Krokodilok, kajmánok, aligátorok, gaviálok és társaik


A krokodilok (Crocodylia) a hüllők (Reptilia vagy Sauropsida) osztályába tartozó egyik rend. Ma élő legközelebbi rokonaik a madarak (Aves), melyekkel egy közös őstől származó csoportot alkotnak. A krokodilok a hüllők osztályának Archosauromorpha alosztályágába tartoznak.

Alkatuk gyíkszerű, hát - hasi irányban kissé lapítottak, fejük erősen megnyúlt, arckoponyájuk erőteljes, rövid nyakon foglal helyet. Farkuk hossza megegyezik a test hosszával, de oldalirányba lapított, a vízben evezőszervként működik. Kültakarójuk rendkívül erős, páncélszerű, innen ered régebbi nevük, páncélos hüllők.

A szarupikkelyek egységes szarulemezekké és szarupajzsokká forrtak össze, melyeket alulról még csontos pajzsok is erősítenek. A hátoldal pikkelyei erősebbek, sötétebb, zöldes, barnás színűek, szabályos elrendeződésűek. A hasoldal pikkelyei vékonyabbak, gyengébbek, és szennyes sárga színűek. A krokodilok csontvázrendszere számos különlegességet mutat. Koponyájuk megnyúlt, lapos, a fej csúcsán található a szemüreg. A koponyacsontok erősen összeforrtak, a szájpadlás elcsontosodott, a koponyacsontok és a fejbőr is elválaszthatatlanul egymáshoz nőttek.

A krokodil csontváza

A fogak nem ránőtt fogak, mint a többi hüllőnél tapasztalhatjuk, hanem valódi gyökeres fogak, beleékelődnek az arckoponyába. Rágásra nem alkalmasak, csak az áldozat megragadására és darabokra tépésére. Minden fog egyforma alakú, kúpos, kissé hátragörbül. Különbség csupán méretükben van. Ha egy fog letörik az alatta lévő pótlófog kinyomja az eredeti gyökerét, és előbújik az új fog.

   

A krokodil fogazata

Végtagjaik tolólábak, melyek csak kissé emelik meg a testet, és nem támasztják alá. A láb ujjai között úszóhártyák feszülnek

Különleges felépítésű az emésztőrendszer is. A rövid és lapos nyelv az alsó állkapocs aljához nőtt. Nyálmirigyeik nincsenek, a táplálékot mindig nedves állapotban nyelik le. A gyomor - hasonlóan a madarakhoz - kettős tagolódású, egy mirigyes gyomorból, és egy simaizomzatú zúzógyomorból áll. Az állat még köveket is nyel, melyek segítik a zúzógyomorban a keményebb táplálék megőrlését. A bélcsatorna rövid, vakbél nélkül. Az emésztőrendszer kloákában végződik, mely egy hosszanti hasíték a farok tövében. Szívük kis méretű, erős szívburokban foglal helyet.

A krokodil anatómiája

Zárható orrnyílásuk - szemhez hasonlóan - a fej magasabb részén található, így képesek víz alatt maradni, hogy közben a víz felszíne fölött mindent látnak, és lélegezni tudnak.

Az idegrendszer igen fejlett, az agy térfogata a testhez viszonyítva nagy. Viselkedésük sokkal összetettebb, mint a többi hüllőé. Képesek megjegyezni, felismerni gondozójukat - akit nem bántanak, sőt engedik, hogy simogassa őket - névre is hallgatnak. A nílusi krokodil például emlékezetből tudja, hogy mikor érkeznek a szavannán várakozó állatok a folyóhoz, hogy átkeljenek. Agyuk a madarakéra emlékeztet, gyors reagálásra képes. Szemük felépítése egyezik a madarakéval, három szemhéjuk alakult ki. Egy felső, egy alsó és egy átlátszó pislogóhártya. Látásuk viszonylag fejlett, a színeket csak kezdetlegesen képesek egymástól elkülöníteni. A koponya két oldalán találhatók a fülbemetszések, melyek bőrlebennyel elzárhatók. Szaglásuk nem túl kifinomult, ízérzékelésük viszont nagyon fejlett.

