Róka


A róka a ragadozók (Carnivora) rendjén belül a kutyafélék (Canidae) családjában a rövid lábú rókák (Vulpini) nemzetség névadó neme.

Rókának Magyarországon többnyire a vörös rókát (Vulpes vulpes) hívják. Az északi féltekén szinte mindenfelé előfordul. Afrikában csak a kontinens északi partvidékén él, Ausztráliába betelepítették.

Mérete a kis, illetve közepes termetű kutyákéhoz hasonló, de azoknál karcsúbb, nyúlánkabb. Koponyája hosszabb, arcorra hegyesebb a kutyákénál.

   

Füle nagy, farka hosszú és bozontos, pupillája függőlegesen megnyúlt elliptikus. A nőstényeknek általában hat emlője van.

A kutyafélék többségétől eltérően a fajok többsége helyhez kötött (állandó földalatti rejtekben, úgynevezett kotorékban él).

   

A vörös rókákat sikeresen háziasították a szovjet - orosz tudósok azt kutatva, hogy hogyan is tudta az ember a kutyát létrehozni. Kiválasztva a legszelídebbeket és párosítva egymással pár generáció múlva teljesen szelíd rókákat kaptak eredményül, melyek már nem csak hogy nem félnek az embertől, szeretik az emberek közelségét. Kaliforniában, az USA - ban pillanatnyilag nagy divatnak örvend a rókák behozatala. Egy szibériai farmról vízzel és étellel ellátott kis ketrecekben repülőgéppel juttatják el az új gazdához az állatokat, melyek már a reptéren nagy feltűnést keltenek.

   

A háziasított róka viselkedése legjobban a kutyáéhoz hasonlít, de okosabbak a kutyáknál és sokszor még ügyesebbek is, amellett, hogy nagyon játékosak és vidámak. "Ravasz, mint a róka." közmondás épp ezért nagyon találó.

A Vulpes nembe a következő fajok tartoznak:

Indiai róka vagy bengál róka faj (Vulpes bengalensis)

Afgán róka faj (Vulpes cana)

Ezüsthátú róka faj (Vulpes chama)

Pusztai róka faj (Vulpes corsac)

Tibeti róka faj (Vulpes ferrilata)

Sarki róka faj (Vulpes lagopus)

Fakó róka faj (Vulpes pallida)

Homoki róka faj (Vulpes rueppellii)

Kit róka faj (Vulpes macrotis)

Préri róka faj (Vulpes velox)

Vörös róka faj (Vulpes vulpes)

Sivatagi róka faj (Vulpes zerda)


Indiai róka vagy bengál róka (Vulpes bengalensis)

Pakisztán, India, Nepál és Banglades területén honos. Félszáraz területen él, de megtalálható mezőn, erdőben, hegyekben és emberhez közeli településeken is.

Bundája barnás - vörös. Törzs hossza 50 centiméter, farokhossza 25 - 30 centiméter, marmagassága 26 - 28 centiméter, súlya 3 - 4 kilogramm.

   

Tápláléka rovarokból, hüllőkből, kis ragadozókból, tojásokból és gyümölcsökből tevődik össze. Párban, rókalyukban él. Mivel nagymértékben üldözik, vadásszák, ezért főleg éjszaka jön elő. 10 évig, vagy tovább is élhetnek.

   

Vemhességi ideje 51 - 53 nap, azután az alomban 3 - 6 kölyök látja meg a napvilágot. A kölykök súlya: 50 - 100 gramm.


Afgán róka (Vulpes cana)

Afganisztán, Egyiptom, Irán, Izrael, Jordánia, Omán, Pakisztán, Szaúd - Arábia, Türkmenisztán, az Egyesült Arab Emírségek és Jemen területén honos.

   

Testhossza 42 centiméter, farok 30 centiméter, testsúlya 1,5 - 3 kilogramm. Megjelenése és mozgása kissé macskaszerű. Bundája fekete, szürke és fehér foltos, hátsó lábai sötét színűek, hasi oldala majdnem fehér. Fülei jellegzetesen nagyok. Farka rendkívül bozontos és gyakran sötét végű.



Szinte kizárólag éjszaka mozog, több gyümölcsöt eszik, mint más rókák. Gyakran fordul elő kertek közelében.

