Hangyászok



Dél - amerikai állatok, elterjedési területük Dél - Mexikó és Észak - Argentína közé esik.

A hangyászok - a többi vendégízületeshez hasonlóan - eredendően Dél - Amerikában alakultak ki, miután a kontinens Afrika nyugati pereméről levált.

Igen sok sajátosságot mutatnak a testfelépítésükben. Jellegzetes a fej alakja, a koponya erősen módosult. Speciális táplálkozási módjuk miatt (hangya- és termeszevés) erősen megnyúlt, az alsó és felső állkapocs csőszerűen összeforrt, melynek végén kis résként maradt meg a szájnyílás, melyben fogakat nem találunk. Az állkapocs rágómozgásra képtelen.

A másik jellegzetesség a szájnyíláson kiölthető, hosszú, féregszerű nyelv, melyekkel a hangyákat és a termeszeket képesek felnyalni. Izomzata erőteljes, és nem a koponyacsontokhoz, hanem sokkal lentebb, a szegycsonthoz tapad. Ezért képesek a hangyászok olyan gyorsan és ügyesen használni a nyelvüket.

A nyelv felületén még kisebb - nagyobb szemölcsöket is találunk, melyek hátrafelé állnak. Emellett a jól fejlett nyálmirigyek folyamatosan váladékot engednek a szájüregbe, így a hangyák vagy a termeszek könnyedén ráragadnak. A hosszú vékony nyelv akkor tesz jó szolgálatot a hangyásznak, mikor csak kis rést sikerül ütnie a rovarok várain, hisz ilyenkor a keskeny járatok mélyéről is képes nyelvével sok rovart összegyűjteni és elfogyasztani.

A legtöbb emlőstől eltérően nem termelnek gyomrukban sósavat az emésztés elősegítésére, erre a célra az elfogyasztott hangyákban lévő hangyasavat használják fel.

A hangyászok mellső végtagjain 5 - 5 ujj van, a második és harmadikon erőteljes karom található, melyekkel egyrészt felsérti a termeszek és hangyák várának falait, másrészt védekezik velük az esetleges támadások ellen.

Karmait úgy védi, hogy járás közben a talpa alá hajlítja őket, és "csuklójára" támaszkodik.

Testhőmérséklete az egyik legalacsonyabb az emlősök között, mindössze 32 Celsius fok, és hogy alvás közben ne csökkenjen tovább, takaróként hatalmas farkát használja.

Csontvázrendszerük is mutat különlegességet. Bordáik olyan szélesek, hogy szinte összeérnek, alig van közöttük rés.

Magányos állat, sokféle élőhelyen megtalálható, a pampákon és az esőerdőkben egyaránt.

Kiváló szaglásának köszönhetően már messziről felfedezi a termeszvárakat. Vadászterületén belül rendszeresen látogatja a bolyokat, de mindegyikből csak rövid ideig táplálkozik, így kerülve el a boly pusztulását.

A hangyászok (Vermilingua) az emlősök osztályába (Mammalia), a vendégízületesek öregrendjébe (Xenarthra), azon belül a szőrös vendégízületesek (Pilosa) rendbe tartozó alrend.

Az alrendbe 2 család, 3 nem és 4 faj tartozik:

Hangyászfélék családja (Myrmecophagidae)

Myrmecophaga nem

- Sörényes hangyász faj (Myrmecophaga tridactyla)

Tamandua nem

- Északi hangyász vagy mexikói dolmányos hangyász faj (Tamandua mexicana)

- Dolmányos hangyász faj (Tamandua tetradactyla)

 

Törpehangyászok családja (Cyclopedidae)

Cyclopedidae nem

- Törpehangyász faj (Cyclopes didactylus)


Hangyászfélék családja (Myrmecophagidae)

Myrmecophaga nem

Sörényes hangyász (Myrmecophaga tridactyla)

A sörényes hangyász kizárólag Közép - és Dél - Amerikában honos. Elterjedési területe Belizétől és Guatemalától egészen Argentína északi részéig tart. Ez a hangyász a legveszélyeztetettebb faj.

Az állat hossza 100 - 120 centiméter, farokhossza 70 - 90 centiméter, testtömege 20 - 35 kilogramm. A hímek kicsit súlyosabbak a nőstényeknél. Törzsének alakja, hatalmas seprűszerű farka és különleges hosszú koponyája már a külsejét is egyedivé teszik. Nyelve a 60 centiméteres hosszt is elérheti.

