A zsiráf


A zsiráf (Giraffa camelopardalis) Afrikában élő párosujjú patás emlősállat, a legmagasabb és leghosszabb nyakú szárazföldi élőlény. A szavannák lakója az ókortól kezdve kedvelt attrakció volt - Rómában először Julius Caesar mutatott be zsiráfokat az amfiteátrumi játékokon - és ma is népszerű szafarikon és állatkertekben. Neve arab eredetű, olasz közvetítéssel jutott el a magyarba a késő középkorban.

A tudományos nevében szereplő camelopardalis a faj addig használt nevére, a görög kamélopardaliszra ("tevepárduc") utal. A zsiráf, Büzantioszt - aki az első ókori híradást adta a különös állatról - a magassága miatt a tevére emlékeztette, a bőre mintázatát pedig a párducéra hasonlította. A magyar nyelvújító mozgalom lázában tízezer új szót alkottak, a zsiráf neve is sorra került és a "foltos nyakorján" nevet kapta a nyelvújítóktól, de ez a nyakatekert elnevezés rövidesen kikopott a használt nyelvből és a zsiráfnak megmaradt a ma is használt elnevezése.

A hajdan széles körben elterjedt zsiráf élőhelye ma elszigetelt foltokból áll, amelyeken a tudósok eddig 9 alfaját írták le.

Rotschild-zsiráf (Giraffa camelopardalis rotschildi) - Kenya, Uganda, Szudán

Csádzsiráf (Giraffa camelopardalis peralta) - Kamerun, Togo, Niger, Mali

Angolai zsiráf (Giraffa camelopardalis angolensis) - Délnyugat-Afrika Botswana, Namíbia

Núbiai zsiráf (Giraffa camelopardalis camelopardalis) - Szudán, Etiópia

Szudáni zsiráf (Giraffa camelopardalis antiquorum) - Közép-afrikai Köztársaság, Csád

Thornicroft-zsiráf (Giraffa camelopardalis thornicrofti) - Zambia

Maszáj zsiráf (Giraffa camelopardalis tippelskirchi) - Kenya, Tanzánia

Recés zsiráf (Giraffa camelopardalis reticulata) - Szomália, Etiópia, Kenya

Fokföldi zsiráf (Giraffa camelopardalis giraffa) - Dél-afrikai Köztársaság, Mozambik, Zimbabwe

A zsiráf alfajok eloszlása

Eredetileg számos helyen megtalálhatóak voltak a Szaharától délre, de már csak szigetszerű populációi maradtak fenn. A faj száraz szavannák lakója, előfordulása nagyban függ az akáciáktól, amelyek levelei egyik fő táplálékát képezik. Az itatóktól kevésbé függnek, mivel elég ritkán isznak.

A zsiráf a világ legmagasabb állata. A bikák szarvainak csúcsa akár 5,7 méterre is lehet a talaj felett, marmagasságuk pedig 3,3 méter. Mindez a rendkívül hosszú - de a többi emlőshöz hasonlóan csupán 7 csigolyából álló, majdnem 2,5 méteres nyakának és hosszú lábainak köszönhető.

A zsiráf fara látványosan alacsonyabb a marnál, vérszívók elleni legyezőként szolgáló, fekete seprűben végződő farka 75 centiméter és 1 méter közötti. Nyelve is rendkívül hosszú, 45 centiméteres. Ez az eszköz a zsiráf számára a magasan lévő falatok megragadására és letépésére kiválóan alkalmas.

   

A nemek színezetüket tekintve egyformák, de a tehenek kisebbek 0,7 - 1 méterrel. A bikák testtömege megközelíti a 2 tonnát, a nőstényeké átlagosan a 10 - 12 mázsát. Az újszülött zsiráf két méter magas, testtömege pedig 50 - 55 kilogramm.

A zsiráfok minden példánya foltos, de a szőrzet színezete, a foltok méretei és kontúrjai alfajonként, a mintázat pedig egyedenként változik. Az alapszín lehet homokszínű, világosbarna vagy sárgás, míg a foltok a sárgától a gesztenye-vörösig, a szabálytalantól a szögletesig változhatnak.

A zsiráfok szín és mintaváltozatai

A zsiráfszarvak a koponya bőrrel burkolt csontkinövései. Számuk alapvetően kettő, de a homlokrész dudorán nőhet egy, az eredeti szarvak mögött pedig egy újabb pár, kisebb szarv. A sok szarv az idős bikák sajátossága.

      

A faj nappali életmódot folytat, de csak a hűvösebb reggeli és esti órákban aktív, ilyenkor táplálkozik és iszik. Éjszaka többnyire állva, de olykor fekve, fejét mindig az egyik hátsó lábán nyugtatva alszik, amikor nyaka szép ívet alkot. A nappal forró óráit kérődzéssel tölti. Kérődzésre bármikor sor kerülhet, pihenés vagy menet közben is, hogy elősegítse a maximális tápanyag-felhasználást. Számos növény szerepel étrendjükben, így akáciák és mimózák. Az akácia tüskéit fogaival töri szét, így nem okoznak kárt szájüregében. A zsiráfok a növények leveleivel, virágaival és terméseivel táplálkoznak, amit ásványi anyagokért olykor némi földdel egészítenek ki. Gyomruk négy részből álló kérődzőgyomor.