Értékes prémjéért kíméletlenül vadásszák. A nőstény 50 - 60 napos vemhesség után 1 - 3 kölyöknek ad életet.


Ezüsthátú róka (Vulpes chama)

Afrikában, Angola, Botswana, Namíbia és a Dél-afrikai Köztársaság területén honos.

Szavannák, sztyeppék lakója. Kisemlősökkel, hüllőkkel és dögökkel táplálkozik, de megeszi a rovarokat és a gyümölcsöket is.

A nőstény 51 - 53 napos vemhesség után 3 - 6 kölyöknek ad életet.

   


Pusztai róka vagy korzak (Vulpes corsac)

A pusztai róka testhossza kb. 65 - 100 centiméter, amiből a farka egyharmadnyit, 20 - 35 centimétert tesz ki. A felnőtt állatok testsúlya 1,6 - 3,2 kilogramm között lehet, a hímek valamivel nagyobb termetűek. Testalkata hasonlít a vörös rókáéra, de fülei nagyobbak, lábai pedig hosszabbak. Szőre szürkéssárga színű, a pofáján, nyakán és mellkasán világosabb foltokkal. A farka vége sötét. Téli bundája sűrűbb és selymesebb, inkább szalmasárga-szürke színű és a gerincén sötétebb sáv fut végig. Járomcsontja széles, pofája rövid, hegyesedő.

   

Látása jó, hallása és szaglása kiváló. Mancsain, pofáján, a farka tövén, valamint a végbélnyílás mellett bűzmirigyei vannak. Vadászat közben vagy a riválisok fenyegetésére ugató hangot használ, vészjelzése magas hangú csaholás. A pusztai rókák Közép- és Északkelet - Ázsia sztyeppéin, félsivatagaiban és sivatagaiban élnek. Az Észak - Kaukázustól egészen Kína északkeleti részéig, észak-déli irányban Afganisztántól az Urál - hegység déli részéig előfordulnak. Három alfajuk ismert.

A korzak a nyílt pusztát, síkságot kedveli. A sűrű növényzetű helyeket, a hegyvidékeket, a homokdűnéket, az olyan tájakat ahol 15 centiméternél mélyebb hó esett, valamint a településeket és az ember környezetét elkerüli.

Mint a sivatagban, félsivatagban elő állatok általában, a pusztai róka kevés vizet igényel, azt is főleg a táplálékából szerzi be.

Elsősorban rovarokat és kisemlősöket, egereket, pockokat, hörcsögöket, ugróegereket és földimókusokat eszik. Időnként elkaphat egy - egy nyulat, de megeszi a dögöt is. A fölös zsákmányt elrejti.

Bár túlnyomórészt húsevő, esetenként gyümölcsöket és egyéb növényi részeket is eszik, különösen ha kevés zsákmányállatot talál.

A korzakra farkasok, sasok, ölyvek és nagyobb termetű baglyok vadásznak.

Kóborló életmódot folytat, nincsen védett territóriuma. A többi rókafélétől eltérően, időnként falkában is jár. Mivel a mély hóban nem tud vadászni, kemény tél idején vagy a vackában húzza meg magát, vagy délebbre vándorol (akár 300 kilométert is). Megfigyelték, hogy ilyenkor követi az antilopcsordákat hogy a könnyebb haladásra kihasználja az általuk letaposott havat. A róka üregekben bújik meg az időjárás viszontagságai és a nagyobb ragadozók elől.

Bár maga is képes kisebb vackot kaparni, többnyire inkább más állatok, mormoták, földimókusok vagy borzok üregeit sajátítja ki. Üregeinek több bejárata is lehet, de egy méternél ritkán mélyebbek. A falka tagjai megosztják a rókavárat, több vackot és összekötő járatokat alakíthatnak ki.

