A kukorica


A kukorica vagy más névek tengeri (Zea mays), a perjefélék családjába tartozó, lágy szárú, egynyári növény. Magassága akár a három métert is leheti, általában a torzsavirágzatán fejlődő szemterméséért termesztjük.

   

Amerikában őshonos, Európába Kolumbusz közvetítésével került. A 16. században a spanyol, portugál kereskedők vitték, terjesztették el Ázsiába, Afrikába, majd a hollandok, angolok kezdték termeszteni később Ausztráliában is. Ma a legnagyobb területen termelt szántóföldi növényünk.

A növény önmagában szaporodásra képtelen. Magjai nagyméretűek és túl sok van belőlük egy helyen, ezért a lehulló magvakból kikelő csírák egymást fojtják meg. A termesztett kukorica minden ma létező fajtáját emberi tevékenység (nemesítés) hozta létre.

Az eddig talált legidősebb kukoricamaradványok a mexikói Teohuacán-völgy egyik barlangjából kerültek elő, és körülbelül hatezer évesek. A szemek pelyvásak (száraz hártyás levélke borítja a magokat) és kisméretűek.

A képen Centeotl, ősi azték istenség, a kukorica védelmezője. Neve a centli = kukorica; és a teotl = isten szóösszetételből adódik.

A kukorica genetikai változatossága alakjában is tapasztalható.

A több ezer különböző típusú és fajtájú kukorica között rendkívüli méret-, alak- és színbeli változatosság látható.

Változatosságukat jól szemlélteti méretük. Egyes típusai az egy méteres magasságot is alig érik el, míg Közép-Amerikában 12 méter magas növényekről is van tudomásunk. A csövek alakjára, méretére, szemek színére és alakjára is számtalan variáció létezik.

A kukorica a csíranövénye - a szemtermésből történő kikelés után - két irányba növekszik.

A függőlegesen lefelé növő gyököcskéből csíragyökér alakul ki. Ennek tengelye a csak rövid ideig élő főgyökér, ezzel párhuzamosan elkezdődik a mellékgyökerek kifejlődése a szikközépi szárból. A szikközépi szár a szemtermés belsejében ívelten hajlik.

Ellentétes irányú a növekedése a rügyecskéből kialakuló csírahajtásnak. A növekedés folytán a talajfelszín felett a hajtáskezdemény felszakítja a rügyhüvelyt, így tűnnek elő az első lomblevelek, melyek már fotoszintézisre alkalmasak, megfelelő mennyiségű táplálékkal látják el a növényt, így megszűnik a csíraállapot.

A vetéstől a kelésig szükséges idő függ a talajhőmérséklettől, a talajnedvességtől, a talaj levegőtartalmától, a vetőmag életképességétől, valamint a vetésmélységtől.

Gyökérrendszer a pázsitfüvekre általánosan jellemző bojtos gyökérrendszere van, amely különböző keletkezésű gyökerekből tevődik össze. A teljes gyökérrendszer kedvező körülmények között több, mint 2 méter mélyre hatol le, oldalirányban 1 - 1,5 méter növekedésre képes.

Gyökereit elsődleges, illetve járulékos gyökerekre osztjuk. A gyököcskéből kialakuló gyökerek az elsődleges gyökerek, - a kukorica esetében ez kizárólag a főgyökér - mely a fejlődés korai szakaszában megszűnik működni, így helyét és feladatait a járulékos gyökerek veszik át. A szikközépi szárból eredő gyökerek már korán megkezdik működésüket, tehermentesítve a főgyökeret. A szár földalatti részén lévő szárcsomókból eredő gyökerek alapvető fontosságúak a növény tápanyag- és vízfelvételében. A járulékos gyökerek harmadik csoportját a harmatgyökerek, vagy támasztógyökerek alkotják, melyek a szár talajfelszín feletti nóduszaiból erednek. Legfontosabb szerepük a növények stabilitásának, a támasztásnak biztosítása, mely mellett részt vállalnak a víz- és tápanyagfelszívásban is.

   

A kukorica szára erőteljesen fejlett, mereven felálló, hengeres, belül tömör.

A szár hibridtől függően 100 - 300 centiméter közötti, alulról felfelé vékonyodik. A száron a csomók (nóduszok) száma 6 - 22 közötti.

