fertőző lárva az úgynevezett "larva migrans cutanea" = vándorló lárva betegséget okozhatja. Ekkor a lárva a lágy szövetekben vándorol, rendszerint a bőr alatt okozva csomószerű elváltozásokat, míg a szervezet el nem határolja. Ekkor a lárva elpusztul, és további gondot nem okoz.

Állatainkban a féreg vérszegénységet, véres, nyálkás hasmenést okozhat, de gyakori a tünetmentes lefolyás is. Fontos a kölykök és az anyaállat féregellenes kezelése a kölykök 2 hetes korától, 2 hetente, minimum a 8. hétig, a folyamatos újrafertőződés veszélye miatt. Az utolsó féregtelenítés után bélsárvizsgálattal győződhetünk meg kezelésünk sikerességéről. A későbbiekben rendszeres féregtelenítés javasolt.

   

A kampósféreg szájnyílása és megjelenése az emberi testben


Ascaris lumbricoides: orsógiliszta

Ascaris lumbricoides orsógiliszta Az ivarérett férgek a vékonybél felső szakaszában élősködnek. A nőstény 20-25 cm hosszú, 4-6 mm vastag, a hím 10-15 cm hosszú, 4-6 mm vastag. Testük hengeres, feji és farki részén elvékonyodó.

A megtermékenyített pete ovális vagy kerekded, a petetok hármas rétegeződésű (belülről kifelé haladva): lipoid - glikogén - fehérje. A meg nem termékenyített afertilis peték megnyúltak, külső fehérjeburkon kívül más bennük nem látható. A külső fehérjeburok dudoros felszínű, nyúlós, ragadós, a pete transzmisszióját könnyíti meg.

A kifejlett egyedek az ember vékonybelében élősködnek. A nőstények naponta akár 200000 petét is rakhatnak, amelyek bélsárral távoznak a szervezetből. A megtermékenyítetlen petéket meg is lehet enni, nem fertőzőek. A megtermékenyített peték embrionálnak és a környezeti viszonyoktól függően (az optimális a nedves, meleg, árnyékos föld) 18 nap és néhány hét között válnak fertőzőképessé. Miután a fertőző petéket lenyelték, kikelnek a lárvák, a bél nyálkahártyájába hatolnak, majd a vérárammal a tüdőbe jutnak. A lárvák itt fejlődnek ki (10-14 nap), majd a szájnyílásba jutva vissza, lenyelésre kerülnek. A vékonybelet elérve ivarérett férgekké fejlődnek.

   


Dracunculus medinensis: medinai féreg, vagy "tüzes kígyó"

A kórokozó, a Dracunculus medinensis, másképpen medinaféreg. Társaival együtt nagyon sokoldalú, képes vedleni, bármivel táplálkozni, petéit a vízzel, vagy a vérrel együtt más emlősök szervezetébe juttatni. Mivel Afrika szegény övezetében, Guineában, Szudánban, Maliban, Nigerben, Nigériában nagyon elterjedt, szokták Guinea-kukacnak is nevezni, a helyiek pedig gyakran "tüzes kígyó"-ként emlegetik.

Ha a féreg emberi szervezetbe kerül, zsineg vastagságú nőstényei a bőr alatti szövetrétegben egy méter hosszúra is megnőnek az elfogyasztott hús helyén kialakított alagútban. Mivel megelőző, vagy irtó gyógyszereit még nem találták fel, elpusztításának egyetlen módja, hogy a bőr alatt a végét megkeresve, a behatolása okozta kis sebből egy pálcikára feltekergetve, kihúzzák a testből. A bent maradó féreg ugyanis - égő, csípő, egyúttal viszkető érzést kiváltva - lázat, fogyást, vérkeringési és emésztési zavarokat okozva rontja le a megtámadott egészségét.

Lárváinak leggyakoribb terjesztője egy vízibolha-faj, amely édesvízben él, s így az ivóvízzel kerülhetnek az emberi szervezetbe. A féreg petéit a beteg vérét szívó rovarok is átvihetik másra, de leginkább az égő, viszkető érzés csillapítására vízbe menekülő áldozatból kerülnek ki a lárvák, a bőrt átfúrva, előbb a folyóba, tóba, majd onnan egy másik ember szervezetébe.

   

   


Loa loa: szemféreg

Afrikában élő faj. A fonálférgek (Nematoda) törzsébe tartozik. A nőstény 40-70 milliméter a hím 30-40 milliméter hosszú. A kifejlett férgek a bőr kötőszövetében élősködnek. Gyakran fészkeli be magát a szem kötőhártyájába vagy szaruhártyába és ilyenkor összetekeredve fehér fonálként látható. Hatására a bőr alatt fájdalmas daganatok keletkezhetnek. Ezeket Calabar- vagy Kamerum daganatoknak nevezik.


   

   

Köztesgazdái Chrysops silacea, Chrysops dimidiata (Diptera) A nálunk élő Chrysops-okat pőcsikeknek hívjuk, amelyek közismertek fájdalmas csípésükről.

Bár a Loa loa nálunk nem fordul elő, mégis érdemes vigyázni velük, mert kellemetlen tünetekkel járó bakteriális fertőzést idézhetnek elő. A nőstények igen apró, úgynevezett microfiliare lárvákat ürítenek.

A lárváknak napszakos aktivitása van. Nappal a bőr alatti hajszálerekben tartózkodnak, míg éjszaka a tüdőben, igazodva a köztigazda aktivitásához. A Chrysops a vérrel együtt veszi fel a férgeket, itt a tor izomzatába vándorolnak és fejlődnek tovább 1. stádiumú lárvává majd 2. és 3. stádiumú lárvává. Ekkor már fertőzőképes és elvándorol a Chrysops szúró-szívó szájszervéhez, és majd a vérszívás során kerülnek a végleges gazdába.


Wuchereria bancrofti: "elefántkór" vagy elefantiázis

Az elefántkór idült nyirokpangás okozta vizenyő és a kísérő gyulladásos jelenségek talaján kialakuló kötőszövet-szaporulat, amely az elefántéhoz hasonlóvá változtatja az érintett, leggyakrabban alsó végtagokat.

 

Kórokozója egy kis, fonalszerű féreg, amely évekig él az emberi szervezetben, és a nyirokmirigy-rendszerben tenyészik. A fertőzést rendszerint moszkitó terjeszti, amely előzőleg egy másik fertőzött ember véréből fogyasztott, amelyben benne volt a féreg lárvája.

A féreg gyakran azokban a véredényekben telepszik meg, amelyek a nyirokcsomók vérellátását biztosítják, megakadályozzák a folyadékelvezetést, folyadékfelgyülemlést és duzzadást idéznek elő a környező szövetekben. A fertőzés rendszerint gyermekkorban történik, sokszor öt évnél fiatalabb korban.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a FÉRGEK menűbe