   

Párzási időszaka januártól márciusig tart. A hímek megküzdenek a nőstényekkel, ám később ezekkel monogám köteléket alakítanak ki és segítenek a kölykök felnevelésében. A nőstény egy szülőodúba kölykezik amit más nőstényekkel is megoszthat, de a későbbiekben jellemzően többször is költözteti kicsinyeit. 52 - 60 napnyi vemhesség után kettő - hat rókakölyök születik. Az újszülöttek súlya 60 gramm, világosbarna, bolyhos bundájuk idővel kisárgul. Vakon születnek, körülbelül kéthetesen nyílik ki a szemük, négyhetesen kezdenek el húst enni és nem sokkal ezután már kimerészkednek az üregből. 9 - 10 hónaposan érik el az ivarérettséget és életük második évében már szaporodnak. A vadon élő rókák élettartama 9 év körüli.


Tibeti róka (Vulpes ferrilata)

A többi rókához képest kisebb és tömzsibb felépítésű, bundája a hideg időjáráshoz alkalmazkodva sűrű és puha, arcorra rövid, farka hosszú szőrű, fülei rövidek.

Teste felső részén (pofáján, fején, nyaka felső részén, hátán) és lábvégein rozsdavörös-sárgásbarna színű a szőre, míg nyakán, oldalain és végtagjainak felső részén szürke. Torka, hasa, és farkának vége fehér.

A felnőtt tibeti róka testhossza 60 - 70 centiméter, amihez még hozzáadódik farkának 30 - 40 centiméteres hossza. Súlya 4 - 5,5 kilogramm között változik. Fogazata jól fejlett, szemfogai a többi rókáéhoz képest különösen hosszúak.

   

A tibeti róka csak a Tibeti - fennsíkon (Kína nyugati részén valamint Nepál, India és Bhután északi, határmenti területein) és az észak-pakisztáni Ladakhi - fennsíkon él.

A félszáraz és száraz pusztákat, dombvidékeket kedveli és kerüli a sűrű növényzetet és az ember közelségét. Általában 3500 és 5200 méter tengerszint fölötti magasságban található, ritkábban lemerészkedik egészen 2500 méterig.

Elsődleges zsákmányállatai a pocoknyulak, de mormotákat, gyíkokat vagy gyapjas nyulakat is elkap vagy szükség esetén megeszi a dögöt is. A tibeti róka magányos, nappali vadász, mert a pocoknyulak szintén nappal aktívak. Megfigyelték, hogy a rókák követik a pocoknyulak odúit kiásó barnamedvéket és a medvék elől elszökő rágcsálókra vadásznak.

   

Párzási időszaka februárban kezdődik. Első életévének a végén választ párt és utána monogám módon életük végéig együtt maradnak és együtt is vadásznak. Az 50 - 60 napos vemhesség után a nőstény kettő - négy kölyköt hoz a világra, amelyeket 8 - 10 hónapos korukig gondoz. Odúikat sziklák alá, kiszáradt partvonalakra, domboldalakba vájják. A rókavárnak akár négy, 25 - 35 centiméter átmérőjű bejárata is lehet.


Sarki róka (Vulpes lagopus)

Az Északi - sarkvidék szép fehér, - a hóban kiváló rejtőszínű bundájáról ismert - ragadozója. Észak - Amerika és Eurázsia északi területein, valamint Grönland és Izland szigetén fordul elő, a hideg, fátlan tundrák jellegzetes állatfaja. Gyakorta a vízpartok közelében tartózkodik. Elterjedési területének nagyságát a jégpáncél kiterjedése és a rendelkezésére álló táplálékmennyiség is befolyásolja. Tizenegy alfaja ismert.

A sarki rókák meglehetősen kis termetű állatok. Magasságuk 25 - 30 centiméter, testhosszuk pedig átlagosan 55 - 70 centiméter, amihez a 30 centiméteres farok kapcsolódik. Testtömegük 2,5 - 8 kilogramm közötti.

Füleik a hőleadás csökkentése érdekében meglehetősen kicsik, és egész testüket dús szőrzet borítja. Még talpuk is szőrös, innen ered a faj tudományos neve (lagopus = nyúllábú).

   

A sarki rókát tömött bunda borítja, melyet évente kétszer vált. Két természetes színváltozat ismert, a "fehér" és a "kék". A "fehér" változat a domináns, a vadon élő állomány 99%-a telente hófehér, nyaranta viszont világosszürkés barna, a hasi tájékon fehéresszürkébe hajlóan. Az elsősorban szigeteken elterjedt "kék" árnyalatú egyedek telente ezüstös szürkéskék, nyaranta csokoládébarna szőrzettel rendelkeznek.

