Lajhárok


A lajhárok (Folivora) az emlősök osztályának (Mammalia), a vendégízületesek öregrendjének (Xenarthra), azon belül a szőrös vagy páncélozatlan vendégízületesek (Pilosa) rendjének egyik alrendje.

Legközelebbi ma élő rokonai a hangyászok (Vermilingua), melyekkel együtt alkotják a szőrös vendégízületesek rendjét. A ma élő lajhárok szinte csak maradványai az egykor nagyon alakgazdag csoportnak. A kihalt lajhárféléket a taxonómia több családba sorolja, melyek között elefánt nagyságú, hatalmas növényevőket is találunk.

   

Az első óriáslajhár-félék Dél-Amerika területén, az oligocén korban jelentek meg, 30 millió évvel ezelőtt. A családba tartozó állatok csontváza arra utal, hogy masszív testűek voltak. A vastag csontok és az ezeknél is vastagabb ízületek - főleg a hátsó végtagokon - igen nagy erőt biztosítottak az állatoknak. Nagy erejük és a hatalmas karmaik, igen jó fegyvernek bizonyúlhattak a korabeli ragadozókkal szemben.

A legkorábbi észak-amerikai óriáslajhár az Eremotherium eomigrans volt, amely 2,2 millió évvel ezelőtt érkezett a kontinensre, az újonnan létrejött Panama-földhidat használva. Az állat 6 méter hosszú és több, mint 5 tonna súlyú volt, kétlábra állva meghaladta az 500 centiméteres magasságot, magasabb volt, mint egy hím afrikai elefánt. Az Eremotherium eomigransnak 5 ujja volt, 4 karommal. A karmok hossza elérte a 30 centiméteres hosszúságot.

Új-Mexikóban a Kilbourne Hole melletti Aden Crater-ben egy olyan csontvázat találtak, amelynek még megvolt a bőre és a szőrzete is. Ezt a példányt a Yale Peabody Múzeumban őrzik.

A ma élő fajok jellegzetes fán lakó állatok, melyek annyira szélsőségesen alkalmazkodtak ehhez az életmódhoz, hogy a földön szinte alig tudnak mozogni.

   

A mellső végtagok igen hosszúak, a hátsók jóval rövidebbek. A lábaikon hatalmas, sarlószerű karmokat viselnek. Lábujjaik a bőr alatt teljesen összenőttek, a karmok pedig erősen görbültek és hátrahajlók. Mindez lehetővé teszi, hogy a legkisebb erőfeszítés és izommunka nélkül lógjanak a fák ágain. Ehhez még az is hozzájárul, hogy homorú talpuk szorosan hozzásimul a faágakhoz.

   

A csontozat felépítése is kedvez a végtagok és a nyak mozgékonyságának. A háromujjú lajhárok esetében a nyakcsigolyák száma az emlősöknél szokásos 7-ről 9-re emelkedik, így fejüket képesek a tengelye körül szinte teljesen körbeforgatni, emellett mászás közben fejük továbbra is előre néz. A bordák nemcsak a tüdőt és a szívet védik, hanem szinte támasztják az összes belső zsigeri szervet. A folyamatos lógó életmód vált ez szükségessé.

A fej gömbölyded, rövid. A szájnyílás igen kicsiny, az ajkak alig mozgathatók. A szájüregben felül mindkét oldalon 5 - 5 henger alakú örlőfog van, alul 4 - 4 kisebb fogmaradvány. Szemük és fülkagylóik is igen kicsik, az utóbbiak a szőr alatt találhatóak. A farkuk csak alig észrevehető csonkként maradt meg.

   

Gyomruk összetett, baktériumok segítik a levelek emésztését, a táplálék akár egy hónapot is elidőzhet a lajhár emésztőrendszerében. Szívük, májuk és lépük kicsi, légcsövük nagyon hosszú.

Agyvelejük igen kicsi, kevés barázdával, így szellemi képességeik csekélyek. Szaglásuk kiváló, hallásuk és látásuk kevésbé fejlett.

Fán élő, kizárólag levelekkel táplálkozó állatok, és kalóriaszegény étrendjüknek betudhatóan energiatakarékos életmódot folytatnak. Napi 9 - 10 órát alszanak, és amikor ébren vannak, jellegzetes testtartással, fejjel lefelé haladnak az ágakon.

   

A földön - ahova egyébként nagyon ritkán mászik le, hetente talán egyszer, akkor is csupán üríteni - 250 méter/órás sebességgel kúszik, viszont alkalmanként vízbe is merészkedik és meglepően jól úszik.

   

Testhőmérsékletük 30 - 34 Celsius fok amely szokatlanul alacsony az emlősök körében (ez alvás közben még alacsonyabb).

