A jávai lövőhal


A jávai lövőhal (Toxotes jaculatrix) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a lövőhalfélék (Toxotidae) családjába tartozó faj.

Délkelet-Ázsiában brakkvizekben (édes és sósvíz keveréke, mely folyótorkolatoknál fordul elő) él de Észak-Ausztráliában is élnek egyedei.

A hal természetes úton jutott el Ázsiából Ausztráliába. Szervezete jól alkalmazkodik a sótartalom változásához, valamint a víz hullámzásához.

 

Átlagosan 25 centiméter hosszú, de egyes egyedei elérhetik a 30 centiméteres testhosszt is. Hátúszója kicsi, nem nagyon látszik, mellúszói enyhén átlátszóak. Farokúszója a testéhez képest kicsi. Hasúszója alig látható, nincs fontos szerepe. Farokalatti úszója nem feltűnő, az egyensúly fenntartására használja.

Szeme a szájnyílás közelében található, mérete átlagos, viszont pupillája nagy és e miatt szürkületben is meglehetősen jól lát, elsősorban látását használja a vadászathoz.

Az állkapcsa felfelé ívelt, ami a zsákmány elejtését segíti. Pikkelye a hátoldalon feketés színű, a mellúszóhoz és a mellúszó végéhez fekete csík húzódik le. Egy hasonló folt található a farokúszója mögött is.

 

Rovarokkal táplálkozik. Ezeket különleges módon kapja el. Szájába vizet szív és felső állású állkapcsával kispricceli, ami eltalálja a rovart és az beleesik a vízbe. (Az esetek túlnyomó részében csak az ágat vagy levelet találja el, de ez is éppen elég ahhoz, hogy a rovar leessen).

A rovar eltalálásához a halnak figyelembe kell vennie a fénytörést, mert a rovar nem ott látszik a víz alól nézve, ahol valójában van, továbbá a gravitációt, mivel a kispriccelt vízsugár nem egyenes vonalban halad, hanem egy görbét ír le.

Ezt a két akadályozó tényezőt a hal úgy tudja semlegesíteni, ha közvetlen a préda alá úszik, és onnan kezdeményezi a támadást. Erre nagyon ritkán adódik lehetősége.

A hal szájpadlásán mély barázda fut végig, melybe a nyelv felső része tökéletesen beleillik. Amennyiben a hal egy vízsugarat akar kilövellni, bezárja a kopoltyúfedőit, és nyelvét a szájpadlás felé szorítja. Az így kialakuló térből melynek térfogata a nyelv mozgása miatt igen rövid idő alatt csökken, a víz igen gyorsan, viszonylag nagy mozgási energiával lövell ki.

Szája és nyelve összekapcsolódva fúvócsövet alkot. A víznyomást a kopoltyúfedelek hirtelen összezáródásával és a szájüreg izmaival idézi elő.

 

      

      

A jávai lövőhal nem csupán a vízsugaras zsákmányszerzési módszert gyakorolja, hanem a levélre telepedett rovarért akár 25 - 30 centiméteres magasságra is képes a vízből kiugrani.

A jávai lövőhal zsákmányszerző akció közben. Gyorsaságát - az áldozat felfedezésétől a vízsugár célbaérkezéséig a képek alján lévő, ezredmásodpercekben feltüntetett időjelölés szemlélteti.

Általában nyugodt természetű hal, rajokban úszik. Édes és sós vízben egyaránt megél.

Akváriumban nem gyakori. A medence térfogata legalább 500 liter legyen, melyben 5 - 6 hal tartható. A víz pH értéke maximum 8 - 8,3, hőmérséklete 25 - 30 Celsius fok lehet. Keménység 10 - 20 NK fok. Sótartalom 5 - 20%-ig megengedett.

Apró - 5 centiméternél kisebb - halakkal ne tartsuk egy medencében, mivel azokat zsákmánynak tekinti.

Ne feledkezzünk el a medence lefedéséről, amivel lövőhalunk kiugrását megelőzhetjük!

Külső megtermékenyítéssel szaporodik, de akváriumban erre még nem volt példa.

A kereskedelemben vadon befogott példányok kaphatók. Várható életkor akváriumban 7 - 8 év.

A jávai lövőhalat postabélyegen is megörökítették.

Botanika Vissza a kezdőlapra                Botanika Vissza a HALAK menűbe