A kuvik


A kuvik (Athene noctua) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1988-ban "Az év madarává" választotta.

Az ember közelében élő bagolyént a kuvik meglehetősen rossz hírnévre tett szert. Európa-szerte sokfelé a népnyelv halálmadárnak nevezi, azt tartván róla, hogy amely háznál megjelenik, ott halálesetre kell számítani.

A hiedelem alapja a következő: Régebben a halottas házaknál a virrasztás fényei odavonzották a rovarokat, ami terített asztalt jelentett a kuvikok számára, ezért rendszerint megjelentek, és jellegzetes panaszos hangjukat, "kju-vitt" hallatták. Ezt az értelemkereső emberi fül "ki vidd"- ként értelmezte, amit mindjárt a temetővel kapcsoltak össze.

   

Ennyi elég is volt a halálmadár ragadványnévvel történő megbélyegzésre, és a madár üldözésére. Ezzel az előítélettel a többi bagolyfaj is szembesült, valószínűleg éjszakai életmódjuk tette őket titokzatos, félelmetes madarakká.

A kuvik Európában, Ázsiában és Észak-Afrika területén elterjedt madárfaj. Eurázsiai élőhelye az Ibériai-félszigettől és Dániától kezdődően Kínáig ér kelet felé, míg délebbre a Himalája, valamint Afrikában Mauritánia és Egyiptom, keletebbre a Vörös-tenger térsége, valamint az Arab-félsziget alkotja elterjedésének határát. A kuvikot betelepítették Új-Zélandra és az Egyesült Királyságba, ahol Anglia szerte, illetve Wales java részén elterjedtté vált.

A kuvik elterjedési területe

Nem költöző, a nyílt térségeket részesíti előnyben elterjedési területén belül. Ide tartoznak a mezőgazdasági művelésbe bevont, a sövénykerítésekkel borított területek, erdősávok, erdőségek szélei, parkok és kertek, gyümölcsösök, a sztyeppék és a köves félsivatagos területek is. Fátlan vidékeken is feltűnik, mint amilyenek például a homokdűnék, különböző romok környéke, kőfejtők és felszíni bányák területei. Időnként bemerészkedik a falvakba és a külvárosi területekre is. Elsősorban az 500 méteres tengerszint feletti magasság alatt fordul elő. A kontinentális Európában és Ázsiában azonban ennél jóval magasabb helyeken is találkoztak már vele, egyik egyedét 3600 méteres tengerszint feletti magasságban figyelték meg.



A kuvik kis termetű bagolyfaj, fejtetője lapos, testalkata tömzsi, vaskos, farka rövid.

Tollazata szürkésbarna, melyet fehéres színű csíkozások, pöttyök tarkítanak. Testének alsó részei világosabb színűek, melyeket sötétbarna csíkozások és pöttyök tesznek változatossá.

Feje viszonylag nagy, lábai hosszúak, szemei sárgásak, melyek fölött piszkosfehér szemöldök húzódik, ettől tekintete szigorúvá válik.

Testhossza átlagosan 22 centiméter, míg szárnyfesztávolsága 56 centiméter mindkét nemnél. Testtömege átlagosan180 gramm körüli. A hímek testtömege 160 - 240 gramm, míg a tojók testtömege 170 - 250 gramm között váltakozik. A két nem között nincs nagyobb megjelenésbeli eltérés.

Röpte a fakopáncsokhoz hasonló, hullámzó, ám lekerekített szárnyvégei és megjelenése jelentősen eltér.

A fiatal egyedek halványabbak és nem található meg fejükön a felnőttek tollazatára jellemző fehér pöttyökből álló korona.

   

Kifejlett és fiatal kuvik

A rovarokat az alkonyati órákban kapja el, besötétedés után kisemlősökre és madarakra vadászik. Rendszerint egy magaslati pontról figyeli a terepet, készen arra, hogy lecsapjon a zajt keltő apró élőlényekre. földigilisztákkal, rovarokkal táplálkozik, valamint kis termetű gerincesekkel is, hüllőkkel, gyíkokkal, kisebb madarakkal és kis termetű emlősökkel.