A lajhár szőrébe betelepszik egy algafaj, amely barna a száraz évszakban, és zöld az esős évszakban, így beleolvad a környező mohába és lombokba, és olyan, mint egy termesz- vagy mókusfészek, vagy egyszerűen a fa része lenne.

   

A lajhár lomha életmódja miatt a lassúság szinonimájává vált a köznyelvben, régebben azt hitték róluk, hogy pusztán a "levegőből élnek".

Természetes ellenségeik a jaguárok, a nagytestű kígyók és a hárpia sasok.

Két élő családot különböztetünk meg, a kétujjú lajhárfélék (Megalonychidae) és a háromujjú lajhárfélék (Bradypodidae) családját. A felosztást az állatok mellső mancsa határozza meg, mivel a hátsó mancsokon minden lajhárnak három ujja van.

   

Az alrendbe a következő 2 élő család és 6 élő faj tartozik:

Kétujjú lajhárfélék (Megalonychidae)

Kétujjú lajhár (Choloepus didactylus)

Hoffmann lajhár (Choloepus hoffmanni)

Háromujjú lajhárfélék (Bradypodidae)

Törpe háromujjú lajhár (Bradypus pygmaeus)

Galléros lajhár (Bradypus torquatus)

Háromujjú lajhár (Bradypus tridactylus)

Barna torkú lajhár (Bradypus variegatus)



Kétujjú lajhárfélék (Megalonychidae)

Kétujjú lajhár (Choloepus didactylus)

A kétujjú lajhár Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname, Francia Guyana területén, Brazília északi részén és Észak-Peruban honos, csak az erdők pusztítása veszélyezteti.

Testhossza 60 - 85 centiméter, testtömege 4 - 10 kilogramm. A rövid, finom alsó szőrzetet hosszabb, sűrű, durva szőrű prém fedi. A bundában, a szőrszálak között két algafaj él, amelyek a bundának zöldes árnyalatot, ezzel a lomberdőben kitűnő álcaszínt adnak. Szárazabb időben az algák besárgulnak, ha nedvesebb az időjárás, akkor kékeszöldre váltanak, úgyhogy a lajhár álcája a különböző évszakokban jellemző levélszínekhez is igazodik.

Általában magányos, de néha két állatot is lehet látni egy fán. Tápláléka levelek, gyümölcsök és gumók. Az állat körülbelül 40 évig él.

A hím 4 - 5, a nőstény 3 évesen éri el az ivarérettséget. A párzási időszak egész évben, a vemhesség 7 - 10 hónapig tart, ennek végén egy utód születik. A kölyök 6 - 9 hónapig kapaszkodik az anyja szőrzetébe.

   

   


Hoffmann lajhár (Choloepus hoffmanni)

A Hoffmann lajhárnak Közép- és Dél-Amerikában két populációja létezik. Az egyik Honduras, a másik Peru, Brazília, és Bolívia területén.

A felnőtt Hoffmann lajhárok 55 - 75 centiméter hosszúak, és 2,5 - 9 kilogramm tömegűek. A nőstények nagyobbak, mint a hímek. Farkuk 1,5 - 3 centiméter, ez a hosszú szőr miatt nem látható. A karom 5 - 6,5 centiméteres.

Bundájuk világosbarna színű, de általában zöldes árnyalatú, mert a szőrszálakon alga tapad meg.

   

   



Háromujjú lajhárfélék (Bradypodidae)

Törpe háromujjú lajhár (Bradypus pygmaeus)

A panamai Isla Escudo de Veraguas szigeten honos. A mangrove erdőkben találkozhatunk vele. Maga a sziget lakatlan, de ott is irtják az erdőket, ezért a törpe háromujjú lajhár a világ egyik legritkább állata, mindössze 100 példánya él. Az IUCN vörös listáján a kihalófélben kategóriában szerepel.

Testhossza 48 - 53 centiméter. Testtömege 2,50 - 3,50 kilogramm, a legkisebb lajhár faj.

   

   


Galléros lajhár (Bradypus torquatus)

Brazília keleti partvidékén él. Korábban nagyobb területet foglalt el, de az erdőirtások ezt a fajt is veszélyeztetik. 1000 méteres tengerszínt fölötti magasságba is felhatol.

Nyakát köröskörül szénfekete szalag övezi, mely még a váll egy részét is elfedi. Testhossza 50 centiméter, súlya legfeljebb 4,5 kilogramm.

A galléros lajhár fő élőhelye az esőerdő, bár az ültetett erdőkben is jól érzi magát. Egy példánynak nem kell nagy terület a megélhetéshez. Hetente csak egyszer jön le a fákról, az ürítés céljából.

   

   



Háromujjú lajhár (Bradypus tridactylus)

Elterjedési területe Dél-Venezuela és Észak-Brazília közé esik.