   

A sarki rókák más állatokra vadásznak, táplálékuk zömét a lemmingek teszik ki. Előfordulási területük kiterjedése és példányszámuk is nagyban függ a rendelkezésre álló rágcsálók mennyiségétől. A lemmingek mellett sarki nyulakat, madarakat és tojásaikat, illetve dögöket - többek között az alkalomadtán rá is vadászó jegesmedve táplálkozásának maradékait - fogyaszt. Március - áprilisban a gyűrűs fókák hóba vájt gödrökben hagyott borjaira is vadászik.

A nyári időszakban igyekszik minél több zsírt felhalmozni, az ínséges téli hónapokban ez tartalékként és szigetelésként egyaránt nagy szolgálatot tesz neki.

Monogám, a párok rendszerint együtt maradnak a március-áprilisi párzási időszakon kívül is. A vemhesség 50 - 55 napig tart, ez követően egy hóba ásott vagy sziklamélyedésben kialakított üregben jön világra a 6 - 12 vak, 50 - 150 grammos tömegű kölyök. A kicsinyek felnevelésében mindkét szülő részt vesz. A szoptatás egy hónapig tart, a kölykök 2 - 3 hónaposan válnak önállóvá.

   

   

Amennyiben a táplálékmennyiség biztosított, az utódok sok esetben szüleikkel maradnak a következő évben, hogy segítsenek felnevelni a következő almot. Ilyen esetekben kiterjedt, komplex járatrendszerek jöhetnek létre. Az ivarérettséget egyéves korára éri el. Életkora rendszerint nem haladja meg a tíz évet.


Fakó róka (Vulpes pallida)

Az afrikai Száhel - övezetben élő, visszahúzódó életmódú rókafaj. Az általánosan ismert vörös rókához képest a fakó róka kisebb termetű, lábai hosszabbak, fülei pedig nagyobbak. Pofája keskeny, a felnőtt állatok szeme feketével van keretezve. Testhossza 38 - 45 centiméter, amihez még hozzáadódik 28 - 30 centiméternyi farokhossz.

Marmagassága 25 centiméter, testtömege 1,5 - 3,5 kilogramm.

Bundája fakó vörös- vagy sárgásbarna, homokszínű, bozontos farka vörösbarna, a végén fekete színű. Gerincén sötétebb sáv húzódik végig. Hasa, pofája és füleinek belső része világos, majdnem fehér szőrű.

Öt alfaja ismert.

A Szaharától délre eső Száhel-övezet lakója az Atlanti - óceántól a Vörös - tengerig. Elsősorban a kősivatagokban és félsivatagokban vadászik, de időnként a déli szavannára is elmerészkedik.

Életmódja - távoli lakóhelye és visszahúzódó természete miatt - csak kevéssé ismert. Kisebb csoportokban él, melyek a szülőkből és kölykeikből állnak. Nappalra kiterjedt alagútrendszerű üregeikbe húzódnak, amik akár 15 méter hosszúak és 2 méter mélyek is lehetnek. A nappali forróság elmúltával, alkonyatkor indulnak táplálékuk keresésére.

Étrendjében a füvek, bogyók és gyümölcsök mellett rágcsálók, gyíkok és rovarok szerepelnek. Sivatagi állatként vízszükségletének döntő részét a táplálékából fedezi.



A nőstények 7 - 8 hetes vemhesség után hozzák világra 3 - 4 kölyküket, melyeknek születési súlya 50 - 100 gramm körül van.

A kisrókák gyorsan növekednek és másfél - két hónapos korukban szakadnak el a szüleiktől.


Homoki róka (Vulpes rueppellii)

A homoki róka jelentősen kisebb a közismert vörös rókánál, arányaiban lábai hosszabbak és fülei nagyobbak. Hasonlít egy nagy termetű sivatagi rókára. Testhossza 40 - 48 centiméter, amihez hozzászámítandó még 30 - 40 centiméteres farka is. Marmagassága 30 - 35 centiméter, átlagsúlya 1,7 kilogramm. Bundája a hátán vörösesbarna, feje, oldalai és lábai sárgásbarna homokszínűek vagy ezüstös szürkék, hasa és farkának vége fehér. Öt alfaja ismert.

