Igazgyöngy születik


Az igazgyöngy olyan, koncentrikus héjakból felépülő, élő anyagból származó féldrágakő, amit egyes puhatestűek választanak ki a sérülések, a szervezetükbe kerülő idegen anyagok ellen védekezve.

Méretük a pár milliméterestől a mogyorónyiig változó, a legnagyobb példányok külön nevet kapnak. Alakjuk többnyire közel szabályos gömb, ritkán előfordulnak csepp-, körte-, illetve hordó formájú példányok is.

A különös, erősen torzult alakok neve "barokk igazgyöngy". Színe többnyire közel fehér, felülete színjátszó.

 

A gyöngykagyló anatómiája

Miért szivárvány színű?

A kagyló, vagy a gyöngy nem sík felületű. A megvilágító fény a rétegekről - az ezred-, tízezred milliméteres eltérések miatt - különböző szögben verődik vissza, a színes fény hullámhosszának megfelelően. Ez idézi elő a gyöngyházfényt. Ha egy CD vagy DVD lemezre ránézünk, hasonló okból látjuk szivárványszínűnek.

 


Az igazgyöngyöt az ókortól használják ékkőként. Így például a Szent Koronába 24 borsónyi és 204 kis gyöngyöt foglaltak.

   

Az ókori Európa, Egyiptom és Mezopotámia három klasszikus gyöngytermelő vidékről szerezte be az igazgyöngyöt. A Perzsa-öbölből, a Srí Lanka és India közötti Manaar-szorosból, és a Vörös-tenger partvidékéről.

A legszebb fehér és krémszínű gyöngyöket a Perzsa-öbölben termelték. Ennek vidékén még 1938-ban is a lakosság 20 százaléka a gyöngy halászatából, illetve kereskedelméből élt. Az erről a vidékről származó gyöngyöket Bahreinben gyűjtötték össze, és onnan hajón vitték a mai Mumbaiba, ahol a gyöngy tömegének háromszorosát is elkérték érte aranyban. Azóta a kőolajtermelés következtében az öböl vize elszennyeződött, a gyöngyöt termelő kagylók jórészt kipusztultak.

A ceyloni gyöngyhalászatról már Marco Polo is beszámolt. Leírása szerint a gyöngyhalászokat kereskedőtársaságok alkalmazták. A szezon április elejétől május közepéig tartott. Az igazgyöngyöt hajókon és karavánutakon szállították ugyancsak Mumbaiba.

A gyöngyhalászok kis csónakokból ugrottak a vízbe, és 7 - 22 méter mélyre merültek. Addig maradtak lent, amíg bírták levegővel. A gyöngykagylókat a rájuk kötött hálóba rakták.

Ceyloni gyöngyhalászok

(Metszet; 19. század közepe.)

   

Gyöngyhalászat és a kagylók felbontása (20. század eleje.)

   

   

Hagyományos merülés palack és maszk nélkül, és a kagyló felnyitása

A Vörös-tenger partvidékén a fő gond az ókortól napjainkig a biztonság hiánya, a cápa- és kalózveszély volt és maradt.

A festmény I. Erzsébet királynőről készült. A számtalan igazgyöngy a gazdagság és a hatalom szimbóluma. Abban az időben, a gyémánt olcsóbb volt, mint az igazgyöngy.

Az igazgyöngy beszerzését idővel lényegesen megkönnyítette az Antillák és Amerika, majd a Csendes-óceán szigeteinek felfedezése.

Kolumbusz harmadik útján, 1498. augusztus 14-én fedezte fel a Margarita- (Gyöngy) -szigetet. A telepek kiaknázásához azonban csak a következő évben kezdtek hozzá.

Ugyancsak az ókorban kezdődött el az intenzív gyöngyhalászat Kína és Japán partjai mentén. Az itt tenyésző Pinctada martensii kagylóban termő akoya gyöngy ritkán nő 7 milliméternél nagyobb átmérőjűre. Évezredekkel később ebben a kagylóban sikerült először ipari módszerekkel gyöngyöt tenyészteni.

   

A déltengeri gyöngyöket alapvetően két kagylófaj termeli: a Pinctada maxima Thaiföld, Indonézia, a Fülöp-szigetek, Pápua Új-Guinea és Észak-Ausztrália partjainál honos, és a gyöngyhozó osztriga (Pinctada margaritifera) pedig főleg Francia-Polinézia korallzátonyainak lagúnáiban él. Ez a faj adja a színes, illetve fekete tahiti gyöngyöt.