   

A nőstények 2 - 3 éves korban válnak ivaréretté. A párzási időszak március és május között van. A vemhesség 190 napig tart, ennek végén rendszerint egy utód jön a világra. A kis hangyász több mint egyéves koráig cipelteti magát anyjával, a teljes kifejlődéséig. Kétéves koráig együtt maradnak. Fogságban 26 évig is élhet.

   

A sörényes hangyászt, csakúgy, mint sok más állatfajt, az élőhelyének elvesztése veszélyezteti leginkább. Azonban a száraz füves területeken - szintén emberi hatásra - gyakran pusztító bozóttüzek is sok áldozatot követelnek. Számos hangyászt gázolnak el autók, és a kóbor kutyák csapatai is sokat megölnek. Egyes területeken húsukért, máshol pusztán kártevőnek tartva őket vadásznak rájuk az emberek.

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) korábban a fajt a "veszélyeztetett" kategóriába sorolta. 2006-ban azonban átsorolták a "mérsékelten veszélyeztetett" kategóriába, ami eggyel enyhébb.


Tamandua nem

Északi hangyász vagy mexikói dolmányos hangyász (Tamandua mexicana)

Élettere Dél - Mexikótól déli irányban Paraguayon keresztül Észak - Argentínáig terjed. Az állat hossza 50 - 70 centiméter, farokhossza 40 - 65 centiméter, testtömege 3 - 6 kilogramm. Alapszíne világosbarna, hátán - akár egy mellény - nyereg alakú fekete folt található. A folt az állat nyakáig, és a törzsön oldalt körbeér. Farka pikkelyes és részben csupasz. Ötödik kapaszkodólábként biztosan megtartja az állatot az ágon. Nyelve 40 centiméter hosszú is lehet.

   

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A párzási időszak ősszel van. A vemhesség körülbelül 6 hónapig tart, ennek végén 1 utód jön a világra. A nőstény hátán hordja kicsinyét, az elválasztásig. Fogságban legalább 9 évig él.

   

   


Dolmányos hangyász (Tamandua tetradactyla)

A dolmányos hangyász élőtere Dél - Mexikótól déli irányban Paraguayig és Észak - Argentínáig terjed. Az állat hossza 50 - 70 centiméter, farokhossza 40 - 70 centiméter és testtömege 3 - 6 kilogramm. Szőrzete, élőhelyétől függően eltérő, de túlnyomórészt a világos homokszín jellemző.

   

   

Fekete vagy sötétbarna egyedek Peruban, Ecuadorban az Andok előhegységében, valamint az Amazonas deltájában fordulnak elő. Farkér szintén képes kapaszkodólábként használni. Nyelve 40 centiméter hosszú is lehet. A hangyász éjjel aktív és magányosan a fákon él. Tápláléka termeszek, hangyák,méhek és méz.

   

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A párzási időszak ősszel van. A vemhesség körülbelül 6 hónapig tart, ennek végén 1 utód jön a világra. A nőstény hátán hordja kicsinyét az elválasztásig. A megzavart dolmányos hangyász orrfacsaró bűzt terjeszt, ezért nevezik a bennszülöttek "büdös erdőlakónak". Amikor a nőstény az ágak közt táplálékkeresésre indul a kölykével, lefekteti a kis hangyászt egy ágra, majd amikor jóllakott, érte megy.


Törpehangyászok családja (Myrmecophagidae)

Cyclopedidae nem

Törpehangyász (Cyclopes didactylus)

Mexikó déli területeitől kezdve Bolívián át Brazíliáig valamennyi trópusi erdőben elterjedt állat. Testhossza 16 - 23 centiméter, farokhossza 16 - 30 centiméter, testtömege 300 - 500 gramm. A szőrzete, elterjedési területének északi részén aranysárga, a délebbre élő populációk színe fokozatosan szürkére vált. A farka hosszú, erős, kapaszkodásra alkalmas. Alulról teljesen szőrtelen. Nyelvét ragadós anyag borítja, melyet a nyálmirigyek termelnek, s ez megkönnyíti a rovarfogást.

   

   

Éjjel aktív és ritkán száll le a fáról. Magányosan vagy párban él. Egyévesen válik ivaréretté. A párzási időszak júliustól augusztusig tart. A 6 hónapos vemhesség után decemberben vagy januárban világra jön az egyetlen kölyök. Az utód az első hónapjait egy fa odvában tölti, utána az anyja hátán, a farkába kapaszkodva "utazik". Mindkét szülő, félig megemésztett rovartáplálékkal eteti. Kilenc hónapos korában már majdnem önálló. Fogságban több mint két évig él.

   

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza az EMLŐSÖK menűbe