Galandférgek


A galandférgek (Cestoda) a laposférgek (Platyhelminthes) törzsének egy osztálya. A simafejű galandféreg (Taenia saginata) és a horgasfejű galandféreg (Taenia solium) régen "pántlikagiliszta" néven volt ismert. A parazita hossza a 2 métert is meghaladhatja.

Eltávolított galandféreg

   

Simafejű galandféreg (Taenia saginata) és a horgasfejű galandféreg (Taenia solium) fejrészei erős nagyításban

Lárvájuk a szarvasmarha, illetve a sertés "borsókája". A peték az ürülékkel jutnak ki a külvilágba, majd bekerülhetnek egy alkalmas köztigazdába, tehát marhába, disznóba, melyben borsóka lárvává alakulnak. A kifejlett féreg egy a köztigazdát elfogyasztó húsevő (ragadozó vagy dögevő) emlős, például az ember vékonybelében él, és több méteres hosszúságot is elérhet. Petéje is képes fertőzni az embert, ekkor a lárva az emberi izomzatban vagy agyban fejlődik ki.

A kifejlett állat teste három fő testrészből áll, ezek a "fej" (scolex), "nyak" (collum) és az ízelt test (strobila). A testtájak nevei megtévesztőek, hiszen az állatnak nincsen szája vagy bélcsatornája, ezért nem könnyű megállapítani, hogy vajon melyik a test feji vége. A "fej" egyben rögzítőszerv is, benne található az idegrendszer központja, rajta a szívógödrök, a horogkoszorú (rostellum) és tüskék.

   

Horgasfejű galandféreg fejrésze és horogkoszorúja mikroszkópos felvételen

A fejhez kapcsolodó "nyak" bimbózásra emlékeztető módon egyre újabb ízeket képez. A test ízeinek száma akár több ezer is lehet. Az egyes ízek működése meglehetősen önálló, a többi ízétől független működésű. Egy kifejlett galandféreg tehát a nyak által ivartalan bimbózással létrehozott egyedek összekapcsolódott füzérének is tekinthető.

A galandférgek kültakarója összetett, és többféle funkciót is ellát. Az állat a teljes testfelületen keresztül táplálkozik, főként szénhidrátokat szív föl a bélnedvből. A légzés szintén hasonlóan megy végbe, mivel az állat oxigénben szegény helyen él. Kültakaróhoz kapcsolódó mozgásszerve a bőrizomtömlő. Hímnősek, ivarszerveik is ízenként ismétlődnek. Jellemzi őket a bizonyos sorrendben bekövetkező kétivarúság, illetve ennek a proterandrikus formája. (Proterandrikus = Az egyes ízekben előbb a hímivarszervek működnek, később, további fejlődés után ezek működése csökken és a női ivarszervek aktivizálódnak.) Önmegtermékenyítésre és kölcsönös megtermékenyítésre egyaránt képesek. A testen a fejtől egyre távolabb jutó ízek egyre növekednek, és ivari folyamataik is egyre előrehaladottabbak. Az érett petéket tartalmazó, úgynevezett "terhes" ízek végül leválnak az állatról.

   

Galandféreg petéi erős nagyításban, és lárvái (borsókák) az izomban

Simafejű galandféreg (Taenia saginata) és a horgasfejű galandféreg (Taenia solium) kifejlett szelvényei és fejrészei

Petéket tartalmazó szelvény nagyított képe


Az emberi butaság határtalan

A galandféreg-fogyókúrás módszer az elmúlt évtizedek alatt a millió egészségügyi felhívás ellenére is őrzi népszerűségét.

Nők százezrei önként juttatják be szervezetükbe az egyik legádázabb (és meglehetősen nehezen kiirtható), több méter hosszúra is kifejlődő féreg - már az interneten is megrendelhető - petéit.

   

Galandféreg fogyókúrás csomag, és kapszula

Amikor az ember gazdatestté válik, az kiváló lehetőség a galandféreg számára, mivel az emberben található tápanyagok bizonyulnak a leggazdagabb élelemforrásnak számára. A féregnek nincs más feladata, mint jól megkapaszkodni, táplálkozni, fejlődni és szaporodni. Erre pedig az emberi belső kifejezetten alkalmas, valóságos terülj-terülj asztalkám.

      

Galandférges fogyókúrára bíztató reklámok a múltszázad első feléből

A gazdaszervezet a galandféreg parazita életmódja következtében valóban fogyni kezd. De nem azért, mert a féreg felgyorsítja a zsírégetést, vagy kifejezetten szénhidrátokkal táplálkozik. Szó sincs erről. A galandféreg "hatékonysága" abban áll, hogy hatalmas mennyiségű táplálékot szív magába és nem válogatós. Ugyanúgy elszívja az értékes ásványi anyagokat, vitaminokat, mint a kevésbé értékeseket.

A férgek anyagcserét is folytatnak, és a vékonybélen át felszívódó anyagcseretermékeik toxikusak, tehát károsak az emberi szervezetre. A bélben, a gyomorban gyulladásos folyamatok indulhatnak be, és ez gyomor- és bélgörcsöket okoz. Mellette hányás, szédülés, fejfájás, epileptikus rohamok is jelentkezhetnek, valamint lecsökken a vörösvértestek száma.

A galandféreggel fertőzött szervezet néhány hónap után valósággal éhezni kezd, és ha valaki nem áll le a féregfogyókúrával, akkor akár már fél év elteltével komoly, nagyon súlyos vérszegénység is felléphet. Az általános tápanyaghiány mellett a szervezet minden szerve veszélybe kerül. Eleinte nem érez mást a fertőzött ember, mint kóros, ólmos fáradtságot, később azonban hiánybetegségek léphetnek fel. Megpuhul, folyamatosan berepedezik a köröm, szárazzá, cserepessé válik a bőr, hullani kezd a haj. Az egész immunrendszer legyengül, és a férgekkel fogyókúrázó folyamatosan náthás, kevésbé tud ellenállni a gombáknak, baktériumoknak és vírusoknak, bőrfertőzések, hüvelyi fertőzések jelentkezhetnek. És ez mind a férgek által előidézett tápanyaghiány következménye.

A megszabadulás nem könnyű, hiába a gyógyszeres támadás, ha a fej (scolex) jól tapad, akkor sok esetben csak a féreg szelvényei szakadnak le, és kerülnek ki a szervezetből. A fej pedig marad és új ízeket fog termelni. Végleges megszabadulásról csak akkor beszélhetünk, ha a bélrendszerből a teljes féreg, az első íztől az utolsóig kikerül, ez pedig csak nagyon gondos orvosi felügyelet mellett valósulhat meg.

Botanika Vissza a kezdőlapra                  Botanika Vissza a FÉRGEK menűbe