A szártagok középtáji keresztmetszete kerekded, rajtuk sekélyebb vagy mélyebb szártagvályú található, melyek a földtől a csúcs felé haladva mélyülnek a csövet tartó csomóig, majd innen eltűnnek, a szártagvályú a kukoricaszár terhelhetőségét növeli.

Levele a pázsitfűfélékhez hasonló. Száma a csomók számával megegyezően 6 - 22 között változhat. A száron két átellenes sorban, váltakozóan helyezkedik el. A levéllemez széles, megnyúlt, széle hullámos.

Jelentős a levelek felültének nagysága, hiszen a nagyobb levélfelület intenzívebb fotoszintetikus aktivitásra képes, ami bővebb termést eredményez.

A kukorica egylaki, váltivarú növény. Egylaki, mivel ugyanazon a növényen van a hímvirágzat, porzós vagy címervirágzat és a termős torzsavirágzat is.

A hímvirágzat a legfelső szártag folytatása. A bugaágak egyes csomóin egy hosszabb és egy rövidebb nyelű kalászka található. Ezek egyivarúak és bennük két porzós virág található, melyet két zöld vagy ibolyás színű pelyva takar. A három porzó a virágzáskor a szétnyílt kalászkából hosszan kilóg.

A kukorica porzós virágai néhány nappal hamarabb nyílnak, mint a termős virágok.

A nőivarú virágzat bibéje a csuhélevelek teljes hosszában megnyúlik, ez a bajusz vagy selyem. A bibék addig folytatják növekedésüket, amíg be nem porzódnak és be nem következik a megtermékenyülés.

   

Hímvarú, porzós virág

   

Nőivarú, termős virág

Mi is az a címerezés?

A vetőmagnak termelt kukoricát két vagy több fajta keresztezésével szaporítják. Címerezés során a kukorica növény porzóját távolítjuk el, így biztosított, hogy nem önmagát porozza be a növény.

Mindig a torzsavirágzat (kukoricacső) alapi része termékenyül meg először, majd a cső végén a legkésőbb, itt a szemek is kisebbek.

A kukorica termése alaktanilag szemtermés. A szemtermés különböző alakú, alsó részében kihegyesedő, kétoldalt lapított.

   

A kukoricavetés legkedvezőbb idejét a népi hagyomány Szent György napja (április 24) körülre teszi. Május elejére mindig igyekeztek elkészülni a vetéssel. A naptárnál fontosabb az, hogy éppen milyen idő van, mennyi csapadék esett, mennyire szeles az idő, és ami a legfontosabb, a vetést követően milyenek az időjárási előrejelzések. Van gazda, aki folyamatosan méri a talaj hőmérsékletét, és ha meghaladja a 10 fokot, már lehet is vetni a kukoricát. Ezért van olyan év, hogy már április elején földbe kerül a kukorica, de van, hogy még május 10-én sem vetették el.

Idős gazdáktól lehetett hallani, hogy ha virágzik az orgona, lehet vetni a kukoricát. Lehet, hogy régen ez megállta a helyét, de azóta történt néhány változás éghajlatunkban. Ezek ugyan apró változások, de komolyan befolyásolhatják a kukorica termésmennyiségét.

Végeredményben, ha a talajhőmérséklet tartósan 10 fok fölött marad, és a talaj relatív nedvességtartalma sem csökken 40 százalék alá, bátran el lehet vetni a kukoricát.

   

Kukorica vetése és szárba szökkent kukorica sorok

A kukoricát teljes érésben kell betakarítani amikor a szemek nedvességtartalma már nem több mint 30 - 36%. Biológiai érettség előtt nem célszerű betakarítani, mert a szemek tápanyagtartalma nem alakult ki, rosszul morzsolhatók, nagy a szemtörés aránya és lényegesen nagyobb a szárítás költsége is. A megkésett betakarítás sem kedvező. A nagyobb mérvű szárdőlés miatt nő a betakarítási veszteség és csökken a szár takarmányértéke is. Hazánkban a fajták tenyészidejétől és vízleadóképességétől függően szeptember és október a kukorica legkedvezőbb betakarítási ideje.