   

Pinctada maxima

   

Pinctada margaritifera

A gyöngy tenyésztése már az ókorban is jó ötletnek látszott. A kínaiak már vagy egy évezrede apró Buddha-szobrocskákat erőltettek a kagylókba, hogy azok védekezésképpen gyöngyházzal vonják be őket.

Európában a legnevezetesebb kísérletező Carl von Linné volt. Azt állította, hogy megoldotta a problémát, de mivel korának egyik uralkodója sem volt hajlandó megfizetni a módszerért kért árat, magával vitte annak titkát a sírba. Soha nem tudjuk meg, hogy valóban sikerrel járt-e.

A gyöngy iparszerű tenyésztésének módszerét a japán Mikimoto Kokichi (1858-1954) dolgozta ki munkatársaival - a Mikimoto Pearl Company ma is a gyöngytermelő szakma vezető vállalatai közé tartozik.

Az 1950-es évek közepén először Japánban, majd az évezred végén Kínában is sikerült az édesvízi gyöngyök nagyüzemi tenyésztése. A kínai édesvízi gyöngyök között igen szép színárnyalatokat tenyésztettek ki, és ezek felhasználásával mutatós, fiatalos, vidám színű ékszereket készítenek.

      

   

Gyöngytenyésztő farm

A gyöngy termelése, termeltetése nem egyszerű feladat. A kagyló 18 hónapos korra éri el azt a méretet és fejlettségi szintet, hogy műtéti úton az irritáló 6 milliméter átmérőjű magot be lehessen helyezni, mely a gyöngyházkiválást megindítja. Ezt a műveletet oltásnak nevezzük. Amennyiben az oltásra 100.000 alany áll rendelkezésre, ezekből általában 10.000 nem alkalmas a mag beültetésére. Oltást követően számíthatunk arra, hogy 40%-uk kidobja a magot, vagy elpusztul. A megmaradt 54.000 dolgozó kagyló folyamatos kezelést, tisztítást, etetést kíván a tenyésztés 12 - 18 hónapja alatt. A teljes biztonság még így sem garantálható, hiszen a ragadozó halak, rákok, madarak és az előre nem számítható egyéb hatások - víz szennyezés, hőmérséklet, vízszint változás - megtizedelik az állományt. Betakarításkor - szerencsés esetben - 45.000 darab gyöngy nyerhető, melyből 2% - azaz 900 darab - lesz várhatóan gömb, 8 - 10 milliméteres átmérőjű. A jól teljesítő, egészséges egyedeket másodjára, sőt nem ritkán harmadjára is beoltják. Az ismétlésekkel azonban óvatosan kell bánni, hiszen minél idősebb az alany és többször volt már oltva, annál kevésbé valószínű, hogy jó minőségű gyöngyöt fejleszt.

Tenyésztett gyöngyök a kagylóban

Ez azonnal érthetővé teszi, hogy a jó minőségű és tökéletes gömb formájú gyöngyök miért annyira ritkák és drágák.



Néhány különleges darab

Az "Igazgyöngyök anyja"

Termesztették a Cygnet Bay Pearl Farmon Nyugat-Ausztráliában. 22,24 milliméter átmérőjű, jelenleg ez a világ legnagyobb jó minőségű, tökéletesen gömbölyű gyöngye. Értéke felbecsülhetetlen.


A "Pearl of Allah", vagy "Pearl of Lao Tzu", vagy "Pearl of Lao Tse" gyöngy

A kagylót a Fülöp-szigetek Palawan szigetén emelték ki 1934-ben megtalálója holttestével együtt. A fiatal gyöngyhalász meglátva a nagy képződményt, benyúlt a Tridacna gigas kagylófelei közé, hogy azt letörje. A kagyló, a kéz érintését támadásként fogta fel, bezárult, csapdába ejtve a búvárt. Társai már csupán holttestét tudták a kagylóval együtt a felszínre hozni.