Krokodilkoponyák

A krokodilok párzása a sekély vízben történik. A nőstény meszes héjú, vastag fehérjerétegű tojásokat rak a part homokjába, a fészekben ágdarabokat, leveleket is hord, hogy a bomlás közben keletkező hő segítsen a kikelésben. A fészket homokból, magasra építi. Az anyaállat agresszíven védelmezi, bármire, amely a közelébe merészkedik rátámad (emberek is gyakran így esnek áldozatul krokodilnak). A fiókák nemét a fészekben uralkodó hő dönti el: 33 Celsius fok alatt nőstények, míg 34 Celsius fok felett hímek kelnek ki a tojásokból. A kikelt utódokat az anyaállat szájba véve a vízhez viszi, ahol még pár napig vigyáz rájuk..

   

   

A krokodilok egy faj kivételével édesvízi ragadozók. A legnagyobb faj a nílusi krokodil, akár az 6 - 8 métert is elérheti, de leírtak már kivételes, 10 méteres példányokat is. Falánk ragadozók, mindenféle állati eredetű táplálékot felfalnak, sőt a dögöt sem vetik meg.

   

Napközben a parton napoznak, hogy vérük felmelegedjék, inkább éjjel vadásznak, de ha van lehetőségük, nappal is zsákmányolnak, például az itatóra jövő állatokat vagy a partra jövő embereket.

   

Európa és az Antarktisz kivételével minden kontinensen élnek képviselőik, ma mintegy 30 fajukat ismerjük.

A rendbe az alábbi ma élő családok, nemek és fajok tartoznak:

Gaviálfélék családja (Gavialidae) a családba 1 nem tartozik

Gavialis nem - 1 faj

Gangeszi gaviál faj* (Gavialis gangeticus)

Aligátorfélék családja (Alligatoridae) a családba 4 nem tartozik

Alligator nem - 2 faj

Mississippi aligátor faj* (Alligator mississippiensis)

Kínai aligátor faj (Alligator sinensis)

Caiman nem - 3 faj

Pápaszemes kajmán faj* (Caiman crocodilus)

Sakáre-kajmán faj (Caiman latirostris)

Yacare kajmán faj (Caiman yacare)

Melanosuchus nem - 1 faj

Fekete kajmán faj* (Melanosuchus niger)

Paleosuchus nem - 2 faj

Cuvier-törpekajmán faj* (Paleosuchus palpebrosus)

Schneider-törpekajmán faj (Paleosuchus trigonatus)

Krokodilfélék családja (Crocodylidae) a családba 3 nem tartozik

Crocodylus nem - 12 faj

Hegyesorrú krokodil faj (Crocodylus acutus)

Páncélos krokodil faj (Crocodylus cataphractus)

Orinocói krokodil faj (Crocodylus intermedius)

Johnson-krokodil faj (Crocodylus johnsoni)

Mindoro-krokodil faj (Crocodylus mindorensis)

Púpos krokodil faj (Crocodylus moreletii)

Nílusi krokodil faj* (Crocodylus niloticus)

Új-guineai krokodil faj (Crocodylus novaeguineae)

Mocsári krokodil faj (Crocodylus palustris)

Bordás krokodil faj (Crocodylus porosus)

Rombuszkrokodil faj (Crocodylus rhombifer)

Sziámi krokodil faj (Crocodylus siamensis)

Osteolaemus nem - 1 faj

Tompaorrú krokodil faj* (Osteolaemus tetraspis)

Tomistoma nem - 1 faj

Szunda-krokodil faj* (Tomistoma schlegelii)

A fajok nagy száma és a lap korlátozott terjedelme miatt nincs arra lehetőségünk, hogy minden fajt részletesen ismertessünk. A 8 nem mindegyikéből kiválasztottuk az arra legjellemzőbb fajt, mint az adott nem reprezentatív képviselőjét, melyeket a felsorolásban *-gal jelöltünk.

