Gepárd


A gepárd (Acinonyx jubatus) a macskafélék családjába, az Acinonyx nembe tartozó egyetlen élő faj. Jellegzetes ragadozó, mely lopakodás vagy falkában vadászás helyett inkább gyorsasági fölényét kihasználva ejti el áldozatát. A leggyorsabb szárazföldi emlősként rövid távon elérheti akár a 110 - 120 kilométer/óra sebességet is.



Nemének tudományos neve, az Acinonyx, görögül azt jelenti "nem mozgó karom", mivel karmai akkor is láthatóak maradnak, ha az állat visszahúzza őket, míg a fajnév, jubatus, jelentése latinul "sörényes".

A teljesen vissza nem húzható karmok nagyobb kapaszkodási lehetőséget biztosítanak nagy sebességnél, és segítenek a gyorsulásnál és a manőverezésben.

Nagyon izmos, bár a teste karcsúnak és törékenynek tűnik. Mellkasa domború, míg a hasa mélyen behúzott. Kis feje, rövid orra és magasan ülő szemei, kis kerek fülei és a maximális oxigénbevitelhez nagy orrlyukai vannak.

   

Szőre sárgás színű, fekete kerek pettyekkel, amely segíti az álcázásban. Az orra két oldalán fekete 'könnylefolyás'-szerű minta húzódik lefelé a szemétől a szája sarkáig. A felnőtt állatok súlya 40 - 65 kilogramm közötti, testhossza 110 -140 centiméter, míg farka elérheti a 85 centimétert is. A fehér hastájékon nincsenek pettyek és a farkán levők négy - hat sötét gyűrűvé olvadnak egybe. Farka gyakran bozontos fehér bojtban végződik.

A hím gepárdok valamivel nagyobbak, mint a nőstények és a fejük is nagyobb, ám ránézésre nehéz különbséget tenni közöttük.

A gepárdoknál előfordul a nagyobb, foltszerű, összeolvadó pettyekkel mintázott változat, mely királygepárd néven ismert. Egykor külön alfajnak tartották, ám ez csupán az afrikai gepárd egyik ritka színváltozata. A királygepárd színe miatt nehezebben él meg a vadonban.

   

Gyakran keverik össze a leopárddal, habár meg lehet őket különböztetni.

Testalkata is nagyban különbözik a leopárdétól, a legjellegzetesebb eltérés a gepárd vékony és kivételesen hosszú farka, amelynek a száguldás közbeni egyensúlyozásnál veszi nagy hasznát.

   

A gepárdok (a pumákhoz, hópárducokhoz és ködfoltos párducokhoz hasonlóan) tudnak dorombolni, de nem tudnak bőgni. Ezzel szemben az oroszlánok, tigrisek, leopárdok és jaguárok tudnak bőgni, de dorombolásra képtelenek.

Vadon élő gepárdok elsősorban Afrikában találhatóak, ám korábban Észak - Indiára is kiterjedt az élőhelyük. A nyílt területeket, a félsivatagot, a szavannát és a bozótos síkságokat kedvelik, elterjedésük mára egyértelműen Afrikára korlátozódott.

A gepárdnak jelenleg öt alfaját ismerik el. Legközelebbi élő rokonai a puma és a jaguarundi.

   

A gepárdok 20 - 24 hónapos korukra lesznek ivarérettek. A szaporodási időszak egész éven át tart. A nőstények 90 - 95 napos vemhességi időszakot követően 1 - 5 kölyköt hoznak világra. A kölykök az oroszlán, tigris, jaguár és leopárd kölykeivel ellentétben "kiscica-szerűek", a házi macska kölykeihez hasonlóak. Súlyuk születéskor 150 - 300 gramm. Sok macskafélétől eltérően megszületésükkor már viselik jellegzetes pettyeiket.

   

A gepárdkölykök nyakát sörényszerű pelyhes bunda borítja, mely kihullik, ahogy idősebb lesz.

   

   

A halálozási arány az első hetekben nagyon magas, akár a kölykök 90%-át is megölhetik az oroszlánok, hiénák (a gepárd természetes ellenségei) vagy akár a sasok. A születést követően 13 - 20 hónapos korukban hagyják el anyjukat.

A hímek néha kisebb csoportokba verődnek, különösen akkor, ha egy alomból származnak. Ezek a csoportok gyakran két vagy három testvérből állnak. A szövetséges hím gepárdok sokkal sikeresebben védik és tartják meg területüket, mint ha egyedül élnének.

Élettartamuk a vadonban átlag 12 év, mivel öregkorukra a gyorsaságukat elveszítik, de fogságban több (akár 20 év) is lehet. A gepárdok leginkább a 40 kilogrammnál kisebb tömegű emlősökkel táplálkoznak, például Thomson - gazellával és impalával.

