Gyilkos csigák


A kúpcsigák (Conidae) a csigák (Gastropoda) osztályában a Sorbeoconcha rend egyik családja több ezer fajjal.

A meleg (trópusi, illetve mediterrán) tengerekben élnek, főleg az Indiai- és a Csendes-óceánban, az Ausztráliát és Új-Zélandot körülölelő meleg vizek partmenti területein, Kalifornia déli vizeiben és a Karib térségben, továbbá néhány faj a Földközi-tengerben, mely közül a leggyakoribb a mediterrán kúpcsiga.

Amint nevük is mutatja, házuk kúp alakú, színe és mintázata gyakorta élénk.

Ragadozók, a partközeli sáv lakói. Napközben megbújnak a mélyedésekben, a sziklák, zátonyok repedéseiben, és éjjel indulnak vadászni. Táplálkozás szempontjából három fő típusba sorolhatók:

- féregevők,

- puhatestűevők,

- halevők

Az emberre a halevő fajok a legveszélyesebbek. Támadásra és védekezésre egyaránt hosszú, hegyes végű, ormányszerű reszelőnyelvüket (radula) használják. Ezzel testük, illetve házuk bármely pontját képesek elérni. A reszelőnyelven lévő zsákocskában nagyjából húsz, eltérő mértékben érett méregszigony található. A kifejlett méregszigony közel egy centiméteres. Egy-egy szigony csak egyszer használható.

Kifinomult érzékszerveivel a kúpcsiga felméri a fenéken pihenő halat, lassan megközelíti és közvetlen közelről szigonyával mérget juttat bele.

A döfés olyan gyors, hogy az emberi szem nem is képes követni. Az áldozat - amelynek mérete megközelítheti magáét a csigáét is - pillanatokon belül lebénul és a csiga egészben, még élve elnyeli.

   

A kúpcsigáknak több fajuk él a világ tengereiben és óceánjaiban és nem mindegyik táplálkozik halakkal. Amelyik viszont igen, azok emberre is veszélyt jelentenek, mivel a meleg tengerek part menti területeit kedvelik, és házuk legtöbbször gyönyörű színekben pompázik, csábítva a felelőtlen gyűjtőket az azonnali kézbevételre. Hihetetlenül erős mérgüket ugyanis védekezésre is használják akár a meggondolatlan búvár ellen is, aki gyűjteményét gazdagítaná a cifra csigaházzal.

Mérgük rendkívül összetett, egyenként is mérgező vegyületek keveréke, a conotoxin. Együttes hatásuk ideg- és izombénító, némely hatóanyagaik a külső emésztést szolgálják. Legtöbbjük mérge az embernek is komoly fájdalmakat okoz. A méreg - órákon át tartó folyamatos szívmasszázs és mesterséges lélegeztetés nélkül - biztosan halálos, ellenszéruma nem ismert.

Honlapunk befogadóképessége nem engedi meg, hogy a több ezer fajra és az alfajokra kitérjünk, csupán arra szorítkozunk, hogy a legveszélyesebb, gyilkos mérgű fajokból a legveszélyesebbeket megemlítsük, illetve azt az egy alfajt, mely az európai tengerpartokon is megtalálható.

A halálozási statisztikák szerint a legveszélyesebb fajok:

- Térképes kúpcsiga (Conus geographus)

- Textilmintás kúpcsiga (Conus textile)

- Márványos kúpcsiga (Conus marmoreus)

Conus geographus, magyar nevén: térképes kúpcsiga.

Ennek a fajnak a mérge a méreggel ölő állatok között az ötödik legveszélyesebb.

A héj hossza 10 - 15 centiméter, alapszíne rózsaszín vagy lilás fehér, néha vöröses. Mintázata igen változatos, színe gesztenye vagy csokoládébarna.

A trópusi indopacifikus térségben él, különösen a zátonyok környékét kedveli. Kis halakra vadászik. Gyakori a Vörös-tenger, az Indiai-óceán, Madagaszkár, Mauritius, Ausztrália, Mozambik és Tanzánia partmenti vizeiben.

