A haris


Valaha irodalom órákon alaposan elemeztük Petőfi Sándor: A puszta, télen című tájleíró líráját, melynek második versszakát idézzük:

A költemény részletei még előbányászhatók hosszú távú memóriánkból, de mi is az a harsogó haris a fű között?

A haris (Crex crex) a madarak (Aves) osztályának a darualakúak (Gruiformes) rendjéhez, ezen belül a guvatfélék (Rallidae) családjához tartozó faj. A Crex nem egyetlen faja.

Nyugat- és Közép-Európában Kelet-Szibériáig, valamint délre a Kaukázus előteréig költ, és Afrika délkeleti részén telel át.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2016-évre "Az év madarává" választotta.

Testhossza 27 - 30 centiméter, szárnyfesztávolsága 46 - 53 centiméter, és testtömege 135 - 200 gramm. Felső tollazata feketés, világosbarna szélekkel, ezért kissé pikkelyesnek tűnik. Hasalja fakóbarna, vörösesbarna csíkozással. Mellkasa, torka és feje oldalt galambszürke. Csőre rövid és erős, hogy fel tudja csipegetni a vetőmagokat és a gabonát, lábai és lábujjai halványszürkék.

A haris elsősorban síkvidéki faj, de alfajaival az Alpokban akár 1400 méter, Oroszországban 2700 méter magasságban is találkozhatunk.

Legfontosabb élőhelyei a nedves rétek, kaszálórétek, ártéri ligetes területek. A bokros, vagy nem kaszált vagy legeltetett térségekben szívesen fészkel, de alkalmanként gabonafélék, borsó, repce, lóhere, vagy burgonyatáblákban is tanyát ver. Különösen kedveli az olyan területeket, ahol a párbaállási időszakban (május-június) a növényzet 50 centméternél alacsonyabb, jó takarást biztosít és száraz kórósokkal szegélyezettek. A territóriumot jelző hímek szinte mindig valamilyen bokor vagy bokorcsoport mellől hallatják krek - krek hívóhangjukat, ahonnan a tudományos neve is származik.

   

Hazánkban jelentős állománya csak a Bodrogközben, a Bódva, az Ipoly, a Hernád és a Bodrog völgyében, a Cserehátban és a Bereg - Szatmári-síkságon található.

   

Bodrogköz és Cserehát

Bereg - Szatmári-síkság

Kisebb számban költ az Őrségben, a Káli-medencében és a Kis-Balaton térségében illetve a Dél-Dunántúl nedves patakparti rétjein és a Heves-Borsodi dombság területén.

A harist nehéz meglátni, általában elrejtőznek a növényzet fedezékében, és csupán néha jelennek meg a szabadban.

Tápláléka elsősorban állati eredetű, gerinctelenekből (földigiliszták, csigák, pókok, bogarak, szitakötők, szöcskék, hangyák és más rovarok) és kis gerincesekből (békák, gyíkok, mezei pockok) áll. Növényi eredetű tápláléka vetőmagokból, gabonából, gyom és fűmagvakból tevődik össze. Legaktívabb kora reggel és a nap végén.

A füves legelőkön, réteken járatokat alakít ki, melyeken közlekedve igen nehéz észrevenni. Amennyiben tisztásokon, vagy növényzettől mentes területen kell áthaladnia melyek nem biztosítanak számára kellő takarást, nyakát előrenyújtva, lapulva óvatosan, szinte araszolva, vagy futva teszi meg a távot a legközelebbi fedezékig. Mocsaras, lápos területek sekély részeibe is bemerészkedik táplálékot keresve. Ha nagyon szükséges úszni is képes.

   

   

Élőhelyén ritkán repül messzebbre 50 méternél. Általában ezt is csupán akkor teszi ha megzavarják, de a legközelebbi bokros, cserjés, bozótos részen - mely már kellő rejtőzést biztosít számára - leszáll.

   

A tavaszi visszaérkezés után (április vége, május eleje) a hímek változó nagyságú (5 - 10 hektár) territóriumot tartanak, amelyet jellegzetes "reszelő" hangjukkal jelölnek ki. Az éjszakai és hajnali órákban (22 és 5 óra között) a legaktívabbak, ekkor hangjuk alapján jól azonosíthatók az egyes élőterek. Egy éjszaka alatt a haris kakas hívójelét akár húszezerszer is megismételheti.

A párbaállás májusban kezdődik. Hosszú ideig úgy vélték, hogy a haris monogám életmódot folytat, de kiderült, hogy egy kakas két vagy több nősténnyel is párosodhat. A költési időszak május-június között van, ritkán költ kétszer. A tojó talajon lévő mélyedésbe fűszálakból készíti 12 - 15 centiméter átmérőjű és 3 - 4 centiméter mély fészkét, melyet levelekkel bélel. Egy fészekaljban 7 - 12 szürkészöld vagy vörösbarna 13 - 16 gramm tömegű tojás található, ezeken rozsda- vagy bíborszínű foltok vannak. A kotlás 19 - 20 napig tart és csak a tojó vesz részt benne. A fészken ülő tojó végtelenül kitartó. Veszély esetén az utolsó pillanatig helyén marad, így sokszor válik ragadozó zsákmányául.

   

A kikelt csibék barnás-feketék, ami egy mezei madár esetén szokatlan. Önállóan táplálkoznak a tojó - esetenként a hím - felügyelete mellett. A fiókákat a nedves réteken, kaszálókon vezetgetik, azok 34 - 38 napos korukra válnak röpképessé.

   

Pusztai csendélet

A haris érdekes - de kétséges sikerű - túlélési technikát alkalmaz. Ha elfogják, halottnak tetteti magát. Statisztika nem készült róla, hogy mennyire eredményes ez a módszer.

A faj a Természetvédelmi Világszövetség listáján mérsékelten veszélyeztetett, Európában sebezhető fajként tartják nyilván, Magyarországon fokozottan veszélyeztetett, eszmei értéke 500000 Ft.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a MADARAK menübe