Házi rozsdafarkú


A házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.

Európa nagy részén, a Brit-szigeteken és Skandináviában csak délen fészkel. Ázsiában Kínáig, a Sárga-folyó középső szakaszáig terjed költőterülete. Kis foltokban fészkel Északnyugat-Afrikában is.

A házi rozsdafarkú elterjedési területe

Sziklás területek lakója, ennek megfelelően költ a kőbányákban, az ezek közelében levő szőlőhegyeken, de a városokban és a falvakban is. A nagyvárosok belső kerületeiben rendszeresen fészkel. Kedveli az új lakótelepeket, különösen az építkezések környékét.

Alfajai:

Kaukázusi házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros ochruros) - Kaukázus

Európai házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros gibraltariensis) - Európa

Spanyol házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros aterrimus) - Spanyolország déli része és Marokkó

Közép-ázsiai házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros phoenicuroides) - Északkelet-Irántól Mongóliáig

Közel-keleti házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros semirufus) - Közel-Kelet

Pamíri házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros rufiventris) Türkmenisztántól keletre a Pamír hegységig

Kínai házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros xerophilus) - Kína

Testhossza 13-14,5 centiméter, szárnyainak fesztávolsága 23-26 centiméter, farkhossza 13-19 centiméter, testtömege 13-19 gramm. Karcsú testű, egyenes tartású madár, rozsdavörös farkát sűrűn rezegteti. Elég félénk, ideges mozgású, táplálékát gyakran felröppenve szerzi meg. Az idős hím Európában koromfekete, feltűnő fehér szárnyfolttal, a fiatal, első nyarát élő hímnek nincs fehér szárnyfoltja, (némelyeken egy halvány, vékony csík látható).

   

Változatok

Az európai hátoldala szürke, de az Ibériai-félszigeten élőké sokszor feketébb. Törökországban és a Kaukázusban élő egyedeknél a has rendszerint részben rozsdavörös. A keleti hímek jól elkülöníthetőek, egész hasuk és begyük rozsdavörös, éles határral válik ki a fekete melltől. Hátuk szintén fekete, nincs fehér szárnyfoltjuk.

Hangja kissé éles "fiszt" fütty, amelyet gyakran türelmetlenül ismételget. Ha nagyon izgatott finoman csetteg is hozzá, "fiszt, tek-tek-tek". Hangos énekével gyakran már az első hajnali fénysugarat üdvözli valamilyen magas vártáról.

Elsősorban rovarokat és pókokat eszik. Gyakran kiemelkedő ponton ülve les zsákmányára, de a talajon ugrálva is táplálkozik. Néha repülő rovarokat is fog. Őszi vonulásuk idején a fekete bodza bogyóit fogyasztják, a novemberig maradó példányok gyakran a gyalogbodzára járnak.

   

   

   

Vonulás.

Az első példányok csaknem mindig hímek, többnyire márciusban érkeznek vissza telelőhelyükről. Kedvező időjárás esetén a tavaszi visszaérkezés korábban is kezdődhet. Az őszi vonulás ideje szeptember-október. Jellemző, hogy szeptember második felében a hímek újra énekelnek. Kis számban akadnak áttelelők is. A nálunk fészkelők feltehetőleg Dél-Európában telelnek.

A költőhelyeken először a hímek jelennek meg és nyomban kialakítják territóriumukat. Az öregebb példányok gyakran a korábbi fészkelőhelyekre térnek vissza. A tojók gyakran néhány nappal a hímek után érkeznek. Párba állás után ők választják ki a fészek helyét. Csak a tojó épít, sziklafal alkalmas résébe, fali üregbe, gerendára, üres füstifecskefészekbe, tág szájú mesterséges fészekodúba.

   

   

"C" típusú madárodú

A viszonylag nagy fészek építése 6-8 napig tart. Anyaga növényi részek, fűszálak, gyökerek, a csészét tollakkal, szőr és gyapjúszálakkal béleli. Elsősorban a hajnali és reggeli órákban építenek. A csésze kiképzésekor a tojó miután bedolgozta az éppen hozott anyagot, gyakran beül a fészekbe és forgolódva alakítja annak belsejét.

Évente rendszerint kétszer költenek áprilisban és júliusban, de előfordul, hogy háromszor nevel fiókát.

A tojások száma rendszerint 5, a második költéskor általában 4 darab.

A kotlási idő az időjárástól függően 12-17 nap között változik.

   

A költést követő első napokban a hím hordja a táplálékot, melyet a tojó etet meg a fiókákkal. Később mindkét szülő etet, a legsűrűbben a kora reggeli és a késő délutáni órákban. Az 1-2 napos fiataloknak naponta 80 - 100, az 5 - 13 napos fiókáknak akár 380 alkalommal is visznek eleséget.

A fiatalok 14-17 napos korukban hagyják el a fészket, de ha nyugtalan a fészkelőhely környéke ez az idő 11-12 napra is lerövidülhet. Az első napokban csak nagyon gyengén repülnek, bokrok sűrűjében, sziklák, kövek között rejtőznek el.

   

Az egész Kárpát-medencében gyakori, rendszeres fészkelő március-október hónapokban, egyes egyedek áttelelnek. Hazánkban az állomány az utóbbi 40 évben növekedett. A Hortobágyon korábban csak átvonult, de 1985-ben már költött.

Magyarországon védett, eszmei értéke 25000 Ft. Fennmaradását egyebek mellett az ember létesítette élőhelyek - bányák és épületek is elősegítik. Mivel elfoglalja az elöl félig nyitott (C- típusú) mesterséges fészekodút is, ezek épületek eresze alá, oldalára, présházakra való kihelyezésével segíthetjük megtelepedését. Kedveli az épületek oldalában kiképzett fészkelő üregeket is. Az épületbontás vagy más okokból a közelbe fészkestől áthelyezett fiókákat a szülők tovább etetik.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a MADARAK menűbe