   

A homoki róka Észak - Afrikában, Mauritániától Szomáliáig, valamint az Arab - félszigeten és egész Iránban, keleten Pakisztánig előfordul. Sok helyen dúvadnak tekintik, mert elkaphatja a háziszárnyasokat és a fiatal bárányokat és kecskegidákat.

A homoki róka bűzmirigyeivel jelöli meg a territóriuma határát, sőt védekezésül a bűzösborzhoz hasonlóan a rátámadó ragadozókat is lespriccelheti. A nőstény saját szagával jelöli meg kölykei odúját. A rókák a kutyaugatáshoz hasonló hangot adnak ki.

Párzási időszakban a hím és a nőstény együtt kóborol, máskor azonban 3 - 15 fős csoportokba verődnek össze. Gyakran költöznek egyik odúból a másikba, különösen ha területükön veszélyt észlelnek. Kotorékaikat sziklák vagy fák gyökerei közé ássák. Mindenevő, általában rovarokat, pókokat, kisemlősöket, gyíkokat, tojást eszik, de szükség esetén elfogyasztja a növények gumóit és gyökereit is. A homoki rókára a pusztai sas és nagyobb baglyok vadászhatnak.

   

A nőstény 50 - 55 napnyi vemhesség után hozza világra földalatti odújában 2 - 3 vakon születő kölykét. Az új generációt másfél - két hónapos korában választja el.


Kit róka (Vulpes macrotis)

Az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részén és Mexikó északi részén található meg. Élőhelyei a félsivatagos területek.

Szőre hátán sárgásszürke, oldalán narancssárgás, hasa alatt pedig fehér. Farka vége fekete. Talpát olyan sűrű szőr borítja, hogy lábnyoma egyértelműen sosem kivehető. Nagy fülei vannak. A kit róka a legkisebb észak - amerikai kutyaféle. Testhossza 50 - 55 centiméter, ebből a farok 30 - 35 centiméter. Testtömege 2,3 - 2,7 kilogramm.

   

Magányos állat. A forró nappali időszakot föld alatti kotorékában vészeli át, ahonnan este bújik elő, hogy nyulakra és kengurupatkányokra vadásszon. Víz igényét áldozatainak testnedveiből fedezi, ezért több állatot öl meg, mint ha csak az éhségét akarná csillapítani.

   

A kit róka azon állatfajok közé tartozik, amelyeket nehéz természetes élőhelyükön megfigyelni. Módfelett óvatos, félénk állat. Amikor meglepik, főként a kicsinyeit védő nőstény nem várt agresszióval támad a betolakodóra.

Az átlagos alomméret 4 - 5 egyedből áll, a kis rókák február-március táján jönnek világra, 4 dekagramm körüli súllyal. Legalább egy hónap telik el születésüktől fogva, mire anyjuk megengedi nekik, hogy előbújjanak az üregből, és ismerkedni kezdjenek a külvilággal. Egész nyáron gondosan vigyázza, tanítja kicsinyeit, végül ősszel elválnak útjaik, és a fiatal rókák megkezdik önálló életüket. Körülbelül 5 évig élnek.

   


Préri róka (Vulpes velox)

A préri róka Észak-Amerika középső síkságain él Texastól a kanadai Alberta tartományig. A sivatagos területeket és a rövid füvű prériket kedveli, üregeit a nyílt síkságok homokos talajába, domboldalakba vagy kerítések tövébe ássa. Közeli rokona a kit rókának, mellyel képes kereszteződni is.

Bundája a hátán, a farkán és a fejtetőn ezüstös szürke színű, oldalán és lábain sárgásvörös. Torka, mellkasa és hasa fakósárga-fehér, farka vége fekete. Fülei meglehetően nagyok. Marmagassága 30 centiméter, testhossza 35 - 55 centiméter, farokhossza 25 - 35 centiméter, súlya körülbelül 2 - 3 kilogramm, vagyis nagyjából akkora mint egy kisebb házimacska. A hímek és a nőstények hasonló külsejűek, bár a hímek valamivel nagyobbak.

