Tücsökzene


A tücskök (Gryllidae) az egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjében, a tojócsövesek (Ensifera) alrendjének egyik, igen népes rovarcsaládja mintegy 4000 fajjal. Világszerte megtalálhatók, de legnagyobb számban a trópusi területeken élnek.

Vízszintesen kissé lapított testű, kerek fejű, hosszú fonalas csápú rovarok. Színük általában sötét. Két pár szárnyukat - ami nem minden fajnál fejlődik ki - a testük fölött vízszintesen tartják. Kevésbé színesek a szöcskéknél és a sáskáknál, többnyire feketék vagy barnásak. Testhosszuk 0,5 - 5 centiméter.

Hátsó pár lábuk ugrólábbá módosult, de ez az ugróláb gyöngébb, mint a szöcskéké. A szöcskékéhez hasonló ciripelő ér mindkét szárnyukon kifejlődött, ezért mindkettővel tudnak ciripelni.

Fonalas csápjaik sokízűek és hosszúak, potrohuk végén a hímek páros hosszúkás farksertéket viselnek, a nőstények pedig szálkaszerűen kiálló, vékony, hengeres, egyenes tojócsövet. Rágó szájszervük jól fejlett, erős.

Erdőkben, mezőkön, réteken és cserjésekben élnek. A fajok többsége talajlakó és többnyire a szárazabb területeket részesítik előnyben, ahol könnyedén üreget áshatnak a földbe. Mindenevők, főleg növényi, de állati táplálékot is esznek.

Egyes kártevő fajok (pl. a lótücsök, Gryllotalpa gryllotalpa) a haszonnövények magoncait, gyökereit pusztítják.

Miután az állatok lárva alakban telelnek át, már kora nyári időszakban ivarérettek. A párzási időszak Közép - Európában májustól, júliusig tart. A hímek ciripelésükkel csalogatják párzásra a nőstényeket, melyek ezt követően petéiket egyesével vagy csoportosan a nedves talajba rakják. A nőstények általában kéthetenként 40 - 60 petét raknak. A petéből 3 - 4 hét elmúltával kel ki a lárva, ami növényekkel táplálkozik, és a tél beállta előtt 7 - 8 -szor vedlik. Tavasszal, mielőtt eléri a felnőtt állapotát, még kétszer vedlik. Többnyire magányosan, 3 - 4 hónapig élnek.

A tücskök családját 22 alcsaládra, ezen belül nemzetségekre, alnemzetségekre, és több száz nemre osztják. Hazánkban természetesen nem található meg mindegyik, s mi is csupán néhány gyakoribb faj bemutatására szorítkozunk.


Mezei tücsök (Gryllus campestris)

A mezei tücsök Nyugat-, Közép- és Dél-Európában, valamint Észak - Afrikában és Nyugat - Ázsiában él. Magyarországon is gyakori. Napsütötte legelők, rétek, füves domboldalak, vasúti töltések és más száraz élőhelyek lakója. La Fontaine is megénekelte.

A mezei tücsök hossza 20 - 25 milliméter. Szájszerve rágókból áll, mely ásásra és táplálkozásra is megfelelő. Szárnyai repülésre alkalmatlanok, a hátsó szárnyak kicsik. A rovart zömök, fényes fekete testéről és jókora, sisakszerű fejéről lehet könnyen felismerni. Csápjai hosszúak és vékonyak. A hátsó lábak megnagyobbodtak, izomzatuk erős, hogy ásáskor és ugráskor támasztékul szolgáljanak.

A hallószerv nem a fején van, hanem az elülső lábszáron. A tücsök behajlítja lábát, hogy egy hangforrást felderítsen és megállapítsa, honnan jön a hang. A tücskök a ciripelő hangot szárnyaik összedörzsölésével képzik. Az úgynevezett ciripelő ér, - ami olyan, mint egy fésű - a szárnyon található és ezek összedörzsölése adja a hangot. Az egyik szárny tetejét dörzsölik a másik szárny aljához.

   


Fekete tücsök (Melanogryllus desertus)

A fekete tücsök Észak - Afrikában, Dél - Nyugat - Európában, Nyugat - Ázsiában, az egykori Szovjetunió területén, a Kaukázus, Kazahsztán, Közép-Ázsia és Nyugat-Szibéria erdőiben, sztyeppéin honos. Nedves helyeken, tavak-, folyók partjain, öntözött mezőgazdasági területeken, csatornák partjain, s takarmánynövényben gazdag területeken található.

Éjszaka aktív, nappal árnyékos helyeken, vagy a talajba ásott lyukban bujkál. Fő ellenségei a madarak.

A rovar 12 - 20 milliméteres, feje kerek. Szájszervei erősek, csápjai a testnél hosszabbak. Hátsó lábaik hosszúak, erősek, ugrásra alkalmasak, járásra a mellső lábakat használják. Egy szezon alatt, csak egy generáció fejlődik ki. Az utolsó lárvaállapot akár 40 centiméter mély lyukban telel át.