 

Gaviálfélék családja (Gavialidae)

Gavialis nem

Gangeszi gaviál (Gavialis gangeticus)

A gaviál Pakisztánban, Indiában, Bangladesben és Mianmarban, honos. A hím akár 6,5 méter hosszú is lehet, míg a nőstény körülbelül 4 méter. Testtömege legfeljebb 1000 kilogramm. Bőre nagyon kemény, páncélozott, a bőripar számára valóságos kincs. A többi krokodillal ellentétben nem tudja felemelni a földről hatalmas testét és farkát, ezért csak lassan cammog.

Úszóhártyás lába kiválóan megfelel az úszáshoz és a fészekásáshoz. Pofája, páncélos hüllő létére nagyon keskeny, több mint 100 fogat rejt, amelyek egymásba kapcsolódnak, mint egy villámzár, ha az állat becsukja az állkapcsát. A hímeknél az orr hegyén, kiálló szövetdomborulat alakul ki.

   

A gangeszi gaviál általában magányos vagy kisebb csapatokban él. Ha csapatokban él, akkor egy hím körül több nőstény található. Tápláléka halakból, vízimadarakból, rákokból és kisemlősökből áll. Az ivarérettséget 10 éves korban éri el.

A párzási időszak tél vége-tavasz között van. Ekkor a nőstény ás egy fészket, melybe átlagosan 40 tojást rak. A kifejlődési idő 60 - 90 napig tart. Ennek végén a kis gaviálok elkezdenek csipogni, hogy az anyjuk segítségükre jöjjön, a fészekből való kimászáshoz.

Aligátorfélék családja (Alligatoridae)

Alligator nem

Mississippi aligátor (Alligator mississippiensis)

Elterjedt az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részén, a meleg, vizenyős területeken és mocsarakban. Manapság már nem veszélyeztetett faj. Az aligátort bőréért tenyésztik. A testhossza körülbelül 4 méter, de akár 5,5 métert is elérheti. Testtömege 200 - 250 kilogramm. Színe sötétszürkétől a majdnem feketéig változhat. Az állat pofája széles, a felső állcsontban ülő fogai az állkapocs fogai közé nyúlnak. Izmos farkával hajtja magát a vízben, lábával inkább evez.

   

A mississippi aligátor többnyire magányos. A fiatal példányok tápláléka rovarok, rövidfarkú rákok, ebihalak és békák, a kifejlett példányok halak és kisemlősök.

   

A párzási időszak áprilistól májusig tart. A nőstény 25 - 60 tojást rak, egy földből és rothadt növényekből álló, egy méter magas fészekbe. A tojásokból, a kicsi aligátorok 2 - 3hónap múlva kelnek ki. A kikelt kicsik elkezdenek csipogni, segítséget kérve anyjuktól a fészek elhagyására. A tojások száma a nőstény korától függ. Az aligátor akár 50 évig is élhet.

   

Caiman nem

Pápaszemes kajmán (Caiman crocodilus)

Közép- és Dél-Amerikában elterjedt, megtalálható a Karib-tenger néhány szigetén is. A pápaszemes kajmán hossza akár 2,5 méter is lehet, testtömege maximum 30 kilogramm. Pofája rövidebb, mint más krokodilfajoké.

   

   

Magányosan él, és élete nagy részét a vízben tölti. Táplálékát halak és puhatestűek alkotják. Az ivarérettséget a hímek 8, a nőstények 4 éves kortól érik el.