   

Egy kifejlett, ereje teljében levő bika naponta akár 65 - 70 kilogramm zöldtakarmányt is elfogyaszt. A bikák többnyire kinyújtózva, a lehető legmagasabbról szerzik táplálékukat, míg a válogatósabb tehenek test- és térdszinten legelnek. Ivásra ritkán kerül sor, ilyenkor a zsiráf meglehetősen védtelen, mivel kénytelen szétterpeszteni lábait, hogy elérje a víztükröt, így nem tud gyorsan menekülni vész esetén.

   

A zsiráfok társas állatok, de kis létszámú, átlagosan 10 - 20 egyedet számláló csordáik meglehetősen lazák és instabilok, és összetételük is igen vegyes lehet nem és kor szempontjából. Emellett magányos állatokkal is találkozhatunk. Csendes állatok, kommunikációjuk többnyire infrahangok segítségével történik, bár vész esetén köhögő, horkantó vagy sípoló hangot is kiadhatnak. A kicsik mekegnek. A csapatokat a magasságból adódó kiváló látás segíti megvédeni, ugyanis nagy távolságokból észreveszik egymást és a fenyegető veszélyt.

   

A bikák dominancia kérdésekben látványos nyakharcot vívnak. Ilyenkor a két vetélytárs szembehelyezkedik egymással, mereven állnak a lábaikon, majd lépésben elindulnak egymás felé. Előrenyújtott, vízszintes nyakuk végül összeér, ilyenkor összedörzsölik, és amennyire lehet, körbefonják őket, aztán egymásnak feszülnek. Az erőpróbák mellett előfordul, hogy egymás mellett állva nyakukkal ellenfelük hátát, nyakát vagy farát próbálják megütni. Az elég erős csapás komoly sérülést is okozhat, vagy ledöntheti a szenvedő alanyt a lábáról.

   

Nem csak egymás között kerülhet sor harcra. A kifejlett zsiráfokra csak egy oroszlánfalka jelenthet veszélyt, de a nagymacskák ritkán próbálkoznak, mivel az áldozat rúgása halálos erejű is lehet. Emellett elkapni sem könnyű, mivel a zsiráf kitartó és gyors futó, sebessége a 35 - 60 kilométer/órát is elérheti.

   

A hím zsiráfok a párzás előtt megállapítják, hogy a kiválasztott nőstény fogamzóképes állapotban van-e. Ennek érdekében a hím a nőstény hátsó felét lökdösi a fejével, amire az vizeletet ürít. A vizeletet a hím megkóstolja, és ennek alapján képes meghatározni a nőstény szexuális státusát. Ha úgy találja, hogy az ösztrusz állapotában van, akkor udvarolni kezd neki, szorosan követi, míg a nőstény hajlandónak nem mutatkozik a párzásra.

A zsiráfok párzása az esős évszakra esik, míg a 450 - 460 napos vemhességet követően az utódok a száraz időszakban, május - augusztus között jönnek világra. Az ellésre állva vagy menet közben kerül sor, így a csikók életüket egy 2 méteres zuhanással kezdik. Az esetek többségében egyetlen utód születik, de ikerellésre is volt már példa.

 

A kis zsiráf már 15 perces korában képes felállni, de az első hetet rejtőzködve tölti a talajon fekve. Az anyaállatok ilyenkor nem távolodnak el túlzottan tőlük, óvják és szoptatják kicsinyeiket. A csikókat szüleik "óvodákba" tömörítik, így módjuk adódik nagyobb utak megtételére is evés vagy ivás céljából. Az anyaállatok eközben felváltva figyelik a kicsinyeket, esténként pedig visszatérnek szoptatni.

Az elválasztásra 12 - 16 hónaposan kerül sor, bár a bikák általában korábban önállósodnak. A fiatal nőstények előszeretettel maradnak anyjuk csordájával, az ivarérettséget pedig 3 - 4 évesen érik el. Egy évre rá szaporodnak először.

   

A magányos kóborlásra hajlamos bikák 4 - 5 évesen válnak ivaréretté, de 7 éves koruk előtt ritkán nemzenek utódot, melyhez ki kell vívniuk a domináns státuszt egy saját csordában.

A faj átlagéletkora a vadonban 10 - 15, fogságban 20 - 25 év.

A zsiráfokat kezdettől fogva vadászták húsukért és erős, sok célra felhasználható bőrükért. Az orvvadászat ma is fenyegeti a fajt, hasonlóan az élőhely beszűküléséhez és az emberi tevékenység kiszélesedéséhez. Elsősorban a nyugat-afrikai populációk vannak veszélyben, a többi alfaj jövője biztosítottnak tűnik, a Dél-afrikai Köztársaságba például sikeresen visszatelepítették a zsiráfokat.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza az EMLŐSÖK menűbe