A karvaly


A karvaly (Accipiter nisus) a madarak osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Európában és Ázsiában él, Írországtól keletre Kamcsatkáig és Japánig tart az élettere.

Bokros, tisztásokkal tarkított erdőben, parkokban és ligetekben érzi jól magát.

Az ivarérett madarakra jellemző az ivari dimorfizmus. Ez egyrészt a nagyságukban és súlyukban, másrészt színezetükben mutatkozik meg.

   

A hím testhossza 29 - 34 centiméter, a tojóé 35 - 41 centiméter. A hím szárnyfesztávolsága 59 - 64 centiméter, a tojóé 67 - 80 centiméter. A hím testtömege 110 - 190 gramm, a tojóé 190 - 350 gramm.

Külalakra a hímek karcsúbbak, vékonyabb "dongájúak", mint a testesebb tojók.

Az öreg madarak felső része feketés hamuszürke, alsó része fehér alapon rozsdavörös hullámvonalakkal és rozsdaszínű szárnyvonalakkal mintázott, melyek a hímnél élénkebb színűek, mint a tojónál.

Farkán 5 - 6 fekete szalag látszik és hegye fehéren szegett.

Szeme aranysárga, csőre kékesfekete, viaszhártyája sárga, lába hosszú és vékony, színe halványsárga.

   

A karvaly koponyája

Nagy magasságból csap le madarakból álló zsákmányára, a hím a fekete rigó, a tojó az örvös galamb nagyságú állatokat is el tudja ejteni. Ha zsákmányt lát, éles szögben zuhan, szárnyaival gyorsít, zuhan, megint gyorsít, szűk cseppre formált testtel támadja meg a kiszemelt prédáját.

Másik vadászati módszere a lesből való támadás, melyet egy adott leshelyről a takarásokat kihasználva, becserkészésből, rárepülésből hajt végre. Jellemző rá, hogy figyelő pozícióját rövid ideig tartja, inkább fáról fára, takarásról takarásra repül. A takarásból villámsebesen vágódik ki, mértani pontossággal és hihetetlen energiával rohamoz a kiszemelt préda után. Üldözése mindig zsákmánykövető.


Rutinjának és röpképességének köszönhetően bírja a cselezéseket, a hirtelen irányváltoztatásokat és a hajszát.

Vadászata a préda állat meglepetésére épül.

Zsákmányolásakor maga elé nyújtja hosszú lábait, megmarkolja és folyamatosan mélyeszti a prédába karmait.

Vakmerő ragadozó, vadászataira jellemző a mindenáron való fogás akarata, mely sokszor az életébe is kerül. Hosszú csüdjei, vékony pókszerű ujjai elárulják, hogy elsősorban madarakat zsákmányol, és azt, hogy akármilyen sűrűségben is alkalmas a fegyverzete arra, hogy benyúlva zsákmányoljon ott. A bokorba történő bevágás és nyúlás útján történő zsákmányolás nagymestere.

   

Nagy vonzerő számára a csapatban mozgó és rosszul repülő madarak közé tartozó verébfélék. Már hangos csivitelésük elárulja a karvaly számára, hol érdemes vadásznia. Hasonló a helyzet további kedvenc zsákmány állataival, a feketerigóval és a seregéllyel is. Lakott területen nagyon felszaporodott rigó állomány terített asztalt kínál a fiatal és öreg példányok számára, elsősorban a téli időszakban, míg az őszi napokon a szőlőskerteket dézsmáló seregélyek alkotják a fő fogást. A rigók nagyon szeretnek magukról megfeledkezve perlekedni egymással, vagy a hímek önfeledten fütyülni egy ág hegyén, és sokszor már késő a többi rigó figyelmeztető riasztása. A városi, visszavadult galambok is fokozzák táplálkozásának változatosságát.

   

   

Zsákmányával a karvaly általában a bokrok alá repül, hogy áldozatát nyugodtan elfogyaszthassa. Ha nagyobb a zsákmánya és a közelben nincsen bokor, akkor bármilyen takarást kihasznál nyugalma érdekében. Előfordul, hogy a bokor alatt hagyott tetemre később - aznap délután, vagy másnap - visszatér. Néha rágcsálókat is elkap.

A kisebb madarak csapatban megtámadják, a nagyobb ragadozómadarak pedig néha zsákmányul ejtik.

   

Fészekrakásra előszeretettel választja a 15 - 20 éves telepített fenyveseket, ahol otthonát valamilyen nyiladék közelébe készíti, a törzs mellé, 6 - 20 méter magasságban. Ha nincsen nyiladék, akkor az erdő széléhez közeli helyet választ. Az a cél, hogy fészkét észrevétlenül, alacsonyan, szinte a föld felett repülve tudja megközelíteni, lerázva a számára veszélyes ragadozókat. Az építésben a hím jeleskedik, ő választja ki az alkalmas fát, ahol násztáncával hódítja meg a hívására megérkező tojót.

Udvarlása során jegyajándékot is ad a tojójának, ami általában egy kistestű zsákmányállat, ezzel is bizonyítja, hogy leendő családját képes eltartani.

A párzást követően 8 - 10 nappal később rakja le a tojó az első tojását, mely piszkos fehér alapon, szabálytalan vörösesbarna foltokkal tarkított. A tojásokat két naponta tojja, és általában a második tojás után kotlik el. A fészekalj 4 - 6 tojásból áll.

   

A fiókák 30 - 35 nap költés után kelnek ki, de az összes fiókát ritkán tudja felnevelni. Nem csupaszok, hanem finom fehér elsődleges fiókakori pihetollal fedettek, melyet a második hétre egy tömöttebb, báránygyapjú tapintású hasonló piheruha vált fel.

   

   

A hím megkopasztva hordja a táplálékot az utódoknak, a tojó védi a fészket, és eteti, melengeti a fiókáit.

A 7. hétre már annyira kitollasodnak a kismadarak, hogy egyik ágról a másikra képesek szálldosni, és csakhamar elhagyják a fészket, de táplálkozni, pihenni és éjszakázni még 10 hetes korukig vissza-visszatérnek.

Tollaik teljesen a 8. hétre fejlődnek ki, amikor már megkezdik a levegőben közlekedésüket.

   

A fiatal madár a következő évben éri el az ivarérettségét, és kezdődik az egész körforgás elölről.

A karvalyok egyedszáma a 20. század második felében erősen csökkent, mely időszak egybeesett a ciklodién peszticidek, az aldrin, a dieldrin és a hexaklór szerek mezőgazdaságban történt intenzív alkalmazásával. Egyrészt a magevő madarak testében felhalmozódott méreg a ragadozónak - mint fogyasztónak - a pusztulásához vezetett, másrészt, a kémiai hatás miatt a tojások héjai olyan vékonnyá váltak, hogy a költési időszak alatt a fészekben összetörtek, az utódlások nagyon csekélyek voltak.

Az említett szerek betiltásának hatására hazánkban ma már találkozhatunk vele a lakott, a kultúr és műveletlen, vizes, vagy alföldi száraz területeken, éppen úgy, mint a hegyvidékeink, dombságaink erdeiben. Nem idegenkedik az ember közelségétől, lakott területektől, városoktól a zsákmányszerzési, és a fészkelési szokásaiban sem.

Magyarországon védett, eszmei értéke 50000 Ft.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a MADARAK menűbe