A koala


A koala (Phascolarctos cinereus) Ausztráliában honos erszényes, növényevő állat, a koalafélék (Phascolarctidae) családjának egyedüli élő képviselője. A koala szó a katang bennszülött nép nyelvéből származik, jelentése "nem ivó".

A név nem teljesen találó, bár tényleg keveset isznak. A "koalamedve" megnevezés pedig helytelen, mivel a koalák nem tagjai a medvék családjának.

Tudományos neve görögül "erszényes medvét" jelent, mivel az első telepesek helyi medvefajnak gondolták a fura állatot.

A koalák mindenhol megtalálhatók Ausztrália keleti partjain, de a belső vidékeken is, olyan távolságig, ahol még elég a csapadék a megfelelő erdők létezéséhez.

Ausztrália déli részén a koalákat a 20. század elején kiirtották, de mára Victoria államból újratelepítették őket. A Kenguru-szigetre betelepítették.

Nyugat-Ausztráliában és Tasmaniában nincsenek koalák.

Három alfaját különböztetik meg:

- Phascolarctos cinereus victor - a legdélebbi alfaj, hosszabb, sötétebb szőrrel, nagyobb termettel.

- Phascolarctos cinereus adustus - a legészakibb alfaj, rövidebb, világosabb szőr és kisebb termet jellemzi.

- Phascolarctos cinereus cinereus - külső jegyeiben és elterjedése szerint átmenet a kettő között.

A koala valamennyire hasonlít legközelebbi élő rokonához a vombathoz, de a bundája vastagabb és puhább, a füle pedig sokkal nagyobb.

   

A vombat

Az északi nőstények viszonylag kistermetűek, tömegük 5 kilogramm körüli, míg a délen élő hímek között a legnagyobbak elérik a 14 kilogrammot is. Általában nem zajosak, de a hím koalák hangos figyelmeztető hívójelet bocsátanak ki, amely a párzási időszakban egy kilométerre is elhallatszik. A koalák élettartamáról kevés megbízható adat áll rendelkezésre. Mindenesetre jegyeztek fel olyan koalát, amely fogságban megérte a 15 évet. Vadonban, de főleg országutak közelében ez lecsökkenhet 2 - 3 évre.

   

Mivel a koala étrendje elég alacsony tápértékű, energiát takarít meg azáltal, hogy szokatlanul kicsi az agya, a koponyaüreg 40%-át folyadék tölti ki.

Majdnem kizárólag eukaliptuszlevelekkel táplálkozik, folyadékszükségletét is ebből biztosítja.

A vombathoz hasonlóan, a koalának is igen lassú az anyagcseréje a többi emlőshöz viszonyítva.

Naponta hozzávetőlegesen 20 órát mozdulatlanul töltenek, az idő nagy részében alszanak is. A nap minden szakában, de főleg éjjel esznek.

Egy átlagos koala naponta 500 gramm eukaliptuszlevelet fogyaszt el, finom pasztává rágva lenyelés előtt. A koala többféle eukaliptusz levelet is eszik, de határozottan előnyben részesít néhány fajt.

   

   

Majdnem teljes életüket a fákon töltik. Nem készítenek fészket, hanem a fa ágán alszanak.

   

Általában lassan mozognak, de ha szükséges, gyorsan is tudnak mászni. Át is tudnak ugrani egyik fáról a másikra, ha elég közel vannak. A mászásra, kapaszkodásra első és hátsó lábaik mancsainak felépítése, a hatalmas karmok és párnák kiválóan alkalmasak. A koala ujjain, ujjbegyein levő bőrlécek rajzolata megtévesztően hasonlít az emberéhez.

   

Hosszabb utakat a földön tesznek meg. Veszélyhelyzetben meglepő gyorsasággal galoppoznak a legközelebbi fáig, ahol biztonságos magasságig felmenekülnek, és türelmesen megvárják, amíg a támadó elmegy.

   

A nőstény koalák egyedül élnek és külön körzetük van, amelyet ritkán hagynak el. A termékenyebb vidékeken ezek a körzetek fedhetik egymást. Az olyan zónákban, ahol a tápláléknak alkalmas fák ritkábban fordulnak elő, ezek a zónák nagyobbak és kizárólagosak. A hímek nem kötődnek területhez, de főleg a párzási időszakban nem tűrik el egymás közelségét.

A nőstények 2 - 3 évesen, a hímek 3 - 4 éves korukban válnak ivaréretté. A nőstény koala általában 12 éven át évente egy utódot hoz a világra.

A vemhesség 35 napig tart, az ikerszülés igen ritka.

A szülés rendesen december - március között történik, amikor a déli félgömbön nyár van. Az újszülött koala 2 centiméter hosszú, szőrtelen, vak, és fületlen.

Születése után hat hónapig az anyja erszényében lakik és kizárólag tejjel táplálkozik. Ezalatt kinő a füle és a szőre, majd kinyílik a szeme.

30 hetes korában elkezdi enni az anyja pépes ürülékét.

      

Koalakölyök a mama erszényében

Állatkertben született serdülő koalakölyök

A kis koala további hat hónapig az anyjával marad, aki a hátán cipeli. A kifejlett fiatal nőstények közeli területekre költöznek, a fiatal hímek viszont még két-három éves korukig az anyjuk körzetében maradnak.

   

A 20. század elején majdnem a kihalásig vadászták a koalát, elsősorban a bundájáért. Az utóbbi években néhány kolóniát komolyan veszélyeztettek a betegségek.

A koaláknak nagy, összefüggő erdős területre van szükségük, de kontinensen egyre növekvő emberpopuláció mezőgazdasági vagy építkezési célokra elfoglalja élőhelyeiket, visszaszorítva őket a bozótosokba. Az Ausztráliai Koala Alapítvány 40000 négyzetkilométer feltérképezése után azt állapította meg, hogy a koalák eredeti természetes élettere lényegesen lecsökkent.

A szárazföldi helyzettel ellentétben, - ahol a populáció csökken - több szigeten "járványszerűen" elszaporodtak a koalák. Dél-Ausztráliában a Kenguru-szigeten a 90 évvel ezelőtt betelepített koaláknak nem volt természetes ellensége vagy versenytársa, a koalapopuláció mérete mára elérte a 30000-et, holott ökológusok becslése szerint a sziget csak 10000-nek képes élelmet biztosítani. A kormány ezért sterilizációs és átköltöztetési programokat indított.

Bár igen kedvelt állat, egyoldalú táplálkozási igényei miatt tartása költséges. Ausztráliában gyakori és kedvelt állatkerti állat, sok állatkertben megtalálható. Ausztrálián kívül azonban kevés helyen tartanak koalákat.

Európában 9 állatkertben találkozhatunk vele, elsősorban a ritkasága és magas tartási költségei miatt. Ma már Dél-Európában termesztett eukaliptusszal takarmányozzák, amely valamelyest csökkenti a kiadásokat. 2015 februárjában a Budapesti Állatkertbe is érkezett két koala.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a EMLŐSÖK menűbe