Karolópókfélék


A karolópókfélék (Thomisidae) a főpókok (Araneomorphae) egyik családja, körülbelül 3000 fajjal. Potrohuk lapított, széles, néha többcsúcsú. Testhosszuk 1,5 - 10 milliméter, ivari kétalakúságuk erőteljes.

   

Nevüket onnan kapták, hogy táplálékukat "karolólábaikkal" ragadják meg. Első két pár lábuk jóval hosszabb a második két párnál. Növényeken vagy a talajon egy helyben, "tárt karokkal" üldögélve várják prédájukat akár órákig is. Ha a zsákmány elég közel kerül hozzájuk, átölelik és felfalják.

   

   

Hátrafelé és oldalra is tudnak mászni, illetve futni, mint a tarisznyarákok. Hálót nem szőnek, csak a "biztosítókötelet" és a kokont vonják be pókfonallal. Nappal vadásznak. A virágokon élő fajok képesek alkalmazkodni a virág színéhez, a drapp vagy barna színűek leginkább leveleken, avarban tartózkodnak. A mérsékelt égövben körülbelül egy évig élnek.

A családot hét alcsaládra és 17 alcsaládba nem sorolt nemre tagolják.

Ismertebb fajok

- Viráglakó karolópók (Misumena vatia)

- Fehér karolópók (Thomisus onustus)

- Fekete-sárga karolópók (Synaema globosum)

- Földi karolópók (Ozyptila praticola)

- Csúcsos karolópók (Tmarus piger)

- Közönséges karolópók (Xysticus kochi)


Viráglakó karolópók (Misumena vatia)

Az északi félteke lakója, Európában Izland kivételével mindenfelé megtalálható. Napsütötte réteken, virágos kertekben, erdőszegélyeken fordul elő, kedveli az aranyvessző-fajokat. A virágokra szálló vagy lépkedő rovarok ragadozói. Gyakori zsákmányállata a házi méh is.

Erős ivari dimorfizmus jellemzi őket. A nőstény 8 - 10 milliméter, a hím mindössze 3 - 4 milliméter hosszú.

   

Az előtest és az utótest széles, kerekded,kissé lapított. Az apró szemek a fejtor elülső peremén, két sorban állnak.

A karolópók félékre jellemző módon az első két pár láb hosszabb a harmadik és a negyedik párnál. A hímek lábai arányaiban hosszabbak, az utótest alakja elnyújtott, nem kiszélesedő, mint a nőstényeknél.

   

A faj színe, mintázata igen változatos. Az alapszín többnyire fehér, lilás vagy szürkés erezettséggel. Az előtest szélein sötétebb sáv figyelhető meg, ami az oldalaira is lehúzódik. Az utótest háti oldala leggyakrabban egyszínű, a hát és az oldal peremén gyakran piros, szakadozott sáv követi az utótest hátrafelé háromszög alakban kiszélesedő alakját. Előfordul, hogy az utótest felszínén, a középvonallal és a testszéllel párhuzamosan is végigfut egy halvány piros sáv.

   

Színváltoztatásra mérsékelten képesek, ezt folyékony sárga festékanyag kiválasztásával érik el. A fehér színű virágon található pókok pigmentje mélyebb rétegekbe szállítódik, így a belső, fehér guaninnal telt mirigyek válnak láthatóvá. A sárga színre való átállás hosszabb időt vesz igénybe, mivel ilyenkor először a sárga festékanyag termelésére van szükség. A virághoz (aranyvessző) alkalmazkodott színű pók emberi szemmel nehezen észrevehető. A színváltás fehérből sárgába 10 - 25 napig, a fordított irányba 6 napig tart.

Virágokon élve ragadozó életmódot folytatnak, az oda szálló vagy mászó rovarokat fogyasztják.

   

A nőstények alapszíne sárga is lehet, a mintázat akkor is hasonlóan alakul. A hímek előteste és első két pár lába egészen sötét, akár fekete, utótestük a fehér-sárga közötti palettán mozog, mintázatukban a piros középsáv fejlett.