   

Ha a gepárdok többen vannak, gnúra is vadásznak, különösen a borjakra. Gyöngytyúkot és vadnyulat is elejtenek olykor.

   

Míg a többi nagymacska főként éjjel vadászik, a gepárd nappali vadász. Leggyakrabban kora reggel vagy alkonyatkor néz élelem után, amikor nincs meleg, de már/még elég világos van. A gepárdok inkább hagyatkoznak látásukra, mint szaglásukra.

A zsákmányt lopva közelítik meg 10 - 30 méterre, azután támadnak. A farkukat használják egyensúlyozásra, szükség esetén így éles kanyarokat is be tudnak venni. A hajsza gyakran kevesebb, mint egy percig tart, és ha a gepárd elhibázza, inkább felhagy az üldözéssel, hogy ne veszítsen energiát. A másik ok, amiért feladja az üldözést, hogy testhőmérséklete ilyenkor olyan magasra emelkedik, hogy az üldözés folytatása az életébe is kerülhet. Ezért pihennek még akkor is, ha elejtették a zsákmányt. Nagyjából a hajszák fele jár sikerrel.



Áldozatát úgy öli meg, hogy az üldözés alatt elbuktatja, majd addig harapja a torok alsó részét, amíg az meg nem fullad, mivel nem elég erős, hogy eltörje zsákmányállata, a gazella nyakát. Ezután elkezdi felfalni zsákmányát olyan gyorsan, amennyire csak lehetséges, hogy megelőzze a közelben tartózkodó oroszlánokat és hiénákat.

A gepárd bundája régebben státusszimbólumnak számított. Mivel kevésbé agresszívek és veszélyesek, mint a többi nagymacska, a kölyköket néha háziállatként adják el. A múlt század első felében Phyllis Gordon amerikai filmszínésznő és Josephine Baker francia énekes - táncosnő is tartott házi kedvencként gepárdot.

   

Ma ez a fajta kereskedelem illegális, mivel a nemzetközi egyezmények tiltják a vadállatok vagy a kihalás szélén álló fajok magántulajdonban tartását.

A gepárdokat korábban vadászták, és néha napjainkban is vadásszák, mivel a helyi földművesek úgy vélik, hogy pusztítják a jószágot. Amikor a fajt veszélyeztetetté nyilvánították, kampányokat indítottak annak érdekében, hogy megpróbálják felvilágosítani a parasztokat és rábírni őket a gepárdok megóvására. A jelenlegi bizonyítékok azt igazolják, hogy a gepárd, ha teheti, inkább nem támadja és eszi meg a haszonállatokat, hanem sokkal jobban kedveli a vadhúst, azonban élőhelyei részben a mezőgazdasági területekkel is egybeesnek, ami további konfliktushoz vezethet.

Az ókori egyiptomiak háziállatként tartották, megszelídítették és vadászatra képezték ki a gepárdokat.

Az állatokat alacsony oldalfalú kocsikon vitték ki a vadászmezőre vagy lóhátról vezették. Pórázon tartották őket, amíg a kutyák felhajtották a zsákmányt. Amikor az áldozat már elég közel volt, elengedték a gepárdokat.

Ez a vadászati módszer az ókori perzsák körében is divatos volt, és India - szerte is elterjedt.

A huszadik századi indiai hercegek és arab uralkodók is tartottak - s ma is tartanak - gepárdokat, mivel azok a fenségességet és eleganciát jelképezik.

A történelem során más országok uralkodói is hódoltak ennek a divatnak, Dzsingisz kán és Nagy Károly is kedvelte a gepárdokat. Az utóbbi arról volt híres, hogy palotáját gepárdokkal népesítette be. Az 1930-as évek táján Abesszínia uralkodója, Hailé Szelasszié gyakran fotóztatta magát pórázon tartott gepárdjával.

Vecellio Tiziano Bacchus és Ariadné (1523) című képén a bor és mámor istenének szekerét gepárdok húzzák (a gepárdokat a reneszánsz Itáliában vadászállatként tartották).

A gepárd sok helyütt a kihalás szélére sodródott. Míg egykor a bundája miatti vadászat, mostanra a területének és zsákmányállatai állományának csökkenése miatt került veszélybe. 25 afrikai országban körülbelül 12400 gepárd él vadon.

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös listája szerint a gepárd afrikai alfaja sebezhető státuszú, az ázsiai alfaja pedigkihalóban van. Az amerikai CITES (Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő növény- és állatfajok nemzetközi kereskedelméről) veszélyeztetett állatfajokat felsoroló, I. függelékében is szerepel.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza az EMLŐSÖK menűbe