A függőcinege


A függőcinege (Remiz pendulinus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a függőcinege-félék (Remizidae) családjába tartozó madárfaj. Nevével ellentétben nem közelebbi rokona a valódi cinegéknek (Paridae), noha meglehetősen hasonlít rájuk.

Eurázsiai elterjedésű faj. A Földközi-tenger európai és ázsiai partvidékén élő állomány állandó, míg az északabbra (nyugaton a Rajnáig, északon Skandinávia déli csücskéig) élő függőcinegék délebbre vonulnak telelni.

A vizek közelségét keresik, hegyvidékeken ritkák.

A függőcinege elnevezés csalóka, mivel nem a madár, hanem a fészke függő, melyet lelógó fűzfa, ritkábban nyár vagy égerfa ágára sző. A tartóág hajlékony, sokszor többet is összefog, hogy a heves nyári zivataroknak ellenálljon a hajlék.

Jellegzetessége a valódi cinegékhez képest hosszú farok. Testhossza 11 centiméter, szárnyfesztávolsága 16 - 18 centiméter, testtömege 8 - 11 gramm. A hím és tojó függőcinegék különböznek egymástól. A hímek fekete szemsávja nagyobb és énekelnek, míg a tojók nem.

   

Hím és tojó függőcinege

Háta vörösesbarna, a hasi rész világosabb krémszínű. A fiatal állatok világosabb színűek és maszkjuk sincs.

   

Elsősorban vizek mentén találkozhatunk vele, táplálékát az itt előforduló ízeltlábúak (pókok, hangyák, hernyók, csomósdarazsak, bodobácsok, levéltetvek) valamint az előbbiek szűkös kínálata esetén a nád és gyékény magvai képezik.

Sokszor látni őket egy-egy nádszálba vagy fűzgallyba kapaszkodva. Társas madár, sokszor verődik kisebb csapatokba. Mind a tojók, mind a hímek poligámok.

A függőcinege szinte kizárólag vízpartok mentén álló fűzfák ágvilláiban építi fel - pontosabban szövi meg - lelógó zacskóra emlékeztető fészkét, melynek a tetején csőszerű bejárat van. Alapanyagul nádbuga és gyékénybuzogány pelyheit, illetve barkapelyheket használ. Fészkének környékén kisebb revírt tart fenn.

      

A művészi fészket a hím kezdi el építeni nagy gondossággal. Amikor már megvan a bölcső alakú váz, elkezdi reklámozni, odacsábítja az éppen szabad tojót. Hívóhangja magas cííí, vagy cinegeszerű ci-ci-ci.

Gyékénybuzogány pelyhével, fűz- és nyárfarkával nemezszerűen béleli kívül és belül is. Így a hűvösebb tavaszi hajnalokon is melegben vannak a fiókák.

A régi paraszti világban a szegény gyerekeknek függőcinege fészke adta a kapcát a csizmájukba, melegen tartva az apró gyermeklábakat.

Ha a tojó elfogadja, akkor a fészket befejezik. A tojó feladata a belső, puha csésze bélelése, majd ebbe a remek fészekbe tojja 5 - 8 piciny, hófehér tojását és elkezd kotlani.

   

   

A kotlás 12 - 14 napig tart, majd 18 - 26 napnyi folyamatos szülői etetést követően a fészeklakó fiókák kirepülnek.

És mit csinál a hím ez idő alatt? Új tojót igyekszik elcsábítani. Egy újabb fészket kezd el építeni és egy újabb tojót költésre bírni. Ha tehetné, egy harmadikat is elcsábítana, ez azonban ritkán jön össze. Egyrészt, mert nincs annyi szabad tojó, másrészt, egy fészek elkészítése általában 1 hónapig tart.

A hím függőcinegék között jelentős különbségek vannak a szemsávjuk méretében és az énekük változatosságában, aminek következtében egyes hímek vonzóbbak lehetnek a tojók számára, mint mások.

Megfigyelések szerint a tojók előnyben részesítik a díszesebb, a nagyobb szemsávval és ének repertoárral rendelkező hímeket. A gyors pártalálásnak köszönhetően ezek a hímek több párra tesznek szert egy fészkelési időszak alatt, és így több utódjuk is lesz.

A függőcinegék érdekes sajátsága, hogy a fészekaljak egy részét kizárólag a tojók, más részét a hímek nevelik fel. A jobb fizikai kondícióban lévő egyedeknek nagyobb esélyük van újabb párra szert tenni, ezért megéri nekik elhagyni az aktuális fészekaljat, hogy utána újabbakat hozzanak létre. Persze ez a stratégia csak akkor válik be, ha a szülők egyike tovább gondoskodik a fiókákról. Mindkét nem számára nagy a kísértés a fészekalj elhagyására még akkor is, ha ezzel a fiókák pusztulását kockáztatja. Mindkét szülő általi fészekalj elhagyás célja nem a fiókák pusztulni hagyása, hanem - bízva párja gondozási tevékenységében - újabb fészekalj létrehozása és felnevelése.

Az egész Kárpát-medencében rendszeres fészkelő. Magyarországi állománya a Fertő tó vidékén a legsűrűbb, de a Tisza és a Rába mentén is gyakori. Becslések szerint Magyarországon 6500 - 13000 pár él, és az állomány stabil. A faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású. Magyarországon védettséget élvez, eszmei értéke 50000 forint.

 

A bélyegtervezőket is megihlette a függőcinege

 

Botanika Vissza a kezdőlapra                Botanika Vissza a MADARAK menübe