A párzási időszak az esős évszak kezdetétől, a földrajzi helytől függően, többnyire áprilistól júniusig tart. A nőstény a párzás után fészket épít a part közelében. Összekotor egy fél méter magas és egy méter széles kupacot levelekből és fűszálakból. Ezután felmászik a kupacra, és saját súlyával "összetömöríti". Végül gödröt váj bele, és ebbe rakja le 25 - 30 darab tojását, melyeket növényi hulladékkal fed be, hogy a korhadó anyag melege elősegítse a költést. A nőstény kajmán a fészek közelében lapul, hogy távol tartsa a betolakodókat és segítségükre jöjjön a csipogó kicsiknek. A kifejlődéshez 4 - 8 hét szükséges. A kis kajmánok 18 hónapig maradnak a szülő mellett. Az állat körülbelül 60 évig él.

   

Melanosuchus nem

Fekete kajmán (Melanosuchus niger)

Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana és Peru területén honos. Természetes élőhelyei, tavak, folyók, mocsarak és elárasztott területek.

Testhosszúsága 4 - 4,5 méter. A legnagyobb termetű kajmán, az egyetlen, amely képes lenne megölni egy embert. Hosszú, széles arcorra van, hátán hosszanti bordák sorakoznak.

   

   

Éjjel vadászik, halakból, kétéltűekből, hüllőkből, emlősökből és madarakból álló táplálékára. Fészekalja 50 - 65 tojásból áll.


Paleosuchus nem

Cuvier-törpekajmán (Paleosuchus palpebrosus)

Dél-Amerika északi részén, síkvidéki, erdős területek édesvizeiben él, az Orinoco és az Amazonas vízgyűjtő területén. A tiszta, gyorsabb folyású vizeket kedveli, de tavakban is előfordul.

A Cuvier-törpekajmán a létező legkisebb krokodilféle. A hímek legfeljebb 1,6 méter hosszúságúra nőnek, a nőstények testhossza ritkán haladja meg az 1,2 métert. Fejformája jellegzetes, pofája rövid és enyhén felfelé hajlik, homloka viszonylag magas. Páncélzata mind hasi, mind háti oldalán erősen elcsontosodott. A kifejlett állatok sötét, barnás színűek.

   

A faj jellemzően éjszaka aktív, ilyenkor nagyobb távolságokat is megtehet a szárazföldön. A nappalokat maga ásta üregekben tölti. A fiatal állatok jórészt különféle gerinctelenekkel (rovarokkal, rákfélékkel), a felnőttek főleg halakkal táplálkoznak.

   

A faj szaporodása nem kötődik évszakhoz. A nőstény rejtett helyen építi fel sárból és növényi anyagokból fészekhalmát, amelybe 10 - 25 tojást rak. A fiókák 90 nap után kelnek ki, amiben a szüleik segítik őket. Miután a vízhez vitték a kicsinyeket, az anya- és apaállat nem védelmezi többé az utódokat.


Krokodilfélék családja (Crocodylidae)

Crocodylus nem

Nílusi krokodil (Crocodylus niloticus)

Afrikában a Szaharát és a kontinens déli részét kivéve mindenhol előfordul. Madagaszkáron is megtalálható. Melegvizű folyópartokon, vagy tavaknál él, a víz kiszáradása esetén elvándorol.

Átlagos hossza 4 - 6 méter, de 7 méteres példány is előfordul. Testtömege a 700 kilogrammot is elérheti. Felül barnás-zöld, a hasi oldala szennyes sárga.

   

Nem társas állatok, annak ellenére, hogy néha csoportosan vadásznak. Élőhelyükön viszonylag kis területen több egyed is él, ám egymással szemben nagyon territoriálisak, és egy adott folyószakaszon, vagy tavi partszakaszon szigorú rangsor alakul ki közöttük. A felnőtt egyedeknek gyakorlatilag nincs természetes ellenségük, ám a tojásokra és a fiatalokra a varánuszoktól a mongúzokon át a hiénákig sok állat jelent veszélyt.

A fiatalok eleinte vízi gerinctelenekkel táplálkoznak, de hamarosan áttérnek a kisebb gerincesek halak, kétéltűek, hüllők fogyasztására.

