A közönséges kullancs


A közönséges kullancs (Ixodes ricinus) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának a kullancsalakúak (Ixodida) rendjébe, ezen belül a kullancsok (Ixodidae) családjába tartozó faj.

Szemei nincsenek, tapogatólábai inkább hosszúak, mint vastagok. A háti részét, a hímnél teljes egészében, a nősténynél és fiatalnál részben, kemény pajzs védi.

   



Európa-szerte megtalálható, legdélibb állományai Észak-Afrikában és a Közel-Keleten vannak, míg legkeletebbi élőhelye Oroszország nyugati felén található. Elterjedésének északi határát az időjárás határozza meg, mivel az utóbbi években enyhe telek voltak, a közönséges kullancs egyre nagyobb területeket foglalt el Skandináviából.

Az előfordulási területén főleg az erdőket és a fenyéreseket választja élőhelyül. A nedves élőhelyeket kedveli, emiatt a Földközi-tenger térségében - főleg a száraz nyarakon - ritkán fordul elő.

A kifejlett hím 2,2 - 2,4 milliméter, míg az éhes fiatal 1 - 1,3 milliméter hosszú. Az éhes nőstény 2,5 - 3 milliméteres, míg a jóllakott nőstény akár 11 milliméteresre is kitágulhat.

Lárva, fiatal egyed, kifejlett hím és nőstény. (Egy négyzetrács osztás 1 milliméternek felel meg.)

A kifejlődés általában 2 - 3 évig tart, de számára mostoha körülmények között akár 6 évig is elhúzódhat.

A kullancs kifejlődéséhez három különböző típusú gazdaállat kell. A felnőtt példány egy - két héten keresztül juhokon, szarvasmarhákon, szarvasféléken, kutyákon, lovakon és embereken élősködik.

   

   

Miután felhizlalta magát a nőstény leesik a földre, lerakja több ezer petéjét, utána elpusztul.

   

A frissen kikelt lárva aktívan keresi a gazdaállatát, amely általában sün, egér vagy kistestű madár lehet, de ezek hiányában megelégszik hüllőkkel vagy denevérekkel is. Egy heti táplálkozás után leesnek a földre és vedlenek.

   

   



Vedlés után felmásznak egy fűszálra vagy egy ágra és megvárják a következő gazdát.

Ha az áldozat nem jön időben és száraz az időjárás, akkor a fiatal kullancs kénytelen visszamászni a nedves talajra.

A fiatal példányok madarak, kis és közepes méretű emlősök vérével táplálkoznak.

   

   

A kullancsok elsősorban füves, gazos területen, árnyas erdőkben, vízparton a leggyakoribbak. A bokrok leveleinek a fonákján, vagy a fűszálakon várakoznak, onnan tapadnak bőrünkhöz vagy ruházatunkhoz, állataink szőrzetére.

Heverészés esetén értelemszerűen nagyobb az esély kullancs beszerzésére, mint erdei séta, gyors haladás esetén. Ezután megfelelő helyet keresnek sokszor a fejen, fül mögött, a testhajlatokban, egyfajta ragasztószerrel rögzítik magukat, majd pár napos vérszívásba kezdenek, ez alatt sokszorosára duzzadnak, majd eleresztik áldozatukat és elrejtőznek.

   

   

A közönséges kullancs - többek mellett - a Lyme-kór és a kullancs encephalitis nevű betegségek terjesztéséért felelős.



A Lyme-kór (vagy borrelózis) a Borrelia nemzetségbe tartozó baktériumok által okozott megbetegedés, amelyet szinte kizárólagosan az Ixodes ricinus kullancsfajta hordoz, amelynek az emésztőrendszerében él. A kórokozó a kullancs vérszívása során jut be a kullancs által megtámadott szervezetbe. Ebből adódik, hogy sohasem maga a kullancs okozza a megbetegedéseket, hanem az általa hordozott különféle baktériumok, vírusok, egysejtűek.

