Karácsonyi kaktusz

A karácsonyi kaktuszok (Schlumbergera) nemzetségébe változatos alakú epifita (fákon lakó) kaktuszok tartoznak, melyek keresztezésével rengeteg kertészeti hibridet állítottak elő. Az így nemesített karácsonyi kaktuszok a lakások közkedvelt növényeivé váltak, mivel virágzási periódusuk tél derekára esik.

Mindössze Brazília Rio de Janeiro tartományának szűk, Atlanti-óceánhoz közeli hegyvidéki területeire korlátozódik eredeti életterük, ahol a köderdőkben epifita, vagy ritkábban litofita (sziklás talajt kedvelő) növényekként találhatóak meg.

Alacsony, bokros növekedésű, nagyjából 30 centiméter magas, tagolt törzsű, lapos szártagú, villásan elágazó növények. A törzs alsó (legidősebb) szártagjai 3 - 6 élűek, 4 - 6 centiméter hosszúak és 2 - 3 centiméter szélesek, szögletesek. A felső (fiatal) hajtások laposak, hosszúkás tojásdadok, az ízesülés helyén egyenesen levágottak, szélei lekerekítettek vagy az éleken 2 - 4 foggal rendelkeznek. Minden szártag a legfelső végén sárgásbarna vagy feketés serteszőrcsomót képez.

         

A hajtások végén megjelenő virág hosszú és nagy (kb. 7×7 centiméter), ragyogó piros vagy lila, magános vagy néha páros. A lepellevelek keskenyek, hosszan kihegyezettek és enyhén visszahajlanak.

          

          

          

         

Termésük 1 centiméter hosszú, a mag fényes fekete, apró.

          

A karácsonyi kaktuszokat a kaktuszfélék Cactoideae alcsaládjának Rhipsalideae nemzetségcsoportjába sorolták be. Eredeti termőhelyükön hat fajukat különítették el.

- Schlumbergera microsphaerica

- Schlumbergera opuntioides

- Schlumbergera kautskyi

- Schlumbergera orssichiana

- Schlumbergera russelliana

- Schlumbergera truncata


Schlumbergera microsphaerica

Egy szokatlan és ritkán tartott karácsonyi kaktusz, vegetatív állapotban erősen különbözik rokonaitól.

Lecsüngő, vagy részben felegyenesedő hajtásrendszerű, az idősebb szártagok végén 2 - 3 új ág fejlődik. Minden szegmens hengeres vagy nyújtott, esetleg kör keresztmetszetű.

A virágok a fiatal szegmensek csúcsain tavasszal fejlődnek. Virágai bíborlilák, 4,5 centiméter hosszúak, öntermékenyek. Elszáradásuk után körte alakú, bordázott termései fejlődnek.



Schlumbergera opuntioides

        

Ritkán tartott, és különleges, rokonaitól merőben különböző alkatú kaktusz. Lecsüngő hajtásrendszerű, erőteljesen elágazó.

Szárszegmensei 5 - 7 centiméter hosszúak, megnyúlt - tojásdad alakúak. Az öreg szárszegmensek terebélyesek, sok areolával és számos rövid, sárga tövissel.

Virágai 5 centiméter hosszúak, bíborszínűek. A magház 3,5 centiméter hosszú. A termés zöldes színű, némi pirosas árnyalattal, a magok sötétvörös színűek.


Schlumbergera kautskyi

A növény bokros növésű, szárszegmensei változatosak alakjukban és fogazottságukban. Virágai kisebbek 50 × 27 milliméter nagyságúak, ciklámenlila színűek. A magház 4 élű, vöröses-zöld színű, 12 × 5 - 6 milliméter nagyságú, a termés sárgászöld színű, némi halványpiros árnyalattal és 4 bordával, mérete 25 × 20 milliméter. A magok sötétbarnák, néha feketék, termésenként átlagban 150 darab terem, méretük 1 milliméter.


Schlumbergera orssichiana

        

A klasszikus karácsonyi kaktuszra emlékeztető, de annál nagyobb, szélesre nyíló virágú növény.

Lecsüngő, lapított szártagjai megnyúltak. A fogazott szártagok nagyok (45 - 50 milliméter hosszúak és 32 - 45 milliméter szélesek), mindkét élükön 2 - 3 erős foggal. A szegmensek élei gyakran vöröses árnyalatúak és hullámosak. A virágok szélesre nyílnak, 90 milliméter hosszúak és 90 milliméter szélesek, általában 20 szirmuk van.