   

Nyár elején párzanak. A jóval kisebb méretű hímek virágról virágra mászva keresik a nőstényeket, ami nem veszélytelen, ezért gyakran látni egy vagy több lábát elvesztett hím példányt.

Ha megtalálja és sikeresen megtermékenyíti, a nőstény a selymes kokonokat a virágtól távol rejti el. A kis pókok őszre elérik az 5 milliméteres méretet, a telet a talajon töltik. Utolsó vedlésük a következő év májusában következik be.

   


Fehér karolópók (Thomisus onustus)

Melegkedvelő faj, száraz gyepeken és szőlőültetvényeken fordul elő Európa-szerte.

A nőstény egyedek nagyobbak, mint a hímek, nagyjából akkorák, mint a viráglakó karolópók hímjei, azaz legfeljebb 3 - 4 milliméter hosszúak.

   

Potrohuk trapéz alakú, színük többnyire sárga, Dél-Európában pedig fehér és lilás is lehet.

   

   

   

Olyan virágokat keres fel, amelyek alapszínének megfelelnek. Zsákmányára lesből támad, gyakran elfogja a háziméhet is, kárt okozva ezzel. A faj környezethez való aktív színbeli alkalmazkodása azonban kérdéses. A védekező rovart harapással azonnal megöli.

   

A kifejlett egyedeket májustól láthatjuk. A párzási időszak nyáron van. A selymes kokonba zárt, növényre ragasztott petéket a nőstény őrzi. A kikeléshez 2 - 3 hét szükséges.


Fekete - sárga karolópók (Synema globosum)

Ez a faj a legtöbb európai országban honos. Különösen gyakori a mediterrán térségben.

A kifejlett hímek elérik a 2 - 4 milliméteres hosszúságot, míg a nőstények 7 - 8 milliméteresek. Többnyire májustól - augusztusig - főleg sárga és piros virágokon - láthatjuk őket prédára várva.

A faj különlegessége a potroh színezete, ami lehet piros, narancs, sárga vagy fehér, fekete mintával. A lábak feketék vagy sötétbarnák.

   

   

Az első két pár láb hosszabb, a virágon táplálkozó rovarok elfogására szolgál.

   


Földi karolópók (Ozyptila praticola)

Megtalálható Európában és a Közel-Keleten. A nőstények elérik a 4 milliméteres, a hímek a 3 milliméteres testhosszt. Mindkét nemnél vannak sötét vörösesbarna változatok.

   

Elsősorban az aljnövényzetben vadászik, de megtalálható a fák kérgei alatt, vagy az alsó ágakon. Petetokba rejtett tojásait őrzi. Az év nagy részében aktívak.

   


Csúcsos karolópók (Tmarus piger)

A nőstény eléri 5 - 6 millimétert, a hím legfeljebb 3 - 4 milliméteres. A fejtor sárgásbarna, oldalán feketés barna. A potroh oldalirányban lapított ék alakú, szürke és feketés barna színű. Lábai barnák, fekete csíkokkal és foltokkal.

   

Ágakon és kérgek alatt gyakran látható jellegzetes tartásában, első két pár lábát előre nyújtva. Fő táplálékát hangyák alkotják.

   


Közönséges karolópók (Xysticus kochi)

A faj gyakori Közép-Európában, az egyik közepes méretű karolópókféle. A hímek testhossza 4 - 5 milliméter, a nőstények érik a 6 - 8 millimétert. A hímek előteste feketés barna, középen egy bézs színű V betű alakú mintázattal. Az utótest alapszíne fekete, szürke vagy fehér szegély keretezi, a hátpajzson szintén bézs színű rajzolat látható. A comb és a térd is feketés sötét, a láb többi része túlnyomórészt világos bézs.

   

A nőstények színe nagyon változó. A rajz minta hasonló a hímekéhez, a szín, általában lényegesen világosabb, a lábak bézs, homok, vagy vöröses barnák. Közép-Európában számos nagyon hasonló alfaja fellelhető.

   

   

Kedveli a meleget, élőhelyei elsősorban az alacsony, gyér növényzetű, homokos, száraz gyepek.

Botanika Vissza a kezdőlapra                  Botanika Vissza a PÓKSZABÁSÚAK menűbe