A kézi betakarítást ma már csupán a kis gazdaságokban és tenyészkertekben alkalmazzák. A csöves betakarítást csőtörő-fosztó gépekkel valósítják meg. A gép egy menetben letöri, megfosztja a csuhétól és pótkocsiba rakja a csövet, a szárat levágja, felszecskázza és szállító járműre vagy tarlóra fújja. Alkalmazása a kis gazdaságokra, a háztáji területekre és a vetőmag kukorica termelésére korlátozódik.

A nagyüzemi kukoricatermesztési technológiákban legnagyobbrészt morzsolva, szemesen takarítják be, melyet kukoricacső-törő adapterrel felszerelt arató-cséplő gépekkel végezik. Ez a betakarítási mód nem csupán azért gazdaságos, mivel morzsoltan kerül betakarításra és tárolásra a kukorica, hanem azért is, mert a gabonakombájnokkal a kukorica betakarítása is elvégezhető.

   

Gaal Ferenc: Kukoricatörők festménye és a kukorica gépi betakarítása

A Magyar Néprajzi Lexikonban a következőket olvashatjuk a kukoricatörésről és fosztásról, a csuhé eltávolításáról:

"A kukoricatörésnek kétféle formája ismeretes: a borítólevéllel együtt vagy pedig anélkül szedik le a csöveket. A kukoricacső tisztán való betakarítása egy kézi eszköz, árszerű bontófa használatával történik, amivel végighasítják a csövet takaró levélzetet és kicsavarják a kukoricacsövet. A csövek tisztán törése a nagybirtokokról kiindulva vált ismertté."

A kukorica betakarítás gyorsasága miatt a kis parasztgazdaságokban inkább csuhéval együtt tördelték le a csöveket, amit szekérre rakva hazaszállítottak. Ehhez a betakarítási módhoz mindenütt a barátokkal, ismerősökkel közösen végzett szórakozással egybekötött társas munka, a kukoricafosztás kapcsolódott. Ez jó alkalmat adott az elbeszélgetésre, mesemondásra, játékos évődésre, dalolásra, találós kérdések megfejtésére. A háziak főtt kukoricával és borral kínálták meg a segítőket.

   

Kukoricafosztás az 1900-as évek elején és Hollósy Simon: Tengerihántás c. festménye (1885.)

A csöves kukorica a betakarítás után még szárítást igényel. A nagyobb készletekkel rendelkező gazdálkodók megfelelő tároló létesítményt, lábakon álló, lécezett falú górékat építettek. A kiszáradt kukoricát felhasználás előtt le kell morzsolni. A kukoricamorzsolás régen kedvelt téli elfoglaltsága volt a férfiaknak, amikor többen összejöttek, és beszélgetés közben kézi erővel - némi segédeszköz használatával - lefejtették a szemeket.

   

Kukoricagóré a szárításhoz és kukoricamorzsolás a béllyei uradalomban, 1901

   

Kukoricaszurkáló, kukoricadörzsölő és kukoricamorzsoló pad

Horváth G. Andor: Kukoricamorzsolás festménye

Felhasználása

A kukoricát elsősorban emberi táplálékként és állatok takarmányozására használjuk, mint emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerrel, vagy csemegével számtalan formában találkozunk. Néhányat - a teljességre való törekvés nélkül - megemlítünk.

   

Főtt és sült kukorica

   

Pattogatott kukorica és juhtúrós puliszka

   

Sonkás fasírozott puliszka bundában és kukoricalepény (málé)

   

Kukoricás rizs és kukorica pehely

   

Kukoricalángos és kukoricakenyér

Kukoricaolaj, kukoricakeményítő és kukoricaliszt, a Bourbon whisky és még sok - sok minden

A kukorica takarmányozásra való felhasználása sokféleképpen történik. A szemtermés fontos abraktakarmány, amelyet nagyobbrészt dara formájában, vagy takarmánytápokba keverve használnak fel.

A teljes kukoricanövény takarmányként való alkalmazása általában háromféleképpen valósul meg:

- különböző szárazanyagtartalommal betakarított silókukorica és a zúzva betakarított teljes kukoricanövény silózása, illetve a belőlük készített szilázs takarmányozása;

- a sűrűre vetett kukoricacsalamádé zölden való etetése;

- az érett kukoricaszár etethető szárazon, vagy silózva, de le is legeltethető.