   

A fekete tücsök gyapot, napraforgó, dohány-, szezám-, len, gabona és egyéb növények kártevője. Károsíthatja, a szőlőt, az almát, a cseresznyét virágzáskor, valamint az oltványokat. A veszély különösen csírázó magvakat, és a már kibújt szikleveleket fenyegeti. A sérült növények fejlődése lelassul, elpusztulnak, hozamuk lényegesen alacsonyabb lesz.


Homlokjegyes tücsök (Modicogryllus frontalis)

Kelet- és Közép- Európában, a délnyugati régió a Balkán - félsziget, Kis - Ázsiában, Dél - Szibériában honos, de az utóbbi évtizedekben a legtöbb helyen kihalt.

A nyílt területeket, gyepes, füves mezőket kedveli. Szívesen bujkál a kövek alatt, hasadékokban. Táplálékát elsősorban növényi anyagok alkotják. Fejlődése két évig tart, a teljes kifejlődést megelőző lárva állapotot hibernálva vészeli át.

   

Állományának csökkenését az utóbbi évek száraz, meleg nyarai és a mezőgazdaságban fokozottan alkalmazott kemikáliák okozták.


Bordeauxi tücsök (Tartarogryllus burdigalensis)

Vöröses-barna színű, könnyen megkülönböztethető más fajoktól. Testhossza 10 - 15 milliméter. Élettere a Földközi - tengert közbevevő országok, de megtalálható Magyarország, Románia, Oroszország (Kaukázus), Irán, Irak, Izrael, Törökország területén is.

Nem fészkel a talajban, kövek, gyökerek alatt rejtve él, s éjjel aktív. A növények palántáiban kárt tud okozni. Évente egy nemzedéke van.


Házi tücsök (Acheta domestica)

A házi tücsök elterjedési területe egész Európa. Nem ritka. Hossza 1,5 - 2 centiméter, a mezei tücsöknél kisebb, gyengébb termetű és világosabb rajzolatú. Teste finom, bársonyos szőrzettel fedett. A fej nem teljesen fekete, a test sárgásbarna.

   

A házi tücsöknek a legkedvezőbb hőmérséklet a 30 - 31 Celsius fok, ennek megfelelően leginkább kazánházakban, szemétlerakó helyeken, laboratóriumokban, üvegházakban, pékségekben fordul elő. A szabadban csak nyáron tartózkodik. Mindenevő, kenyérmaradványokat, lisztet, gyümölcsöket, elhalt rovarokat egyaránt elfogyaszt. Állatkertekben a házi tücsköt rovarevő állatok táplálására tenyésztik.

A meleg esti időszakban a hímek órákon át cirpelnek, hogy egy nőstényt magukhoz csalogassanak. Az utóbbi petéit jól elrejti az épületek hasadékaiban. Folyamatosan szaporodik.


Mocsári tücsök (Pteronemobius heydenii)

Alapszíne sötétbarna, vöröses - barna, a fej és a pajzs szabálytalan hosszanti sárga rajzolatú. A lábak rozsdabarnák, szárnyai kezdetlegesek. Magyarországon ritka.

A hím testhossza 3,0-3,2 milliméter, a nőstény testhossza 2,0-3,7 milliméter.

Hidrofil típusú tücsök, vizes élőhelyek, patakok, vízfolyások, tavak és pocsolyák lakója.

   

   


Közönséges pirregő tücsök (Oecanthus pellucens)

Ez a tücsök ragadozó életmódot folytat. Pusztítja a növényeken megtalálható levéltetveket.

Tojásait kettesével, hármasával rakja ágakra, előszeretettel a szőlőre, ahol áttelelnek. Következő tavasszal jelennek meg a lárvák, melyből az imágó júliusra fejlődik ki.

   

   


Erdei tücsök (Nemobius sylvestris)

Az erdei tücsök Európában elterjedt. Hazánkban sem ritka, finom cirpelése azonban könnyen elkerüli a figyelmünket.

Az erdei tücsök 1 centiméteres termetű, rövid szárnyú, csaknem fekete színű. A hímek rövid szárnycsonkjaikkal tartós és hangos cirpelésre képesek, repülni viszont nem tudnak. A harmadik lábszár élén hosszú tüskék vannak.

   

   

Az erdei tücsök a lomberdők avarjában érzi jól magát, ahol sok levél borítja a talajt. Nappal és éjszaka egyaránt tevékeny. A lerakott petékből még ugyanabban az évben kikelnek a lárvák, és a lehullott lombban telelnek át.



Hangyás tücsök (Myrmecophila acervorum)

Testük rövid, mindössze néhány milliméter, zömök. Ugró végtagjaik vaskosak. Életüket hangyabolyokban töltik, és ott megdézsmálják a hangyák táplálékát, illetve nyalogatják a hangyákat, elfogyasztva az azok testét borító, olajos anyagot. Ezért élősködőknek számítanak, mivel a kapcsolatból a hangyáknak semmiféle haszna nincs.