   

   

Zsákmányát a földön ejti el, ám további táplálékot raktároz el üregekben és egyéb rejtett helyeken. Köpeteinek tanulmányozása közben kiderült, hogy táplálékának 20 - 50 százalékát emlősök, 24 - 49 százalékát rovarok alkotják. Az elejtett emlősök között egerek, patkányok, pockok, cickányfélék, vakondok és nyulak találhatóak. Madarak közül elsősorban a fiókákat ejtik el, például fácánok fiókáit. A rovarok közül a kétszárnyúak, a fülbemászók, a bogarak, a lepkék és a hártyásszárnyúak egyedeit fogyasztják. Az emészthetetlen maradványoktól - toll, szőr, csontok, fogak, rovarok kitinpáncélja - hasonlóan más baglyokhoz, bagolyköpet formájában szabadul meg, ezeket kiöklendezik.


A köpetek összegyűjtve jól analizálhatók, ha azokat szétbontjuk és a bennük található csontokat, kitinpáncélokat megvizsgáljuk. Így megállapítható, hogy milyen rágcsáló-, kétéltű-, hüllő-, vagy rovarfaj volt az adott bagoly tápláléka. Következtetni tudunk az adott terület faunájára.

A kuvik védelmezi területét a betolakodóktól. A hímek általában egy életre ugyanazon területen maradnak, azonban a terület határvonalai bővülhetnek, illetve szűkülhetnek az idők során. A terület legnagyobb kiterjedése a tavasszal végbemenő párzási időszak közeledtével lesz. Vadászterületük nagysága élőhelyi sajátosságaiktól függ, illetve attól, hogy az évnek mely szakában járunk.



Ha egy hím behatol egy másik hím területére, akkor a területét védő hím megközelíti és a területvédő hangjelzéseit hallatja. Ha a behatoló továbbra is kitart, akkor a védelmező bagoly elkezd agresszíven röpködni a közelében. Ha ez is sikertelen, akkor a védő megismétli az előbbi manővert és ekkor már karmával is bántalmazza a betolakodót.

Visszavonuláskor a baglyok a föld közelében repülnek. Egy idegen hímmel szemben sokkal agresszívebben lép fel a kuvik, mint a szomszéd vadászterületen élő nősténnyel, amelyet ismer.

A kuvik éjszakánként jóval hangosabbá válik tavasszal a költési időszak közeledtével. Fészkelőhelyét élőhelyének körülményei alapján választja meg, ezért találkozhatunk fészkével üregekben, fák odvaiban, sziklák rései közt, falakon, ódon épületekben, folyók partfalaiban, illetve nyulak üregeiben.

   

   

   

A fészekalj általában három - öt tojásból áll, azonban esetenként kettő - nyolc darab is lehet. A tojások szélesen ellipszis alakúak, fehérek, fény nélküliek, méretük ~35 milliméter hosszú és ~30 milliméter szélesek.

   

Csak a tojó kotlik, rendszerint már az első tojás lerakása után megkezdve a költést, miközben a hím hordozza neki a táplálékot.

A tojásokból a fiókák 28 - 29 nappal a lerakás után kelnek ki. Eleinte csak a tojó eteti a fiókákat úgy, hogy a hím által odahordott élelmet szétosztja közöttük.

   

A későbbiekben mindkét szülő vadászik és részt vállal a kicsinyek táplálásában.

A fiókák hét hét elteltével hagyják el a fészket, ám további egy - két hét szükséges, amíg végre megtanulnak repülni.

   

A kuvikok évente általában csak egy fészekaljat nevelnek fel, ám kivételesen bőséges táplálék esetén akár két fészekaljuk is lehetséges. Ha az első fészekaljat nem sikerül felnevelni akkor a kuvikpár gyakran új fészekaljat hoz létre és pótlólagosan azt neveli fel. Amikor a fiókák kirepülnek, előfordul, hogy akár 20 kilométerrel is távolabb keresnek maguknak vadászterületet. A párok egész évben együtt maradnak és a kötelék köztük addig tart, amíg valamelyikük el nem pusztul.

Valószínűleg az éjszakai életmód és a lábbal ragadozó zsákmányszerzés miatt van szüksége a baglyoknak a hagyományostól eltérő, vetélőujjas lábakra. A legtöbb szárazföldi madárnak három ujja néz előre, egy pedig hátra. Vetélőujjról akkor beszélünk, ha a két láb külső ujjai hátrafordíthatóak (ekkor a lábujjállás 2+2-es). Ez a lábujj elhelyezkedés stabilabb markolást biztosít.