Az állat fej-törzs hossza 40 - 75 centiméter, testtömege 2,3 - 5,5 kilogramm. Bundája színe szürkésbarna. Karja szembetűnően hosszabb a lábánál, a faágon lógva ennek segítségével hajtja előre magát. Mellső és hátsó végtagjain egyaránt három ujj található. Ujjait szőr borítja, és szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Karmainak bőrszerűen megszarusodott belső fogófelülete biztonságot nyújt a kapaszkodásnál. Hallása és látása rossz, szaglószerve és tapintóérzéke fejlett.

A háromujjú lajhár magányosan, a fák lombkoronájában él, és éjjel - nappal egyaránt aktív. Táplálékát a fák levelei alkotják.

A hím 5, a nőstény 3 - 4 éves korban éri el az ivarérettséget. A párzási időszak március és április hónapok. A vemhesség 120 - 180 napig tart, ennek végén egy utód jön a világra. Az elválasztás egy hónap után következik be, de a kölyök még 8 hónapig az anyja mellett marad. Az állat 30 - 40 évig él.

   




Barna torkú lajhár (Bradypus variegatus)

A leggyakoribb a négy faj közül, Dél- és Közép-Amerikában az esőerdőkben gyakran megtalálható, egészen tengerszint feletti 1200 méteres magasságig.

Testhosszuk 45 - 80 centiméter nincs jelentős méretbeli különbség a hímek és a nőstények között. A felnőttek súlya 2,5 - 6,5 kilogramm.

A fej kerek, orra tompa, a fül nem feltűnő. Bundája szürkés-barna bézs színű, torkán, az arc oldalán és a homlokon sötétebb barna a szőrzet. Az arc általában halványabb színű. A fedőszálak nagyon durvák és kemények, az alatta lévő réteg sokkal puhább és sűrű. Algák általában csak az öregebb egyedek bundáján telepednek meg. Naponta 15 - 18 órán keresztül alszik, csupán rövid ideig aktív. Mozgása független a napszaktól.

   

   

A párzás leggyakoribb január és március hónapokban. A nőstények hangos, éles sikolyokkal hívják fel a hímek figyelmét, mely "aj - aj"-ként hangzik, és nagyon hasonlít egy nő sikoltozására.

A hímeket könnyű azonosítani, mivel a hátukon jellegzetes narancs színű a szőrzetük.

A vemhesség legalább 7 hónapig tart, és egy utódot hoz világra. Mivel a lajhármamának kevés a teje, a kölyök már néhánynapos korában a megrágott levelek nedvét nyalogatja az anya szájáról. Ez már a tanulási folyamat része is, hiszen az ízek és illatok beazonosításával megtanulja, hogy melyek az ehető levelek.



Hobbyállat a lajhár

Amennyiben egy igazi, baráti ölelésre vágysz minden találkozáskor, akkor a legideálisabb házi kedvenc számodra a lajhár.

Életmódjából adódóan az ölelő mozdulat automatikusan bekövetkezik, hiszen a fák ágain függeszkedve végtagjai erre specializálódtak.

Nem igényel hajnali és délutáni sétákat, futtatásokat, nem korán kelő fajta, hagy téged is aludni. Ábrázata folyton derűs, szinte mosolygó.

Néhány fénykép azokról, akik boldog tulajdonosai egy, vagy több lajhárnak.

   

   

Milyen aranyosak! Te is megosztanád vele lakásod? Ne hamarkodd el az igen választ! A lajhár nem egy plüssmackó! Bár mozgása lassú, de térigénye viszonylag nagy. Nem elég számára egy kutya-, vagy cicakosár beszerzése, komoly több tíz négyzetméteres és kellő magasságú mászótérre van szüksége farönkökkel, összeérő ágakkal, (mivel csupán mászik, ugrani nem tud), kötelekkel, és természetesen élelemmel. Friss zöld, nagy rosttartalmú levelekkel, melyet nem pótolnak az állatkereskedésekben kapható eleségek és a nálunk kapható zöldségfélék, vagy gyümölcsök sem.

És nem említettük még a speciális - egzotikus állatok egészségmegőrzéséhez, gyógyításához értő - orvosi ellátást. Hazánkban ez nem túl gyakori.

Amennyiben mégis beleszerettél ebbe a kedves, mosolygós állatba és úgy gondolod, hogy 30 évig nem unod meg, akkor nincs más hátra, mint legális forrásból megrendelni egyedenként potom 7500.-$-ért. Ehhez természetesen még az orvosi vizsgálat, a kiviteli és behozatali engedély, a szállítási költség, stb. stb. stb. hozzáadódik. Reméljük jó barátok lesztek!

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza az EMLŐSÖK menűbe