   

Elsősorban éjszakai életmódot folytat, nyáron csak este és éjszaka merészkedik elő az üregéből. Télen a melegebb időszakot kihasználva nappal is aktív lehet. Igen gyorsan fut, sebessége eléri az 50 kilométert óránként. A többi észak - amerikai kutyaféléhez képest többet tartózkodik a 2 - 4 méternyi hosszú odújában, így védekezve a ragadozók ellen. A préri rókára elsősorban a préri farkas vadászik, amely gyakran csak megöli, de nem eszi meg áldozatát. A többi rókához hasonlóan, a préri róka is mindenevő. A nyulakon, egereken, prérikutyákon, madarakon, gyíkokon és rovarokon kívül eszik gyümölcsöket és füveket is. Nyaranta sok rovart fogyasztanak, főleg bogarakat és sáskákat. Ha lehetősége van rá a dögöt és más ragadozók zsákmányának maradékát is megeszi.

Párzási időszakának kezdete az éghajlattól függ. Az Egyesült Államok déli részén december-februárban párzanak, a kölykök pedig március végén - április elején születnek meg. Kanadában viszont márciusban kezdődik a párzási időszak, a kölykök pedig május közepén jönnek világra. A hímek egyéves korukban, míg a nőstények inkább kétévesen kezdenek szaporodni. Az ivarérett rókák párban élnek, mind a monogámia, mind az évenkénti partnerváltás előfordulhat. A nőstények kb. 50 napig vemhesek és 4 - 5 utódot kölykeznek. A vakon született kisrókák szeme 10 - 15 napos korukban nyílik ki. Másfél hónapos korukban elválasztják őket és őszig maradnak a szüleikkel. A vadon élő prérirókák általában 3 - 6 évig élnek, de fogságban elérhetik a 14 éves kort is.

   

A rókák akár évente többször is új üregbe költözhetnek ha fogytán van a zsákmány, vagy túlságosan elszaporodtak az élősködők a meglevő rókavárban. Néha nála kisebb állatok üregeit tágítja ki, de saját maga is képes újat kiásni. A kölykök körülbelül egy hónapig maradnak az üregben.

A többi kutyafélétől eltérően a prérirókáknál a nőstények vigyáznak a territóriumra és ha ő elpusztul a hímek más területre vándorolnak.


Vörös róka (Vulpes vulpes)

A rókák legismertebb és egyúttal a Vulpes nem legnagyobb termetű faja. A valódi kutyaformáktól külsőleg a napvilágon tojásdad alakú pupillája, lapos szembolti íve és aránylag kicsiny felső tépőfogai különböztetik meg. Életmódja többnyire magányos, míg a kutyáké inkább csapatos.

Az emberek általában irtják. Mint a többi vadállatot, betegségek terjesztőjének, emellett a házi szárnyasok tolvajának tekintik. Sokan mégis kedvelik, mert pusztítják a termény kártevőit. A rókák fontosak a szőrmeipar számára is. A természetfilmek és rajzfilmek rokonszenves rókaszereplői az utóbbi időben sokat javítottak a vörös rókák megítélésén. A kutyás rókavadászat nagy hagyományú kulturális esemény volt több országban is, különösen Angliában, ahol azonban 2005 februárjától az állatvédők kampánya következtében betiltották.

   

A vörös róka a legelterjedtebb szárazföldi ragadozó. Megtaláljuk az északi sarkkörtől kezdve egészen a mediterrán vidékekig. Krétáról, Shetlandról, Elbáról és az Óceániai szigetvilágból azonban hiányzik.

Betelepítették Ausztráliába is, ahol kiválóan meghonosodott. A tájidegen vörös róka számtalan őshonos erszényes faj drasztikus megritkulásában, illetve néhány faj kihalásában is nagy szerepet játszott. Ausztráliába eredetileg a szintén betelepített és a mezőgazdaságra nézve katasztrofális hatású üregi nyúl megritkítása miatt telepítették be, de a rókák számára könnyebb zsákmányt jelentettek és jelentenek ma is az ilyen ragadozókhoz hozzá nem szokott erszényesek.