   

A Queenslandi Egyetem kutatásának vezetője Richard Lewis és csoportja felfedezte, hogy a kúpcsigák gyorsan tudnak váltani a különböző mérgeik között, attól függően, milyen stimuláció éri őket. Idézve az általa mondottakat:

"A legtöbb mérges állatról úgy hisszük, hogy ugyanazon mérgek kombinációját használja vadászatra és önvédelemre. A térképes kúpcsiga (Conus geographus) gyakori, de halálos csigafaj, bénító mérgek nagy mennyiségét hordozza, melyek blokkolják az idegeket és potenciálisan halálosak az emberre. Kiderítettük, hogy a csigafaj ezt a halálos elegyet csak akkor használja, ha veszélyben érzi magát és védekeznie kell. Mikor azonban zsákmányaira - kisebb halakra - vadászik, nem ennyire erős és komplex mérget használ, ami nem is mérgező az emberre nézve, azaz hatékonyan vált fegyverzetet a szituáció függvényében."

A kutatók a csigákat viszonylag biztonságos környezetben zsákmányszerzésre ösztönözték, illetve veszélyesebb környezetben ragadozót imitáltak, és így váltották ki a védekező szúrást. Mindkét esetben be tudták gyűjteni a kifecskendezett mérget, amit aztán korszerű tömegspektrometriás technikákkal elemeztek ki. Kiderült, hogy a védekező és a támadó mérgek nagyon is eltérőek, és a csiga méregmirigyének más-más régióiban termelődnek.

Lewis szerint ez az első alkalom, hogy bizonyítani tudták, a mérges állatok eltérő összetételű mérgeket használnak táplálékszerzésre és önvédelemre.

"Figyelemre méltó adaptáció, mely mint kiderült, széles körben elterjedt a halra és puhatestűre vadászó kúpcsigáknál, és még az ősi, férgekkel táplálkozó fajoknál is megtalálható volt. Azt viszont egyelőre nem tudjuk, hogy az eredmények más mérges állatoknál - mint kígyóknál és pókoknál - is fennállnak-e." - mondta.

Conus textile, magyar neve: textilmintás kúpcsiga. Mérge az emberre rendkívül veszélyes.

Honos a Vörös-tengerben, az indo-csendes-óceáni térségben, Ausztrália, Új-Zéland, Kelet-Afrika, a Hawaii szigetek és Polinézia partjainál.

A felnőtt egyedek hossza 10 - 15 centiméter. A héj sárgásbarna, csokoládészínű hullámzó vonalakkal mintázva, melyeknek rekeszeit túlnyomórészt fehér, és kisebb részben narancs kitöltés tesz változatossá.

   

A Conus marmoreus a márványos kúpcsiga. Előfordulási területe az Indiai-óceán, Madagaszkártól kezdve a Chagos-szigetek és India vizein keresztül, egészen a Bengáli-öbölig tart. A Csendes-óceán nyugati felén, a Fidzsi- és a Marshall-szigetek part menti vizeiben is fellelhető.

A kifejlett egyed héjmérete 30 és 150 milliméter közötti. A színezete példánytól függően változhat. Vannak, melyeknek az alapszíne fekete, rajta fehér pontokkal, míg mások narancssárgák fehér, kockás, illetve háromszöges mintázattal. Tengeri csigákkal táplálkozik, akár saját fajtársaival is (kannibalizmus). Mérge erős.

   

Végül egy kúpcsiga, amellyel az európai tengerpartokon is találkozhatunk

A mediterrán kúpcsiga előfordul a Földközi-tengerben az Atlanti óceán keleti partjain és Szenegálban is.

A felnőttek héj mérete 15 és 65 milliméter között változik. A héj színe sárgásbarna, rózsaszín-barna vagy olajzöld. Mintázata hálós jellegű, melynek színe a csokoládébarnától a világosbarnáig változhat.

Mint minden Conus faj ezek a csigák is ragadozó életmódot folytatnak és méregszigonnyal rendelkeznek. Mérgük korántsem olyan veszélyes mint a térképes rokonoké, azonban szúrásuk fájdalmas. Óvatosan kell bánni velük, de jobb a közvetlen érintkezést elkerülni.

   

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a CSIGÁK - KAGYLÓK menübe