   

A kifejlett állatok nagy testű emlősöket is zsákmányul ejtenek, antilopokat, zebrákat, fiatal vízilovakat, de akár nagymacskákat is sőt, néha embert is zsákmányolhatnak. Táplálékuk nagy részét azonban még ekkor is halak és egyéb kisebb gerincesek képezik. Gyakran előfordul, hogy csapatosan vadásznak. Ekkor több egyed együtt tereli össze a halakat, majd a köztük meglévő rangsor alapján fogyasztanak az összeterelt rajból.

Erős állkapcsával megragadja, majd a víz alá húzza áldozatát és az ott megfullad. Mivel rágni nem tud, a nagyobb állatokat többen összefogva tépik szét, jellegzetes halálforgás közben.

   

   

A krokodiloknak szélsőséges hőmérsékletet kell elviselnie. Ha hideg van, a parton szundikál, a forró nap elől az árnyékba menekül vagy a vízbe merül. A krokodilok ivarérettsége nem a kor, hanem a testméret függvénye. A nőstények kb. 2,5, míg a hímek 3 méteresen lesznek ivarérettek, általában 6 - 7 éves korukra. A párzási idő többnyire novembertől decemberigtart. Párzás után két hónappal a nőstények a víztől néhány méterre, a parti homokba ássák mintegy 50 centiméter mély fészküket.

A 25 - 50 fehér, kemény héjú tojást az anyaállat 90 napig őrzi. A kikelt kis krokodilok 30 centiméteresek, az anya félelmetes fogaival összeszedi a kicsiket és a folyóhoz szállítja őket. Az anya akár két évig is védelmezi utódait. Csak néhány példány éli meg a felnőtt kort.



Osteolaemus nem

Tompaorrú krokodil (Osteolaemus tetraspis)

A tompaorrú krokodil Fekete - Afrikában, Nyugat - Afrikában, Közép - Afrikában, Nyugat - Szenegálban, Angolában található meg.

A tompaorrú krokodil 1 - 1,5 méteresre nőhet meg. Testtömege 20 - 35 kilogramm. Az egyik legkisebb növésű krokodilféle, de ennek ellenére tekintélyt parancsolóan erőteljes testfelépítésű hüllő.

   

Szegedre 2008-ban Lipcséből érkeztek az első egyedek, négy krokodil-fióka. Gyorsan növekedésnek indultak, egy év múlva a 80 - 100 centiméteres testhosszt is elérték. A program irányításával egy nőstény maradt a Vadasparkban, majd 2012-ben a győri Xantus János Állatkertből érkezett mellé egy alfajának megfelelő hím. Együttlétük gyümölcsöző voltát mutatja, hogy a nőstény egy nagy költődombot kezdett el építeni a kifutójában, majd 2013 márciusában ebbe le is rakta a tojásait. A tojásokból 9 tompaorrú kis krokodil kelt ki. A vadaspark sikerének értékét mutatja, hogy az állatkertek nemzetközi adatbázisának (ISIS) adatai szerint az elmúlt egy évben csak Szegeden sikerült szaporítani a fajt a világon.

   



Tomistoma nem

Szunda-krokodil (Tomistoma schlegelii)

Manapság, már csak Indonézia és Malajzia területén honos. Thaiföld déli részéről már eltűnt, és Malajziában is a kipusztulás fenyegeti az illegális vadászat és élőhelyének elpusztítása miatt. Rendkívül veszélyeztetett faj.

Hasonlít a gangeszi gaviálra, de arcorra sokkal fokozatosabban keskenyedik el és csúcsán nem visel húsos kinövést. 4,5 - 5 méteresre is megnőhet. Sötétbarna alapszínén halvány fekete keresztsávok látszanak. Az egyetlen sárgásbarna szivárványhártyájú krokodil.

   

   

   

Édesvízű folyók és tavak lakója. Halakkal, emlősökkel táplálkozik. A fészkébe rendszerint 30 - 60 tojást rak.

Botanika Vissza a kezdőlapra                Botanika Vissza a HÜLLŐK menűbe