Magyarországon mindenhol előfordul, alkalmazkodóképessége egészen kiváló. Ahogy természetes élőhelyei beszűkültek, úgy költözött be az emberi településekre és mezőgazdasági termőterületekre. A vörös róka hossza eléri az 1,4 métert, ebből 50 centiméter a farok. Magassága 38 - 40 centiméter, súlya közepesen 6 - 10 kilogramm, kivételesen akár 13 kilogramm is lehet. Feje széles, homloka lapos, arcorra hosszú és keskeny. Szemei ferdék, felálló füleinek a töve széles, felül kihegyesednek. Törzse karcsú, végtagjai rövidek és vékonyak. Farka hosszú és bozontos.

Általában vöröses-sárgás barna a színe, felülnézetben inkább rozsdavörös a bundája, a hasa és a végtagok belső oldala pedig fehéres. Sárgásvörös szőrméje sűrű és puha. Homlokán, vállain és háta végén a farok tövéig fehéren foltos. Ajka, pofája és torka ugyancsak fehér. A végtagokon fehér sáv vonul lefelé, a fülek a mancsokhoz hasonlóan feketék. Esetenként a farok hegyén fehér szálak nőhetnek vagy éppen teljesen fehér a farka.

   

Magyarországon is előfordul teljesen fekete egyed, ezt a vadászati szaknyelv "szenes rókának" hívja. E furcsa szín megjelenéséért - csakúgy, mint a feketepárducok esetében - bizonyos pigmentek a felelősek. A vörös róka nagy számban tenyésztett színváltozata az ezüstróka.

   

Évente kétszer váltja a szőrét, ami az április - május, illetve október - november hónapokban zajlik le. Óriási elterjedési területe miatt a vörös rókának több mint 50 alfaját különböztetik meg. Kotoréknak nevezett lakóhelyét elővigyázatosan választja meg. Kedvező körülmények között nem maga ássa, hanem borzok elhagyott lakhelyén telepedik meg. Időnként lakott borzkotorékban is felüti tanyáját, és nem ritkán ki is szorítja onnan a borzot. Gyakran költözik barlangokba és más természetes üregekbe, de romokba, omladékokba, kőrakásba is. Jobb híján korhadt fák odújával, sűrű bozóttal vagy elhagyott homokbányák üregével is megelégszik. Előfordul, hogy kazlakban talál magának téli lakást.

   

   

Főleg éjjel, de csendes, elhagyatott helyeken fényes nappal is vadászik. Hosszú nyári napokon több órával napnyugta előtt indul vadászni kölykeivel.

Állandó hideg időben és nagy hóban csak a reggeli órákban pihen. Ameddig csak teheti, a a bozótosban halad. A róka a fiatal őztől a bogarakig minden állatra vadászik, de szívesen fogyaszt dögöt is. Fő táplálékai az egerek és pockok, de megfogja a mezei és üregi nyulat, az őzgidát is.

   

   

Nemcsak a földön fészkelő madarak tojásait fogyasztja és fiókáit eszi meg, de a repülni tudó madarakat is képes becserkészi. Jól úszik, ezért a vízimadarak fészkei sincsenek tőle biztonságban, s még a kotló hattyúkat is megfojtja. Közismerten károsítja a házi baromfiállományt, főleg a kölykes anyaróka.



A nagy kertekben és a szőlőkben sáskákat, cserebogarakat és lárvákat, földi gilisztákat fogdos, de megeszi az érett gyümölcsöt is.

Télen, magas hóban, amikor vadászterületén nem jut megfelelő táplálékhoz, gyakorta az ember közelébe húzódik némi ételhulladék reményében.

Monogámok vagy több szuka él együtt egy kannal. Rovarokból és kisrágcsálókból álló táplálékukat magányosan szerzik be, gyakran éjjel. Többnyire február közepén párzik (ez a koslatás). Ez idő alatt mirigye nagyon erős szagot áraszt. A vemhes róka kitépi hasáról a szőrt, hogy kölykei könnyen hozzáférhessenek emlőihez, és ebből a szőrből készít vackot a kölyköknek. Egy alom 3 - 12 (többnyire 4 - 7) kölyköt számlál. A kölykök összetapadt szemhéjjal, fejhez lapult füllel jönnek a világra, és nagyon lassan fejlődnek. Szemük legkorábban a 14. napon nyílik ki, addigra minden tejfoguk kibújik, de színük nem a megszokott vörös-fehér-fekete, hanem egyöntetű szürke.

