A bütykös hattyú


A bütykös hattyú (Cygnus olor) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj. Dánia nemzeti madara.

Európában és Nyugat-Ázsiában honos. Egykor a mocsarakban és vizekben gazdag Közép-Európában mindenütt megélhetett, de a vadászattal és tojásgyűjtéssel az ember már korán visszaszorította, és feltehetőleg csak Észak-Európa járhatatlan mocsaraiban maradt fenn.

Az elmúlt évszázadokban ismét telepítettek hattyúkat díszmadárként a parkok halastavaira. Izlandra, a Feröer-szigetekre, az Amerikai Egyesült Államokba, Ausztráliába, Új-Zélandra ésDél-afrikai Köztársaság területére is betelepítették.

Egyike a legnagyobb röpképes madaraknak, testhossza 145 - 160 centiméter melynek felét a fej és a nyak teszi ki. Szárnyának fesztávolsága 200 - 240 centiméter.

   

A hím testtömege 9 - 14 kilogramm, a tojóé kevesebb, mindössze 7 - 11 kilogramm. Tollazata fehér. Csőre narancsvörös, nevét adó bütyke és kantárja fekete, lába barnásfekete vagy tiszta fekete, nagy széles úszóhártyával. A bütyök a hímnél jobban fejlett.

Úszás közben nyakát S alakban behajlítva tartja, részben ez különbözteti meg a többi hattyúfajtól. Jellegzetes és látványos megjelenési formája, mikor szárnytollait feltornyozva, nyakát még jobban hátragörbítve, nyaktollait felborzolva, csőrét leszegve próbálja védeni területét, fiókáit és tojóját.

   

Táplálékban gazdag, álló- vagy lassan folyó vizeken költ. Elesége vízinövényekből és magvaiból, rovarokból, férgekből, kagylókból, apró kétéltűekből és halakból áll. Hosszú nyakával a tófenékről tépi a táplálékát, amit a récék már nem érnek el a víz felszínéről.

Vándormadár, télen 1000 kilométernél nagyobb távolságot is megtehet, hogy Európa enyhébb területein teleljen. A parkokba betelepített példányai gyakran a nagyvárosok be nem fagyott vizein maradnak, ahol mindig etetik őket.

Hosszas, csapkodó vízfelszíni nekifutással emelkedik fel, de ha már a levegőben van, kitartóan repül. Repüléskor evezőtollai messziről hallható fütyülő hangot adnak. Akár a többi réceféle, vedléskor egyszerre veszíti el összes evezőtollát, és ilyenkor átmenetileg röpképtelenné válik.

   


Az ivarérettséget 2 - 3 éves korban éri el. Monogámiában él. A hattyúpár a téli hónapokban jön nászhangulatba. Ilyenkor szorosan egymás mellé úsznak, és azonos ütemben mozgatják nyakukat. A fejüket oldalra hajtják, meghajolnak, és a vízbe mártják csőrüket, nemritkán a partner nyakát átkulcsolva. Párzásra hívásként a tojó laposan elnyújtja nyakát a víz felett. Ezután a hím a hátára mászik, súlyával a víz alá nyomja, és csőrével kapaszkodik partnerébe.

   

   

A hattyúpár hűséges költőterületéhez, és területéről elűzi a többi hattyút és más vetélytársnak vélt állatokat. A fenyegetés legenyhébb formája a szárnycsapkodás. A fenyegető hattyú erősen hátrahúzott nyakkal gyorsan ráúszik ellenfelére, megragadja a másikat, és szárnyával csapkodva próbálja a víz alá nyomni ellenfelét. Eközben sok tollat kitépnek, és komoly sérüléseket is okozhatnak. Az esetek többségében nem kerül sor igazi harcra, az akció egy üldözéssel be is fejeződik.

Márciustól júniusig költ. A fészket csak a tojó építi, sekély tavak nádasainak szélén. Ehhez nádszálakat és gyékényt szaggat le, és maga mögé teszi ezeket. Ezt az egyszerű mozdulatot többször ismételve egy nagy halmot alakít ki.

   

Erre a kupacra rakja 6 - 8 szennyesfehér vagy szennyes halványzöld tojását. Kotlani a fészekalj felének lerakása után kezd. 34 - 38 napig költ, eközben a hím a fészek közelében őrködik. A fészkét védő hattyú az embert is megtámadja. Ilyenkor teljes magasságában felágaskodik, és félelmetesen csapkod szárnyával. Ha ellensége ettől nem menekül el, akkor feladja a küzdelmet, és visszavonul.

   

A félig fészekhagyó fiókákat mindkét szülő vezeti, sőt, rendszeresen a hátukra is veszik őket. A kis bütykös hattyúk 3 - 4 hónapos koruktól önállak, de még egy évig a szülők közelében maradnak. A vad hattyúfiókák szürke pelyhesek, a tenyésztett fajták fiókái viszont fehérek, vagy részben fehérek, részben szürkék.

A vadhattyúk fiatalkori tollazata is szürke. Csak a következő vedlés után lesznek fehérek és egyidejűleg ivarérettek.

   

   

A fiókanevelés időtartama 120 - 150 nap, melynek végére az öreg madarak túl lesznek teljes vedlésükön, s ekkor már fiókáikat is magukra hagyhatják. A vedlés a költő pároknál különböző időben történik, ilyenkor akár 6 - 8 hétre is röpképtelenekké válnak. Elsőként a tojó kezdi, mikor a fiatalok kicsik, majd a gúnár folytatja, mikor a tojó már majdnem befejezte a vedlést és újra röpképessé válik.

A család általában együtt marad őszig, télig, ilyenkor az öreg madarak vagy kiüldözik a fiatalokat a territóriumból, vagy a család együtt csatlakozik egy nagyobb telelő hattyúcsapathoz. A fiatalok életük második évében választanak először párt maguknak, de ekkor még nem költenek. Az első költés gúnárok esetében a negyedik évben, tojók esetében a harmadik évben történik. Fogságban akár 50 évig is él, de szabadon ritka a 7 évesnél idősebb madár.


Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a MADARAK menűbe