   

A kuvik - a baglyok többségétől eltérően - nem kizárólag éjszakai életmódot folytat, gyakran nappal is vadászik. Az éjszakai vadászatot két érzékszerve, a kitűnően működő hallása, illetve a látása segíti. Utóbbi hátránya a halláshoz képest az, hogy míg a fül teljes sötétben is működik, a látáshoz fényre van szükség. Ha az ég felhőtlen, amikor látszik a csillagok és a Hold fénye, akkor a szem is működni tud. Amikor viszont felhős az ég, ráadásul a madár a lombok sűrűje alatt, teljes sötétségben vadászik, fény hiányában még a szuperszemek sem látnak semmit.

Mivel éjszaka még ideális esetben is kevés a fény, hogy a baglyok szeme rossz fényviszonyok mellet is hatékony lehessen, a lehető legnagyobb szemre van szükségük, hogy a kevésből minél több fényt tudjon begyűjteni. Csakhogy a madarak esetében a repülés miatt erősen korlátozott a szemet befogadó koponya mérete és tömege.

A baglyok szeme olyan óriási, hogy a koponya szemüregében már nem jut hely a szemmozgató izmoknak. Ezért a baglyok szeme mozdulatlanul ül a fejben, ami viszont hátránya az éleslátásnak.

   

A szemlencse által begyűjtött fény a szemfenék érzékelő felületére vetül, ahol receptor-sejtekben ingerületet vált ki. Ezek a receptorok azonban gyorsan "elfáradnak", ingerelhetőségük időben korlátozott. A fejlett látású élőlények szemmozgató izmai biztosítják azokat a mikro mozgásokat, melyeknek köszönhetően a fényinger a nagyobb kiterjedésű érzékelő felületen belül "vándorol", azaz a receptor-sejteknek van ideje pihenni (ez az idő sokszor csak ezredmásodperceket jelent, de ez pont elegendő).

A baglyok a számunkra mókásnak tűnő fejmozgással éppen a hiányzó szemmozgató izmok munkáját pótolják. Az erőteljes bólogatással a látás élessége és a céltárgy térbeli pozíciójának pontossága is növelhető. A videón, a fióka viselkedésén jól megfigyelhető, hogy amint célzottabban néz, elkezdi a bókolást.

Ez a viselkedés ráadásul nem csak a térlátásra, de a térhallásra is jótékony hatással van. A dolog alapja a háromszögelés. A célról érkező fény- és hanghullámok a páros érzékszervekbe (ezek éppen a térérzékelés okán párosak) eltérő időben érkeznek, amiből az agy ki tudja kalkulálni a térbeli helyzetet. Minél több ilyen mérés történik, annál pontosabb a pozicionálás. A fej mozgatásával egy másodperc alatt számos ilyen kalkuláció végezhető el. Ráadásul mennél nagyobb az eltérés az érzékszervek elhelyezkedésében két mérés-érzékelés között, annál pontosabb a célzás. A baglyok ezért függőleges irányban több mint 180 fokban, vízszintesen pedig 270 fokban képesek a fejüket-nyakukat elfordítani.

Védettsége

Magyarországon rendszeresen fészkel, állandó, nem vonuló állományú faj. Hazánkban eddig közel 12000 kuvikot gyűrűztek meg. Ritka kivételekkel szinte csak belföldön kerültek elő meggyűrűzött példányai. A gyűrűzés helyétől számított öt kilométeres sugarú körön belül 24, a gyűrűzés helyétől számított öt kilométeres sugarú körön kívül 14 madár került elő. A legtávolabb ismételten befogott madárra 319 kilométernyire, Lengyelországban leltek. A legidősebb megkerült madárra 5 év 9 hónap 4 nap elteltével leltek rá.

A kuvik fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

A kuvikot a görög Pallasz Athénével, valamint a római Minerva istennővel hozták kapcsolatba, ezért a bölcsesség és tudás jelképeként tekintenek rá. Egy időszámításunk előtti négy drachmás érmén az olívaág mellett a kuvik jelenik meg, valamint egy bronzszobron Athéné kezében a kuvik bukkan fel és egy vázaképen is találkozunk ábrázolásával.

      

A kuvikot a szkíták is kitüntették figyelmükkel. Skyl, avagy Skyles (i. e. 460 - 446.), a szkíták egyik nagyura, Nikonion városának hűbérura pénzérméket bocsátott ki a madár képével. Rézből öntött érméjének előlapján nevének első két betűje, szigma és kappa látható, hátlapján pedig a kuvik.



Számtalan ország postabélyegén is találkozhatunk a kuvik képével

 


Botanika Vissza a kezdőlapra                Botanika Vissza a MADARAK menűbe