   

Egy - másfél hónapos korukban merészkednek először a szabadba, hogy a napon sütkérezzenek és játszadozzanak. Júliustól a kölykök az öreg vadászó rókát követik, majd egyedül is vadászni kezdenek (eleinte nappal, szürkületkor). Késő ősszel válnak el anyjuktól. A róka fogságban szelídíthető, főleg ha fogságban is született, de nem imprintálható annyira, mint a házimacska.

A rókát részben prémjéért, részben az apróvadállomány és a házi baromfiak pusztítása miatt emberemlékezet óta vadásszák. Mivel természetes ellenségei közül a nagy testű szőrmés ragadozókat, a farkast és a medvét már régen kivadászták, és a rókát zsákmányolni képes nagyobb ragadozó madarak, mint az uhu, a szirti sas, a parlagi sas és a rétisas állománya is erősen lecsökkent, állományát ma már csak az ember és a különféle betegségek korlátozzák.


Sivatagi róka (Vulpes zerda)

Észak - Afrika, a Sínai - félsziget és az Arab-félsziget sivatagaiban él.

Testtömege 0,8 - 1,5 kilogramm, testhossza 30 - 40 centiméter, farka 18 - 30 centiméter hosszú. Marmagassága alig éri el a 20 centimétert.

Szőrzete sárgás-homokszínű, hasoldalát, pofáját és fülének belső oldalát azonban fehéresszürke szőrszálak fedik. A sivatagi róka a legkisebb kutyaféle, törékeny alkatához hatalmas fülek párosulnak.

Fülei sokak szerint azért nőttek nagyra, hogy az állat fülein keresztül hőt adjon le. A sivatagi róka azonban a forróság elől kotorékába húzódik, s csak éjszaka merészkedik elő. A sivatagban viszont éjszaka a forróságot metsző hideg váltja fel, hiszen a felhőtlen égbolt nem tartja vissza a légkör hőjét (éppen a nagy hőingadozás miatt mállanak a sivatagi kőzetek homokká). A hidegben pedig még a sivatagi róka sem akarja hűteni magát. Ráadásul a sivatagi róka fülkagylóit bunda borítja, amely tovább nehezíti a hőleadást. A hatalmas fülek az irányhalláshoz kellenek, állatunk ugyanis az éj sötétjében leginkább füle segítségével kutatja fel zsákmányát. Ahhoz, hogy a hangok alapján tudjon vadászni, nemcsak az egészen halk neszeket kell meghallania, hanem azt is jól kell érzékelnie, hogy a hang pontosan honnan jön. Ezt segítik elő a hatalmas fülek.

   

Társas állat, kisebb családi közösségeket alkot. A forró sivatagok lakója, olyan területeké, ahol némi száraz növényzet még megtalálható. Bár ragadozóként elsősorban gerinctelenekre, főleg rovarokra, kisebb gerincesekre vadászik, a táplálékának jelentős részét, közel 40 - 50%-át termések, levelek és gyökerek teszik ki, amelyekből fedezni tudja a napi vízszükségletét. Éjszakai vadász, a nappali forróságot a maga ásott üregekben pihenve vészeli át. A zsákmányát a talajból kiásva vagy hatalmas ugrásokkal szerzi.

   

Akár 10 egyedből is álló családokban élnek, amelyeket a kizárólagosan szaporodó alfa - párok vezetnek. Változatos, néha furcsának tűnő hangon kommunikálnak. Időnként több család is összeállhat, bonyolult üregrendszerek készítve. Azonban - hasonlóan a többi rókához - egyedül vadásznak. A párzási időszak télen kezdődik, a vemhesség 50 - 53 napig tart. Nem túl szapora állatok, az alom általában csak 2 - 4 kölyökből áll.

A mindössze 50 grammos újszülötteknek 2 hét múlva nyílik ki a szemük. Hosszabb ideig szopnak, mint más rókák, kb. 3 hónapos korukig. Ivaréretté 6 - 9 hónaposan válnak. A természetben 10, állatkertekben 12 évig élnek.

EGY - MÁR HUNGARIKUMNAK SZÁMÍTÓ - KEDVENC

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza az EMLŐSÖK menűbe