A daru


A daru, közönséges daru vagy szürke daru (Grus grus) a madarak osztályának a darualakúak (Gruiformes) rendjébe, azon belül a darufélék (Gruidae) családjába tartozó faj.

Észak-Európa, illetve Eurázsia (nagyrészt Svédország, Finnország, Észt- és Oroszország) térségének erdős, nádasos, lápos sztyeppéin költ. Télire a táplálékhiány miatt Észak-Afrikába, Dél-Európába, valamint a Közel Keletre vonulnak. Nyár végén - ősz elején megkezdik a gyülekezést, majd útnak indulnak az első csapatok.

Közép-európai útvonaluk egyik kiemelkedő állomása hazánk, ahol "félúton" megpihennek. Az első csapatok szeptember végén, október elején érkeznek elsősorban Hortobágy, Kardoskút, valamint Szeged térségébe.

Csapatban repülnek és jellegzetes V alakú formációt vesznek fel. Az elöl repülő madár hamarabb elfárad, ezért változtatják a helyüket a csoportban.

   



A hím testhossza 120 - 130, a tojóé 100 - 110 centiméter, szárnyfesztávolsága 180 - 240 centiméter, testtömege 4500 - 6000 gramm.

Alapszíne palaszürke, fekete szárnyvégekkel, fején fehér, fekete és vörös mintázattal.

   

Költőterületén füvet, növényi hajtásokat, rovarokat, néha halakat, kisebb emlősöket és madárfiókákat eszik. Vonulásakor kultúrnövények termésével és magvakkal táplálkozik, tavasszal és nyáron inkább rovarokat fogyaszt. Télen nagy csapatokba verődik.

Párválasztása a "dürgés" egyfajta "duett" a hím és a tojó közt. Ez nem tévesztendő össze a "darutánccal", mely a hímek között a tojók és a terület birtoklásáért folyó harcban nyilvánul meg, erőfitogtatás gyanánt.

   

A széptevés és a viadal koreográfiája nem azonos

Monogám, többnyire egy életre választ társat magának. Sikeres nász esetén fészkeléshez nyugodt, emberi tevékenységtől távoli, nehezen megközelíthető helyet választ. Ezek többnyire vízzel, láppal, mocsárral, nádasokkal borított, emberek által nem zavart területek.

Fészküket növényi anyagokból, lehetőleg víz által védett helyre készítik. Szereti a jól belátható, biztonságos környezetet mind a fészkelés, mind a vonulás során.

Fészekaljuk két tojásból áll, amelyeken mindkét szülő felváltva 28 - 30 napig kotlik. Kotláskor fehérjében gazdag táplálékot fogyasztanak, növényi hajtások mellett kisemlősöket, puhatestűeket, rovarokat is esznek.

   

   

A fiókák néhány nap múlva elhagyják a fészket, de a vonulás idejéig a szülők még gondoskodnak róluk.

   

Az áprilisban kelő fiókák nyár végére elérik a kifejlett kori testméretet, de tollazatuk a szülőkétől eltér, fejük sárgásbarna, egyszínű. A fiatal madarak három éves korukra válnak ivaréretté. A kifejlett egyedek hangja a "krúgatás", míg a fiataloké sípoló. Várható élettartalmuk 20 év.

   

Az Európa északi mocsaraiban fészkelő darvak az Észak-afrikai telelőterületekre tartó útjuk során néhány hétre minden évben megállnak pihenni a Hortobágy és a Dél-Alföld pusztákkal övezett nagy tavain. Azért itt, mert ezeknek a gólyánál is nagyobb madaraknak olyan sekély vizű, háborítatlan éjszakázó helyekre van szükségük, melyekről nappal kijárhatnak táplálkozni a gyepekre és tarlókra.

   

Vonuló darvak Hortobágyon és Kardoskúton

Az őszi daruvonulás azért különleges jelenség, mert ezek a gólyánál is nagyobb madarak nem egyszerűen átrepülnek az országon, hanem legalább egy-másfél hónapig itt is maradnak (tavasszal viszont a költési izgalomban lévő madarak nem vagy csak rövid időre állnak meg nálunk). Eközben a százezernyi madár naponta kétszer rendkívül látványos keretek között szárnyra kel, hajnalban a táplálkozó-területekre tartva elhagyják a tavi éjszakázó helyeket, este pedig visszatérnek ide. Jó lenne, ha minden magyar ember legalább egyszer tanúja lehetne ennek a világraszóló látványosságnak, amiért nem kell a Föld valamely távoli szegletébe utaznia!