A tölcsér közepe fehér, a szirmok széle felé sötétedik ciklámenszínre. A bibe és a porzók nem nyúlnak túl a szirmokon. A szirmok tövükön összeforrva tölcsért képeznek


Schlumbergera russelliana

A közismert karácsonyi kaktusz rokona, de többnyire csak más kaktuszokra oltva tartható meg, mert hajlamos a gyökérrothadásra. A növény 10 - 30 centiméter hosszú lecsüngő vagy felegyenesedő hajtásrendszert képez, a hajtás számos rövid szártagból áll.

A szártagok 1 - 2,5 centiméter hosszúak, erősen elágazók, az öreg szegmensek erőteljesek, barna epidermisszel borítottak. A fiatal szegmensek zöldek, lapítottak, 1 - 2 lapos foggal az éleken, a csúcsuk hirtelen végződik. Virágai 4 - 5 centiméter hosszúak, pirosas-rózsaszínes árnyalatúak. A bibe ciklámenszínű. A magház együregű, termése piros, négybordájú, vékony falú.


Schlumbergera truncata

Kertészeti változatai révén az egyik legnagyobb mennyiségben szaporított kaktusznak számít, a karácsonyi kaktuszok legismertebb típusát képviseli. Rengeteg kertészeti változata ismert, melyek virágaik színében, méretében és szirmaik visszahajlásának mértékében különböznek egymástól. A fehértől a sárgán és a rózsaszínen át a mélyvörösig minden árnyalatban, illetve azok kombinációjában léteznek változatai. Vad alakjának is változó a virágszíne, leggyakrabban vörös, de előfordulnak lila és fehér virágú tövei is.

        

A szártagok sötétzöldek, 30 milliméter hosszúak, erősen fogazottak, a szártag hirtelen végződésénél két erőteljes foggal. A virágok 60 - 70 milliméter hosszúak, a sziromlevelek színe a skarlátvöröstől a fehérig változhat, megnyúltak. A porzószálak fehérek, a bibeszál ciklámenszínű. Termése tojásdad, 15 - 20 milliméter nagyságú.


Hogyan gondozd a karácsonyi kaktuszod?

December elején a karácsonyi kaktuszon már sok - sok bimbó található. Ahhoz, hogy valóban az ünnepek alatt virágozzon, tegyük napfényes, de nem túl meleg helyre, ahol a virágzás végéig szeretnénk tartani. A növény mozgatása, forgatása a virágok eldobását idézheti elő.

          

Kaktuszunk virágzása alatt több vizet kíván. Kétnaponként öntözzük meg, de vigyázzunk, hogy alatta ne álljon meg a víz, mivel ekkor könnyen kirothad a gyökérzete.


Virágzást követően csípjük le az elszáradt részeket, tegyük a növényt hűvösebb helyre, fogjuk vissza a locsolást. Március végéig hagyjuk regenerálódni.

          

Áprilisban, a jó idő beköszöntével a kaktuszunk újra éled. Tegyük világos, meleg, de ne tűző napos helyre, s újra rendszeresen locsoljuk, sőt heti egy alkalommal tápoldattal is segíthetjük a növekedést, és megerősödést.


        

Nyáron sem szükséges az öntözést túlzásba vinni. Nem okoz gondot ha a kaktusz földje két öntözés között kiszárad, persze nem szabad megvárni, hogy levelein is jelentkezzenek a fonnyadás tünetei.

Szeptember végén, október elején ismét egy pihenési ciklus következik. Vigyük növényünket hűvös, 12 - 16 Celsius fokos helyre. A locsolást fogjuk vissza, nem baj ha hetente, kéthetente öntözzük. Fontos, hogy ezen a helyen ne mozgassuk, ne forgassuk.

Október közepétől gondoskodjunk arról, hogy kaktuszunk napi 12 - 14 órán keresztül sötétben legyen, hogy a virágrügyek kifejlődjenek. Ezt takarással viszonylag könnyen megoldhatjuk. Nagyjából egy hónap elteltével ismét fokozhatjuk a víz adagolását, tápoldattal is serkenthetjük a fejlődését, szüntessük meg a sötétítést, sőt tegyük világos helyre. Ezt követően már ne mozgassuk, mert a növekedésben lévő bimbókat könnyen ledobhatja.

          

Karácsony környékén a bimbók már majdnem teljesen kinyílnak. Ekkor költöztessük az "ünnepi szobába". Figyeljünk arra, hogy a melegebb környezetben növényünk több vizet igényel. A vízigényt permetezéssel is pótolhatjuk. Amennyiben elvirágzott, szedjük le az elszáradt részeket és hagyjuk növényünket pihenni.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a BOTANIKA menűbe