   

Tridacna gigas a víz alatt és szárazon

Az óriáskagyló akár 1,5 méter hosszú is lehet, tömege pedig elérheti a 260 kilogrammot. A teknő két hullámos, egymásba illő, kemény félből áll. A héj húsos bélésében találhatók a belső szervek. A köpenyperemen algák nőnek, amelyek fotoszintézist végeznek. A kagyló általában valamelyest nyitva van, hogy vizet tudjon szívni, ki tudja szűrni a táplálékot és ki tudja bocsátani a szaporodáshoz szükséges petéket és spermákat. Védekezéskor a két teknő belsején tapadó, erős záróizmai segítségével csukja össze a héj két részét.

A több névre hallgató szabálytalan óriásgyöngy története igen kalandos, sokszor meseszerű, mint az elnevezései is mutatják. A Pearl of Allah nevet azért kapta, mivel úgy vélték, hogy hasonlatos egy turbánnal fedett fejű szakállas férfira, nevezetesen Mohamed prófétára. Tekintettel, arra hogy a sziget lakossága túlnyomórészt muzulmán, ezért Allah ajándékának hitték a képződményt.

   

A "Pearl of Allah" és a kagyló amely termelte


Nincs gyöngyházfénye, viszont valóban hatalmas. Tömege 6,35 kilogramm, hossza 23, szélessége 13 centiméter. Becsült értéke 35.000.000.- €.


Egy - két különös alakú képződmény

   

Az Acro - völgy gyöngy egy barokk darab, amit Kublaj Kán ajándékozott Marco Polonak.

Valószínű, hogy ez a második legnagyobb gyöngy amelyet valaha találtak.

Színe fehér, rózsaszín árnyalással, a súlya 2301 gramm (575 karát).

A Hope gyöngyöt először Henry Philip Hope szerezte meg a 19. században. Hope bankár volt, és drágaköveket gyűjtött.

Látható a British Múzeum természettudomány - történeti kiállításán.

A Hope gyöngy fehér csepp alakú, tömege 1800 gramm (450 karát).


Néhány szép igazgyöngy ékszer

   

   

   


Végül még egy érdekesség

A Japán Ise-öböl környékén még ma is találunk asszonyokat, akik a tenger mélyére merülnek a ritka igazgyöngyökért. Az ama gyöngyhalászok módszere és eszközei a huszadik század közepéig változatlanok. A halászfalvak lakói évszázados tapasztalattal megtervezik a víz alatti aratás helyét és menetét (a tervezés elsősorban férfimunka). Az asszonyok magukhoz veszik szütyőiket, és a fából készül dézsákat. Ezek a víz színén lebegve egyszerre merülési pontok, bólyák és tárolóedények. Hagyományos lenruhába bújnak (fundoshi), összekötik hajukat (bandanna). Övükbe tűzik a lapos, hajlított feszítővasat, amivel a sziklákhoz tapadó kagylókat fejtik le. Ezen kívül esetleg egy zsinóron lógó facsipeszt akasztanak a nyakukba, amivel az orrukat fogják be. A fülük védelmére zsírral átitatott szövetcsomókat használnak.

   

Japán gyöngyhalásznők Kitagawa Utamaro (1753-1806.) alkotásai

Az amák 11 évesen kezdik nem mindennapi mesterségüket. Két - három percet is kibírnak levegővétel nélkül. Átlagosan 9-10 méter mélységben dolgoznak, de extra súllyal 30 - 40 méterig is lemerészkednek. Egy munkafázis négy órás, ez alatt akár hatvanszor is alámerülnek, a dolgosabb napokon pedig három ilyen műszakot teljesítenek. A gyöngyhalászok tehát életük jelentős részét a tengerben töltik - méghozzá meztelenül. A ruha akadályozza a mozgást, nehéz, ráadásul vizes és hideg.

   

Hagyományos ama gyöngyhalász viselet              Merülés előtt     

Munka közben

   

   Egy kosár = egy búvár                           Egy munkafázisnak vége            

   

A nők gyöngyhalászatban történő aktív részvételének oka a kényszerűség lehetett. A régi halászó közösségek szinte mindent az őket körbevevő tengertől remélhettek, ezért az összes dolgos kézre nagy szükség volt. A női búvárok szakmája idővel önfenntartóvá vált. Erős közösséget, ha úgy tetszik, céhet alkottak, ami a függetlenség kis szigeteként emelkedett ki egy férfiak által irányított társadalomban. A gyöngyhalászok mestersége kihalóban van, kevés fiatal japán lány bukik ma már hosszú percekre a jéghideg víz alá.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a CSIGÁK - KAGYLÓK menűbe