   

Szemes takarmánykukorica és silókukorica

Mire jó a csuhé és a kukoricaszár?

A 17. századtól kezdve - amikor a kukorica Magyarországon honossá vált, - a paraszti gazdaságok azon igyekeztek, hogy a termény minden részét hasznosítsák. Hamar rájöttek, hogy nemcsak a kukorica termése értékes, hanem csuhéborításuk és a szár is. Különböző tárgyakat fontak a jól megmunkálható növényi anyagból. Olyan eszközök születtek a parasztasszonyok kézimunkájának köszönhetően, mint a kemenceseprű, a papucs, a lábtörlő, a baba, a székek ülőkéje, a kosarak stb. Manapság újra divatját éli a csuhéfonás, noha most inkább dísz- és ajándéktárgyakat készítenek a mesterség művelői.

   

   

   

   

A találékony és ügyes kezű földműves emberek a kukorica szárát nem csupán az állatok etetésére és tüzelésre használták fel.

A hideg téli hónapokban - amikor mezőgazdasági munkák szóba sem jöhettek - a gyerekek számára kétökrös szekeret, kukoricaszár hegedűt és egyéb játékokat készítettek, mivel LEGO, videolejátszó, okostelefon és társai még nem léteztek és a zsellérek sem voltak tehetős emberek.

      

Kukoricaszárból készített, úgynevezett: nádi hegedű

Carl Barnes oklahomai farmer több éves munkával rengeteg színt kísérletezett ki a kukoricák keresztezésével. Az interneten megvásárolható "Glass Gem" nevű kukoricamag csomagja 1800 forintnak megfelelő összegbe kerül, azonban akkora az érdeklődés, hogy folyamatosan kifogynak a magokból. A Glass Gem főzésre nem alkalmas, azonban pattogatott kukorica és liszt és készülhet belőle.

   

Egészségügy és kozmetika

A kukorica bibéje belsőleg elsősorban húgyúti problémákra - hólyaghurut, húgyúti gyulladások, vese eredetű folyadék-visszatartás, vesekő - javasolt, köszvényre is ajánlott. A kukorica hajszálgyökereit hatásosnak tartják koszorúér problémák esetén, de ma már ritkán alkalmazzák. Az el nem szappanosítható zsíranyagot ínygyulladás kezelésére tanácsolják. A kozmetikában a kukoricát bőrnyugtató, revitalizáló-, hidratáló- és ránctalanítószerként tartják számon.

 

Közlekedés, szállítás

A bioetanol benzint helyettesítő, vagy annak adalékaként szolgáló motor-üzemanyag, melyet biológiailag megújuló energiaforrások (növények) felhasználásával nyernek. Előállítása gabonanövényekből, magas cukortartalmú növényekből, keményítő, vagy celluóz anyagokat tartalmazó növényekből - úgy, mint, burgonya, kukorica, búza, szalma, gabonaszárak, fa, fűfélék - állítják elő erjesztéssel és lepárlással.

Kísérletek bizonyították, hogy a bioetanolos autók károsanyag-kibocsátása nyolcvan százalékkal kisebb. Az E85-ös üzemanyag oktánszáma magasabb, mint a kereskedelmi motorbenziné, így a motor nagyobb teljesítményt képes leadni kopás vagy meghibásodás kockázata nélkül.

Magyarországon elsősorban kukoricából állítják elő a bio üzemanyagot, aminek nem csak éghajlati, hanem kulturális és gazdasági okai is vannak. Hazánkban egy jobb évben 9 millió tonna kukorica terem.

Ebből a hazai fogyasztás alig 4 millió tonna, és ebben már benne van a takarmány is. Napjainkban kevesebb, mint fél millió tonnát használnak fel évente bioetanol gyártásra, melyben egy liter üzemanyag előállításához két kilogramm kukorica szükséges.

Ma szinte az összes bioüzemanyagot élelmiszernövényekből, búzából, szójából, olajpálmából, repcéből és kukoricából állítják elő, miközben a szegény államokban 800 milliós tömeg éhezik.

Kérdés, hogy élelmiszerek helyett nem az egyéb megújuló energiák hasznosítását kellene inkább előtérbe helyezni?

Botanika Vissza a kezdőlapra                          Botanika Vissza a BOTANIKA menűbe