Mivel a kullancs a bőr átfúrása alatt egyfajta érzéstelenítő szerrel fájdalommentessé teszi a csípést, sokan észre sem veszik, mire a betegség kialakul már a seb be is gyógyult, így a tünetek oka sokszor nem egyértelmű.

   

A tucatnyi kullancsfajtából csak egy hordozza a Lyme-kór okozóját, azok közül sem mindegyik példány fertőzött, ezért egy napon belüli eltávolítás esetén a fertőződés esélye minimális. Kullancs találása esetén nem kell törvényszerűen az esetleg kialakuló betegségre gondolni.



Láz szinte sohasem jelentkezik, jellemző tünet viszont a bőrön a csípés helyén megjelenő céltáblaszerű, Lyme-folt (erythema migrans, terjedő bőrpír), a széli részén lassan terjed, és átmérője idővel akár az 50 - 100 millimétert is elérheti, valamint az erős égető érzés az ízületeknél.

Jellemző tünetei még a feltűnő fáradékonyság, étvágycsökkenés, görcsök. A hosszabb ideig fennálló betegség krónikussá válhat, szövődményként szívizomgyulladás, agyhártyagyulladás, arcidegbénulás, ideg- és ízületi gyulladás lehet a következménye. Vannak, akiknél a betegség annyira enyhe és jellegtelen tüneteket okoz, hogy nem is fordulnak orvoshoz, viszont náluk is előfordulhat a krónikussá válás. Ebben az esetben a betegség felismerése igen nehéz, mert a sokrétű egészségromlást számos gyakoribb betegség is előidézheti.

A vírusos agyvelő és agyhártyagyulladás kórokozója a Kullancs encephalitis vírus, mely a központi idegrendszert támadja, tehát az agyat, vagy az agyhártyát, vagy mindkettőt.

Az esetek harmadánál okozhat bénulásos tüneteket, tíz százalékánál maradandó bénulás lép fel. Halálozási rátája azonban szerencsére nem jelentős, 1 - 2%. Az első tünetek influenza szerűek, azaz láz, végtagfájdalom, majd 1 - 3 nap tünetmentesség után láz, szédülés, hányás lép fel. A második fázisban a vírus bejut a központi idegrendszerbe és ott okoz gyulladást, ezért járhat későbbi bénulással a betegség. A másodlagos tünetek fellépésekor az orvosok főleg tüneti kezeléssel tudnak segíteni, a komoly szövődmények elkerüléséhez fontos már a kullancs-csípést követően orvoshoz fordulni.

Magyarországon a védőoltás 1991-óta bárki számára térítés ellenében hozzáférhető, a veszélyeztetett dolgozók pedig ingyen megkapják. Ennek köszönhetően a fertőzések száma csökken. Feltehetően a globális felmelegedés következménye a betegség nagyarányú terjedése Európa szerte olyan országokban, ahol nem fordult elő korábban.

 

A Lyme-kór és a többi kullancs által okozott betegség megelőzésének legfőbb módja a védekezés. Míg régebben a kullancsok viszonylag ritkábbak voltak, a klímaváltozás óta egyre nagyobb a számuk. Legfőbb szezonjuk a tavasz és az ősz, de hűvös nyarakon, enyhe teleken is gyakoriak. Kemény hidegben, kánikulai melegben inkább a föld alá húzódnak. Ilyenkor kisebb az esély a csípésre, de nem teljesen kizárható, akár egy a lakásban elrejtőzött kullancs is csíphet.



Erdőn, mezőn történő barangolás alkalmával érdemes a nadrágszárat betűrni a zokni alá, az inget vagy trikót pedig a nadrágba.

A hatékony rovarriasztó szerekből a választék igen nagy. Arról ne feledkezzük meg, hogy ezek legfeljebb egy kirándulás időtartalmára, néhány órára nyújtanak védelmet.