   

   

Nagyjából két évig élnek, ez alatt a nőstények mintegy 40 petét raknak le. Az imágók a hangyabolyon kívül telelnek át. Hímjeik viszonylag ritkák, és a nőstényekkel is alig találkoznak, ezért főleg szűznemzéssel szaporodnak.



Európai vakond tücsök (Gryllotalpa gryllotalpa)

Közismert nevén lótücsök, vagy vakond tücsök széles körben elterjedt Európában. Tudományos neve a latin "Gryllus", jelentése tücsök és a" Talpa ", jelentése vakond szavakból származik. Mellső lábai - hasonlóan a vakondéhoz - ásólábakká módosultak.

A hímek testhossza 60 milliméter, a nőstényeké 85 milliméter. Sötétbarna selymesen csillogó színű, finom bársonyos szőrzettel borított. Szárnyait repülésre csak ritkán használja, általában a talajszint alatt marad.

   

   

Kedveli az öntözött és jól trágyázott mezőket és konyhakert.

A nőstény 100 - 350 tojást rak egy földalatti üregbe, melyek tíz - húsz nap múlva kikelnek. Ezt követően még két - három hétig őrzi a fészket. Egész évben a föld alatt élnek, ahol bonyolult alagútrendszert építenek ki, melynek a mélysége az egy métert is meghaladhatja. A hímek meleg estéken és kora tavasszal az alagút rendszerben - a párzás időszaka alatt - a nőstényeket odacsalogató cirpelést hallatnak.

A vakond tücsök sokféle kultúrnövénnyel táplálkozik, károsítja a gabonaféléket, hüvelyeseket, évelő fűféléket, burgonya, zöldség, cukorrépa, napraforgó, dohány, kender, len és eper ültetvényeket. Faiskolákban a fiatal növények, szőlő-, gyümölcs- és más fák gyökérzetét rágja.

Védelmi intézkedések lehetnek őszi mélyszántás, növényvédő szerekkel talajkezelés, talajfertőtlenítés és csapdák kihelyezése. Természetes ellenségei a seregély, a feketerigó és más madarak, cickányok, vakondok, hangyák, fonálférgek és atkák.


Tücsök és bogár a tücskökről

Az ősi kínai néphit szerint a tücskök a bátorság és a harciasság jelképei, nem halnak meg, csak levedlik bőrüket, és újjászületve tovább élnek. Kínában régóta kedvelt a tücsöktartás, egyrészt zenei képességei miatt, másrészt a tücsökviadalokért.

A Thang dinasztia uralkodásának ideje alatt a kínai palotákban igen kedvelt szórakozás lett a tücsökviadal. Annyira, hogy az adókat tücskök formájában követelték a néptől, a cserekereskedelem értékes fizetőeszközeivé lettek és nem egyszer jelentették az élet, vagy a halál kérdését gazdáik számára.


Korabeli rajz egy tücsöküzletről

Egyszer Huajin városka elöljárója, hogy elnyerje a kormányzó kegyeit, egy olyan különleges példányt küldött, melyhez hasonlót arrafelé nem is ismertek. A tücsök kiváló harcosnak bizonyult, így aztán a kormányzó követelte, hogy rendszeresen küldjenek neki ebből a fajból.

Ennek a következménye at lett, hogy egyesek kizárólag a tücskök befogásával és tartásával kezdtek foglalkozni. Egyszeriben magasra szökött az ára, a különleges "árucikknek". Az adóbehajtók mindig pontosan érkeztek és összegyűjtötték portánként az egy - egy tücsköt.

A tücsökviadalokat, a Qing Dinasztia (1644 - 1911.) uralkodása tette rendszeressé az évente, a nyári időszakban megrendezett versenyeivel.

Régebben a zenélő tücsköket gyantával "hangolták", hogy a megfelelő helyre a megfelelő mennyiségben cseppentett gyantával a kívánt hangot érjék el. A kertben cirpelő tücsök hangszínéből, dallamából még a kinti hőmérsékletet is meg tudták mondani.

A párbaj stációi

Ezek a hagyományőrző tücsökviadalok, a mai napig igen népszerűek Kínában, ahol jelentős "sporteseménnyé" nőtte ki magát, a komoly összegekkel megtámogatott, évente visszatérő tücsökviadal döntője. Az ország minden részéből érkezett, speciális dobozkákban szállított tücskök és trénereik részvételével rendezik meg a tücsöktornát.

   

   

A tücsköket külön kalitkákban tartják, amely készülhet, bambuszból, tökhéjból, elefántcsontból vagy porcelánból, s egyik másik kis műremek szintén tetemes összegbe kerül.

A kínai televízió által közvetített, országos nyilvánosság által figyelemmel kísért verseny célja a "nemzet bajnoka" cím elhódítása és természetesen a címmel járó pénzdíj megszerzése.

   

   

1999-ben a "King of the Insects / a rovarok királyának" elnevezett tücsök bajnok, a kínai Shandong tartományban 100.000 yuan (kb. 12.000 US $) áron talált új gazdára.

Természetesen, - mint mindent ami mozog, - távolkelet országaiban a tücsköket ízletes fogásnak is tekintik.


Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a ROVAROK menűbe