A Hortobágy szinte egész Európa legkedveltebb állomása a darvak számára. Évente közel 160000 egyed fordul meg ebben a térségben. Október közepén számuk meghaladja a 110 ezres egyedszámot is naponta.

A daru a Hortobágyi Nemzeti Park jelképe és egyben az egyik legféltettebb természeti értékünk. A daruvonulás az ősz legvonzóbb természeti eseménye a Hortobágyon. A több tízezer daru naponta ismétlődő, alkonyathoz kötődő mozgásának, a daruhúzásnak a megtekintésére szervez különböző hétvégi túrákat a Hortobágyi Nemzeti Park. A közeli tarlókon táplálkozó darvak 20 - 30 ezres csapatokban húznak éjszakázó helyükre, páratlan látványt nyújtva a naplementében.

Hazánkban ez a nagytermetű madár a XIX. század közepéig nagyszámú fészkelő volt, főleg az alföldi lápos, mocsaras, vizes területeken. A befogásuk, vadászatuk, de főképp élőhelyeiknek leszűkítése és helyenkénti megszűnése okozta, hogy a XX. század közepére, mint fészkelő madár megszűnt. Ma már csupán őszi és tavaszi vonulóként jelent meg nálunk évről-évre.

Az 1980-a évektől ugrásszerűen nőtt a Tiszántúlon megpihenő darvak száma. Napjainkban növekszik az áttelelő és átnyaraló egyedek száma is, így jó esély van ara, hogy a közeljövőben ismét hazánkban költő fajként tartsuk számon. Hazai fészkelését, majd fiókanevelését hosszú idő után 2015. nyarán a Marcal-medencében, Adorjánháza és Nagypirit térségében észlelték először, igazolt, dokumentált módon.

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján, de még nem veszélyeztetett. Európában sebezhető fajként tartják nyilván, Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 Ft.

 

A daru a magyarság egyik megbecsült ősi vadmadara. A koronázási palást szegélyén daruk vannak a korongok közti mezőben. A ráhímzett felirat szerint Szent István király (997-1038) és Gizella királyné készíttette és ajándékozta 1031-ben a székesfehérvári Szűz Mária-egyháznak. Jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik.

Párosával, őrmadárként, hosszú nyakú formában ott látjuk a XIII. és XIV. századi magyar pénzeken, Károly Róbert dénárján egy életfa két oldalán.

A 16. századtól írásos emlékeink vannak a szelíd darvak tartásáról, a nemesi udvarházak madarait gondozó darvászokról. Régen jóravaló úri házaknál háziállat volt a daru. Karcagon a Nagy Takarék udvarán egy szelíd darufalka élt. A darvakat megszelídítve a házaknál nevelték, mégpedig a rétben fogott darufiókákból. A 1554. évi egri összeírás szerint Magyarszálláson húsz szelíd daru volt. Ezt a falvat darvászok és pákászok lakták.

Régen egy valamire való legény darutoll nélkül a lábát sem tette ki a kapun. A sárréti vásárokon a darvásztól lehetett venni darutollat egy-két köböl búza áráért, de a legények azt sem tudták melyiket válasszák, mert egyik szebb volt, mint a másik. Mégis inkább a ringósabb, fehér, göndör, bal oldalas volt a darutollak netovábbja. Azonban a cseléd embernek darutoll nem dukált. Neki be kellett érnie a kakastollal.

   

Legény darutollas kalapban és darutollas diákok

A daru a hűség heraldikai madara. Kedvelt ábrázolásmódja, hogy felhúzott lábával követ tart. A legenda szerint este, amikor a darvak pihenni térnek, őrt választanak maguk közül. Az őr azért tartja a követ, hogy ha elpilled és leejti, a zaj felébressze.

Számos település címerállata a régen szent állatként tisztelt daru. Budapest XXII. kerület és a Zirci Ciszterci Apátság címerében is megtalálható.

A déli égbolt egyik csillagképet is a daruról nevezték el.

   

A lírában és prózában Balassi Bálint, Arany János, Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Szép Ernő, Gárdonyi Géza műveikben is megörökítették a darvakat. Ezen alkotások terjedelme meghaladja honlapunk bemutatási lehetőségét, azonban felajánljunk, hogy tekintsd- és hallgasd meg Huszka Jenő - Martos Ferenc; Gül Baba operettjéből a "Darumadár fenn az égen" dalt Peller Károly előadásában a Muzsika TV műsorából!

Kilikk ide és máris elérted:

Darumadár fenn az égen

 

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a MADARAK menűbe