A bőrbe fúródott, főleg a fiatal állapotban lévő kullancs apró mérete és fájdalommentes csípése miatt nehezen észrevehető, ezért a kirándulás után minden testrészre kiterjedően vizsgálatot kell tartani.

Egy napon belüli eltávolítása esetén a fertőződés esély még minimális, 72 óra elteltével viszont már szinte bizonyos.

Mivel nem minden kullancs fertőzött, nem kell feltétlenül betegséggel számolni, de fokozottabban kell az esetleg kialakuló tünetekre figyelni. Ugyanez megfordítva is igaz, sok esetben a betegséget okozó kullancsot nem lehet megtalálni, mert már elhagyta a bőrt. Csípés esetén figyelni kell az esetleg kialakuló tüneteket. Hirtelen belázasodás, tarkómerevség esetén azonnal, a Lyme-kórra jellemző kiütés jelentkezése esetén mielőbb forduljunk orvoshoz akkor is, ha kullancsot nem találtunk.

A Lyme-kór ellen hatásos védőoltás nincs. A már kialakult betegséget antibiotikummal, vagy azok kombinációjával kezelik több héten keresztül, melyet a betegség súlyosságához és a kezelés eredményességéhez igazítanak.



A szintén veszélyeztetett kutyák, macskák kullancsok elleni védelmére különféle samponok, csöpögtethető oldatok, kullancsellenes nyakörvek szerezhetők be, de száz százalékos védelmet nem nyújtanak.

A szőrzet rendszeres átvizsgálása, a talált kullancs gyors eltávolítása szükséges, sántikálás jelentkezése esetén mielőbb, magas láz, megsötétedő vizelet esetén azonnal állatorvoshoz kell fordulni.


A kullancs eltávolítása



A megtalált és befúródott kullancsot a lehető leggyorsabban el kell távolítani. A művelet egyszerűsége miatt ehhez nincs szükség orvosi segítségre. Az eltávolításhoz speciális csipesz és kanál is beszerezhető, de szemöldökcsipesz is megfelelő. Nagy méretű, megszívott kullancs kézzel is kiszedhető.



A kullancs eltávolítására a régebben szokásos módszereket - úgymint bekrémezés, benzinnel, olajjal leöntés - nem javasoljuk, ez csak késlelteti az eltávolítást és arra készteti a kullancsot, hogy visszaöklendezze az esetleg fertőzött gyomortartalmát az áldozat testébe.

A kullancsot a bőrhöz minél közelebb, határozott, de óvatos, folyamatos húzással lehet eltávolítani. Ha enyhén csavarjuk az óramutató járásával ellentétes irányban, könnyebben kijön, de a potrohát nem szabad összenyomni közben, mivel ezzel az esetleg fertőzött gyomorváladékot a bőrbe öklendezi.

   

   

Ha a kullancs feje beszakad nem okoz problémát, mivel a gyomor tartalmazza a kórokozókat. A beszakadt fej rövid idő után kilökődik. A sebet jóddal, vagy Betadine oldattal le kell fertőtleníteni, majd alaposan kezet kell mosni. Az eltávolító szerszámot is fertőtleníteni kell, fémtárgy esetén akár lángon való áthúzással. Amíg a kullancs a bőrbe kapaszkodik teljesen fájdalmatlan, de eltávolítása után napokig tartó fájdalom, nedvedzés, a seb begyulladása léphet fel.

Az eltávolított kullancsot érdemes alaposan megvizsgálni. Lyme-kórt kiváltó Ixodes ricinus faj a fej mögötti apró rész fekete és vörös színéről viszonylag könnyen beazonosítható, ehhez egy erős nagyító szükséges. Erősen megszívódott kullancs felismerése nehezebb. Amennyiben más minta látható a fej mögött, pl. szürkés márványmintázat, akkor más faj okozta a csípést, a Lyme-kór esélye szinte bizonyosan kizárható.

Botanika Vissza a kezdőlapra                  Botanika Vissza a PÓKSZABÁSÚAK menűbe